Walk the Line (2005) ☆ 👁

A nyughatatlan

(James Mangold)

amerikai-német dráma, életrajzi film, szerelmi történet, zenés film

4,0
★★★★☆
617 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2019-09-11 09:26:05 zéel (5) #45

Életrajzi filmként érdekes, zenés filmként imponáló, drámaként megrendítő.

2019-06-22 17:16:07 Bogár Bence (5) #44

A mai nap filmje is remek, nagyon ajánlott darab. Joaquin Phoenix karrierjének egyik legjobb alakítását láthatjuk itt.

2017-04-04 14:16:43 noresz02 (3) #43

Felmondja a leckét a film, a forgatókönyv pedig olyan mintha kinyomtatták volna a wikipédia ide vonatkozó oldalát. Néhol szörnyen vontatott, sokszor csak a zenének sikerül megmenteni az unalomba fulladástól. Nekem csalódás volt.

2015-10-16 16:10:34 Mizi (5) #42

Köszi :)

előzmény: GothMan (#41)

2015-10-16 16:08:25 GothMan (?) #41

Teljesen jogos a felvetésed, pótoltam e hiányosságot. :)

előzmény: Mizi (#40)

2015-10-16 15:02:13 Mizi (5) #40

Szerintem a műfaji meghatározások közül nagyon is hiányzik a 'szerelmi történet'. Hiszen ez a film sokkal inkább szól a két főszereplő szerelmének kiteljesedéséről, semmint Johnny Cash életéről, vagy zenéjéről. Sőt, továbbmegyek: szerintem ez az egyik legszebb alkotás a műfajban.

2010-10-15 17:25:57 Gasz András (4) #39

A nyughatatlan bővített változat:

A film alatt 1-2 untató percen kívül nyughatatlanul vártam Johnny Cash következő dalait hogy elhangozzanak ha lehet June-al társulva. Ahogy amikor először láttam elvarázsoltak a film dalai és Cash és June története egy karrier tündöklése és majdnem bukása is feltárult szemem előtt 2 nagy színészi alakítással tudtam hogy többször is meg fogom nézni eme alkotást. A bővített verzió a 3.-ik megtekintésem és meg kell mondjam sokat nem adott hozzá a filmhez, Johnny Cash nehéz időszakában és gyermekkorában találhatók leginkább bővített részek elvenni nem vesznek a film értékéből és élvezhetőségéből de az se lenne baj ha nem lennének ott ezek a bővített jelenetek. A vágása is tetszett a filmnek ez meg is maradt sokszor látszik hogy ügyeltek a filmben a számok mondanivalójára és úgy vágtak néha alá az életrajzból további részeket. (pl a Walk the Line c. dalnál) Az is tetszett a filmben hogy az egyes daloknak láthatjuk az eredetét miért őket választotta Cash miért arról írt amiről az adott dal szól mindig előtte felfedezhetők a konkrét okok és konkrét helyszínek személyek, események, Cash múltja, gyerekkora stb. melyek hatottak Cash dalaira.
Reese Witherspoon nem hiába kapott Oscart én még Phoenixnek is lehet hogy adtam volna. Ők ketten nagyon hitelesek és csodás párt alkotnak valahogy majdnem úgy ahogy annó talán Cash és June tették.
Észrevettem hogy a Ray c. film és Cash filmje mennyire hasonló olykor az életrajzban hasonló sorsok tűnnek fel, mindkettőben van siker és kisebb bukás, megannyi szerelem és csalódás, nehéz karrierkezdés, hátráltatások, drog és gyógyszeres függés, nehéz gyermekkor stb. Érdekes.
Igazán emléket állító film ez egy zenészlegenda előtt. Sajnos viszont vannak üresjáratok és a megszokott tempó is az ilyen filmeknél előjön a néhol előjövő túljátszás is pl itt Phoenix hoteles jelenteinél, a nehéz és lassú kezdése a filmnek, a néhol darabos forgatókönyv se tesz jót.
Mindezek ellenére műfajában az egyik kedvelt film az én esetemben.

