Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Úgy látszik nem hagy nyugodni a film egyikünket sem.
Örömmel látom, hogy téged újabb értő és élvezetes hozzászólásra inspirált.
Ami a film címét illeti: valaki (már nem tudom, hogy hol olvastam) a zéróból, a nullából kiindulva a hiányhoz, a nem létezőhöz jutott el. És tényleg, a film fókuszában tkp. egy már nem létező személy áll. Nekem elfogadható értelmezés. Neked?
(Kösz az ajánlást!)
előzmény: offerus (#4)
Keressük a kapaszkodókat ehhez a filmhez...
Én Kurosawa-nál véltem inkább megtalálni, az általad hivatkozott írás inkább Hitchcock-nál. Olvasgatva a netet, ez a két név bukkan fel legtöbbet. Igyekszünk az általunk ismert fiókok valamelyikébe begyömöszölni. Aztán rájövünk, hogy kilóg belőle…
A műfaj nekem inkább krimi és dráma, ahogy itt is szerepel. Rejtély (mystery) ugyan van elég, de a film végére ezek megoldódnak, ahogy Teiko gyönyörű záró gondolatában meg is fogalmazza (betettem az idézetekhez). Talán az egyetlen (nem megmagyarázott) rejtélyes elem Teiko vonzódása a vad tengerparthoz, a szirthez, mielőtt még a cselekmény elérkezett volna ide. De lehet, hogy ez csak írói (rendezői) fogás.
Érdekes még a cím, amit nem teljesen értek. Vajon hogy lehetne ezt jól magyarítani?
(Off - Ha már mystery, figyelmedbe ajánlok egy másik Kurosawa-nak a filmjét, az eddigi egyetlen toplistám első darabját.)
előzmény: zéel (#3)
mystery-thriller
...this is the type of Japanese movie that is both fascinating and frustrating to watch. It keeps looking as if it will be a mystery-thriller, a form well known throughout the world, but somehow manages to never quite fit into that pattern.
Engem nem sokat kell egy régi japán filmre biztatni. Ezenkívül zéel ajánlásait is szeretem. Nem is bántam meg, hogy megnéztem. A korabeli Japán az erőteljes téli képekkel, a csavaros történet – nekem beugrott a közelmúltban látottakból pl. a Valan - Az angyalok völgye, a régebbiek közül pl. a Fargo. De, ami a hangulaton felül megfogott, az a ’Rashomon dramaturgia’, az események többkörös, minden körben új szempontot eredményező megközelítése, „a főbb szereplők társául szegődve, mindig a kirakósjáték újabb és újabb darabkájához jutva ezáltal”. Kurosawa nem csak ezen a filmjén (A vihar kapujában) keresztül idéződött meg itt, hanem a következőén is (A félkegyelmű). Ez utóbbi pozitív női főhősét, Ayako-t ugyanaz a Kuga Yoshiko játssza, mint az itteni filmben Teiko-t. Mindkét esetben ellenfele egy domináns női antihős, aki végül elbukik. Ha ez a film a Kurosawa filmek előtt készült volna, minden további nélkül menne rá az ötös. Így marad az erős négyes.
Magyar felirattal itt.
Engem nagyon megfogott, pedig egy nagyon nem szokványos krimi. Sokkal inkább dráma.
A jó drámákat viszont nagyon szeretem. Meg a régi fekete-fehér filmeket (pláne, ha olyan szépen van fényképezve, mint ez), meg a japán nyelvet (eredeti nyelven, feliratosan láttam), meg egyáltalán a japán filmeket.
Nos, nem sajnáltam az ötöst ettől a különös krimitől.
El tudom fogadni ezt az értelmezést is. Keresnek valakit, aki már nincs. Nekem még felmerült az is, hogy nem tudja az asszony, hogy merre induljon el. Nincs támpont, nincs fókusz.
A további értelmezéseket hagyjuk az utánunk jövőkre :)
Addig is boldog karácsonyt! (Mindenkinek, aki olvassa.)
előzmény: zéel (#5)