A besúgó (2022)

KISZ--> DEMISZ--> FIDESZ

Nagyon jó lezárás volt. Szerintem , ha ilyen filmek, szériák készülnének, egy szavunk nem lehetne. Fontos, szórakoztató, jó filmes színészi játék. Érdekes karakterek, s egy gondolatkisérlet, hogy mi lehetett akkor :)

Nekem tetszett, hogy korhű, a zenei világa, az atmoszférateremtés, a színészvezetés, a fordulatok, melyek által a karakterek fejlődnek vagy elbuknak ebben a sorozatban mind hozzátettek a nézői élményhez. Nagyon kár, hogy lekerült később a HBO Max műsor kínálatából, pedig az utóbbi idők legizgalmasabb kémsorozata volt.

Az utolsó rész nekem fájt...
A sorozat végig ügyesen egyensúlyozott a deus ex machinákkal, el tudta hitetni, hogy a korszellemet jól idézi meg. Továbbmegyek: nem érdekelt, hogy mennyire pontos, mert nem gondolom feladatának. Szórakoztatás a célja, ezt megtette.

De az utolsó rész, jézusom... Logikai csavarok, elsietett történések, röhejesen elvarrt szálak.
Kár érte - nem tudom mi az oka, elfogyott a pénz vagy más? De mintha egy résszel rövidebbre kellett volna vágni.

A happy end pedig... Akkora kihagyott ziccer. :(

Adok rá egy 4est, mert jól szórakoztam és a színészek is nagyon jók voltak.

Az biztos, hogy a fiataljaink nem A besúgóból fogják megismerni a rendszerváltás korát vagy a titkosrendőrök módszereit, de ettől még nem mondanám ártalmasnak. Szerintem a többségnek a történelmi háttér pusztán hangulatos, "retró" kulissza egy fiktív történethez; esetleg az aktuálpolitikai kiszólásokat díjazzák.

Az "ifjúsági" címke amúgy az én szememben csak a sztori romantikus túlzásait, leegyszerűsítő szemléletét tette elfogadhatóbbá.

Sajnos az az igazság, hogy akkor is létezett ilyen, és ma is. Attól függ, kinek a fia fogja...

Félreértettél: a Queent csak példaként emlegettem arra, hogy szerintem hülyeség keverni a fikciót a valósággal. A Queen koncert létezett 1986-ban, de olyan nem létezett, hogy rendőrökkel verekedtél és másnap kiengedtek, mintha mi sem történt volna. (Ha ma fogna valaki egy bicskát rendőrökre, az sem úszná meg olyan könnyen.)

OK! Nekem a hazug film díszpéldánya A mások élete. Ott a fősztori az, ami teljesen hiteltelen.
Itt viszont legföljebb néhány mellékszál. Ami viszont a film, a krimi/thriller izgalmát szolgálja.
A történészek meg írják meg végre a bukott rendszer, a bukás hiteles történetét, és ne egy játékfilmben vadásszanak hibákra. (Vadásszanak persze, de ők más műfajban utaznak.)
Egyébként nem csak Queen koncert volt, hanem Rory Gallagher, Tina Turner, Dire Straits, John Mayall, Manfred Mann, Jethro Tull, Iron Maiden, Deep Purple, Santana...hogy csak néhányat említsek azok közül, amelyeken én is ott voltam. (No, meg persze, Európa Kiadó, Bizottság stb.)

Mivel én is pont egyetemista voltam akkor, my 2 cents:
De, hazudik a film. Amikor azt állítja, hogy a besúgó ugráltathatta a tartótisztjét, meg falusi rendőröket ugráltathatott, hogy aszongya, azonnal hívják fel a belügyben, XY-t, LoL. Ez csak 1 a tucatnyi egetverő baromságból a filmben.
Erről beszélt Réz András is, a történész is, Hodosán Róza is. Ez egy alternatív, sosem létezett 1985, de akkor azt kellett volna mondani, hogy ez egy képzeletbeli kelet-közép-európai országban játszódik a 80-as években.
Ezzel szemben itt megjelennek valós dolgok, például Kádár János hangja a tévében, tehát összevissza keveredik a fikció és a valóság. Egyébként tényleg volt Queen koncert 1986-ban a Népstadionban, LoL.

a filmről, hogy mit gondolsz, az magánügy, természetesen
de, hogy a korról mit állítasz, az nem
márpedig a sorozat jól adja vissza a kor hangulatát, és ezt, egyetemistaként, magam is megéltem, és igen, nagy bulik és remek koncertek is voltak, ráadásul, ahogy Thuróczy Szabolcs is mondja, sokkal emberibb is volt anno, mint mostanában
hibák persze lehetnek a filmben, de nem hazudik (ezt nálunk megtették a rencerváltó politikusok, és a szellemi függetlenségüket áruba bocsátó "értelmiségiek" -- no, ez (volt) az igazán káros, máig isszuk ennek a keserű levét)

számomra épp ellenkezőleg van ez, így, hogy "ifjúsági" még károsabb, mert annak a korosztálynak, aki mondjuk még a 90-es években sem élt, egy totálisan alternatív 1985-öt mutat, ami persze nagyon "szexi és dögös"' de sok köze a realitáshoz nincs, maximum a zenékkel történő hangulat megidézése, korrekt díszletek és látvány, meg a képi világ is rendben van (végül is ezért nem lett karó, mert vannak erényei is, ha nem is sok és nagyon jelentős).
de sajnos tényleg legalább ennyire komoly probléma a dramaturgiai következetlenségek, hibák, és, hogy nincs igazán komoly tétje semminek, szóval, súlytalan az egész film.