80%

2010-06-02 14:10:38 Viktória0312 (4) #38

...nekem meg Reese Witherspoon játéka jobban tetszik a mindenütt nőben...

2010-04-19 17:15:01 Rorschach (3) #37

Csak szerintem lett pusztán azért ekkora film mert a nagy Johnny Cash-ről szól? Szerintem rettenetes középszer az egész, Phoenix-et pedig sehogy sem tudtam megkedvelni ebben a szerepben...

2010-01-09 00:25:41 hawaii (5) #36

nagy kedvenc :) igazán méltó életrajzi emlékállítás , sok szívvel összerakva.
Phoenix hihetetlen milyen átjellegülten játszik (oscart érdemelt volna.) Reesebe és a játékába pedig itt szerelmesedtem bele végérvényesen annyira, hogy ez azóta a lenge filmjeit is élvezhetőbbé teszi : ]

2010-01-05 21:23:31 DrSzolon (5) #35

Olyan fura volt a befejezés, nem is hittem el, hogy vége van. Még úgy néztem volna egy órát. :)

2009-12-22 17:33:41 Gatyamadzag (5) #34

I walk the line :) Mit lehet még mondani?

2009-03-21 19:26:04 sAnyi (5) #33

Because you're mine, I walk the line.

2008-12-28 14:38:30 budaik (4) #32

Teljesen jó életrajzi film...

2008-11-30 18:52:13 ronin07 (?) #31

Szép mese a második esélyről és a szerelemről, jó country nótákkal. Mangold-ék néhány álomgyári sablont azért mellőzhettek volna, de ezekből egyrészt nincs olyan sok meg nem is rondítanak bele a lényegbe, így hát mindenképpen egy érzékeny biopic-ként él bennem még egy jó ideig.

2008-10-28 11:03:12 Ganz (?) #30

I Walk the Line... :D

2008-10-11 22:48:39 Jereváni Rádió (4) #29

A színészek kitűnőek (Reese Witherspoon, Joaquin Phoenix – minimum olyan hitelesen játssza Johnny Casht, mint Jamie Foxx Ray Charlest), a film közepes, a kettőt átlagolva kap egy négyest.

Konklúzió: ebben a műfajban a Ray jobban tetszett.

2007-12-26 22:42:00 mohás eszter (4) #28

reesenek irritáló a hangja!

2007-11-18 16:27:59 boszi (5) #27

Nekem nagyon tetszett a film. Zseniálisak a szinészek.
Az nagyon tetszett ahogy a szinpadon játszanak.

2007-08-24 09:50:38 -senki- (2) #26

Nem én gondolkodás nélkül vagyok ilyen hülye. Neked kell?

2007-08-24 08:46:58 deviant (5) #25

A történet azután elég lapos, pár jobb jelenet van, de általában csak úgy történek az események.

sokat szoktál gondolkodni egy ilyen aranyköpésen vagy csak jön magától? :)

2007-08-24 07:12:11 -senki- (2) #24

A nyitójelenet tetszett nekem is legjobban. Zseniális!

A történet azután elég lapos, pár jobb jelenet van, de általában csak úgy történek az események.

A zene és Johny rajongónak készült a film.

2007-06-19 20:53:06 k3pl3r (?) #23

Jó volt, de annyira nekem sem tetszett, láttam már jobb életrajzi filmet, nem is egyet! Szerintem Joaquin Phoenix és Cuba Gooding Jr. a legjobban alulbecsült színészek, az előbbi most is remekül játszott, nálam mind a 2-en a TOP 10-es listán vannak!

60%

2007-01-12 22:31:40 Olórin (3) #22

szerintem is borzasztóan semmilyen a film, afféle 12 egy tucat, se stílus, se hangulat. Zene igen, az jó, de szenvedély? egy helyen éreztem ilyet, a nyitójelenetben, ahol a kamera egyre bejjebb hatol a zenétől dübörgő börtön falai közt. Az egy évvel korábbi Ray sztem megeszi reggelire.

