Fehér tenyér (2006)

Lásd még EZT az interjút!

A Klubrádió Filmklubrádió című műsorában bemutatták a filmet, Hajdu Szabolcs volt a vendég, rengeteg érdekes, belső információt lehet megtudni a film készítésének történetéről. Rögtön újra is néztem (a KK-nak köszönhetően még azt is tudom, hogy több mint 14 év után, 2009-ben láttam).
Itt lehet meghallgatni a beszélgetést.

Egészen elképesztően profi munka, technikailag egyedülálló ékköve a haza filmgyártásnak (kézikamera-fétis előnyben, de jó is volt nézni!), az meg csak hab a tortán, hogy az amúgy baromi kompetensen elmesélt sztorit úgy zárja le, hogy azzal teret ad a képzeletnek, a film inspirálta beszélgetésnek. Élmény volt.

Az OFF Hollywood szintén ehhez hasonló nagyon jó munkája, de Bibliotheque Pascal nekem se jött be...

Technikailag szerintem az egyik legprofibb magyar film, amit eddig láttam. Mesteri fényképezés és vágás jellemzi a filmet. (A Kontroll és a Moszkva tér mellett a legjobb, ami eszembe jut.)
A színészek is mind kifogástalanok, különösen, hogy a két főszereplő nem is színész, hanem sportoló (mondjuk magukat játszották :P).
A Bibliotheque Pascal nem igazán jött be, el is könyveltem Hajdu Szabolcsot, hogy nem érdekel, de ez nagyon tetszett, és ezekután (talán már holnap) megnézem az OFF Hollywoodot is.

Neked (is) kösz! _O_ Jó kis oldal. Nem is értem, miért nem fedeztem fel eddig.

[link]
Just for you!:)

Az Off Hollywood sajnos sehol nem találom. :C Pedig olvastam róla pár itteni jó véleményt is, szóval nagyon kéne. De nem reménykedek benne, mert tévéfilm volt. Azokkal meg, ha magyar, nem nagyon foglalkoznak a feltöltők - hacsak nem valami gagyiság, ami népszerű.

Örvendek, hogy szép sorban fedezed fel a magyar filmeket. Az újakat is. (És az Off Hollywood-ot még nem is láttad!:)
Hajdu Szabolcs egyébként is az egyik nagy kedvencem. Meg a Pálfi, meg a Török. Na, és persze a Kocsis Ági. Azért a "rencerváltás" előtti nagyokhoz (Fábri, Ranódy, Huszárik, Rényi Tamás, Kovács András stb.) még nem mérhető a munkásságuk. De tehetségük elvitatatlan!

Zseniális! Főleg az, ahogy a film tetőpontján a cirkuszt, a múltat és a világbajnokságot, a jelent egy térbe hozza.

Egyébként egyértelmű, hogy a gyerekkor volt a legerősebb. :D De ez evidens, minthogy ahhoz mindenki tapaszt valamit - pedig szerintem Hajdu nem akart különösebb politikai áthallásokkal élni. Sőt, igyekezett kortalanná tenni azt, kiszakítani a 80-as évekből. Azért ez nem sikerült neki, mert akarva-akaratlan is a zocializmust látja bele az ember. :D

Az edző figurája - zseniális! :D Volt szerencsém pár ilyen testnevelő tanárhoz. És tény, hogy nem szerettük akkor, sőt. Viszont ez a film lényege is: az ilyenek az igazán jó és inspiráló edzők. A látszólagos erőszak mögött meg kellett volna látni a többletet. És akkor talán nincs cirkuszi eltévelyedés, meg nincs sérülés, és lehet, hogy nem csak 3. lehetett volna, hanem első... . Legalábbis számomra egyértelműen ez a karrier elvesztésének a kulcsa. Akiben nincs kellő alázat, hanem tele van gőggel - elbukik ezen a pályán. Aki viszont hajlandó feladni a saját idiótaságát és keményen odatenni magát az edzéseken, hallgatva az edzőjére, akármilyen is az - első lehet. Ahogy a kanadai is az lett.
Tehát kivételesen a lázadás nem hozott pozitív eredményt a tágabb jövőre nézve, csak pillanatnyi szabadságot.
S még egyszer: szerintem jó edző az ilyen. :P Meg a színész is kiválóan játszotta. Persze ehhez a magyar hangja rengeteget hozzátett, néha vicces is volt. (Persze azt is lehetne elemezni, hogy milyen képmutatása volt - mikor megjöttek a szülők, akkor hirtelen kurva kedves lett. :D De hát ilyen ez: az "erőszak" a tornateremre korlátozódik, mivel ott KELL is ahhoz, hogy ezeket a fejlődésben levő gyerekeket IGAZÁn inspirálják. Igaz, ez visszaüthet, de aki nem hajlandó végigjárni ezt a ranglétrát, abból nem is lesz élsportoló. )

