Oppenheimer (2023)

Kicsit soká reagálva...

A franciák legalább valamit tanultak a történelemből.
A nürnbergi perért nem voltak valami lelkesek, végül a francia bíró hozta volna a legenyhébb ítéleteket.

Egyébként elképesztő elolvasni, mikor a négy bíró emberek életéről-haláláról alkudozott.
Szabadláb-20 év-halál, néha ugyanannál a vádlottnál.

Ha meg rajtuk múlik, az akkor színmagyar Nagyvárad-Arad-Szatmárnémeti sávot legalább meghagyták volna nekünk.

Az almát és Einstein-t leszámítva dögunalom. Oppenheimer jelentéktelen ember, akit további jelentéktelen emberek vesznek körbe. Erről nehéz jó filmet csinálni. Hiányoznak a valódi szereplők, akik kieszközölték a háborút és akik erre hivatkozva elvették az emberek vérét és pénzét. A tudósok csak eldobandó eszközök, de ez nem ad 3 órányi alapanyagot. Ha legalább a hirosimai pusztítás képei benne lettek volna, akkor lett volna némi értelme az egésznek. Készült már éppen elég film, ami felmondja a "győztesek" hazug narratíváját.

Szerintem egy nagggyyon király film lett, ajánlom mindenkinek.
A látványvilág kiemelkedő...
Kedvenc részem amikor a végén Oppenheimer beszélget Einsteinnel.

10/9.9

Pugh-ból szívesen láttam volna mondjuk többet is

Ki nem? :)

Az első egy órában úgy éreztem, hogy ez csupán egy felfújt, hatásvadász munka, de szerencsére aztán magára talált, és az az izgalmas morális dilemmákat feszegető, jó tempójú és székbeszegező atmoszférájú mű lett belőle, amit előzetesen a rendező személye és a szereposztás miatt el is volt várható tőle. Pár dolgot én másképp oldottam volna meg, az időfelbontás csak részben működött, a fekete-fehér és színes képek váltogatása is sokszor öncélú volt, de ez így is egy emlékezetes mozi.

Murphyre mintha rászabták volna a szerepet - karizmatikus, állhatatos egyéniség, az összeomlását pedig nagyon hitelesen jeleníti meg a színész, de Downey Jr.-nek is talán ez a legjobb alakítása. A többiek inkább csak asszisztálni tudnak, Pugh-ból szívesen láttam volna mondjuk többet is. Az utolsó egy óra egy nagyon érzékletes tárgyalótermi drámává vedlik át, és itt kerülnek helyre az első harmadában belebegtetett szálak is. Erős négyes.

Remélem, egyszer arról is csinálnak filmet, aki a projektet 4 részre vágta és katonailag felügyelte, mert az a személy itt nem jelenik meg, vagy csak mellékszereplőként...

Gondolom nem Nolan az első alkotó, aki nem a legjobb filmjéért kap Oscart. :)
Én örülök neki, mármint, hogy Nolan kapott, de nyilván a csúcs az lett volna, ha a 10 évvel ezelőtti darabjaiért kap valami ilyesmit.

Csak most lett olyan témája amit már lehet díjazni. Batmenekre meg időutazós mókára nem adnak.

Igaz, a kt szerint - tehát szerintünk - van neki ettől legalább 7-8 jobb filmje. :)

Nolan végre Oscart is nyert!

Tetszett, jó, de egy picit nagyobb a hype szerintem, mint amekkorát érdemelne. Cillian úr miatt 4-es, egyébként 3 lenne.

Tényleg ez lenne a 2023-as filmgyártás zászlóshajója? Tényleg elég néhány gyakran látott arc és így nem kellenek már karakterek sem? Tényleg kell legalább 3 idősík, meg minden harmadik mondat után egy vágás? 1,5 órát bírtam, utána már zúgott a fejem és kikapcsoltam... Valamikor szerettem Nolan filmjeit, de már elmúlt.

Nem tudom, engem moziban nagyon lekötött, és elrohant a 3 óra. Nem néztem újra, de nagyvásznon teljesen elvarázsolt engem, ahhoz képest, h száraz téma volt.

Megnéztem még egyszer, hátha...
De nem. Ennyi remek alakítással, ilyen kimagasló filmkészítőkkel ilyen unalmas filmet készíteni (szinte) művészet. Vapiti befutó ;-P

Ennek a filmnek a tempója olyan mint a Fűrész filmek utolsó 2 perce amikor minden kiderül. Azzal a különbséggel, hogy itt 3 hosszú, kínkeserves és gyötrelmes óra alatt semmi se derül ki.
Nézhetetlen moslék, kínzóeszköz.

Nekem tetszett. Külön örültem annak, hogy Nolan képes még ilyen visszafogott filmet készíteni annak ellenére, hogy tőle mindenki valami extrát vár.

Mellesleg, ahogy minden amerikai film vagy propaganda, vagy reklám, úgy a jelenlegi világpolitikai helyzetben nem érzem véletlennek a film időzítését.

Egyetértek, mi direkt szilveszterre ütemeztük ezt a hosszú filmet, ami indokolatlanul hosszú és nagyon hosszú részekben unalmas volt. Sokkal jobban szerettem Nolan fikciós filmjeit, de még a Dunkirköt is, ebből a filmből kilógtak a felesleges effektek, amik elvileg az Oppie fejében járó gondolatokat voltak hivatva bemutatni. Marad az Inception a kedvencem a mestertől.

Oppenheimer szerepét kifejti a Manhattan Projectben és az ezt követő boszorkányüldözésben. A sztori és Oppenheimer személye egy nagyon hálás téma, mert nagy dolgot vitt végbe.

A film címe Oppenheimer. Nem Manhattan project, nem Atombomba, és nem is II. VH felelősei.
Oppenheimer személyiségét eléggé tárgyalja. Erényeit, hátrányait, bűnét és bűnhődését, kétségeit és felelősségérzetét is.

A téma nagyon összetett. De mit tárgyal a film? Kifejt bármit is a lényeges kérdések közül?

Mennyi történész van itt a KT-n, te jó ég! :-)

Valahogy az összes német csatlósból győztes országot csináltak, minket kivéve.

Még a háborúban részt sem vevő bolgárok szívták meg, de legalább visszakapták Dél-Dobrudzsát.

A franciák pökhendiségére jellemző, hogy követelték, hogy győztes hatalomként és ne mint megszállt és felszabadított országként bánjanak velük és ők is kapjanak egy szeletet a megszállt Németországból, ami felett rendelkezhetnek. A britek és az amerikaiak belementek, mert nem akartak megsérteni egy jelentős potenciális szovjet-ellenes európai szövetségest.

Hát igen, a franciák képtelenek voltak belenyugodni egy az ország méretéhez képest jelentéktelen és nagyrészt németek lakta terület elvesztésébe...

Talán rájuk fért volna egy felosztás Napóleon legyőzése után.
Normandia Angliához, Bretagne az írekhez, Nizza az olaszokhoz, a provanszál területek a spanyolokhoz+ független baszk állam és Burgundia.