"Ifjúsági thrillersorozat" (a cikket idéztem) - ez tetszik; innen nézve egész más, jóval pozitívabb fényben tűnik fel számomra a sorozat, több mindent meg tudok neki bocsátani. Mondjuk, eddig sem a történelmi hiteltelenségei zavartak, inkább a dramaturgiai következetlenségek és egyéb sutaságok.

Film-értő kritika tanult kollégánktól a Jelenkorban.
No, igen. Ez a sorozat nem a Spektrum tv számára készült.
Egyébként érdekes, hogy A mások élete c. (mese)filmnél csak keveseket zavart, hogy "mindössze" a lényeg, a fősztori az, ami teljesen hiteltelen (a jó ember Stasi ügynökről).

Ezzel vagyunk még így páran :D

Nekem viszont kéne a katarzis élménye is.

Szerintem az "igazat mondd, ne csak a valódit" pont lehetetlen szív nélkül.

Azért a szinte már dokut elváró realitás igény, ami mindenhol felharsan nem túl jogos egy követelés. “Az igazat mondd, ne csak a valódit” tételmondat szelleméhez hű marad a sorozat, más kérdés, hogy szerintem túl mű is, nincs igazán szíve.
Viszont a keretes szerkezet noha megalomán kicsengésű, de impozáns: a főhős és a víz, (Száva a tűz) a végére kifogja az aranyhalat, nagy sötét szörnyként mered ki neki ott a Duna vízéből, bár Demeter már nem tud mit kívánni, valószínűleg a szörny el is nyeli.

Megjelent egy újabb TLDR elemzés a sorozat képtelenségeiről a Válaszban, most linkeltem a cikkekhez, akit érdekel.

Visszatérő hír, rendszeresen cikkeznek róla, hogy manapság a fiataloknak, vagy pályakezdőknek esélytelen a saját lakás vásárlása, sőt még a kocsi beszerzéséről is lemondanak. Van egy hangos, persze idősebb kommentelői réteg, amely adott esetben még csak meg se élte a szocializmust, aki a "...tessék dógozni, talán dógozni kéne..." rigmusokkal teszi meg a maga szemrehányását. (A biztos szavazók.)
Lehet, hogy ezerkilencszázötvenhat nincs messze, de ötvenhét akkor is mindig közelebb lesz. A meghunyászkodó és meghajlított gerincű homo kádárikusznak pedig nem nehéz önigazolást találnia saját megalkuvására, főleg ha a regnáló hatalom még táptalajt is biztosít...
A besúgók kora nem múlt el, csak átalakult. Egy sakkban tartott nép mellett elmegy a játék és hazug módon édessé nemesül az a bizonyos szőlő.
A sorozat a maga szórakoztató módján hozza, amit kell: körbejárja a hatalom kísértésének viszontagságos természetét. Teszi mindezt bravúros technikai megoldásokkal, korszerű stílben. De képtelen mit kezdeni a maga által megjelölt világgal. Gerinek a végső kifutása a parlament árnyékában, amellett, hogy egy morálisan rendesen összekuszált pillanat, mégiscsak egy közhelyesen kétértelmű, magát túl is vállaló finálét eredményez. Ha úgy tetszik akkor a mának a csírázását látjuk, a sebhelyes arcúak neveldéjének körbepásztázását, de egy elveszett nemzedék hattyúdalát is. Ki-ki beoszthatja magának.

Iszonyat találó számokkal van tele ez az album, talán a kedvencem a Belgától (le sem tagadhatnák Brüsszelt...). Thuróczyhoz meg annyit, hogy elhiszem, hogy a két nagy hazugság egyesítése előtt emberibb lehetett itt.

nekem nem lényegtelen. pont ez a sok kis apró hiba, ami hamissá, hiteltelenné teszi az egészet. de ezt már azt hiszem, bőven megbeszéltük itt.
igazából, ami ennél is zavaróbb és problémásabb, az pl. nagyon jól le van írva a 444 és a nemrég belinkelt film.hu kritikában.
nekem is fokozatosan állt össze ez a kép, hogy ez egy erősen esztétizált, bulizós, melodramatikus tinidráma, tipikus szappanoperás fordulatokkal, megmondós dumákkal, ami egy komoly kémsztorinak próbálja mutatni magát, de annyira súlytalan az egész, és üres. én ezt nem tudom kettesnél magasabbra értékelni. sorry.

lényegtelen, viszont ütősebb
kb. akkora "hiba", mint hogy vonaton történt a beszervezés
ha már továbbra is csak mellékszálon elmélkedünk, akkor csak megemlítem
...
No, de amikor rendszerváltás címén a bukott rendszert nálunk lehazudták Ceaușescu Romániája szintjére (és Ausztriát ígértek), az senkit sem zavart. ---Most meg ezeket a fiatal alkotókat cseszegetik (akik, mellesleg igen jól adják vissza a 80-as évek hangulatát, remek zenékkel!) A film ráadásul ütős magyarázatot ad arra, hogy Mo.n miért nem nyilvánosak az ügynök akták.
Lásd még
Bëlga - Rendszerváltás 1989

"ahol már miért is lettek volna vezérek, szónokok?"

ebben a tévésorozatban pont ez történik.

tegyük hozzá
az ellenzék szerinte soha nem volt bulizó társaság (telex)

dehogynem
ez különben is a nagy házibulik korszaka volt
ahol már miért is lettek volna vezérek, szónokok?
(örvendek, hogy az én 2 ráadás mondatomnak ilyen nagy visszhangja van, de - szerintem - Thuróczy Szabolcs sokkal érdekesebbeket, fontosabbakat mondott)

annyit mondott, hogy voltak bulik, és ott buliztak, de nem voltak ott vezérek, akik szónokoltak volna.

