The Insider (1999) ☆ 👁

A bennfentes

(Michael Mann)

amerikai dráma, életrajzi film, thriller

3,9
★★★★☆
487 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Lowell Bergman: Ami szétesett, azt nem lehet újraépíteni.

- Nem érzi úgy, hogy jobban tette volna, ha hallgat?
Dr. Jeffrey Wigand: Olykor így érzek. Máskor pedig köteleségemnek érzem, hogy szóljak. Ha azt kérdezné, újra tenném-e, hogy megérte-e? Igen.

Thomas Sandefur: Minden csoda 3 napig tart.
Mike Wallace: Nem, a hírnév tart 3 napig. A becstelenség sokkal tovább tart.

Mike Wallace: Micsoda szerencse, hogy Lowell erkölcsi tanait megosztja velem. Röhejes vagy!
Lowell Bergman: Talán te! Soha nem hagytam cserben senkit! Soha! Egészen mostanáig! Mindig állom a szavam, és ezzel a tudattal fogok lelépni! Szarok a szabályokra! Hiszen ismersz engem. Mit vártál? Hogy lefekszem nekik? Meghátrálok? Túllépek rajta?

Lowell Bergman: Talán megváltozott a helyzet.
Dr. Jeffrey Wigand: Mi változott?
Lowell Bergman: Reggel óta?
Dr. Jeffrey Wigand: Nem mindegy, mióta? A fenébe is!

De maga nap mint nap, hétről hétre ugyanazzal szembesül. Telnek a hetek és a hónapok, és semmi sem változik. Akár jó passzban van, akár nem.Lelkileg és anyagilag is porig alázzák. Ez az erőszak egy furcsa típusa: a gyerekeire irányul. Milyen iskolákba járathatja? Milyen jövőt biztosít nekik?

Lowell Bergman: If you ask me would I do it again, do I think it's worth it? Yeah, I think it's worth it.

- Ez a mai újság! Mindent leírnak, ami zárt ajtók mögött zajlott nálunk! A vezércikkben azzal vádolnak, hogy elárultuk az alapítónk, Murrow örökségét...!
- Szemét vagy.

- Még a Wall Street Journal, ami nem éppen egy antikapitalista érzelmű lap, szintén elítélte, és mocskos módszernek nevezte!

- Felébresztettelek?
- Nem, általában ruhában szoktam ücsörögni hajnali hatkor, és nagyokat ásítok közben.

- Nos, mi járatban vannak itt, Lincolnban?
- Geológusok vagyunk.
- Nahát! Igazán? Komolyan?
- És maga?
- A CBS-nek dolgozom.
- Tényleg?
- Az előbb összefutottam két elkötelezett álgeológusával.

- Mit akar ezzel? Mire akar kilyukadni? Sokan számítanak magára. Ezt ne feledje.

Mike Wallace: Fadlallah sejk, köszönöm, hogy vállalta az interjút. Ön terrorista?

Thomas Sandefur: Az igaz, hogy nem mindenben értettünk egyet a kutatás terén...
Dr. Jeffrey Wigand: A kutatásban? Büszkén hangoztatja, hogy azt sem tudja, mitől ég a lámpa.
Thomas Sandefur: Ezért alkalmazunk szakembereket.

FBI ügynök: Ön nehezen kezelhető ember hírében áll, uram?
Dr. Jeffrey Wigand: Igen, eltalálta, igen. Az az igazság, hogy nehezen viselem, ha halálosan megfenyegetnek.

Don Hewitt: Azt akarod mondani, hogy anyagi szempontok vezérlik őket?
Lowell Bergman: Ugyan, hogy juthat ilyen eszedbe? Ők ingyen dolgoznak. Ahogy te is önkéntes munkát vállalsz itt.

Lowell Bergman: Az a munkám, hogy Wigandhez hasonló embereket keressek. Én előcsalogatom, ő megbízik bennem és végül szerepel a tévében. Sikerül, minden klappol, a pasas leül és beszél. Megszegve azt az átkozott titoktartási szerződését. Hiszen ő csak a legfontosabb tanú az amerikai történelem eddigi legbotrányosabb, legdrágább hivatali visszaélési perében. Hát kell ennél több? Jeffrey Wigand mindent kockáztatva vállalja a nyilvánosságot és elmondja az igazat? Igen! Hírértékű az anyag? Igen! Be fogjuk mutatni? Persze, hogy nem. Miért? Azért, mert nem mond igazat? Nem! Éppen azért, mert igazat mond. Ez az oka, hogy nem adhatjuk le. És minél több igazság derül ki, annál nagyobb a baj.

Sharon Tiller: Nagy az ország. És itt független a sajtó, találsz állást máshol is.
Lowell Bergman: Független sajtó... Csak azok számára, akik birtokolják.

Mike Wallace: Ha az ember ott tart, ahol én, más szempontokat is mérlegel. Ugyan mit? A cég érdekeit? Netán hírességnek tartod magad? Nem a halhatatlanságról van szó és nem is a CBS-ről. Amikor az életünk vége felé
közelítünk, másra gondolunk. Mire is? Talán a jövőre? Hogy majd a jövőben ezt és azt fogom tenni? Nem. Arra gondolunk, hogyan fognak ránk emlékezni. Ha már nem leszünk... a történelem csak az utolsó tettünkre emlékszik.

Lowell Bergman: Na kezdhetünk végre vagy még mindig az ülésrenddel tökölünk?