A kozmosz egy sötét hideg hely, az erőszak, pusztulás a természet, a mindenség része.
"Ez lényegében a mindenség sorsa, amit a sors tárcsája vetett számunka és minden számára ami él vagy csak pusztán létezik."
Stephen Hawking

Erre is céloztam ezzel; egyébként legjobb tudomásom szerint a mi felosztásunknak is megvolt a terve, csak ilyenkor a nagyhatalmak ügyelni szoktak rá, hogy aktuális "szövetségeseik" se erősödjenek meg nagyon ezért nem engedték a franciák német tervét, illetve a mi teljesen szétdarabolásunkat sem.
Izrael helyett a Palesztin rendezési terv szerint egy palesztin és egy zsidó államnak kellett volna létre jönnie , Jeruzsálem meg az ENSZ felügyelete alá került volna, amit az ENSZ meg is szavazott, de az Arab Liga nem fogadta el, ebből is lett az első arab-izraeli háború, de valóban Holokauszt nélkül nem is lett volna sem ereje, sem támogatottsága a cionistáknak az egészhez.
Háború így is lenne a térségben, a nagyhatalmaknak, és a gazdasági erőknek folyamatosan szükségük van a konfliktusok generálására, fenntartására; illetve mások nyersanyagaira.
Szíria, Irán, Irak, Libanon...az izraeli ügy nélkül is van háború; egymással is harcolnak a síita, szunnita ellentét miatt.

Itt már az Off topic Off topicjába (mi lett volna ha...) kanyarodunk, de, hogy visszakanyarodjak (az Off topicba):
A közvélekedés szerint a Franciák okolhatóak a II. VH-ért, de mint írtam, az csak egy fél évszázados(!) revanspolitika vége(?) volt. Azért Vilmos királynak sem tartottak pisztolyt a fejéhez, hogy pont a versailles-i tükörteremben koronáztassa magát császárrá. Meg a hadisarc sem lett volna kötelező, meg azt a Pest-Bács-Kiskun méretű területet is érdemes volt sokadszorra elvenni...
Szóval az erőszak eredetét megtalálni nem olyan egyszerű: a maga szempontjai szerint "mindenkinek igaza van (még a szar is le van szarva"), meg különben is a másik visszaütött...

Ferdinand Foch ezt úgy értette, a békefeltételek túl enyhék!

Az eredeti francia tervek szerint a Rajna lett volna a határ, a német területeket meg kvázi francia gyarmatként működő tartományokra osztották volna.
Ezt az angolok akadályozták meg.

Nyugati történészek szerint is, ha a háborút a központi hatalmak nyerik:
1. Nincsen II. Világháború
2. Holokauszt
3. Kommunista uralom közép-európában
4. Emberek millióinak elüldözése

A Monarchiánál sokkal rosszabb műállamok ( Lengyelország, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Románia) sem esnek szét, mivel ebben a formában létre sem hozták volna őket.
Egyébként, ha nincsen Holokauszt, a mai Izrael állam sem létezne, és nem lenne ott örökös háború.

Tökéletesen igaza van, az angoloknál és az amerikaiaknál egyébként több helyen úgyis tanítják, hogy az első világháború vége már a második eleje a versailles-i béke; illetve a második világháború vége, az atombomba pedig a hidegháború kezdete; és több okfejtésben láttam már hogy a hidegháború vége, a Szovjetunió felbomlása az új hidegháború kezdete volt.

„Ez nem béke, csak fegyverszünet 20 évre.”
Ferdinand Foch

Én is a franciákat és a Párizs környéki, általuk diktált békéket tartom a következő háború fő felelősének.
Németországot gazdaságilag tönkretették, (még ennél is jobban akarták), ez hozta elő Hitlert.

Tönkre vágták Közép-Európát, német majd szovjet érdekszférát csináltak belőle.
Hogy velünk mit tettek, az közismert, csak értelmes magyarázat nincsen rá.

Ostoba és beképzelt politikusaik a saját sírjukat is ásták.
A németek 20 év múlva már Párizsban voltak.

Hogy kapcsolódjak az atombombához, a japánok akkor az antant szövetségesei voltak.
Majd a békeszerződésekbe beleírt fajelmélettel megalázták őket.
Egyébként minket is. Lásd: Harold Nicholson!
Ezek után nem csoda, hogy később a németekhez közeledtek.

Csak arra akartam kilyukadni, hogy mindenki tud ujjal mutogatni valakire, és az is tud tovább mutogatni. ;)
A felelősség kérdése, a felelős keresés, és főleg a felelősségre vonás, nehéz dolgok. Főleg azoknál, akik csak parancsot teljesítettek. Meg különben is: úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött. :P
Nem Oppenheimer találta fel az atombombát, ő csak összefogta a projektet (inkább volt manager, mint tudós). De, őt is csak megbízták. És ha nem vállalja, vállalja más, és, ha nem sikerül, másik oldalnak meg igen... stb... nem kezdem előröl.
De amúgy ChrisAdam is hasonlót írt le az "eleve elrendelés szagú" láncreakcióval, ami valahol ott indult, hogy valami ősállat csontját kivettük a szemétkupacból, hogy fegyvernek használjuk.

Kis túlzással az atombomba visszavezethető oda, hogy Nagy Károly nem tudta rendesen megnevelni fiait.
:) :) :)

Egyébként azok az elmék, akikről beszélünk, képesek lettek volna létrehozni atomreaktort is, csak éppen, mikor rendelkezésükre állították a kellő anyagi forrásokat, akkor nem arra volt szüksége azoknak, akik az anyagi forrásokról döntöttek. Aztán, utána, már nem is volt olyan fontos az atomreaktor... sokára jött.
Nem tudom, hogy egyéni felelősség terheli-e bármelyik tudóst, aki csak végezte a munkáját? Ha igen, akkor egyéni felelősség terheli az építőmunkásokat, a gyárakban dolgozókat, de a nekik élelmiszert eladó boltosokat is... és így tovább.
Mindenki csak a dolgát végezte, miközben felettük döntöttek háborúról és békéről, életről és halálról, nemzetek és népek jelenéről és jövőjéről.
Nem tudom, felelősség terheli-e Rooseveltet, aki, ha nem tesz semmit, nácik uralma alá engedte volna Európát.
Kié a felelősség? Ki ütött előbb (vissza)? Egyértelmű, hogy a Második Világháború legnagyobb felelősei az Első Világháborút lezáró franciák voltak, akik revansot vettek a porosz háborúért, ami előtt ezer év alatt (a Középső Frank Birodalom bukása óta) tucatszor cserélt gazdát Elzász-Lotharingia. Kis túlzással az atombomba visszavezethető oda, hogy Nagy Károly nem tudta rendesen megnevelni fiait.

Az emberiség 99% képtelen lett volna kitervelni és megvalósítani.
Nem kollektív bűnösségről van szó, nem az emberiség bűne az atombomba megalkotása.

Egyéni felelősségek, pontosabban egy szűk kis csoport felelőségéről van szó, akik hitbéli elfogultságuk miatt vállalták ezt a feladatot, tehát még csak nem is pénz kérdés volt.

Az emberiségen azt lehetne számonkérni hogy a technikai fejlődést miért nem követte le semmlyen filozófiai, etikai, spirituális fejlődés... már ha ennek lenne bármi értelme.

A fejlődés és az azzal járó áldozatok szükségszerűek, de a fejlődés iránya vitatható.
Az emberek nagy része a közös ellenségképben hisz, abban hogy másokat elnyomva, megsemmisítve juthatunk előrébb, feljebb. A történelem mindig igazolja hogy ez téves,
de továbbra is kitartunk mellette, újabb és újabb gyűlölet hullámok jönnek.
Háborúk, esztelen gyilkolás és végül a halál... majd a bosszú ami az új gyűlölet hullámot táplálja.