Tegyük hozzá, nem is írta vagy mondta Hodosán, hogy nem voltak ellenzéki bulik.

...a ’80-as években rendkívül izgalmas volt a színházi világ, a kaposvári színházzal, a fiatal Katona József Színházzal, és rendkívül izgalmas volt a filmes világ. Gothár Péter, Bacsó Péter, Szabó István, Fábri Zoltán, Huszárik, jöttek az ifjú, feltörekvő, underground filmesek, Xantus Jánostól kezdve Tarr Béláig. Akkor még ezt nyilván nem tudtam, de a ’80-as évek végén már ezeket tapasztaltam. Őrülten rajongva jártunk alternatív koncertekre, feljártunk a Fekete Lyukba, vagy ott volt a Human Rights Now koncert ’88-ban, nyolcvanezer ember volt a stadionban, köztük én is, Bruce Springsteen, Peter Gabriel, Tracy Chapman, Youssou N’Dour, Hobo. Ezek óriási dolgok voltak, hozták a friss szelet. A televíziózásnak is volt egy nagyon komoly kultúrája...És nehogy azt gondolja bárki, hogy én visszasírom Grósz Károlyt vagy Kádár Jánost, de visszatekintve mégis azt gondolom, hogy emberibb volt az a fajta társadalmi felállás, ami akkor volt. (Thuróczy Szabolcs) ...és remek ellenzéki bulik is voltak. (Hodosán Róza nem járt. Vagy nem emlékszik.)

"A 80-as évek retrospektív módon jelenik meg, ezért steril és kigondolt; a hollywoodi magyar valóság, amely nyugodtan lehetne más egykori keleti blokk ország valósága. A fiktív és fordulatokban gazdag történet a valóságtól elemelt, esztétizált Magyarországon játszódik. Mivel a készítők célja pont ez, ezért nem róható fel hibának. Azt mindenki döntse el maga, hogy az ehhez hasonló attitűd mennyit árt vagy segít a hazai filmiparnak. A hamis múltidézés fanyalgó reakciót válthat ki a befogadóból, éppen emiatt magyar szemmel nézve a végeredmény olyan, mint az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk."
Szexi ez a Kádár-korszak, csak nincs semmi a sorok között

Like that! :)

Sok olyan dolgot el tudok mondani a Besúgóról, amit nem hittem volna, hogy magyar termékről egyhamar el fogok. A színészi játék például minden várakozásomat felülmúlta, és talán csak azt leszámítva, hogy túl sokuk kapta azt a rendezői utasítást, hogy vágjanak "duzzogó kisgyerek" fejet egyfolytában, tényleg nagyon érett alakításokat láttam. A korhűség szintén el lett találva, azaz a díszletek, a retró zene és az operatőri munka tökéletesen adták vissza a megjelenített kort, és repítettek abba vissza. A sztori is berántott annyira az első 5-6 epizódban, hogy binge-watch legyen belőle. Aztán jött egy kis szünet, és ahogy leültem a hetedik és nyolcadik epizód elé, mintha egy másik sorozatot kezdtem volna el nézni, vagy legalábbis hogy az íróját lecserélték, arra fogadni mernék. Tele van szórva félmondatban odaböffentett, és így a levegőben lógó baromságokkal (Ez az amcsi szál most komoly volt? Egyáltalán a nőtől mi az istent akartak, ha egyszer teljesen ellene ment az ő általuk keresett eszmékkel?), a legjobban pedig az fáj, ahogy - talán Száva Zsolton és Katán kívül - a karakterek nagyrészét, élükön Gerivel, hanyagul kiherélték. Az első részek ugyanis nagyon szépen építették a jellemét egy kétdimenziós senkiből egy magabiztos vezetővé, meghagyva egy rakás izgalmas kérdőjelet ("megússza" -e az egészet? kiöli -e végül az egész folyamat a lelket belőle vagy képes lesz időben "kiszállni"), amiket végül az end titles feliratok semmiből való begördülésével egy az egyben mind bebasztak a Dunába. Szóval kicsit Aranyélet deja vu az egész, azt leszámítva, hogy akkora mélyrepülést azért nem tolt az egész, mint az, úgyhogy egy stabil négyesnek jó lesz.

A.E.: Bizottság
valamikor a 80-as évek elején láttam őket először az Egyetemi Színpadon (az egyik legjobb hely volt a fővárosban, ennél jobb csak a(z) FMK volt)

Amiért irigyellek is! Ha van valami, aminek a hitelességét nem akarom megkérdőjelezni, akkor az az Európa Kiadó! Meg a Vágtázó Halottkémek, a Kontroll Csoport vagy a Karthago! :) Ez a legjobb az egész sorozatban. Persze még jöhetne Spions, Balaton, Neurotic, CPg, Bikini, de akár Napoleon Boulvard is. A Bizottság is bátor próbálkozás lenne, de nem nagyon jut eszembe olyan számuk, amit elbírna a sorozat.

A Besúgó | Mocskos idők
most hülyéskedhetnék, hogy nem hiteles ("csak" fuckin good)

mert én így hallottam a 80-as években Menyhárt Jenőtől (Európa Kiadó)

Rendszerváltás után 32 évvel egy centralizált rendszerből eljutottunk egy centralizált rendszerbe. Azonban míg anno, Magyarországon a nyitás, a decentralizáció volt a a fő tendencia egy idő után, most meg a zárás, a központosítás mindenütt. Akkor mi voltunk a funny communist country , most meg az EU szégyene. És az előbbit nagyon jól visszaadja a film (az utóbbira meg bátran utal).
Ráadásul ez egy remek, izgalmas sorozat. Külföldön is jól érthető és értékesíthető.