Szóval nagyon tetszett, rendkívül sokrétű film. Tényleg kezdem azt érezni, hogy igazából nagyon is jó magyar filmjeink vannak manapság is, csak éppen van valami érdekcsoport, aki azt reprezentálja, hogy nézhetetlen szarok és emiatt sír a szája sokaknak, hogy "bezzeg a rencerváltás előtt". Legalábbis erős kontrasztot érzek az olvasott/hallott állítások és az általam mostanában bepótolt filmek minősége között. Még akkor is, ha arcpirító szarságokat is láttam - 10-ből 1-et max.

Nekem az jutott erről eszembe, hogy mivel a román gyerektornászokról és edzőikről volt benne a köztudatban, hogy milyen brutalitással nevelték a gyerekeket, talán így még hitelesebb volt a figura. Amúgy kitűnő választás volt ez az arc.

Bár azt nem gondolom, hogy unalmassá válna film a közös edzések szakaszban, az kétségtelen, hogy a gyerekkor megidézése a film maróan legerősebb része.

Arról mi a véleményetek, hogy Hajdu Gheorghe Dinicăra bízta a szerepet és nem egy magyar színészre ?
A rendező egyébként ezt azzal magyarázta, hogy egyszerűen nem találtak megfelelő hazai színészt a figurához.

Szerintem is az a legjobb. Onnantól, hogy elkezdenek edzeni a kanadai sráccal, unalmassá válik.

Mindenki szerint szándékosan lépett ki Dongó a leérkezés után?

Nos, ahogy Dió javasolja (elemzésében): meg kell nézni többször is!
Én is újra néztem: és az eddigi négyesről ötösre javítottam!
Rituskával egyetértve: Hajdu Szabolcs egy varázsló! (Zárójel: nagyon szeretem a lelkes, sőt, lelkendező hozzászólásokat!)
Sokakkal egyetértve: a film egyik legfontosabb, legjobb alakítása a, Magyarországon is évtizedes/évszázados hagyományokkal rendelkező poroszos nevelést bemutató tornatanár! (Hogy ma már sem poroszos, sem "kanadai" nincs, az hosszú és off lenne!)

Túlzásokba esik szinte végig (család, gonosz torna edző, kanadai jó módszer)

Apróság, de mikor a Máté Péter száma szól a
lakótelepen, és a kissrác mellé esik le a karácsonyfa, az valami hihetelen jó képsor.

Nekem a gyerekkori edzés + szocreál jelenetek jobban tetszettek, egyébként az egész film jó.

Itt megtekinthető.

Ahogy Olórin is leírta, tényleg döbbenetes, hogy a film alig mozdul ki a sportcsarnokokból, nincs is egyéb mellékszál bemutatva, mégis leköti a nézőt. A közepe fele nekem egy kicsit „leült” a film, plusz a kamerarángatást is az első felében feleslegesnek éreztem. De ez az én egyéni problémám, ettől függetlenül jó film. A cirkusz/világbajnokság párhuzamos jelenetért pedig bármelyik rendező a fél karját odaadná, olyan óriási.

Szabolcs többször átírta a könyvet, főleg produceri nyomásra. Saját bevallása szerint ennek a film kanadai cselekménye itta meg a levét a legjobban.

Itt a fiatal sportoló Kyle Shewfelt, valós életének megjelenítése (illetve annak néhány momentuma) lett volna kockázatos. Shewfelt úgyis homoszexuális, és szerelmes volt a valóéletben edzőjébe.

Évekkel ezelőtt ajánlotta egyik ismerősöm, akivel tiszteljük és míveljük a sportot több kevesebb-sikerrel.. Én akkor még nem néztem meg. A napokban teljesen véletlenül ráakadtam, és úgy gondoltam, hogy adhatok neki egy esélyt. És abszolút nem csalódtam. Bár volt pár rész, amit nem értettem, vagy feleslegesnek tartottam. Mégis az egyik legszebb jelenet, az amikor a világbajnokságon szándékosan kilép -a tökéletesen kivitelezett érkezésből-, átadva a győzelmet tanítványának. A távolkeleti filmekben látni ilyen gesztust. Elismerésem.

Nagyon nagy film... Tegnap láttam a Dunán.