Itt vannak a szellemi vezetők, összegyűjtve, az emberiség 1%-hoz tartoznak, képesek lennének változtatni a világon, az emberek életét jobbá tenni.. a Titánokhoz hasonlatosak, de mire fordítják az idejüket? Atombomba. Nagy tapsot nekik, szégyenteljes és sajnálatos, rejtegetni kellene, nem kirakatba rakni ezeket az őrülteket.

A "gyarapodjatok téveszmét" már sikeresen kimaxolta az emberiség: 8 milliárd és növekszik. Előre látható hogy ez még több probléma forrása lesz, amire a megoldás a szokásos lesz.

Oppenheimer szerint Einstein nem korunk nagy tudósa, hanem az ő korának nagy tudósa... finoman lehülyézte, ebből látszik milyen nagyképű, elbizakodott és miért választották őt irányítónak. Oppenheimer egy tökéletes balek, zsarolható és eldobható, jó katona módjára teljesíti a rossz parancsot.
Einsteinnek volt annyi sütnivalója, hogy ne bomba tervezéssel töltse az idejét. Valamit magára adó ember, ilyen helyzetben nem dönt másként.

A teljesítmény az lett volna Oppenheimeréktől, ha olyan atomreaktort terveznek ami nem robban fel... akkor talán lenne értelme Prométeusszal dobálózni.
Nem mindegy hogy valaki félIsten vagy, intelligens féleszű.

Szerintem alapvetően nem ott kell keresni a nagy megfejtéseket, hogy ki mikor készíti el, hogy az "őrült tudósok" mikor és hogyan mit találnak ki. Az atombomba az emberiség egyik nagy fejezetnyitója, olyan lépcsőfok, amit az ember mindenképpen meglépett volna előbb-utóbb, kikerülni nem hiszem, hogy lehet. Az ilyen nagy ugrásokat a háborúk és a járványok idézik elő, ahogy BonnyJohnny írja, de hogy még jobban kizoomoljak: egyszerűen csak a szükség hozza. Egy párhuzamos idővonalon, ahol akár nincs második világháború, népirtás, gulag és a többi, ott is lett volna atombomba - máshol, máshogyan; de egyébként minden bizonnyal azon az idővonalon is lett volna erős antiszemitizmus vagy éppen kommunista diktatúra, japán-amerikai ellentét, és így tovább. Lényeg: ezeken minek rágódni, mert a nagy megfejtés inkább ott van, hogy amíg az ember alapvetően úgy működik - hogy a szükség idejében fejlődik utcahosszat, hogy a rendelkezésre álló technikát előbb-utóbb rosszra használja, de hogy alapvetően olyan szituációba kerül, hogy a két választás közül csak jobbik/szükséges rossz és alapvetően rossz döntés van, és így tovább -, addig nagyon távol vagyunk mindenféle olyan naiv és idealista gondolkodáson, hogy mi lett volna, ha Oppenheimer nem fejleszti ki az atombombát. Lényegtelen. Tudom, hogy kicsit "eleve elrendelés" szaga van ennek, de mindez láncreakció. Kicsit úgy vélem, vagy vétkezünk és eszünk a fáról/bottal ütjük a majomtársainkat, és a láncolat idáig elér, vagy maradunk a fejlődésnek azon szintjén.

Az elmélet, hogy a fegyvergyártás helyett jobb dologgal is tölthette volna idejét az emberiség, üdvös, de naívan idealista. A hadi technika mindig is a legygorsabban fejlődő irányzat volt (ami aztán előmozdízott más technológiákat), ugyanis háború idején nincs idő szöszmötölni, ugyanakkor a pénzhiány is kevésbé befolyásol (olyankor ugyanis semmi sem drága, ha kell jegyrendszert vezetünk be).
Az elmélet úgy szólna, hogy az ember úgy általában ne háborúzzon, hanem helyette gyarapodjon... az tényleg jó lenne.

Tömeggyilkossággal (vagy éppen az amerikai japánokat összegyűjtő koncentrációs táborokkal) dobálózni Amerika felé természetsen jogos, de a másik oldalon négymillió embert pusztítottak el faji alapon, egy másik másik oldalon meg végrehajtották azt a bravúrt, hogy Európa legnagyobb gabonatermő vidékén ugyanennyien éhen haltak.

De, hogy a filmhez jobban kapcsolódó példát mondjak, ezeken a másik oldalakon is készültek atombombával. És a mellékelt ábra alapján szerintem jobban járt az emberiség, hogy Amerika készült el előbb.

Az Oppenheimer - Prométheusz összehasonlítás egyszerűen nevetségesen hamis. O. egy szánalmasan középszerű emberke, aki maga köré gyűjtött okos embereket és belőlük hírnevet profitált. Igaz a hírnév nem megfelelő szó egy tömeggyilkosság előkészítésében aktív szerepet vállaló emberre, aki miután ráeszmélt mit tett, próbál mosakodni, de sz*rkenésbe fullad. Zsarolható volt, ezért választották a feladatra.

Szilárd Leó, Teller Ede, stb... az ő tehetségük és intelligenciájuk, minden kétséget kizáró. Teller pl. nem kábította magát azzal hogy egy fegyer megalkotása véget vethet bármilyen háborúnak. Őrült tudósok gyülekezete, akik eltékozolták tehetségéküket egy hamis ideológiák árnyékában.
Nem a japánban elhunyt civil áldozatok száma, vagy az atom által okozott szenvedés az igazán szörnyű, hanem az a tudat hogy bármi mással tölthették volna az idejejüket!

Lehet hogy most nem lenne energia krízis, mert évtizedekkel előrébb járna az atomenergia kutatás, lehet hogy nem lett volna Chernobil... de ha csak táblán sakkoztak volna egész életükbe már az is jobb lenne mindenkinek.

Ehelyett most úgy kell élni hogy mármelyik agyhalott diktátor ledobhat egy atombombát, ki vagyunk szolgáltatva az ideológia fanatizmusban szenvedő "nagy" emberek kénye-kedvének... mintha nem lenne elég a info-kommunikációs és biológia fegyverek arzenálja.

Lagymatag film érdemtelen, őrült tudósokról.

Az én legnagyobb bajom az, hogy hazug volt a film. Nem az igazságot kereste, hanem idealizált, eszményiesített egy olyan embert (címszereplőt) aki erre a tetteivel egyáltalán nem szolgált rá.

Egy forró bögre tea mellett újra megnézve mozi után, el nem tudom mondani, hogy untam. Nem szokásom könyvekkel összehasonlítani, és főként itt nincs is mivel, de eddig szinte az összes ebben a témában fogant izgalmasabb volt számomra (párat elolvastam) mint ez, legyen az tényszerű több száz oldalas, vagy száraz 100-150 lapos, esetleg fikciós.
Elhiszem, hogy a rendező mit akart közölni, a képek szépek stb stb stb.
De belőlem annyi érzelmet sem váltott ki mint a mai hóesés. Eszméletlenül sajnálom :( :(

Bevallom vétkemet, én többször is megnéztem moziban.

