Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
New Yorkban díjazták Alföldit és Mácsait, a linken pedig meg is tekinthető a film.
Egyébként nem rossz, bár jó mondanivalója van, mégis túl szájbarágós, a legnagyobb erénye pedig a két színészóriás. (A kissé összecsapott technikai megvalósítások - a colorist totális hiánya - pedig eléggé kizökkentő tud lenni.)
"El kellett vennem a fényedet, hogy jobban láss!" ...néha erre mindenkinek szüksége lenne.
Ez milyen nagy lett a végére! Pont olyan, mint egy közeledő bolygó. Először kicsi, semmi, unalmas is, alig valami, azután egyre közelebb jön, a végén meg minden felkapcsolódik és paff, ragyog! Ahogy a színészi játék is vele párhuzamosan... az egyszerűből lett maradandó. Alföldit nemrég láttam az Isteni végjátékban Istenként, itt meg most Jézusként... szóval, valóban istenkirály.