Spider-Man: Across the Spider-Verse (2023)

Már az első rész is adós maradt az igazán jó sztorival, de mentségükre, ott azért megvolt kötve a kezük. Viszont a kreatív része úgy arcon vágta az embert, h az képes volt elnyomni minden hiányosságot vagy hibát.

A kreativitás és az elképesztő képi világ megmaradt a folytatásra is, viszont már nem volt mellette az újdonság ereje. Amennyire fapados volt az első rész története, annyira túltolták és túlcsavarták ezt. A szíve és a lelke megmaradt, ez tartja négyesen, de jó lenne, ha a harmadik etapra megtalálnák az aranyközéputat, és egy zseniális lezárást kanyarítanának.

Én ezért nem nézem meg. Már az első is túlzás volt nekem. Becsülettel végignéztem moziban, de fájt.
A Mitchellék a gépek ellen dettó, azt le is kapcsoltam a felénél. Taszít ez a túl direkt káprázat-zúzda. Sok vizuálisan pörgős, vagy őrült filmet szeretek. A Minden, mindenhol, mindenkort 3x néztem meg moziban. De animációban van, amikor túllőnek a célon. Ez a sorozat erre jó példa.

Engem hihetetlenül irritált ez az animációs stílus: szemfájdító kétórás villogás amihez odaférne egy epilepsziás figyelmeztetés az elejére...

A jó film ez:

Az első részt zseniális mesterműnek tartom, úgyhogy most teljesen értetlenül állok ezelőtt a hitvány folytatás előtt. OK, tény, hogy vizuálisan remek: van benne legalább három tucat olyan kép, amit bármikor kitennék a falamra poszterként. És ennyi, ezzel véget is értek a pozitívumok.

A Marvel már ezerszer meggyalázta és hülyét csinált Pókemberből, de ez a film ebben új szintet jelent. Ahogy előttem Rorschach is írta, itt konkrétan az történik, hogy a multiverzum összes Pókemberét idióta, szektás zombiként ábrázolják, akik vakon követnek egy elmeroggyant vezért. Ez egyszerűen szánalmas és méltatlan.

A forgatókönyv valami brutálisan gyenge. Több mint másfél óra kell neki, amíg eljut a fő konfliktusig - ami úgy általában a 15-20. perc környékén szokott jönni. Addig lényegében nem történik semmi: anekdoták, tinigondok és persze faltól falig akció. Mindez csak azért, hogy kitöltsék a két és fél órát, és persze azért, hogy még egy bőrt le lehessen húzni a dologról. Mert igen, így befejezni egy 140 perces filmet egészen nonszensz.

(Ha már a fő konfliktus szóba került, ez is egészen légből kapott marhaság. Pókember tényleg ennyire marha fontos része az univerzumnak, hogy lényegében az ő sorsa tartja össze a mindenséget? Ugyan már.)

Annyira fantáziadús, pörgős, kreatív és gazdag audiovizuális parádé, hogy ihaj. Nincsen párja és még a két és fél óra sem sok neki.

Van azonban az érmének árnyoldala is.

Az egy dolog, hogy én ezeket a karaktereket valahogy két film alatt sem igazán tudtam megkedvelni, viszont az már nagyobb blama, hogy a sztori csavarja lórúgásnyi nonszensz.

Tudom, megy most a szekere, ám én szívem szerint mégsem erőltetném ezt a multiverzumos témát, mert nagyon be lehet vele fürödni. Nem ment a Strange-nek, nem ment a Flash-nek, és nem sikerült most a Pókverzumnak sem normális viszonyokat, távlatokat, cselekményt írni a végtelen lehetőségekbe, és nem is túl fair ezért hibáztatni az írókat, mert ez a narratív eszköz egy brutálisan, de embertelenül bonyolult fegyver. Reménytelen belekavarodás és a mindennemű tétek felszámolása nélkül használni szinte talán nem is lehet, csak ha Dan Kwannak vagy Daniel Scheinertnek hívják az embert.

Máskülönben, ha mindent lehet, akkor rohadt könnyű elveszni a potenciálban. Csak akkor ezt az egészet hagyjuk inkább Pandóra szelencéjébe zárva, és ne nyissuk rá okvetlenül a mindenséget szegény karakterekre.

Az például dicséretes, hogy végtelen gegeskútnak használják a gimmicket, amiből bármikor elő lehet húzni egy pókdínót. Az viszont már inkább para, hogy a multiverzum sztori-szempontból egy sors- és közhelygenerátor, Rick and Morty-s fellegvárral, ahol bamba, fasiszta pókkarakterek ezrei üldözik főhősünket, mert az ellenszegül nekik.

És mi a vád? Hát, hogy nem akar sablonpókember lenni, és... nem nézi ölbetett kézzel, ahogy meghal az apja. Pedig ennek így kell lennie. Eh, bocs már. A határtalan multiverzumban, ahol minden mehet, ahol hologram-, malac-, sci-fi- és T-rex-pókik egyaránt megférnek, ahol a világ összes döntéshelyzete újabb és újabb elágazáshoz vezet, másodpercenként sokmilliárdhoz, a világegyetem érzékeny szövete sajnos nem bír el egy eredeti történetszálat, így a pókemberek nem menthetik meg a rendőrkapitányt, mert akkor elpusztul a dimenziójuk, ezért habzó szájú vérpókemberek veszik őket üldözőbe, ha mégis megpróbálják, és bocs srácok, de ez annyira nívótlan gagyizás, ami nem méltó vászonra.