Száraz, sótlan, unalmas tárgyalótermi jelenetek és beszédek sora. Mindez 5000 karaktert feldobálva többnyire pillanatokra, akikről fogalmad sem lesz kicsodák és mit miért csinálnak, hacsak nem vagy expert a ‘40-‘50es évek amerikai belpolitikájából. Nehéz elhinnem, hogy ezt tényleg ennyien élvezték és egy izgalmas, jó filmnek tartják.

A három órás játékidő teljességgel indokolatlan. Simán be lehetett volna csomagolni ugyanezt a mondanivalót 90-100 percbe.
A film első fele sajnos túl sok hanyagolható, érdektelen momentumot tartalmazott. A történet második fel nyújtotta számomra a valódi csemegét. Ez a rész engedett bepillantást annak a körnek az értékrendjébe, viszonyrendszerébe. Ebből tudhatja meg az átlagember, hogy a tudósok éppen olyan becsvágyóak, hiúk, megvezethetők és sunyi manipulátorok is egyben, ahogy a cégek "agilisabb" felső- és középvezetői, vagy a profi szélhámosok.

Mindent egybe vetve, ez egy nagyon jól sikerült alkotás, bár tény, lehetett volna jobb is, rövidebb is.
A szinészi játék mondhatni perfekt és ez szinte minden szereplőre nézve igaz. Gondolom a rendező kirugdosta belőlük a teljesítmény maximumát.
Matt Damon, bár a szerepében tökéletes volt, nem való rá egyenruha. A bajusza meg merénylet volt a jó izlés ellen.

Néha ugyan túl szájbarágós, túl giccses, ennek ellenére én egy szolid, visszafogott négyessel jutalmaztam ezt a művet.

A három órás játékidő teljességgel indokolatlan. Simán be lehetett volna csomagolni ugyanezt a mondanivalót 90-100 percbe.
A film első fele sajnos túl sok hanyagolható, érdektelen momentumot tartalmazott. A történet második fel nyújtotta számomra a valódi csemegét. Ez a rész engedett bepillantást annak a körnek az értékrendjébe, viszonyrendszerébe. Ebből tudhatja meg az átlagember, hogy a tudósok éppen olyan becsvágyóak, hiúk, megvezethetők és sunyi manipulátorok is egyben, ahogy a cégek "agilisabb" felső- és középvezetői, vagy a profi szélhámosok.

Mindent egybe vetve, ez egy nagyon jól sikerült alkotás, bár tény, lehetett volna jobb is, rövidebb is.
A szinészi játék mondhatni perfekt és ez szinte minden szereplőre nézve igaz. Gondolom a rendező kirugdosta belőlük a teljesítmény maximumát.
Matt Damon, bár a szerepében tökéletes volt, nem való rá egyenruha. A bajusza meg merénylet volt a jó izlés ellen.

Néha ugyan túl szájbarágós, túl giccses, ennek ellenére én egy szolid, visszafogott négyessel jutalmaztam ezt a művet.

Hatalmas csalódás. Annak ellenére, hogy három óra a film játék ideje, nagyon kapkod a rendező. Az egész borzasztó zsúfolt. Az egész olyan, mint egy három órás filmelőzetes a TikTok korszak ingerküszöbére hangolva. A zene a film egy jelentős része alatt szinte állandóan jelen van, hatásvadász és émelyítő. A párbeszédek néha annyira menőnek akarnak tűni, hogy még az Avangers karakterei is elszégyellhetnék magukat. A film a játékidő közepétől olyan szinten görcsösen meghökkentő és katartikus akar lenni, hogy az teljesen ellentétes hatást vált ki.
A színészek jók.

Elég nagy csalódás volt a film, olyan lett, mintha Amerika egója találkozott a rendező egójával és ez félrevitte az egészet, csak néhány példa:
- továbbra is azt az egy bites narratívát erőlteti, hogy a japánok az atombomba miatt tették le a fegyvert, így mennyi amerikai életet mentettek meg (pedig nem, hanem az aug. 9-i szovjet támadás miatt kapituláltak, plusz hónapok óta puhatolóztak a békéről, csak annyi kérésük volt, hogy a császárukat szerették volna megtartani)
- a kamera szemérmesen elfordul és egy képkockát sem mutat a következményekből, amikor ledobják az atombombákat Hiroshimára és Nagasakira (pl. a lépcsőn ülő kislány/kisfiú, akinek csak az árnyéka maradt meg)
- abszolút érdektelen, hosszadalmas meghallgatások Oppenheimerrel, aminek az volt a tétje, hogy elveszik a biztonsági szintjét, vagy mijét, meg lerombolják a szavahihetőségét, ó istenem, miközben ekkor nálunk a semmiért kerültek emberek a gulágra
Önnön nagyságába ájult sajnos Christopher Nolan és az az érzésem, hogy elvesztette az önkontrollt. Szóval egy rendesen túlhype-olt filmről van szó

Ahhoz képest hogy három órás a film, meglepően keveset lehet megtudni belőle Oppenheimerről vagy arról, ami igazán fontos lenne: az atombomba okozta pusztításról, és veszélyeiről. Például ez a szintén idei dokumentumfilm részletesebb és érthetőbb:To End All War: Oppenheimer & the Atomic Bomb (2023). De a régi filmek között sokkal jobbak és szókimondóbbak vannak, ez a Nolan féle Oppenheimer film szerintem túlságosan visszafogott.

Túlértékelt, mint Nolan. Legalábbis számomra. Hátrányból indult eleve, mert a sztorit nem egyszer olvastam el több forrásból. És hát, a sztori jó. Nolan filmje viszont nem. Állandó idő ugrások, vágások tömkelege. Semmire nincs idő, folytonos kapkodás. Előre majd hátra ugrunk, de gondolom ilyen a rendezői stílusa. Egy Halálom iramban filmnél nem zavar, itt kimondottan. Rohan, alig mélyül el valamiben. Képes egyáltalán? A hangok, a zene, egyes jelenetek túl hatásvadásznak hatnak. A vége pedig, a meghallgatási jelenetek extrém fárasztóak. Hosszú, érdektelen, át is tekertem, mert nem kötött le. Örülök, hogy nem moziban láttam. Kijöttem volna.

A filmre pedig tényleg az a legjobb szó, h grandiózus. Valóban megvannak a hibái, de azoktól függetlenül is rendkívüli moziélmény. Ennyire száraz, elaprózott és szerteágazó film sem bilincselt még úgy a moziszékhez 3 órán keresztül, mint ez. Valahogy így kell ezt csinálni, és az ilyen monumentális alkotásokért érdemes moziba járni.

Plussz még az Eredetet is beletudjuk erőltetni, ha akarjuk, mivel Strauss fejében megjelent egy téves gondolat, ugye, ami nem hagyta őt nyugodni. :))

Sekélyes ámde világrengetőnek szánt mondatok, kusza történetmesélés, jó mondanivaló. Összességében ez egy teljesen közepes film.