Ennek a hatására megnéztem a hasonló témájú cseh, Eszmélet c. sorozatot. Ha volt is még valami illúzióm a ká európai rendszerváltás fedőnevű project kapcsán, az most végleg elszállt.

Én is erre jutottam, csak nem azonnal. Az egész a megközelítésen múlik. Ha abból indulsz ki, hogy legyen egy kémthriller, és aknázzunk ki egy sztorit, egy díszletet ennek érdekében, akkor mindez nyilvánvaló, amit leírtál. Ha meg abból indulsz ki, hogy ez a 80-as évekről bizonyos szempontok mentén mesélő alkotás, akkor meg az vetődik fel kérdésként, hogy ebből mennyit áldozzunk fel egyéb célokért (kémthrillereket is lehetne sorolni). És persze ki-ki akár megpróbálhat váltani nézőpontok között, de attól még valószínűleg nem tűnnek el nyomtalanul a benyomásai.

A 2. bekezdéssel csak részben értek egyet. Üzennek is, meg hát olykor ki is szolgálják... És eleve pont ez a megtört gerinc stb. dolog az, ami számomra nem jön át teljesen hitelesen, a hátterét nem teszi igazán értelmezhetővé a sorozat.

"Nem gondolom, hogy minden filmtől ugyanazt kellene elvárni minden téren"

Egyetértünk. Maradjunk A besúgó témájánál: történelmi hitelesség tekintetében nem lehet ugyanazt elvárni ettől a sorozattól, mint mondjuk a Papp Gábor Zsigmond rendezte Az ügynök életétől, vagy a kérdéskört, illetve a szóban forgó korszakot szerzői filmes eszközökkel feldolgozó daraboktól (ilyen volt az elmúlt években az Eltörölni Frankot vagy például az Ivan Ostrochovský-féle Szolgák). Nem lehet, mert nincs értelme. A besúgó elsőrangú kémthriller, az alkotók avatott kézzel mozgatják a cselekményszálakat, a hangulatteremtés fantasztikus, a színészi játék úgyszintén kielégítő - mi kell még? Költői kérdés, tudom, ráadásul felteszek még egyet: ha tűpontosan mutatják be a nyolcvanas évekbeli állambiztonság, illetve az ügynökhálózat működését, abban vajon lett volna thrillerpotenciál?

A nyolcvanas évek korszellemét egyébként csodásan ragadja meg A besúgó, ráadásul - ahogy zéel is említette - az alkotók néhány furfangos dialógussal a mának is üzennek. Sőt, röntgenképet alkotnak egy apakomplexusos, Stockholm-szindrómás, megtört gerincű, szokásait és értékszemléletét tekintve feudális jellegű társadalomról. (Bizony: arról a társadalomról, amiben ma is élünk.)

Szerintem ne döngöljük egyiket sem, sőt még Hodosán Rózát sem! Vannak jócskán arra érdemesebbek, ha mind kész, akkor visszatérhetünk ezekre is :)

Nem gondolom, hogy minden filmtől ugyanazt kellene elvárni minden téren, és a Casablancát sokkal hamisabb analógiának érzem, mint a film által teremtett mítoszt...

Aranyos történet, de azért remélem, nem abban méred, hogy jó-e egy kritika, hogy megjósolja a piacosíthatóságot (vagy akármit)...

A saját filmrendezői szerepemet is úgy fogom fel, mint egy szövetségi kapitányét. Szoktam is úgy beszélni arról a tizenkét fiatal színészről, aki részt vett A besúgóban, mint a csapattársaimról. Mindenkinek megvan a maga pozíciója, és nem felcserélhetők. Azt mondtam nekik az elejétől kezdve, hogy ha emlékeztek még a brazil válogatottra, amikor a csúcson volt, akkor azt látod, hogy annyira körültekintően lettek kiválasztva a pozíciójukra, és olyan összeszokott csapat voltak, hogy pusztán attól, ahogy a labdát járatták egymás között, az volt az érzésed, mintha egy tánckoreográfiát néznél – a gól pedig csak hab volt a tortán. Nekem pedig az a dolgom, hogy mindenki jó játékos legyen, és tudja, hogy azért van itt, mert hiszek benne. Nem azért, mert ő ért rá, vagy ő népszerű, hanem mert nem hagytuk abba a próbafelvételeket addig, míg azt nem éreztem, hogy minden pozícióra megtaláltam a legjobb játékost. (Szentgyörgyi Bálint)

az is vicces amúgy, hogy harmincas színészek játszanak 18-19 éves egyetemistákat.

szerintem képes lehet komoly nemzetközi sikereket elérni- mondja a kritikus
nos, máris igazolódott, hogy a kritikus jó jósnak bizonyult
a film fő-alkotója tucatnyi megkeresést kapott, nem akármilyeneket
"Például voltam az MGM székházában tárgyalni, ami számomra is hátborzongató élmény volt, mert abban az irodában jártam, ahol a James Bondok írják alá a szerződéseiket. Készítettem is róla egy videót suttyomban – nézd, itt írta alá a megbízását Sean Connery." (Szentgyörgyi Bálint)

Hannibal Lecter#48 ritkán szól mostanában (sajnos!), de arra mindig érdemes figyelni!

Ez szerinted egy jó kritika?