Mindenképp érdemes elolvasni Dió elemzését. Szerintem nagyon jól sikerült:)

Csodálatos.
Megrázó.
Egy olyan mestermunka, aminek megtekintése után megáll egy pillanatra a néző.(magamból indulok ki)
Annyi minden kavarog bennem Hajdú Szabolcs drámája kapcsán, bár még friss az élmény, mert az imént vetítették a dunán.
Határozottan összetett, és felkavaró alkotás, és ez azért zseniális, mert maga a sztori nem kimondottan csavaros, sőt mondhatni egyszerű. Ez a mindenütt megfigyelhető kettősség emeli szerintem zseniális magaslatokba ezt a művet. Számtalan kérdés merült fel bennem, amelyek megválaszolatlanok maradtak. Mi a helyes nevelési forma? A totális szabadság, vagy a náci terror jellegű oktatási rendszer a hatékonyabb? Abszolút időszerű kérdés. A 80-as években a tanárok verték a gyerekeket, ma a gyerekek verik a tanárokat. Az edző-sportoló fiú kapcsolatán ez kristálytisztán tükröződik.
A gyermekkorunkban elszenvedett sérülések örökké elkísérnek minket? Az akkor látott magatartás formákat berögzült módon utánozzuk, vagy van esélyünk változtatni?
A múltat bemutató jelenetek tökéletesek. A zene, a színek, a kisfiú aranyos kék steppelt kabátkája, a város lehangoló szürkesége, a diktátor tornatanár mind-mind annyira pontosan megalkotott képek, hogy szinte életre kelnek. Kiemelném a hangok fontosságát, amire én személy szerint ritkán figyelek fel. A kisfiú csoszogása, a tornaszerek "csikorgása", ...stb. Félelmetesen gyönyörű ez a film, bár valószínű van bennem némi elfogultság, mert hát ugye magyar vagyok. :)
Hajdú Szabolcs egy varázsló.

Az egész filmet állandóan mozgó, imbolygó, táncoló, ugráló, remegő, stb. kézikamerával vették fel? És ez lenne a nagyszerű operatőri munka? Ez a megoldás mindent elront. Pocsék munka. Nézhetetlen.

Pl Szabolcs elmondta hogy kanadai pofozós jelenethez 5 külön engedély kellett, plusz a srác meghatározta hogy csak négyszer futhatnak neki a jelenetnek.

Óvodában különtornára jártam és közel jártam hozzá, hogy sport tagozatos osztályba kerülök, szerencsére nem, mert én is gyakorolhattam volna a szertornát.Tudtam, hogy brutális az élsport, de ennyire... Magyar Zoltán is a Moszkvai olipia előtt vágta a centit, hogy ha megnyeri, már nem kell felmásznia a lóra.Nagyon jó a film, sokkal jobb, mint az eddigi filmjei.3D-ben jó lenne megnézni, ahogy a "közönség közé ugrik " a főhős.

HSz tényleg nagyon jó fej (és nagyon tehetséges filmrendező)!
Én az Off Hollywood (a legfontosabb eddigi filmje!) bemutatója után hallgattam élvezetes és okos szövegelését.
Felidéznél, esetleg, a tegnapiból valami érdekest, közérdekűt!?

Igen ezt érzem a film egyetlen igazán rossz döntésének - amúgy nagyon jó film


Tegnap Hajdú Szabolcs volt a Közgáz filmklub vendége, eszméletlen mennyi dolgot mondott el a film készítéséről.
Ahogy ő maga fogalmazott magáról..."én az öcsémmel ellentétben szeretek pofázni"

tényleg kiemelkedik az utóbbi idők magyar film mezőnyéből.
ötletes volt az idő síkok közti mozgás, ám a csúcspontokat
-a kiskori cirkuszi szereplést és a felnőttkori versenyt nem volt jó 5let ennyire összevágni. így rontotta az amúgy külön-külön nagyobb feszültséget okozó részek élvezetességét.

Ezzel valahogy én is így vagyok. Vérprofi munka, de helyenként elég vérszegény is. :)

Egy Oscar díj se olyan nagy szám. Nem rossz, de én nem estem annyira hasra mint sokan.

Végre egy jó magyar film, és ez manapság már nagy szó, végigtekintve az itthoni alkotásokon! Oscarra nevezték, reméle legalább egy jelölés összejön neki, szurkolok!