Profi módon összerakott, teljesen korrekt életrajzi-történelmi mozi. Nolan-film, így senki ne várjon érzelmi hullámvasutat. Az első két óra izgalmas, ugyan kissé zsúfolt, ezer névre kell figyelni, de mindemellett olyan, amilyennek egy modern életrajzi filmnek lennie kell. Súlyos gondolatok és mondatok cikáznak ide-oda. A bomba megépítéséig vezető út hatásos, izgalmas, bár a(z egyik) csúcspontnak szánt teszt-jelenet nálam nem váltott ki olyan csodálatot, mint másokból, de mindenesetre hatásos. Valahol a bomba ledobása és Oppenheimer mardosó bűntudata után kellett volna befejezni a filmet szerintem, ugyanis a mozi harmadik órájában Nolan műfajt vált és egy tárgyalótermi, politikai krimit kotyvaszt ki főgonosszal és annak sötét tervével együtt. Nem mondom, hogy ez nem volt jó, csak számomra valahogy elütött az előző két órától.

Cillian Murphy kiváló a címszerepben. Játéka átszellemült, átlényegült és sikerült megjelenítenie és átadnia azt a megfoghatatlan dimenziót, ami miatt a néző érzi, hogy ez az ember (Oppenheimer mármint) egy zseni volt. De gyakorlatilag mindenki nagyon jó: Robert Downey Jr., Florence Pugh, Jason Clarke, Emily Blunt, Josh Hartnett, Benny Safdie, Matt Damon… csak hogy néhányukat említsem. Igazi csapatmunkát láthatunk a színészektől és igazi csapatmunkát a stábtól.

Az Oppenheimer grandiózus film, mely nem a díszletekben, nem külsőségeiben monumentális, hanem abban, ahogy párbeszédeken, összefüggéseken keresztül mutatja meg az emberiség eddigi legpusztítóbb találmányának a születését. Nem ez lesz Nolan filmográfiájának legjobbja, de így is tanítani lehetne azt a fajta metódust, amivel ezt a mozit összehozta. Oscar-t Cillian Murphynek és legalább egy jelölést a forgatókönyvért.

Eleinte féltem a 3 órától de kétségtelen nagyon jó film, mondjuk a végén az idős Oppenheimer életéről hiányzott nekem pár fontos rész valahogy azt össze csapták és teljesen lemaradt, az idős kori betegsége Virgin szigeteken töltött öreg kora és családja ennek ellenére erősen Oscar gyanus

Mozis élményre ráadtam az ötös értékelést, de ezt még nem érzem véglegesnek. Lehet, hogy "csak" egy nagyon erős négyes mert Trinity után visszaesik a film, de a vége kerekít azon az egy órán is, és a legvége pedig az egész filmen.
Az biztos, hogy Interstellar óta a legjobb Nolan film, és a Tenet csorbáját kiköszörüli.

Nagyon szeretném szeretni, és szeretem is, de nem tudok 5 csillagot adni.
Elolvastam minden háttéradatot, amit csak képzeltem, hogy el kell olvasnom, de kifelejtettem a Strauss szálat, és emiatt nagyon nem tudtam értelmezni a filmet. Mármint értem a szerepét ennek a szálnak, csak számomra nehezen emészthetően tálalták.
Nem zavart az idősíkon való csúszkálás sem. De az utolsó óra nem kötött le annyira, pedig az első kettő az, ami sokkal kiszámíthatóbb, hiszen megtörtént eseményen alapul, nagy meglepetést nem tartogathat magában.
Nem tudom, hogy túl művészinek, vagy éppen jónak tituláljam.
Háromszor volt szerencsém megnézni, és mind a háromszor ugyanazokkal az érzésekkel, és véleménnyel jöttem ki.

Sokszor eszembe juttatta az Eredetet és a Mementót is. Ez a fekete-fehér háttér nagyon bejött. A film fényképezése kiváló. A három órás film nagyban a dialógusokra épül. A dialógusok kiválóak. A színészi gárda teljesítménye nagyszerű, sőt a kisebb mellékszerepekben is nagy nevű színészek tűnnek fel. Szerintem Cilian Murphy itt eddigi legszebb alakítását nyújtotta, de Robert Downey Jr. is nagyon hozta a tutit. A lezárása a filmnek baromira elgondolkodtató és ütős. Christopher Nolan mester kitűnő rendező. Remek dráma és nagyon jó mint életrajzi film nekem az idősíkokon való ide oda ugrás egy kicsit zavart de végül megbarátkoztam vele.

Összességében tetszett, de minimum még egyszer meg kell majd nézni, hogy leessen pár dolog.

Oppenheimer meghurcolásáról tudtam, de talán nem ártott volna rákészülnöm, és utánaolvasnom, mielőtt beülök a filmre. Az idősíkokkal játszás Nolan védjegye, részemről tudtam volna mellőzni, kellett egy kis idő, míg fejben összeraktam, hogy hol és mikor mozog a főhősünk. A Trinity robbantásnál nem is a látvány, hanem a hanghatás passzírozott a székbe. (Szerintem Lynch atombombája (Twin Peaks S3 8.rész jobban sikerült látvány szinten -bár azt ugye nem moziban láttam). Itt azért sajnáltam, hogy nincs nálunk IMAX. A film utolsó harmada kissé vontatott volt, bár szinte lélegzet visszafojtottan vártam hogy Strauss megkapja -e a sorstól a büntetését. Ziccer volt az utolsó jelenet Einstein-nel, és persze, hogy igaza volt, ahogy Oppenheimernek is. Az utolsó képkockák megint mellbe vágtak, főleg úgy, hogy az atomháború lehetősége valós veszélyként keretezi mindennapjainkat. Meglepő volt a közönség összetétele, akikkel együtt néztem a filmet. Azt hittem, hogy a fiatalokat (16-20év közöttiek) nem is fogja a film érdekelni, de érezhető volt a döbbenetük egy-két jelenetnél, szinte megfagyott odabent a lehellet is. ÉS ezért adtam végül is négyest rá, mert akárhogy is, de Nolan-nek sikerült elérnie, hogy gyomorgörccsel gondoljunk arra, hogy egy olyan világban élünk, amely akármikor véget érhet az atom- és hidrogénbombák miatt, pillanatok alatt.

7/10 Nem ülnék be rá még egyszer, de nem bántam meg, hogy megnéztem. Mondjuk mindig érdekelt a fizika és s fizika tudománytörtenete. Túlburjánzó, helyenként nehezen követhető, de végig feszültséget teremtő, szórakoztató film. Talán az utolsó félóra már tényleg sok volt azért.

Alapvetően tetszett, de bosszantó volt az oda-vissza ugrálás, miközben a sztori elég jó volt egy normális filmhez is. A fekete-fehér részek még kevésbé tették érthetővé.
Hármas és négyes között, de inkább a hármas felé.

