Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
nagyon érdekes, nagyon abszurd, de mégis szerethető, valahogy teljesen koherens mű. És mégis az jutott eszembe a film megnézése után, hogy én ezt tökre megnéztem volna úgy is, hogy nincsenek benne az akciózások, csupán a dráma, multiverzummal
zseniális a maga nemében, de bőven elég volt egyszer
Jó volt ez összességében. Érdekes mélységei voltak a filmnek, Camus Sisyphosától és metafizikai alap gondolatoktól (amik közel állnak hozzám) a Rick & Morty-ig (amitől behányok) mindenféle gondolatvezetés, narratíva meg humor volt benne. Volt amit szerettem benne, volt amit kevésbé, tényleg elég tág palettával dolgozott a film. Viszont ami igazán tetszett és keveset olvasok róla, hogy a nap végén ez egy nagyon érzelmes allegória volt egy amerikai-kínai család megpróbáltatásairól (anya-lány kapcsolat, szerelem, melegkapcsolat, kínai tradíciók az első és második generációs bevándorlóknál, egzisztenciális krízis és bürokrácia az anyanyelv limitált ismeretével) és ezt nagyon érzékenyen kezelte a film. Ja és külön plusz pont nálam, hogy a lány-t Joy-nak hívták, gondolom a Joy Luck Club-ra utalva, ami Amy Tan megkerülhetetlen kínai-amerikai anya-lánya regénye.
Érdekes katyvasz volt.
Rejtélyes kezdés után egy egészen értelmes scifi folytatás.
Majd egy teljesen elborult abszurd vígjáték. Én itt szabályosan rázkódtam a röhögéstől, de volt aki itt ment ki a teremből.
Végül csöpögősen melodramatikus befejezés - nálam igazából ez húzza le.
Zseniálisnak nem érzem, de határozottan tetszett.
Szenzációs, hogy értő kezek között mennyi minden tud beleférni (és egymás mellett harmonikusan megférni) egy bő kétórás filmbe.
A prosztó humortól a filozófiáig, felfoghatatlan távlatoktól a legintimebb emberi viszonyokig mindent nyújt a film, mindenhol és mindenkor. Plusz biztos kezű, de teljesen megveszett rendezést és egy fenomenális főszereplő triót.
Nem mondom, hogy kimondottan az én humoromba trafált volna a mozi, de annyira minőségi, ésszel és szívvel megcsinált, tiszteletre méltó munka, hogy nem tudom nem rányomni az ötöst.
Igazán remek kis film lett ez. Kifejezetten ötletes és őrült, a szó jó értelmében. Legjobban talán úgy lehet leírni, mint egy élőszereplős Rick & Morty-t. Sokan emlegetik Charlie Kaufman munkásságát is, az ő stílusától sem áll távol a film. De azért persze igazán közel sem :)
Ez az egyik legnagyszerűbb tulajdonsága a Minden mindenhol mindenkornak, hogy semmilyen tekintetben sem szab korlátokat magának. Itt tényleg bármi megtörténhet, a látványos akciójelenetek után jöhet egy kis utalás a Lecsó-ra, majd merengés az élet értelmén, aztán néhány kifejezetten meredek, jó ízlés határát súroló poén. Valamiért nagy divatja van az ételes hasonlatoknak filmek terén, mondok hát egyet: kicsit olyan ez a film, mintha marhapörköltet, eperfagyit és hagymakrémlevest turmixoltak volna össze. Teljességgel megfejthetetlen módon a film működik, vagy a metaforában maradva a keverék mégis finom.
Az pedig csak hab a tortán, hogy a történet okosan reflektál korunk mindennapi problémáira is, és még értelmes mondanivalóval is előáll ezek kapcsán. Néha a giccs határán billeg, de mindig ügyesen vissza tud onnan jönni egy-egy jól elhelyezett poénnal vagy akár mélyebb egzisztencialista gondolattal.
Nem mindenki fogja szeretni, az ilyen egyedi agymenések nem jöhetnek be mindenkinek. Számomra viszont nagyszerű élményt adott.
hát ez valami nagyon beteg trailer alapján. Nagyon remélem, hogy jó is fog kisülni belőle
Értékelem az alkotók szándékát, hogy valami (többé-kevésbé) eredetivel rukkoljanak elő, de jócskán túltolták a dolgot. Az első egy órát maradéktalanul élveztem, de utána jobb lett volna nyugodtabb vizekre evezni. De nem. A film csak robog és bonyolódik és egyre mélyebbre megy a szürrealitásban. Mintha egy LSD-mámorban úszó óvodás tripjét nézném két órán át. Émelyítő egy idő után, pláne, hogy minden jó ötletre jut két-három fárasztó, erőltetett.
Ennél a filmnél ezerszeresen igaz, hogy a kevesebb sokkal-sokkal több lehetett volna.