Metallica: Some Kind of Monster (2004) ☆ 👁

(Bruce Sinofsky - Joe Berlinger)

amerikai dokumentumfilm, klip, zenés film

4,1
★★★★☆
34 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-07-29 15:53:28 Jereváni Rádió (4) #1

Abszolút jó dokumentumfilm, csak ajánlani tudom. A világ első számú metal bandája története legnagyobb válságát éli át, hogy aztán főnixmadárként feltámadjon. Nem is értem, miért nem harapott rá eddig Hollywood. (Zárójel: azt most hagyjuk, hogy maga a St. Anger album mennyire kalap kaki, főleg, amit Lars művelt a dobok terén, büntetés. De ha ez kellett ahhoz, hogy megmaradjon a banda, ám legyen.)

Egy picit a mélységet hiányoltam a filmből, valószínűleg azért, mert nagyon sok mindent be akartak mutatni (Cliff halála, Newsted kilépése, James alkoholizmusa, Napster elleni per, plusz az akkor készülő új album), és egy kicsit a sokat markol, keveset fog esete forgott fenn.

Vannak azért nagyon kemény pszichológiai mozzanatok: amikor James bevallja Lars-nak, hogy nem szívesen zenél vele egy szobában, vagy amikor Lars Dave Mustaine-el próbálja kibeszélni a sérelmeket (legfőképpen Mustaine sérelmeit). Egyébként az egész film szinte Lars körül forog, néha legszívesebben adna neki egy taslit az ember, hogy mit akar ez a kis mitugrász figura, de aztán rájössz, hogy Lars egoja ide vagy oda, nélküle nem vált volna a Metallica azzá, ami, ő az alap mozgatórugója az egész zenekarnak. Egy zenei Napóleon. Aztán ott van James, a sebzett lelkű arc, aki rájön arra, mennyire ki van égve, és mit veszíthet, ha továbbra is szarik bele a családjába. Persze ott van a háttérben Kirk is, a csendes Buddha, aki csak egyszer(!), a szólók elhagyása miatt veszíti el a türelmét. Továbbá ne feledjük a zenekar akkori tiszteletbeli basszerét, a producer Bob Rockot, aki tűzön-vízen át ott van a banda mellett, és a havi 40.000 USD-ért dolgozó pszichológust is, aki valljuk be, becsülettel megdolgozott a pénzéért.

8/10