A film előtt, a reklámok között volt egy interjú, amiben Nolan elmondta, hogy nem használtak CG-t.
Ez remek, kifejezetten támogatom - de ezt lehetett volna jobban.
Például az elején CG-Free logóval :)

Moziélmény, filmünnep, ez csontnélküli ötös. De mégis, a filmről nem akarok hosszan értekezni, mert egy újabb megtekintés még vár rám. Arról viszont annál inkább, ami nagyon is foglalkoztat és lenyűgöz azóta, hogy kisétáltam a moziteremből.
Nolan filmjeire nagyon jellemző, hogy egy olyan karakter kerül a középpontba, aki teljes megszállottja valaminek. Betegesen fanatikus emberek, akik így vagy úgy, de ezen keresztül a saját vagy a körülöttük élők világán, de akár az emberiségen változtatnak (hogy milyen irányba, azt az Oppenheimer után talán nem lehet egységesen kijelenteni). Ennél jobban most nem közelítenék be. A teljes filmográfiáján végigvonul: van, ahol erőteljesebb, van, ahol árnyaltabb. Ami pedig ezeket a sztorikat hitelessé teszi az éppen Nolan fanatizmusa. Mindig lenyűgözött, hogy ez az ember milyen elragadó odaadással nyúl a filmért, nem törődve semmivel és senkivel, kitart a víziója mellett, és maradéktalanul meg is alkotja azt. Éppen annyira törekvő és törtető, nem megalkuvó, mint filmjeinek a főhősei.
Szinte rejtély volt, hogy a sok-sok erényein túl, mi is tetszik igazán Nolan munkásságában. Mert tényleg rengeteg dolgot fel lehet hozni: filmjeinek lendületét, gondos látványvilágát, komoly hangvételeit, csavaros fordulatait, de ezek még nem teszik őket azzá, amik. Most az Oppenheimernél, ahol ez a törekvő főhős ráadásul egy antihős, megértettem. Nolan ezeket a történeteket érti igazán, ezekkel tud azonosulni, ebbe tud belerakni magából. Talán ez a recept.

Nolanről nekem egy idézet ugrik be a Zoolander című filmből-lehet nem pontosan- de valahogy így szólt:
"Ez a fickó most annyira menő,ha becsomagolna egy darab sz*rt, és rárakna két horgot, eladhatná fülbevalónak a királynőnek!" A sz*rtól természetesen nagyon távol áll a leggyengébb műve is, de azért az az érzésem,hogy kicsit túlhype-olt a direktor. Mikor meg már 21. századi Kubrick-nak, és hasonlónak titulálják, ill. jelenlegi filmjét is az "évezred legfontosabb filmje"-nek kiáltják ki...hát, enyhén szólva is necces.

Azzal egyetértek én is, hogy volt sok súlytalan karakter. Szerintem ennek az az oka, hogy az atombomba készítésében résztvevő embereket kissé "tablószerűen" akarta bemutatni Nolan, kb kipipálva a kötelező neveket.

Viszont összességében szerintem a Nolan-filmek közül itt van a legtöbb valóban működő, érezhető mélységekkel rendelkező, hús-vér karakter. Oppenheimer a legösszetettebben ábrázolt karaktere valaha, de a Blunt által játszott Kitty, Florence Pugh Jean Tatlock-ja vagy Matt Damon Groves-a is lélegző, érdekes figurák.

Egyébként pedig számomra nagybetűs filmélmény. Megértem, ha valakinek nem áll össze vagy akár kicsit unalmas, de számomra remekül működött. A hanghatások, a színészi játék, a vágások és a vizuális effektusok nem tökéletes, de igényes és érdekes egyvelege.

Megnyugtató kritika. Volt bennem egy zavaros érzés és önbírálat: én vagyok ennyire fáradt és tompa egy ledolgozott munkanap után? A 15. berángatott súlytalan (de mégis tudnom kéne és baromi fontos) karakter után ásítozok, mert sok.

Bár a Tenet után megfogadtam, hogy végeztem ezzel a fickóval, végül csak bedőltem a pozitív kritikáknak, és beültem rá, mert nem hittem el, hogy egy sima történelmi tablóból is sikerülne széjjelzilált Nolan-agymenést csinálnia. Sajnos sikerült. Ettől függetlenül az előző filmjénél azért jobb az Oppenheimer, és van mit szeretni is, még ha a hype-ot megint nem is értem. De mivel számomra három teljesen külön részből áll a filmje, csak három részre szedve tudom elemezni.

1) Az első nyolcvan percben ugye három szál keveredett. Először is örültem, hogy fontos szerepet kapott az atombomba megalkotásához vezető út, főleg mivel sikerült normálisan elmesélnie, ezúttal a tőle elvárható kötelező fizikusi gyorstalpaló kikerülésével. Ez nagyon tetszett, ebből nyugodtan lehetett volna több. Másodsorban, próbálták bemutatni Oppenheimer életét és személyét, de ezt szerintem hanyagabbul (pl. az almamérgezés csak lógott a levegőben) és kissé összecsapott fordulatokkal (pl. Emily Blunt karaktere az egyik percben még nem létezett, míg egy perccel később már a főhős feleségeként volt eladva). De azért még ebbe is szorultak értékelhető momentumok. Harmadrészt viszont sajnos péklapáttal lett ezek közé erőszakolva valami száraz Wikipedia cikként ható csörte is, ahol egy rakás angry karakter szájából Steve Jobsot is megszégyenítő agresszív tempóval dőlt valami nehezen követhető hablaty, félpercenként hajítva a vászonra valami új karakter nevét úgy, hogy közben még az idősíkokat is keverni kelljen, mert anélkül ugye a rendezőúr egója nem csilloghatna. Na ezt a szálat vagy emészthetőre kellett volna írni vagy úgy vágni a kukába, hogy csak cseng. De erre még visszatérünk.

2) Középső harmad: szerencsére talpraállt a film, és érthető konfliktusokra és valódi feszültségépítésre helyezte a hangsúlyt, ahogy közeledett a tetőpontnak szánt Trinity teszt. És bár számomra nem "robbant" (pun intended) akkorát, mint a kritikák írták, összességében még így is az a fajta rendezői mesterkurzus volt, amit Nolantől egy ilyen karrier után elvárok. Nagyon bejött.

3) Majd jött a Trinity utáni utolsó hatvan perc, ami remekül kezdődött. Nagyon erős volt az előadótermi jelenet, ahol végre megmutatták, mi zajlik benne, ezáltal mélységet adva a karakternek. Az ezután következő elnöki jelenetet ugyanennyire komáltam, ugyanemiatt. Ami viszont ezután jött, arra még most is csak keresem a szavakat. Ahelyett ugyanis, hogy tovább építette volna a gyönyörűen megkezdett karaktereket (vagy ha az nem megy, ide ékelte volna be az utolsó jelenetet és aztán adios), megint előcsapta az első harmadból továbbemelt rideg information overload maratont és a félmillió angry papírmasé karaktert, és feltekerte rajtuk a nyomást. Én pedig konkrétan úgy éreztem magam, mintha valami nagyon intelligens professzor egy székhez szegezve lektorált volna nekem órákon keresztül, elvárva, hogy hülyének érezzem magam, mert nem értem, amit hadovál. Eközben, abszolút nem bízva szegény nézőben, folyamatosan kellett szólnia a zenének is, hogy még hangosabb és töményebb legyen az egész, összességében iszonyat overwhelminggé téve ezt a harmadot, miközben a karakterek is inkább csak le-, mintsem felépültek (bár még nem láttam a Barbie-t, de röhögni fogok, ha kiderül, hogy Gerwignek sikerült több élettel megtöltenie egy plasztik babát, mint Nolannek a háromórás epikjének a főhősét). A film legnagyobb szerencséjére aztán a záró képsorok visszarántották a produktumot a földreszálltabb mesélés talajára, elérve, hogy kicsit kitisztuljon a fejem, és megszépüljön az élmény. És így jött ki a hármas... a gyengébb fajtából (ami egy borúsabb napomon még kettes is lehet).