2007-01-12 19:45:30 deviant (5) #21

egyebek mellett: mangold filmje nem csak azért jó, mert lélektelenül összeválogatta johnny cash legjobb zenéit, hanem el is énekelteti, játsszatja velük. szinte szó szerint még a szart is kihozza a színészeiből, de nem úgy, mint egy átlag életrajzi filmben, mert olyat könnyű csinálni. mi kell hozzá? szép díszletek, korhű jelmezek és egy tökéletes(nek látszó) smink. james mangold nem elégszik meg azzal, hogy a színész mutasson jól, oszt' a többit majd valami ütős zenére ügyesen összevágjuk. a walk the line ereje olyan - talán jelentéktelen - részletekben rejlik, mint a színészekről készített közelik, hogy van idő arra is, hogy egy dalből ne csak tizenöt másodpercet játszon le. a biopic adta kliséken túl a walk the line abban különbözik a társaitól, hogy nemcsak a korszakot és a sztárt fogja meg, hanem az embert is. többen mondták, hogy az utolsó fél óra nem kellett volna. dehogynem, hiszen ez a törénet lényege! én így látom. aztán lehet, hogy az egészben tényleg csak az alakítások és a zene a jó, de egy életrajzi film nem lehet a ponyvaregény III., nemde? :)

2007-01-12 19:00:26 limupei (3) #20

Erre én is kíváncsi lennék:) Szerintem is ugyanolyan, mint a többi életrajzi film. A színészek nagyon jók, a zene is, de ez utóbbi már sok-sok éve jó, a filmhez semmi köze.

előzmény: ussr (#19)

2007-01-12 17:43:49 ussr (3) #19

És mik azok az egyebek? :)

2007-01-12 17:41:29 deviant (5) #18

egyebek mellett ettől zseniális ez a film. :)

előzmény: ussr (#17)

2007-01-12 17:29:28 ussr (3) #17

A zene az jó, és Phoenix is nagyot alakít, de ettől egy film még nem lesz zseniális.

2007-01-12 17:15:27 Daemiaen (5) #16

Komolyan mondom, szentségtörés az, amit írsz. :) Bár, akit nem fog meg a zene és a szenvedély...

előzmény: ussr (#15)

2007-01-12 16:57:21 ussr (3) #15

Sajnos a film legnagyobb része elég üres és sablonos.

2007-01-12 16:57:19 ussr (3) #14

Sajnos a film legnagyobb része elég üres és sablonos.

2006-09-18 19:48:13 deviant (5) #13

bocs, én is kihagytam.

előzmény: trewi (#12)

2006-09-18 14:57:06 trewi (3) #12

bocsánat, azt kihagytam, hogy "szerintem".

előzmény: deviant (#11)

2006-08-28 10:05:06 deviant (5) #11

ostoba ember és ostoba beszólások közt nincs különbség. úgy szar ahogy van.

előzmény: trewi (#9)

2006-08-28 08:01:38 Ivan/ (?) #10

Ez azért durva kijelentés részedről! Ok, nem szereted ezt a műfajt de ettől az még lehet jó és értékes más számára, nem?

előzmény: trewi (#9)

2006-08-27 23:13:02 trewi (3) #9

Kantri alapú kantri meg kantri közt nincs különbség. Úgy szar ahogy van.

előzmény: Daemiaen (#8)

2006-07-28 09:43:13 Daemiaen (5) #8

Minő kár, hogy ekkor Cash még nem volt "kantri".

előzmény: trewi (#7)

2006-07-26 22:31:35 trewi (3) #7

Hát a film szerintem nem nagy szám, de Phoenix nagggyon jó. A kantrit meg nem szeretem.

2006-02-17 09:17:04 Daemiaen (5) #6

Valóban nem. :) De szerintem nem is szabad.

