La sindrome di Stendhal (1996) ☆ 👁

A Stendhal szindróma
Stendhal's Syndrome

(Dario Argento)

olasz horror, krimi, thriller

3,6
★★★☆☆
58 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2022-10-06 19:56:47 Norbert Simon (4) #17

Nem okoz csalódást az olasz mester, Dario Argento! Talán nem a legjobb tőle de nagyon nagyon stílusos a maga furcsaságai ellenére egy kiemelkedő darab. Asia Argento egy királynő. Úgy uralja a filmet végig, ami pedig a Thomas Kretschmannt illeti az ő alakítása is megér egy misét. Félelmetes és biztosan megmarad a fejemben sokáig. Ennio Morricone zenéje pedig csak még magasabb szintre emeli a lelkiszemeim előtt a film értékelését. Én nagyon nagyon bírtam a sztorit végig.

2020-03-02 10:04:55 mimóza (4) #16

A Stendhal-szindróma - mint jelenség - miatt kerítettem sort erre a filmre, mert felvetődött, hogy nekem valószínűleg van egy bizonyos fokú ilyenem. :)

Nos, az első húsz perc csillagos ötös, elképesztően látványosan, ötletesen és hatásosan mutatja be a műalkotások okozta elgyengülést, a hallucinációkat, Morricone pedig olyan hátborzongatóan szétszabdalós zenét írt az egészhez,hogy az már önmagában kiváltja a szindróma tüneteit, képek nélkül is. :D
Sajnáltam nagyon, hogy a későbbiek során ennek a szálnak már szinte egyáltalán nincs szerepe.
Azt már tudtam az általam korábban látott/végigrettegett filmjei alapján, hogy Argentótól mit várhatok, ennek ellenére több ponton megfagyott bennem a szívem is. Thomas Kretschmann tekintete azért elég sokáig fog kísérteni. Az agyam emléktárában besorakozik Dr. Hannibal Lecter, Norman Bates és Arno Frisch (Paul) mellé.

Argento-életmű feltérképezőknek persze ajánlott darab, de határozottan óvatosságra intek, kizárólag jó passzban vágjatok neki (friss trauma esetén tilos!!) és talán NE éjfélre időzítsétek, mint én. Kegyetlen élmény.

2015-10-08 20:01:25 dézi (5) #15

azért ennél kicsit bonyolultabb a történet (nem szimpla bosszúfilm), de még ha csak annyi lenne maga a történet, engem az sem zavar, nem az a jó filmek mércéje számomra, hogy mennyire bonyolult vagy csavaros (vagy "eredeti") a története, sokkal fontosabbak a hangulatok, érzések, gondolatok, amiket közvetít vagy amiket kelt bennem. valószínű neked meg a csavaros sztorik jönnek be inkább.

előzmény: GothMan (#14)

2015-10-08 19:08:54 GothMan (2) #14

Igaz, ha leszűkítjük a kereteket, valóban eredeti a koncepció. Én inkább arra céloztam, hogy az alapmotívum, miszerint egy múltban történt trauma hatására az "áldozatból" "elkövető" lesz, és bosszút áll tulajdonképp igen gyakori jelenség a giallo/slasher műfajban.

előzmény: dézi (#13)

2015-10-08 18:29:32 dézi (5) #13

szerintem ez inkább horror, de ezekhez sem hasonlítanám. inkább valami bosszúfilm - pszichológiai horror - giallo keverék, ráadásul női főszereplővel és traumával, ez a keverék meg nem sok filmre igaz, legalábbis én még nem láttam.

előzmény: GothMan (#12)

2015-10-08 16:42:48 GothMan (2) #12

Azért a thrillerek közül csemegéztem, mert szerintem a giallók inkább ide tartoznak, mint a horrorok közé; de persze ezen is lehetne vitázni. ;) De ha már horror, akkor is akad egy pár: The Descent - A barlang, A ház hideg szíve, Hannibál ébredése, Bújócska... illetve nagyjából az összes "whodunit" slasher. Persze ez utóbbiak nagyrésze kritikán aluli. :)

előzmény: dézi (#11)

2015-10-08 16:04:11 dézi (5) #11

köszi! ezek közül, ahogy nézem, egyik sem horror, persze attól a téma még lehet hasonló, mondjuk a Memento meg a Viharsziget nekem eszembe nem jutna ennek kapcsán (ezeket láttam), azok egész másként működnek szerintem, de oké, nem kötök bele. :)

előzmény: GothMan (#10)

2015-10-08 15:11:28 GothMan (2) #10

Az igazság útja, A csend fogságában, Viharsziget, Óvakodj az idegentől, A halál és a lányka, Sleepers, Memento, Összeomlás. Ezek a filmek szerintem ezt a témát járják körül, és sokkal jobbak.