Miért kell mindig meghalnia a rendőrnek, Ben bácsinak, Gwen Stacynek, akárkinek? Máskülönben az ember nem képes felelősséget tanulni? Ki dönti el, mi a kánon? Az algoritmus áttöri a negyedik falat, és megkérdezi a kortárs top3 Pókember-írót, hogy mi számít szabad prédának, és hol a vonal? Miért omlik be egy timeline, ha átszökik oda valaki, aki nem oda való? Ez esetben Miles vonala miért nem szakadt már össze, mikor őt csípte meg a pók, és miért lézenghet ezer pókember a 2099-es dimenziójában? Ezek felett jótékonyan szemet huny a sors, a mesélő, a jóisten? Ki hozza a szabályokat? Miért viselkedik az összes hős agymosott szektásként, amikor a halálesetek nem pusztán helyességét, de szükségszerűségét kérdőjelezi meg egy tizenöt éves fiú, aki nem akarja elveszteni az édesapját?

Tele vagyok kérdésekkel. Úgy tűnik, a multiverzumból csak cameók és kérdőjelek következnek természetszerűleg.

Arról meg ugye szó se essen, hogy ezt az eposzi cselekményt nem sikerül lezárni egy 145 perces moziban, mert ennek tényleg gigászi, ötórás kalandnak kell lennie. Az Infinity warnak, ami hetvennyolc korábban felépített karaktert mozgat és egy tízéves szakaszt zár le, ez bocsánatos húzás, de itt? Ne komolytalankodjunk már.

Szóval ez nálam egy "kapcsold ki az agyad és szórakozz" típusú popcornmozinak csillagos ötös, de amint nem szemkápráztató cirkuszként, hanem filmként kéne rágondolnom, sajna zátonyra fut.

mondjuk itt szerencséjük van, mert folytathatják biztosan, de nem az első eset hogy kettévágnak valamit, és úgy is ér véget, majd a bevételek és fogadtatás után már nem kerül leadásra a másik fél.
Szerintem erre lehetne jobb megoldás is

Szerintem nem árultak zsákbamacskát, előre lehetett tudni, hogy kettészedték a sztorit, így várható volt a cliffhanger. Azért nem csoda, hogy két részletben mutatják be, egy 4-5 órás animációt irreális lenne mozikba küldeni minden szempontból.

Jó a story, de gyerekek így befejezni...ez nem TV sorozat basszus...

A legvégéig nem maradtunk, de a stáblista közepén nem volt, és elvileg a végén sincs.

Végefőcím alatt Van vmi plusz jelenet? (előző résznél volt)

A folytatásra minden hangosabb és nagyobb elve általában a visszájára sül el. Itt nem. Majdnem minden tekintetben jobb, mint az első rész, ami egészen elképesztő. Nagyon szerethetőek ezek a karakterek, az animációra pedig tényleg nincsenek szavak (hiába olyan irreálisan ingergazdag vizuálisan, amilyen egy élőszereplős film nem is lehetne, néha elfelejtettem, hogy animációt nézek, főleg Miguel O'hara esetében, akinél azért sajnáltam, hogy nem Oscar Isaac hangján hallhattam). Persze nem tökéletes, de azért a szórakoztató látványfilmek plafonja valahol a Pókverzum filmeknél kezdődik, nem tudom hova lehetne még ezt fokozni minőségben. A legnagyobb hibája, hogy majdnem egy évet kell még várni a folytatásra (vagyis lényegében a második felére, a Dűnéhez hasonlóan ez is egy történet első fele, egy hosszú film félbevágva, így senki ne lepődjön meg, hogy lényegében az egyik legrosszabb helyen jön a stáblista), valamint szerintem a vége azért nem annyira drámai, mint amilyennek azt érzékeltetni szerették volna. De egyébként nagybetűs moziélmény, mindenképpen ott ajánlom a megtekintését, ezt nagyvásznon kell látni (és hallani, ugyanis a hangok, és Pemberton zenéje konkrétan ingerlik a hideget, hogy futkosson a hátadon). Az ösztönzés persze azoknak szól, akiknek az első is tetszett, akiknek nem, azok valószínűleg ezzel sem fognak megbarátkozni. De megint csak a szuperlatívuszok, lejjebb tekerem magam. A lényeg: nézzétek! És ismét bebizonyosodott, hogy Pókember a legszerethetőbb szuperhős. Az Oscar pedig szerintem borítékolható.

Ez valami hihetetlenül zseniális lett szerintem.
Jövőre Oscart neki.

Hmmm, igen, ez igaz. Egyébként a cím és az előzetes alapján nem állnak meg a jól bevált világnál, animációs stílusban sem. Már az előző rész is a kreativitás ünnepe volt, csalódás is lenne ha nem mernének kicsit kísérletezni a folytatásban. :) Amúgy csak szerintem tűnik Miles idősebbnek mint az első részben?

annyiból előny, hogy a világ, amit animációban megálmodtak, adott, főleg a sztorin fog múlni minden :)

2022 egyik legvárósabb filmje! Az első rész gyerekkori kedvencem lett úgy, hogy 18 amúgy évesen láttam először.

Viszont úgy nézem rendezőket váltottak, ami nem biztos, hogy jól fog elsülni. Mondjuk egyikőjük a Soult is rendezte, ez azért bizakodásra adhat okot, az is elég kreatív mese, az év egyik legjobbja.

Ez megint atom zúzás lesz.