Úgy látom, hogy a vita nagyjából akörül forog, amit én is sérelmeztem (a Filmsorozatok topikban). Azon morfondíroztam, hogy mondjuk egy '68 körüli Prágában, egy '80-as évek eleji Krakkóban hitelesebb lenne-e a dolog, vagy tényleg nem a korviszonyok rossz belövése a gond, hanem általánosan hazug egy picit az ábrázolt mítosz, filmiparszagú értelemben...

Az emberek ezt nem értékelték és nem is kellett nekik.
Jött helyette a 150 éve bevált rendszer...

A Casablancában De Gaulle tábornok aláírása ékesíti a két menlevelet, melyek birtoklásáért a főbb karakterek küzdenek: aki az okmányokat - a mesebeli "varázskulcsokat" - birtokolja, bárki legyen is, kinyílik előtte a világ. Történészi szemmel nézve ez merő képtelenség. Most mi legyen? Döngöljük a porba Kertész Mihály remekművét? Hodosán Róza közelítésmódja egyszerűen ostoba. A sorozat viszont remek.

....és ezért is fontos ez a film, mert ma is aktuális.
Hogy (még az előzetesben is elhangzó) Száva Zsolt szöveget idézzek:
"Nem szeretném, hogy egyetlen leválthatatlan ember legyen az ország élén!"
vagy egy másik:
"Vezetőink fiatal forradalmárokból lettek öreg zsarnokok".

Az én szubjektív történelmem szerint az a szabadság valós volt 1989-ben, ezért is még elkeserítőbb az, ami mára lett belőle.

"Marad a Moszkva tér, ami továbbra is a legjobb 21. századi film a 80-as évekről"
Én pont a Moszkva tér kapcsán vagyok még kevésbé biztos a korhűség és hitelesség kérdésében. Ott a Besúgóhoz képest olyan szinten mutatják szabadnak a magyarokat, és olyan kis mértékben jelentkezik csak a külső kontroll, hogy akkor én már inkább azt vádolnám ezzel. De nem éltem akkor, és történelemből sem vagyok jó, úgyhogy nem tudom. Mindenesetre ha valaki meg tudja cáfolni ezt a tézist, annak örülni fogok, külföldi haveroknak próbáltam ugyanis múltkor mutatni a filmet, akik nagyon lehordták emiatt, és nem nagyon tudtam mit felhozni a film védelmében. :) (azt kivéve, hogy azért a Besúgónál jó pár évvel később játszódik)

nekem akkor is kevés egy ilyen filmhez.
de elhiszem neked, csak egy csomóan vannak, akik meg kifogásolják a történteket. köztük történészek, szociológusok. szóval most itt nekik "hiszek".
a Titkaink tényleg zseniális.

a film hangulata nem mellékes, hanem az egyik legfontosabb (ha az hamis, mehet az egész a kukába)
pláne a legvidámabb barakk avagy a szovjet blokk irigyelt országa
ezt felvállalni sokkal több, mint filmesztétikai erény, hanem, ma már egyenesen bátorság
a színházajánlót kösz, de - mint az előzőekben említettem - én éltem a abban a korban, éppenséggel egyetemistaként

Akkor mea culpa, félreértettem. A lényeg ettől függetlenül még az, hogy én, aki akkor voltam egyetemista, nem azért szidom a filmet, mert azon vezetem le a ki nem mondott sérelmeimet (????????), hanem mert hiteltelen a cselekménye, olyan motivációk és cselekedetek vannak benne, amik abban az időben nem történhettek meg így. Alant már leírtam szpojlerben, hogy a főszereplő cselekedete teljesen irreális, és azt is, hogy egyetértek Réz Andrással, hogy igen, ez a 80-as évek Budapestje egy alternatív valóságban. Lehetne egy olyan 80-as évek Budapestje is, hogy 1945 után valamiért lemondott rólunk a Szovjetunió és osztrák mintára nyugati demokrácia lett Magyarországon, ahol éppen az aktuális demokratikusan választott kormány ellen szervezkednek a fiatalok. Tök vicces lenne, mint ez a sorozat.

nekem ez ebben a formában kevés.
ha már tényleg egy komoly témához nyúl egy alkotó, akkor ne elégedjen meg annyíval, hogy visszaad egy "legvidámabb barakk" hangulatot.
és ezt a "játékfilm, nem doku" kártyát tényleg hagyjuk már.
ha ez a téma érdekel valakit komolyabban, tényleg menjen színházba! Pintér Béla-Titkaink.

nem rá utalt, hanem egy kommentelőre, aki Alinda posztjára írt valamit...de amúgy én se tudok mit kezdeni a hozzászólásával.

Igen hiteles hozzászólás, még arra sem vagy képes, hogy Hodosán Róza életkorát ellenőrizd a Wikipédiában, Lol. Én egyetemista voltam abban a korban és egyáltalán nem hiteles a történet, most már nyugodtan kimondhatom. De te azért nyugodtan őrjöng tovább.

az a baj, hogy rajtuk kívül már többektől (akik már bőven éltek akkor) is ugyanezt hallom vissza, hogy ilyenek nem történhettek meg akkor, amit ez a film bemutat
nos, én is bőven éltem akkor, és fenntartom a fentieket erősen vitató korábbi hozzászólásaim
vagy idézhetem pl. Pető Ivánt is:
És azt se feledjük: a Kádár-korszak utolsó kétharmada élhető világot teremtett..... Ezért a társadalom kevésbé érezte a rendszerváltás szükségét, és kevéssé azonosult vele, mint más szocialista országok népei. Leginkább ezért nem lázadozott a magyar, ellentétben, teszem azt, a lengyelekkel, ahol ráadásul ’81-ben sortüzek dördültek, és ellenzékieket ölt meg a titkosszolgálat.
Igen: Magyarország a szovjet blokk irigyelt országa volt.
És ennek a "legvidámabb barakk"-nak a hangulat jól adja vissza a film. Játékfilm. Nem doku. (Ja, és anno nem volt sikk a rendszert, a hatalmat dicsőíteni. Sőt, szinte az egész ország szidta a rendszert meg az orosz megszállókat.)