"tehát feltétlenül csak miénk a dicsőség"
tehát NEM feltétlenül... :)

Magáról a filmről pedig: a magyar film megújhodásának egyik fontos állomása. Igaz, hogy a színészek közt nem egy külföldi is tiszteletét teszi, tehát feltétlenül csak miénk a dicsőség, de Hajdu Szabolcs rendezése fenomenális, ez tartja az erőt a képekben, a történetben. A fényképezés, a vágás, a dramaturgia még világviszonylatban is rendkívül hatásos és vérprofi, ezért ebből a szempontból semmiféle vád nem érheti a filmet. Komoly színészi alakításokról viszont már nemigen beszélhetünk, lévén, a főszereplők mind hivatásos tornászok. Viszont a mellékhősöknek vannak zseniális pillanatai: közülük is kiemelkedik Gheorghe Dinica, aki Szilágyi Tibor magyar hangjával félelmetesen erős karakter. Rezzenéstelen arca, a lényéből áradó nyugalom élvezetes kontrasztot képez dühöngő kiabálásaival, megalázó fenyítési módszereivel. Kétségtelenül a legeltaláltabb figurája a sztorinak, jellegzetes alakja a szocialista rendszernek. A film egyébként ezt is nagyon jól idézi meg, Máté Péterrel, meg a debreceni panellakásokkal villámgyorsan visszaröpít az időben.
A katarktikus filmélmény szempontjából viszont a Fehér tenyér utolsó húsz perce a meghatározó, a tövig lerágott körmökkel várt világbajnokság, itt becsúszik némi kénytelen-kelletlen giccs, de végülis csak elhanyagolható mennyiségben, és (SPOILER) valahogy külön öröm, hogy nem Dongó lett az első, nem lett misztifikált, száz százalékos tornászkiválóság. Csupán egy "harmadik", aki a megmérettetést követően visszament a cirkusz világába.

80%

Én is úgy hallottam, hogy ezt nevezik Oscarra, hajrá.

Létezik h ezt a remeket még nem láttad? :) Feladom neked házi feladatnak :P

Az MTI szerint ezt a filmet nevezzük Oscarra, legalábbis ma ezt írták. Gratula...

OK, beismerem hogy igazad van, amikor én hasonlítgatni kezdtem, akkor én kb az utóbbi 10 év magyar filmgyártásához hasonlítottam, és ebbe nem vettem bele a régebbi "magyar klasszikusokat". Egy ilyen élmény után remélem érthető, ha kicsit túlzóba csaptam át, nem hittem volna hogy fogok még ilyen magyar filmet látni, ezt azóta is nagyon szeretem, már többször is láttam.

Sajnálom, h megbontom az összhangot.

De Dió:

"Az egy dolog, hogy SOHA nem volt még magyar film ilyen ötletesen és eredetien vágva" (kiemelés tőlem) és "A színészi játékok megint csak olyan PÉLDA NÉLKÜLIEK" (kiemelés tőlem)

Ezeket a félmondatokat azért kissé túlzásnak tartom. A magyar filmográfia elképesztően gazdag. Én is tudok nagyon lelkesedni, s túldicsérni, ha valamit szeretek, s ez a film szerintem is jó, de azért nem kellene minden "előzményt" így porbaalázni.

Konkrétan: a vágás kapcsán Tímár is szólhatna egy-két szót, sőt Jancsó filmjeiben is akkortájt igen eredetinek számítottak a hosszú kamerakövetések, nem beszélve mondjuk egy-két Fábri-filmről, de ez persze inkább operatőri, semmint vágási kérdés.
Annyiban egyetértek, h szép az operatőri munka.

Amire Te utalsz, ha jól értem, az nem a vágás, hanem a dramaturgia, tehát a párhuzamosság. Ilyet is láttunk már, s ennyiben hollywoodi a produkció, ami nem baj egyébként, nekem is bejön.

Színészeket is láttam már jobbnak magyar filmben, azért gondolkozzunk csak el, mondjuk nem tudhatom, Te milyen magyar filmeket láttál eddig. Persze lehet, h az egész beírásodat úgy kell értelmezni, hogy "ahhoz képest", tehát a mai magyar kínálathoz viszonyítva. De "ahhoz képest" is erősebb a Macerás ügyek, abban sokkal erősebb a színészi játék. Szerintem.