előzmény: dézi (#9)

2015-10-08 14:10:50 dézi (5) #9

mondanál ilyen filmekre példákat? nem belekötni akarok, csak érdekel maga a téma egyrészt, másrészt, hogy miket tartasz jobbnak ennél.

előzmény: GothMan (#8)

2015-10-08 12:56:26 GothMan (2) #8

De, teljesen természetes, hogy másképp látjuk. Csak próbáltalak megérteni. :) Én úgy gondolom, a S. szindróma szál kihagyása nélkül is meg lehetett volna csinálni a filmet kvázi ugyanígy, mert a hangsúly - ahogy írod - a traumán és annak hatásán van. Ilyet pedig láttunk már sokat, sokkal jobban kivitelezve.

előzmény: dézi (#7)

2015-10-08 11:16:40 dézi (5) #7

én nem éreztem alibinek, elég fontos része a filmnek (ráadásul nagyon érdekes és szerintem ismeretlen dolog), és számomra teljesített egyéb lélektani téren is (megszállottság, trauma és annak hatása), ezt írtam. de láthatjuk másképp, nem?

előzmény: GothMan (#6)

2015-10-08 09:21:31 GothMan (2) #6

Bírom a pszichológiát, meg a lélektani dolgokat, de a film számomra ilyen téren sem teljesít, és ebben minkét Argento "hibás". Ráadásul nem hinném, hogy olyan különleges lenne a témaválasztás - hacsak nem az alibiként bedobott Stendhal szindrómára gondolsz.

előzmény: dézi (#5)

2015-10-07 22:11:01 dézi (5) #5

nekem abszolút pozitív csalódás volt, sőt, szerintem alulértékelt az imdb-n is. egyrészt meglepően brutális, másrészt elég komoly és összetett pszichológiai témákat boncolgat, ami ilyen szinten nemhogy a horror műfajában, de általában minden műfajban ritkaság szerintem. Asia Argento játékára nekem eddig sosem volt panaszom, itt pedig különösen nem értem a lehúzását, dehát különbözőek vagyunk, akik hagyományos "történést" várnak a filmektől, azoknak lehet, hogy nem jön be, akiket viszont a lélektani történések is lekötnek, azoknak nagyon ajánlom.

2015-10-07 20:42:44 GothMan (2) #4

Ez nagyon mellé ment. Az első húsz perc remek, stílusos, brutális, realista és álomszerű egyszerre: az ember kényelmetlenül fészkelődik a székében, vár. Aztán pedig következik a nagy büdös semmi - nem sziplán leül a film, szabályszerűen leáll. Ha történik is valami, az már csak lightos verziója mindannak, ami a film bevezetőjében történt, vagy inkább olyan, mintha az ember egy teljesen más filmet nézne. Én speciel majdnem elaludtam rajta. A kameramunka néhol még betalál, de ez édeskevés, hogy a végére felhúzza a filmet a pöcegödörből, beleértve a kiszámítható befejezést is. Ja, és Asia Argento valami elképesztően rossz. Mint mindig.
4/10

2014-05-06 14:55:17 tomside (4) #3

Tényleg kevés a lány alakítása, de néhány zseniális kamerabeállítás, a horror és a művészetek összjátéka miatt nem tudom gyenge négyesnél rosszabbra pontozni. Ahogy a film végén már jön fel a stáblista, de még mozog a kép, ebben az Argento-filmben is zseniális.

2013-05-22 14:11:46 BonnyJohnny (3) #2

Érdekesen kezdődik, számomra már csak azért is, mert még sosem hallottam a Stendhal szindrómáról. És, ahogy wayage is írja, amikor beindul a cselekmény, akkor kezd érdektelenné válni. A filmből nagyobbrészt hiányzik a feszültség. A kínzás/erőszakolás/gyilkolás jelenetek emlékeztetnek csak giallora. Asia Argento még elég volt a Trauma elveszett, zavart lányának szerepében, de egy összetettebb, amnéziás, gyötrődő nő megformálásához már kevés.
Gyenge hármas, kb. a A New York-i hasfelmetsző környékén.

2010-04-12 17:10:41 wayage (3) #1

Nagyon jól kezdődik, Argento remekül ért a művészet és a horror vegyítéséhez, gondolok itt a festmények generálta hallucinációs jelentekre. Később miután kiderül a konkrét cselekmény, sajnos lapossá válik a film. Sohasem voltak az Argento filmek erősségei a színészi alakítások, Asia Argento néhol jó, de a traumás, megerőszakolt nő története komolyabb színészi teljesítményt kívánt volna. A fő csavar is sejthető, főleg annak aki már látott pár régebbi (Argento) filmet.