Szóval a végeredményt nézve részeiben jobban működött az Oppenheimer, mint egészében. Egyszerre túl sok irányba ment, de végül sehová sem tartott, és egymást oltották ki a jobb részek a maratoni játékidő végeztére. És megint jutott bele egy kis "ne akard érteni, csak érezd" Nolanizmus is, amelynek hála számomra a végére teljesen világos lett, hogy én azt a Nolant, aki anno kisujjából rázta ki a Prestige-t, már sajnos soha sem "kapom vissza". Ahhoz, hogy megint olyan legyen a következő filmje, előtte le kéne pakolnia az egóját az ajtóban – de ez a hajó a jelek szerint sajnos már elment. :(

Mindent megérő filmélmény. Mindegy, milyen hosszú, ha féllábon állva kell megnézni, akkor is. Általában a filmek javarészén el szoktam kalandozni, elvon valami más inger, de ez végig szilárdan csúcsra járatta az érdeklődésemet. Annak ellenére, hogy a történet elemei közül számtalan lényegi rész közismert, nincs itt spoiler, mindent tudunk előre, és mégis. Roppant magasszintű a kidolgozás minden vonatkozása, a casting elsöprő, már fél győzelem, a rendezés jobb, mint Nolan egyes munkái után képzeltem, a feszültségkeltő pontok, rávezetések félelmetesen hatásosak a zenével együtt, szóval a technikai része nagyon-nagyon. A történet maga meg hát... ez jutott eszembe, hogy az atombomba előkészítése, megalkotása, egyáltalán a létezésének lehetősége abszolút farzsebre vágja az összes hindu, keresztény vagy maja szentek összes performance-szát. A vele kapcsolatos lelkiismereti kérdések, a döntés állandósága a féktelenített tömegpusztításról Ramóna Júlia regénykékké degradálja az eredetmítoszokat. Persze, persze, a felelősök mi vagyunk, a kígyó meg az alma, de azért ez, ami történt, nem film, nem regény, hanem az emberiség isteni hatalmának elnyerése. és ettől kezdve csodálhatunk, retteghetünk, írhatjuk a felesleges végrendeleteket vagy reménykedhetünk. És milyen kevésen múlik néha milyen sok. Egyes tudósok eltérő bátorsága, hite, hozzáállása. Azután az, hogy a politika és a tudomány milyen rideg embertelenségben birkózik egymással, és a nagy manipulátor hogy kihasználja mások tudását a saját dicsőségére. Szinte sohasem az emberekért.

Amúgy csak nekem tűnt fel, mennyire hasonlít itt Robert Downey Jr. Jeremy Ironsra? :-)

Hú de fárasztó volt a megállás nélküli beszéddel és a folytonos aláfestő hatásvadász Interstellar zenével.

Engem kimondottan nem érdekelt, hogy Oppenheimer mit mondott Einstennek (ez tényleg megtörtént, vagy csak Nolan tette bele, hogy legyen valami erőltetett dráma), pedig ennek kellett volna az "erős" zárásnak lenni egy meglehetősen unalmas per után.

A Trinity tesztes jelenet az mondjuk tényleg nagyon jó volt.

Lehoztuk a tüzet, ettünk a gyümölcsből. Tudunk és látunk. Gondolunk és létrehozunk. És ez lehet gyönyörű, mélyen emberi, de lehet rémisztő is. A géptől féljünk, vagy attól, aki használja? Mert lám, fájjon akármennyire a szó, bizonyuljon akármilyen élesnek a tőr, hatoljon bármilyen mélyre a golyó, legyen bármilyen pusztító a felfoghatatlanul fénylő pokol, végül nincs nagyobb veszély az emberi természetnél. És a hatalomnál. Ami a fejben születik meg, az a fejből pusztít. Én végig azt hittem, hogy az atombomba ledobása lesz az Oppenheimer katarzispontja, azonban a film egészen meglepő módon cáfolt ebben, megtéve a többször is visszaköszönő tavas jelenetet a film kulcsmomentumaként. Ott jelenik meg ugyanis Strauss félreértésén keresztül igazán az emberi kicsinyesség, ami egyszerűen nem bírja el az almát, nem tudja használni a tüzet. És akkor utána bevisz még egy gyomrost a zárólátomás: mégis használjuk. Zseniális képsor, amelyben Strauss távoli, fókuszon kívüli sziluettje és a címszereplő látomásai elegek ahhoz, hogy egyidejűleg megjelenjen az ok és az okozat, és hogy minden a helyére kerüljön az Oppenheimerben. Bár néha szinte elviselhetetlenül sok a film, a robbantás és a záróképsorok közötti részben pedig kicsit elveszettnek éreztem magam a film céljával kapcsolatban, valóban ez Nolan legkiforrottabb filmje. Mesterkurzus, ahogyan a filmnyelvet beszéli, egyes hangbeli megoldásaitól most is ráz a hideg, mintha Nolan kitépné Oppenheimer érzéseit, és a fülemen keresztül fecskendezné be azokat. Egy ideje rájöttem, hogy a rendező filmjeinek jó részéből hiányolom az igazán hangsúlyos érzelmi rá(m)hatást - a legfőbb kivétel talán az Interstellar -, és itt sem voltam ezzel mindig maradéktalanul elégedett (a főszereplő szerelmi kapcsolatait bemutató részek nem értek el nálam akkora hatást, mint szerintem azt a film szerette volna), mégis sikerült az emberi nagyságon és kicsinyességen keresztül valami igazán elemiről beszélnie Nolan-nek. És sikerült borzasztóan megrémítenie. Az ember mindig ember volt. Csak eddig nem gyújtott magának akkora tüzet, ami képes mindent felégetni. Apokaliptikus vízió, ahogyan a film is az. Tulajdonképpen a kisebb hibái ellenére nem tudnék rá ötösnél rosszabbat adni, és bár a szuperlatívuszokkal dobálózás egy Nolan filmnél elcsépelt lehet, de szerintem tényleg ez a legjobb munkája az Interstellar óta. Érezni, hogy ebbe mindenki beleadta mindenét (színészek terén Murphy és Downey Jr. játéka mellett Oldman nyúlfarknyi alakítását éreztem a legerősebbnek), és erre is igaz, amit már tegnap a Barbie-nál is megemlítettem: kész csoda, hogy ilyen filmek, ennyi pénzből elkészülhetnek.

Másodszori nézésre még inkább hatással volt rám ez a film, sajnálatos módon viszont a könyv változatát nem tudom fellelni magyarul.

Érdekes film volt, a Trinity tesztig végig magába szippantot, utána egy picit elvesztette az ütemét szerintem de aztán újra visszarántott. Az utolsó jelenet Oppenheimer és Einsten között... nem is az utolsó mondta a filmben talán az ami maradandóan bennem fog élni. 9/10

Letaglózó élmény volt, emlékszem fiatalabb koromban nekem is voltak fura látomásaim.

Tényleg elbóbiskolhattál, mert végül több szöveg jutott neki, mint Máténak. :)

fuuh, röviden szólva Nolan elkészitette élete fő művét, 3 órányi filmművészeti csoda! Még a hatása alatt vagyok de már nézném újra... erre lesz is alkalom nemsoká mivel ez 'sajnos' a szinkronos verzió volt, és hát nem maradhat ki az eredeti nyelvű változat..
„Én vagyok a halál, világok pusztítója”

Nem hagytam ki.