Köszönjük! :D

Nem is! :)

Gondoltam h véleményezés címén tőled ismét csak valami halvány poénpróbálkozásra futja majd :)

Igen, most kivételesen Ti is helyesen ítéltétek meg a filmet ;D

Azt figyeltétek, hogy milyen régen volt ilyen? :) Úgy vettem észre h mind a hárman azok között vagyunk akik a legtöbbet írnak ide (persze van még más rajtunk kívül is), de ilyen összhangra még sose emlékszem hármunk véleménye között :) (Daemien, te pl mindent lepontozol, amit én fel:) Tanulság --> aki még nem látta a fehér tenyeret, az gyorsan pótolja! :D

Nem vagyunk jóban a magyar film meg én. Legalábbis nem voltunk. Mostanában viszont kezdünk kibékülni. Hajdu Szabolcs mesteri (itthon szinte egyáltalán nem, de külföldön is ritklán látott) operatőri munkával, hangeffektekkel és vágástáchnikával dolgozik, és mindezt nyers, sallang- és sablonmentes történetmeséléssel párosítja. A színészek közül a tornász gyerekeket terrorizáló edző, Gherghe Dinica, valóságos tömeghipnózist hajt végre, de a többiekre sem lehet panasz. A sztori nem túl komplikált, de a maga egyszerűségében megkapó, a múlt és a jelen egyeránt fantasztikus jelenetei logikusan, indokoltan keverednek, a főszereplő eleinte egysíkúnak tűnő karakterét így gazdagítva mind nagyobb mélységekkel. Az pedig, hogy a rendező nem csak hogy képes volt úgy leforgatni a filmet, hogy totálisan beszűkítette azt a tornászmiliőre (semmilyen más téma nem jelenik meg a filmben, még csak érintőlegesen sem), de még kőkemény erényt is faragott belőle, egyszerűen hihetetlen.

90%

Fehér tenyér (Fehér tenyér, 2006, forgalmazza: Hungarotop)

A Macerás ügyeket nem láttam, a Tamarát viszont igen, A varázslatos látványvilágon túl túl sokat azért én szeémy szerint nem kaptam tőle, noha a honi kritika ódákat zengett a filmről és a rendező Hajdu Szabolcsról. A Fehér tenyeret követően ez már nem is tűnik csodának. A Hukkle óta nem volt ennyire jó magyar alkotás a mozikban: a legfőbb érdeme mindenképpen a rendezés, amely az utolsó félórában olyan csúcsokig emelkedik (a vágással egyetemben), amelyet nemhogy itthon, de még külföldön is ritkán tapasztalni. Vér, veríték, küzdelem - kliséktől mentesen vagy a közhelyeket erénnyé kovácsolva Hajdu káprázatosan mutat be szenvedést és győzelmet. A szereplők (köztük a direktor testvére, aki bár nem feltétlen szakmabeli, hibátlan a teljesítménye) rendkívül jó alakítása külön emeli a produkció fényét, külön kiemelném az edzőt, Gheorghe Dinicát (Szilágyi Tibor magyar hangjával), aki kinézetével, módszerével kiválóan jellemez sokmindent, ami a 80-as évekre emlékeztetheti a nézőt.

A Fehér tenyér az ellentétpárok szinte tökéletes filmje, csak azt a nyamvadt állandó kézikamera-cibálást lehetne feledni.

9/10

Hát ez hihetetlen! Az ember úgy tántorog ki a moziból levegő után kapkodva mint akit hátbavertek és megugráltak, ilyen élményt nyújt ugyanis a White palms című legújabb magyar örökzöld. Még ki sem hűlt a csak szex és más semmi kellemes sikere, de máris itt az újabb magyar durranás, ami lehetőleg még kétszer akkorát is szól mint az előbb említett csúcsvígjáték.

Ha most elkezdeném felsorolni azon egyedi és fájóan gyönyörű elemeket amelyekkel a film készítői ráéreztek a siker összetevőire, itt öregendék meg a gép előtt, úgyhogy helyette csak a legfontosabbak:
EGYEDISÉG a kulcsszó. Az egy dolog, hogy soha nem volt még magyar film ilyen ötletesen és eredetien vágva, és hogy ilyen szintű operatőri munka sem terem minden magyar bokorban, de ez a film még világviszonylatban is kiemelkedő e téren. A színészi játékok megint csak olyan példa nélküliek, hogy totálisan megérteném ha a főszereplő vagy a tornatanárt alakító színész egy díjakkal megrakott zsákkal vonszolná haza magát a következő díjkiosztóról. A történet egyszerű, elég kevés embert mozgat, kevés szálon fut, és egy mondatban lazán összefoglalható, ezen tulajdonképpen még lehetett is volna javítani a hatás növelése érdekében, de nem hozhatok fel egy tökéletes film ellen semmi vétséget, így hát inkább csak megpróbálom magam összeszedni a padlóról, és feldolgozni minden idők egyik leghatalmasabb magyar filmjének hatását. Aki ezt nem nézi meg moziban, ez nem ember.

85-90%