"A logikád alapján aki az adott korszakban nem élt-és most felnőttkorról, értelmi szintről szó nincs-, ne csináljon filmet, annak értelme nincs"

te valamit nagyon félreértettél.

Mert közel a nyolcanhoz a nyolcvanas években nem lehettél huszonegykettő? A kritikával semmi bajom, a csúsztatásokkal annál több.
A logikád alapján aki az adott korszakban nem élt-és most felnőttkorról, értelmi szintről szó nincs-, ne csináljon filmet, annak értelme nincs, én ezt azért megkérdőjelezem.
A többit meg inkább hagyom. A hozzászólásod alapján két tippem van a személyedre, itt engedtem el a sztorit, meg az oldalt is, ha tévednék, így jártam, gondolom, nem leszek veszteség :)

ilyen fontos, hogy ki hány éves? mindenesetre Alinda két vendége saját bőrén tapasztalta a 80-as éveket, amikor a szerző, Szentgyörgyi Bálint még meg sem született..
az a baj, hogy rajtuk kívül már többektől (akik már bőven éltek akkor) is ugyanezt hallom vissza, hogy ilyenek nem történhettek meg akkor, amit ez a film bemutat. és ez a "dehát ez egy játékfilm" magyarázat itt kevés. nem az a baj, hogy fikció, hanem, hogy ilyen egészen biztosan nem volt. ez azért nem egy DC vagy Marvel film...
Alinda pedig nem dőlt be semminek, hanem egyszerűen felelősségteljes, ami sajnos a szerzőről és az HBO-ról nem mondható el. marad a Moszkva tér, ami továbbra is a legjobb 21. századi film a 80-as évekről. ennek a korszaknak a hiteles ábrázolása sajnos nem erősségünk. engem teljesen kiábrándított belőle ez a riport. és most elismerem, bedőltem a "formának".
a németek, románok, csehek megmutatták már, hogy kell ezt jól csinálni (Mások élete, Good bye Lenin, Barbara, 4 hónap, 3 hét, 2 nap, Eszmélet).

A 7.után bőven sorolhatóak már a hibák-a képtelen jelenetektől kezdve a zenei döccenőkön át a mikor, milyen ruha, díszlet klappol, vagy sem-, én mégis döbbenten állok márakkoréltemértelmiségimegmondóilyensosemvoltjólmemondom-hőzöngőkampány miatt. A hibákat sorolni simán ér, mint filmes alkotást, utálni, nem szeretni ér, de a személyes sérelmek és kimondani soha nem mert személyes sztorikat számonkérni prosztó. Ma Alinda posztja alatt-hogy cáfoljuk meg miért egy kalap szar az egész-egy bőven hetvenpluszos idős hölgy arról értekezett, hogy ő a '80-as évek közepén alighuszonéves-wtf? - egyetemistaként ilyet sosem tapasztalt, szóval humbug, és ezekafiatalok. Kicsit nekem olyan érzés, hogy a kimondani sosem mert sérelmeket ezen a sorozaton verik el sokan. Sajnos Alinda is belecsúszott, bár ha ő sértve érzi magát, sajos nem mérlegel :( bocs a kirohanásért, ventilláltam, a megmondóasszonyság titott az aktuális platformon :)

A hetediket még nem láttam, de például az a jelenet, amikor
Gerit beviszik a vidéki rendőrkapitányságra, mert pofánvágta a nagypofájú gyereket és akkor "utasítja" a rendőrt, hogy hívja fel a tartótisztjét, az felhívja és utána becsicskul és a gyerek ugyanezt eljátssza a társával is később, amikor a tartótisztje már fél lábbal ki van rúgva, na ezek nevetséges, abszurd baromságok.

megnéztem a hetedik epizódot. továbbra is tetszik, élvezetes, izgalmas film ez. viszont a most megjelent telexes cikkben történelmileg totálisan hiteltelennek minősítik sajnos több szempontból is. mert egy fikciós filmen azt természetesen nem lehet számonkérni, hogy megtörtént-e pont úgy. hanem, hogy megtörténhetett-e volna? és itt hasal el nagyon az egész. legalábbis a két szociológus és történész szakértő szerint.
ez komoly probléma. egyelőre nem tudom még, hogyan osztályozzam le, hányasra.

Na, megvolt a 4. rész is, aki még nem látta, figyeljen erősen, de ne olvassa el a szpojlert:
a potenciális "ellenzéki" támogatók listáján van egy Füzesi Misi Felcsútról, LoL.

Abszolút nem szeretném egy lapon emlegetni a Besúgót az Elk*rtukkal, amit nem is láttam (nem is fogom).
Egyetlen közös pontja, hogy az általam megélt időtartam alatt, az általam látogatott környezetben játszódnak, ami zavar, nem tudok ettől elvonatkoztatni. Eszem ágában sincs egy szinten említeni a két produkciót. Még csak 3 részt láttam amúgy, szóval próbálok majd elvonatkoztatni, amennyire csak bírok :-)

arról nem is beszélve, hogy az Elxrtuk egy konkrétan (és végül is vállaltan) propagandafilm, ezzel szemben a Besúgó egy pártállástól független, alapvetően szórakoztatófilm, részben történelmi film.

