Station Eleven (2021) ☆ 👁

Tizenegyes állomás

(Helen Shaver - Hiro Murai - Jeremy Podeswa - Lucy Tcherniak)

amerikai dráma, minisorozat, sci-fi

3,7
★★★☆☆
16 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2024-02-03 11:28:29 Dió (1) #1

Vehemens várakozásokkal ül le az ember egy olyan posztapokaliptikus HBO sorozat elé, ami úgy szól a világjárványról és úgy mutatja be az előtte/utána állapotot, hogy még a Covid előtt találták ki és kezdték forgatni, majd 2021-ben pont amiatt kellett másfél évre befejezniük. Pláne, ha közben a kritikusok világszerte el vannak ragadtatva tőle. Lehet pont ezért ment nálam ennyire félre valami, mert ez szerintem kritikán aluli, és bár lehet a kettest megérdemelné, öt és fél óra ablakon kidobott óra után ki kell szállnom belőle, így definíció szerint nézhetetlen. Ugyanakkor tényleg kíváncsi vagyok, az én készülékemben van -e a hiba, úgyhogy remélem az alacsony KT-s nézettség ellenére is zavar annyi vizet a kommentem, hogy a sok négyesre/ötösre osztályzótól megérthessem, mit nem vettem észre, ha így történt.

Az első epizód bár kicsit furcsa és minimalista volt (mintha nagyon alacsony büdzséjük lett volna), még többnyire bejött, viszont számomra rögtön utána kimutatta a sorozat a foga fehérjét. A festék gyorsabban szárad a falon, mint ahogy az itt prezentált sztori eljut az egyről a kettőre, és akkora snoozefest volt az epizódok többsége, hogy ezt egy rövidebb filmbe simán belesűrítettem volna. A fő sztorivonalak nagyrésze (mint például a Station Eleven könyv vagy a Prophet) súlytalan, a vándortársulat ötlete pedig ezt tetézve valami egészen irritáló, ráadásul még baromság is (ahelyett, hogy normális emberekként letelepednének biztonságot kialakítani és földet művelni, elkezdenek "kirándulni" – ráadásul hogy honnan van a kajájuk és hogy nem tépte őket szét ennyi év alatt egy farkascsorda vagy egy rakás bandita, azt hagyjuk is). Vannak benne bőven fejcsóválást indukáló kérdőjelek is (pl. a Prophet hogyan brainwasholta a gyerekeket és bírta őket maradásra, miután elrabolta őket a szülőktől?) és úgy egyáltalán, sem a karakterekben, sem a konfliktusaikban és sem a sztoriban nincs semmi fenyegetettség- vagy veszélyérzet (helyette mindenki tiszta és egészséges, mindenkinek van kajája, stb). Kb mint az apokalipszis, ahogy Móricka elképzeli.

Az i-re a pontot ugyanakkor nálam nem ez, hanem az időbeli ugrálás rakta fel. Nem csak, hogy az érthetőség rovására megy, ahogy keveri az idősíkokat, de a szükségét sem értem és érzem. Az egész előrehaladtával ugyanis azt éreztem, hogy itt valami mesteri puzzle kirakósdarabkáit kapom, amit majd elkezdhetek összeillesztgetni, de így a vége előtt picit kiszállva inkább olyan érzésem van, mintha csak elbeszélésmódbeli díszitőelemként szolgálna, hogy az egyébként baromi unalmas karakterekről és segglassú sztoriról elterelhessék a figyelmemet. De ez így öncélú, nézőként pedig olyan "élmény", minthogyha valami ADHD-val küszködő forgatókönyvíró agymenését lennék kényszerített nézni. Persze ha az utolsó pár epizódban mindez átfordul pozitívba, szívesen olvasnék ellenvéleményeket, mert ha már ennyi időt kidobtam rá, szívesen végignézem, de egyelőre erre kicsi esélyt látok.