Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Meglehetősen egyenetlen színvonalú film. Sokkal többet vártam.
Szintúgy. De Robert Mitchum és Kirk Douglas, a két a zseni kiváló játéka felhúzta 4-esre. Na, meg a lezárás is szép. A sztori viszont szimpla, ugyanakkor hatásvadász módon megbolygatott a flashbackkel. Ám közel sem olyan érdekes. A címe alapján sokkal átütőbb erejű filmre számítottam, az imdb-s értékeléshez igazodva meg plána. Gyenge négyes.
Meglehetősen egyenetlen színvonalú film. Sokkal többet vártam.
Bocsánat! Ann Miller a karakter neve. Virginia Hustont akartam írni helyette!
Hát olórin hármas értékelése már hagyott bennem némi kételyt a filmmel kapcsolatban.
A film lassan indul be, igazából az első fele arra megy el, hogy a főszereplők közös múltját egy narrációval kísért flashback keretein belül bemutassa, aztán a film második fele az eset, majd annak elvarrása. Nos, az első fele szerintem kifejezetten unalmas, mint krimi, romantikus filmnek meg langyos. (Akkor dobódik fel ez a rész, mikor Douglas karaktere váratlanul felbukkan.) A második fele már tempósabb, rövid bemutatás után több újabb karakter is felbukkan (aztán eltűnik), mindenki mindenki ellen, kuszálódnak a szálak, halnak az emberek... szóval ahogy kell. Ez a része jó a filmnek, de ez sem zseniális.
A baj, hogy én ebben a filmben nem látok semmit, ami zseniális lenne. Kivéve Kirk Douglas alakítását. Pedig Robert Mitchum sem egy egy tehetségtelen kókler, de szerintem ez a bánatos-szerelmes karakter nem neki való. Legalábbis ez a film nem győzött meg az ellenkezőjéről. Valahogy végig olyan fapofát vág. Nem sütnek át rajta úgy a heves érzelmek mint teszem azt Bogarton. Amikor ravasznak kell lenni, az jobban megy neki. Mikor megjelenik az arcán az önelégült "Mitchumos" mosoly, és azok a sötét szemek megvillannak, akkor esküszöm, jobb, mint Bogart, a maga kisfiús mosolyával. Kirk Douglasel párban pedig igazán jók. Őszintén szólva lehetne egy kicsit legendásabb is ez a párosuk, mert film noirban ritka az ilyen jó főhős-főellenség páros (ahol mindkettő férfi). (Most hirtelen csak a Touch of Evil jut eszembe.) Bár belegondolva, ez Douglas érdeme, mivel karaktere itt sem kap nagyobb teret, mint más noiros főellenségek.
A női szereplők, bár három is van, egyik sem győzött meg igazán. Rhonda Flaming jellegtelen alakítása után el is felejtjük rövid ideig szereplő karakterét. Ann Miller végig csak díszlet. A főszerep természetesen a famme fatalé, Jane Greeré, aki valóban kellően igéző, felváltva érzéki és érzéktelen, és a karaktere is jó. A Mitchummel közös jeleneteiket ő viszi a hátán.
Csavaros film, nekem nagyon tetszett! Szerintem jobb, mint A gonosz érintése.