Ez nehéz, mert mindaddig, amíg a "fiktív" történet akkor játszódik, amikor még nem éltél, vagy egész kisgyerek voltál, ez elmegy, de ha felnőttként megélted, ráadásul pontosan ebben az életkorban, pontosan ebben a környezetben éltél (én pl. pont a közgázra is jártam), akkor már nehéz elvonatkoztatni a saját életélményedtől. Ha elolvasod az általam linkelt Réz András-kritikát, akkor ő is pont ezt emlegeti, hogy most akkor ez Budapest egy másik dimenzióban, egy alternatív univerzumban?

ez egy imádnivaló (!!!!!) sorozat, ezért nagyon nagy kár, hogy az operatőri munkától néhol tengeribeteg lettem...

Nem tisztem védeni A besúgót, sem nem támadni az Elk*rtukat, de olyan szempontból lényegesen más kategória a kettő, hogy míg az Elk*rtuk valós (ráadásul még közszereplő) szereplőket emel be egy fiktívre duzzasztott propagandasztoriba, és ráadásul egy mindmáig jobbára tisztázatlan (és ezt ki is használja), a jelenünkben létező sztorit vesz elő, addig A besúgó egy lezárt, már csak a történelemkönyvekben, emlékekben élő korszak elemeit, hangulatát emeli be egy teljesen fiktív (és egyébként örökzöldként, időtől, tértől függetlenül működő) történetbe, aminek a karakterei és a cselekmény mind a forgatókönyv lapjain keletkeztek. Ráadásul A besúgó volt annyira elegáns és profi olyan szempontból is, hogy bár egy-két karakter lehet erősen áthallásos, mégsem tesz utalást egyik politikusra (főleg nem a miniszterelnökünkre), beazonosíthatatlan bármi történés és karakter. (Nekem tuti viszketett volna a tenyerem forgatókönyvíróként.) Művészi szempontból ez két nagyon erősen külön kategória, na meg más szempontból is, és akkor itt nem is folytatom.

A másik meg, hogy a nosztalgiafilm mindig hasonló utakat jár: kiszínez, harsánnyá teszi a régmúlt emlékeket, sablonokért nyúló karakterekkel operál, és így tovább. Éppenséggel csinálták ezt már sokkal profibban a filmtörténelemben (idehaza is), szóval ezen a ponton egyet tudok veled érteni, főleg, ha te, mint aki éltél is ebben a korban, nem érzed magadénak. (Bár éppen erről vitáztunk a haverommal, hogy amennyire nem érzem most valódinak és magaménak a mai fiatalság és kor sok-sok dolgát, úgy lehet éppen az akkori korban is sok-sok burok, közeg volt, amik nem feltétlenül "keveredtek".)

én 85-ben még nagyon pici fiúcska voltam, nem emlékszem semmire. szóval a hitelességet nem tudom megmondani mennyire jó. engem speciel a "szájbarágós dumák" nem zavarnak. épp ellenkezőleg, valahogy természetesen és spontánul hatnak, de el tudom fogadni, hogy valakinek mégis problémás ez. az Elxrtukat nem láttam (és nem is fogom) de leszámítva a totálisan elfogult hívőket, mindenkitől azt hallottam, és mindenhol azt olvastam, hogy rohadtul unalmas film. na ezt viszont nem lehet mondani a besúgóra, mert ha valamilyen jelző nagyon igaz rá, akkor az a feszült, izgalmas, pörgős, csavaros. szóval kifejezetten élvezetes szórakozás, cool korabeli zenékkel, látványtervezés is szuper, színészek is igen jók, pláne a fiatalok, és elég jól rímel a jelenkorunkra is. nálam egy erős négyesre tuti jó lesz, de még megvárom a két utolsó részt az osztályzatommal azért...

Vicces, hogy nekem ez és az Elk*rtuk egy kategória, ugyanis pontosan ilyen idős, azaz egyetemista voltam akkor, amikor a sorozat játszódik és eléggé sántikálnak a történések, de főleg nem is a történések, hanem ezek a szájbarágós dumák, amik nagyon jól hangzanak, csak aki akkor élt és akkor volt 20 éves, annak eléggé falsok. Nem érzek nosztalgiát a korszak iránt, hiába akkor voltam huszonéves. Külön érdekesség számomra, hogy egyetem alatt engem is be akartak szervezni, nagyon vicces a saját kis besúgó történetem, nem lett belőlem semmi, mert alkalmatlannak találtattam orvosilag, pszichologice, szóval nem jutottam el erre a "szintre". Tök vicces körülmények között történt az egész, társaságban szoktam mesélni, itt most nem részletezném. Azt is hozzá kell tennem, hogy pesti (budai) lévén nem ismerem az akkori kollégiumok világát, kétszer-háromszor ha jártam kollégiumban egyetemi éveim alatt, különféle bulikban. Réz András kritikájával sokban egyetértek, most linkeltem a filmhez.

Ami észrevétel volt.A készítők kihagyták a kor két legnagyobb underground zenekaráta az Albert Einstein Bizottságot és a Neuroticot. A VHK (Aláírhatatlan Történelem) című számát nagyon sajnálom ,hogy rosszul helyezték el a filmben és hogy nem hagyták kifutni Grandpierre Attila énekét. Nagyobb erő és mélység van ebben a számban mint hogy egy egyszerű áruátvételt szimbolizáljanak vele. Ezektől a hibáktól eltekintve megy rá az 5-ös.

videó-kritika
őszintén szólva, nem tudom, hogy hol a helye a videó.kritikáknak
(mentségemre szolgál talán, hogy még csak 16 éve vagyok itt, a KT-en)

...és megjött kedvenc színházi színészem, rendezőm, Ördög Tamás is. Elég genyó karaktere van...