2006-02-16 21:08:57 Dió (4) #5

A batman beginst átírom 5ösre, már terveztem, csak az amolyan sokat gondolkodós volt. Csak azért lett 4es mert a burton film 5ös, és azért ugye vhogy érzékeltetni kell a különbséget :)

A gépész óta nem láttam már moziban amúgy olyan filmet ami hazavágott. Lehet velem van a gond... Szal ezért fukarkodok az ötösökkel. Elvileg 85%tól járna az ötös... szigorú vagyok. Mondjuk te se szórod azért annyira őket :)

2006-02-15 07:50:15 Daemiaen (5) #4

Amúgy nálad hogy van ez a pontozósdi? A Crash 80-85%-ra 5-ös, a Batman Begins ugyanilyen százalékra 4-es, ahogy ez is. Hmmm. :)

2006-02-15 07:47:11 Daemiaen (5) #3

El van nyújtva? Kétszer ilyen hosszan is baromira élveztem volna.

2006-02-14 23:06:40 Dió (4) #2

Életrajzi filmet csinálni nem túl nehéz, itt is minden adva volt egy sikeres történethez (nehéz gyerekkor, drogfüggőség...stb), csak ebből most tényleg mindent ki is hoztak amit ki lehetett. Az első 1 óra vérfagyasztóan zseniális, aztán picit leül a sok eseménytelen zenélés közepette, June Carter komolyabb feltűnésével megint kap egy új lendületet a film, majd a vége megint picit nyújtva van. Szóval bár hullámzó, összességében még így is benne lehet az év legjobbjaiban. A legnagyobb durranás a két főszereplő, akik közül az egyikről (Joaquin Phoenix) tudtuk hogy nagyágyú, és kisujjában van még Johnny Cash is (Oscart neki!!!), a másik pedig (Reese Witherspoon) ahhoz képest hogy eddig nullszadós kis szöszke vígjátékokban illegette magát, most vmi brutálisan erőset alakít. A zenés jelenetek tele vannak dinamikával (nem tudtam eddig h a rockzene ilyen jól szól a vásznon), szorult a filmbe dráma is, a rendezés és az alakítások egymást überelik zsenialitásban. Elsőosztályú filmélmény, még úgy is, hogy kár hogy pár helyen el van nyújtva a film.

80%

2006-02-03 09:32:31 Daemiaen (5) #1

A nyughatatlan (Walk The Line, 2005, forgalmazza: InterCom)

Wow, wow és wow! Rövidke életem eddigi legjobb életrajzi filmjét láttam tegnap: A nyughatatlan olyan mértékig szíven ütött és megérintett érzelmileg, hogy... na, szóval igen.. Arról ugye felesleges is mesélni, miféle zenét is játszott Johnny Cash, minden egyes pillanatban, mikor felcsendült egy-egy melódia, lúdbőrzött a hátam. James Mangold olyan munkát tett le az asztalra, amellyel bekerült az all time top 50-embe, és hogy milyen magasságig fog eljutni, az még a második, harmadik és sokadik megnézés függvénye.

Pedig egyáltalán nem hoz újat Mangold a biopic műfajába, dramaturgiailag szokványos, felépítésében pedig - hogy ne is teknitsünk oly messzire - a Rayt (is) idézi. Amiben kitűnik társai közül, az egyrészt a kamerakezelése: szinte belemászik a színészei arcába, de ezáltal olyan érzelmeket szabadít fel bennük, amelyek által én speciel simán elhittem, hogy Phoenix helyett Cash-t látom gitározni és hallom énekelni. Másrészt pedig 130 percben mesél el sok évet egy legendás életből úgy, hogy az epizódok viszonylagos rövidségei nemhogy rontanák, inkább javítják az élvezhetőséget, sőt, sikerült elérnie a rendezőnek, hogy úgy lássa az ember az énekest a filmet követően, ahogy egy ilyen művészt az emlékezetben meg kell őrizni.

Joaquin Phoenix játéka maga az álom: beszédstílusa, mimikája, mozgása - az utóbbi évek legerőteljesebb, legátéltebb alakítása, nekem sokkal jobban bejött, mint Foxx Ray-e (hozzáteszem, a zene is sokkal közelebb áll hozzám). Reese With-a-spoon pedig alaposan rácáfol a "szőke doki szöszi"-skatulyára: meglepően erőteljes June Carter szerepében. Oscart nekik!

Nem is tudom, hogyan lehetne kifejeznem még jobban a rajongásomat e film iránt, úgyhogy go ahead, folks, go ahead and walk the line!

10/10