A Memento-t kihagytad a "turmixodbòl". A turmixból amivel abszolute nem értek egyet!
Szerintem ez egy nagyon erős film, fantasztikus színészi alakításokkal (CM minimum oscar jelölés, és RDJ sem vasembert alakít, de sorolhatnám a többieket is).
Elgondolkodtam azon, hogy az elmúlt 7 napban, ezt és az MI-t láttam moziba, és mindkettö annyira aktuális helyzetekkel, lehetsgéges konfliktusokkal foglalkozik, hogy még jobban elkezdtem félni a jövötől. Ez a mozi tokkal-vonóval megmutatja az emberi és politikai mocsokságot, a tudományos félelmet a létrehozott pusztítás és itt-ott ezeket érvekkel magyarázott miértek képlékenységéröl. Felkavaró alkotás, Nolan legemberibb nem "mindfuck" filmje! Némán ültem a végén, tartva attól, hogyan pusztíthatja el a világunkat néhány hataloméhes megválasztott kretén

Röviden Dunkirk+Tökéletes trükk pár harc + Dark knight "úgyis utálnak" + Memento fekete fehér és ugrándozás

2. alkalomra egyértelművé vált hogy a történelmi Nolan-filmek nem említhetőek egy lapon számomra a fikciós forgatókönyves filmeivel. Kedvenc rendezőm, de a zseniális forgatókönyv nélkül az összes hatás eleme klisévé válik. Van itt minden ami Nolan filmekben: veszes vágás, időben ugrálás, zenei atmoszféra. Csak éppen rohadtul felesleges és alaptalan. Ha nincs szinte semmi dráma, feszültség a történetben a sok hatás elem lóg mint tehénen a gatya, a mester csak összedobálta amit szokott 3 órában. Ami alatt nem derült ki hogy miért akkora dráma hogy valaki "csúnyát mondott" Opiról mert Einstein egyszer csúnyán nézet... Legalább erre kitérhetek volna hogy miért veszítenék el a házukat ecetera. Ehelyett 3 órán át kevésbé parázunk hogy lekomcsizák aki nem volt (annyira) komcsi., meg hogy elpusztították a világot atombombával de tényleg. Az az apróság felett elsikolva a Hirosiman és Nagasakin kívül hideg háborúban meg azóta se vetettek be akármilyen atombombát sem.

Amúgy a szereplő gárda parádés.

Én nagyon szeretem Nolant,de ez lett számomra az eddig tőle látott filmek közül a leggyengébb.
Az elején az idősíkok közötti összevissza ugrálások miatt nehéz volt felvenni a fonalat,kellett vagy 20 perc hozzá,mire a film már hosszabb ideig maradt egy idősíknál.
Olyan volt mintha Nolan azt gondolná,hogy mindenki perfekt Oppenheimer életéből.
A Twitteren írta valaki,hogy nem árt a film előtt egy gyorstalpaló Oppenheimer életéből,hogy tudja az ember mikor ,hol játszódik éppen a film.Szerintem igaza volt.
A színészek kiválasztásához, vezetéséhez még mindig nagyon ért,bár fura volt ,hogy Rami Maleknek kevesebb szöveg jutott,mint Haumann Máténak,persze egyben örülök is ennek.
Bevallom őszintén a film végére be is aludtam kicsit,bár sajnos nem hiszem ,hogy sok mindenről lemaradtam.
Mindenképpen kell majd egy feliratos újranézés,de az nem hiszem,hogy moziban lesz.(Tavaly az Elvisnél is változott a véleményem miután feliratosan is megtekintettem.)

Olvass vissza kicsit pls.

Embargo?? Tegnap óta kint vannak a kritikák, zömében 90%on áll, metacriticen 90 pont, rottenen 93%.

Azt írják a kritikában, hogy Oppie és Albert beszélgetnek a parkban. Amit persze a film megtekintése előtt nem kötnek az orrunkra. Ez hangzik el???:
A III. vh nukleáris, a IV. botos-köves??? Csak azért, mert idén még nem biztos, hogy megnézem, csak kíváncsi vagyok, hogy jó-e a tippem.
A választ privátban szeretném megkapni, köszi a többiek nevében is.

Én kifejezetten örülök az embargónak. Igazából bármilyen film esetén örülök az embargónak. Nincs kiábrándítóbb, mint azok a trehányul összegányolt, szakmaitlan, ámde hangzatos, nagy konklúziókat összeszedő szalagcímekkel aggatott elemzések, amik a premier környékén a kattintás-vadászat vonatára felülve az arcodba nyomulnak. Földig fikáznak, vagy egekbe magasztalnak, és nincs átmenet.
Ha Nolanen múlt az embargó (ami persze messze sem biztos, sőt), akkor inkább ez azt jelenti, hogy ne ezekre az előzetes véleményekre hagyatkozz. Azt üzeni, hogy ülj be úgy a filmre, hogy csak figyelj, nézd, élvezd, a saját értékítéletedre támaszkodj.

Valószínű, hogy ez áll a háttérben, bár akkor is fura, hogy pont most...de ez már az én vesszőparipám :) A szünet nélküli 3 óra valóban nem hólyagbarát, de valahogy majd csak sikerül...bár a nyári melegben nehéz megállni, hogy film előtt-közben ne igyon az ember valamit (ha már offolok, akkor megemlíteném, hogy ilyen hosszúságú filmeknél én visszahoznám a szünetet, mint annak idején...bár akkor meg lehet, hogy a jegyár is több lenne, mint anno, mikor szünettel mentek a hosszú filmek :)

Nyilván ez is egy marketingfogás. Pont azért, mert nem érhet meglepetés a cselekmény terén, így próbálják még inkább lázba hozni a közönséget. Csak bírjuk majd hólyaggal! :-)

Jelen film esetében nemigazán értem, mire van az embargó. Ez alá én maximum kétfajta filmet tennék: 1. Olyan gyenge lett a produktum, hogy gyártóként azt szeretném, hogy ez minél később, minél több előzetesen eladott jegy után derüljön csak ki...jelen helyzetben nem hiszem, hogy Nolan egy nézhetetlen szemetet rakott volna le az asztal, egy holnapi meteorbecsapódásra nagyobb esélyt látok :D 2. Valami gigaspoiler van a filmben, amit nem szeretnék ha hamar kiszivárogna...jelen esetben ezt sem tartom reálisnak, lévén életrajzi/történelmi filmről van szó. Aki erre a filmre készül és beül, feltételezhetően már van egy előműveltsége a témában, Oppenheimerről és a munkásságáról meg csak hallott (habár ebben - elnézve az egyre hanyatló általános műveltséget - nem vagyok olyan biztos :)

Igen ez a szabályzás a hivatalos sajtóvetítésen résztvevő emberkékre vonatkozik.

:)
Akkor én írhatok véleményt, hisz az nem hivatalos kritika. :D
(OK, nem akarok ezen rúgózni, én tuti nem törődnék egy ilyen "szabállyal", de még nem is láttam a filmet.)

Sajnos azt,hogy mikor kerülhet ki hivatalos kritika a bemutató előtt álló filmeknél azt a gyártó dönti el.

Ööö... mi az, hogy embargósak?
Sztem az ember arról ír kritikát, amiról akar.

Hazánkban holnap este 7-ig embargósak az Oppenheimer kritikák. A Barbie kritikák pedig holnap reggel 6-ig embargósak.

Jöhetnének az első hivatalos kritikák. Elég sokáig van embargó.