Ah, milyen jól áll annak a jelenetnek, meg Száva karakterének a VHK :)

Vágtázó Halottkémek
zene a 6. epizódból
(nagy kedvenceim)

az említett podcastben azért utalnak rá, hogy várható a folytatás..

De inkább attól lesz mini, hogy egy évados. A Sherlock 4 epizód évadonként, mégsem minősül mininek (mondjuk az az epizodikussága miatt amúgy is külön kateg).

8 epizód alapvetően nem minisorozat, hanem - napjainkban legalábbis - egy normál évad egy normál sorozatból.

8 elkészült epizódról szólnak a hírek.
Kíváncsian várom a véleményed.
Én nem is akartam megnézni. Biztos voltam benne, hogy vmi propaganda tákolmány lesz a bukott rendszerről. De, legnagyobb örömömre, nem fekete-fehér a történet, nem fekete-fehérek a figurák. És, lehet, hogy nem nagy meglepetés, de a komcsinak nevezett időszakban is, a fiúk fő érdeklődési területe a lányok felé összpontosult. (És viszont.)
És nemhogy propaganda a film, hanem sok, egyértelmű áthallás, kritika a mostani rezsimre/ről is.

a film.hu csinált a szerzővel egy podcastot. ott elmondta Szentgyörgyi, hogy erről nem nyilatkozhat még, de jó eséllyel lesz folytatása.

Erről tudjuk biztosan, hogy minisorozat lesz? Sehol sem találtam infót róla.

Egyébként nekem több bajom van a sorozattal, de még türelmesen kivárom a végét egy véleményhez.

csak indok? alapos indok! (bocs!:)
nekem is volt egy hasonló esetem, csak abban egy Jimi Hendrix lemez volt a tét

Életem egyik legszívszaggatóbb szakításának oka, hogy az autóban hagytam az Európa Kiadó bakelitjét, ami a napon meggörbült. Hogy csak indok volt,vagy sem,passzolom, tőlem távol áll, de itt helye van, a képi világ, az egész miliő zenéstől, susogós naciktól, frizurákig át minden tökéletesen, és nem kirívóan klappol

a főcímzene (Mocskos idők)
a '80-as évekbeli underground kultikus zenekarának, az Európa Kiadónak száma, Menyhárt Jenő szerzeménye
ma esti koncertjüket nem ajánlom, mert minden jegy elkelt - elővételben
ráadás

Nekem is nagyon pozitív összességében.
Ördög Tamás megjelenését várom már nagyon!

Varga Ádám idegesítő, és őrületesen jó. Maga a karakter, hogy a hajós- esélyesen ritkán felbukkanó, gáláns- apukával, a csakazértis mindennapokban helytálló anyukával a háttérben hogy lesz egy végtelenül szemfüles, sok szempontból előrelátó, okos és minden szempontból kiemelkedni vágyó kölyök izgalmas, ez maga megérne legalább egy részt.Ő meg ahogy így elcsípte, nagyon okosan, mértékkel, az lebilincselő. Nekem ez a nagyon professzionális, de orrbaverős- semmi szépelgés, vagy műáhitat, pláne műordenáréság- és valahol populáris sorozatélmény hiányzott, esélyesen elfogult vagyok, de végre, végre. Minden hibájával együtt na végre.

Patkós Márton tényleg nagyon jó.
nekem a legtöbb színész tetszik itt. nálam Varga Ádám (Máté) még, aki kiemelkedő.

hozzám sosem állt közel. de mondjuk itt a főcímzene (Mocskos idők) nagyon fasza. és voltam múlt pénteken Tudósok koncerten, nagyon jól szórakoztam :) =(sajnos a VHK elmaradt).

"Kifejezetten nem rajongom a hazai, '80-as évekbeli underground heroikus-nak mesélt -nosztalgiájáért"

Örülök, hogy nem csak én vagyok, akit a hideg ráz ettől...

És megint felkerült egy sorozat...

Kifejezetten nem rajongom a hazai, '80-as évekbeli underground heroikus-nak mesélt -nosztalgiájáért-ér utálni ezért-, de itt minden a helyén, simul és pontosan illeszkedik, egyszerűen itt most működik. Öt rész után is várom a péntekeket, remekek a színészek, brilliáns casting , a téma meg fontos és hiánypótló. Az áthallások finomra hangoltak, mégis érthetőek, az összekacsintás szinte egyértelműen természetes. Laza, elegáns, dühös és pöpec az egész, mégha néha szájbarágós is
Száva Zsoltot mondjuk utálom, de bármikor letolnám neki a bugyim :) Patkós Márton meg egy férfiisten, őrület az a fickó

...az ötödik epizód után is marad az ötös.

Szentgyörgyi rendezte az első és az utolsó részt.

Még csak két részt láttam, de az eddigiek alapján én megelőlegezem az ötöst.
Most, kivételesen, a forgatókönyvet emelem ki elsőként: izgalmas történet-vezetés és remek, elgondolkodtató, ma is aktuális dumák.
Nagyon jól sikerült a casting is. Találó, jellemző figurák, és főbb szerepekben nem az unalomig ismert arcok. (Azért egy Thuróczy Szabolcs, Mácsai Pál, Hajdu Szabolcs sem válik hátrányára a filmnek. Sőt!)
A végére hagytam a rendezőket: Mátyássy Áron, Miklauzic Bence régi kedvenceim, de most már érdemes lesz megjegyezni Szentgyörgyi Bálint nevét is (aki, nem mellesleg, a forgatókönyvet is jegyzi.)