Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Hatásos, nagyon kellemes darab, ami amellett hogy nyugtalanító történet egy nem éppen nyugodt homokos tengerparton játszódik mégis felemelő. Ahogy lassan csordogál előre a történet, apró jelekkel utalva a végkifejletre, ami konkrétan lelövi a poént..
A színésznő nekem nem egy olyan húha, de talán pont ez az amiért szerethető.
Két dolgot emelnék ki ami negatívum számomra, az pedig hogy bár mocsárról szól, nekem keveset ad vissza a mocsárból. Valamint a krimi része is lehetett volna erősebb. Talán még egy negyed órával bővíteni a filmet, mert a sebességén egy miliszekundumot sem változtatnék.
Illik az egész film összes részlete a sebességéhez.
De ezek is inkább csak megérzések. Mert mindig mutat valamit, mindig történik valami. Nem unatkoztam.
Csodálatos utazás volt, 2 apró kátyúval.
Wow, hát ez egy meglepően érzékeny és hatásos dráma lett, amire a legkevésbé sem számítottam. Igen, hogy ne legyen három órás valóban be kellett áldozni pár dolgot a könyv vászonra ültetésekor (amit elsősorban a krimiszál sínylett meg), de ezeket az apróbb lyukakat leszámítva számomra még így is kerek filmes élmény lett belőle. A főszereplőnő pedig egy jelenség.
A film megnézése után,meglepődtem,hogy siker lett a film.
Olvastam a regényt,ami nem egy nagy mű szerintem,de egyszeri olvasásnak megteszi.
De,amit a forgatókönyvíró művelt a regény átírásával,plusz a rendezőnő instruálásai,az valami tragikus.
A legtragikusabb a kosztümös és a berendező munkája.
Ők tutira nem olvasták a regényt.
Meglepődve láttam,hogy a forgatókönyvíró hölgynek köze volt a A messzi dél vadjai című filmhez. Ezek szerint annak a filmnek a sikere nem neki köszönhető, hanem inkább a rendezőnek.
„Nem is gondoltam, hogy a szavaknak ekkora súlya van.” - Ahogy a szó elszáll, elviszi a szél, úgy az írás nyomot hagy. Mind a szellemben és mind a lélekben.
A könyvet még nem olvastam, feltételezem, hogy Kya lelki vívódásait sokkal részletesebben és mélyrehatóbban taglalja, mint a film, számomra viszont már ez is épp eléggé torokszorító volt, ahogy megpróbáltam átélni a csalódásait és magányát.
A bűnügyi szál közel sem annyira erős, viszont lelki síkon kárpótoltak mindenért az író és rendező hölgyek. Kellemes meglepetés volt ez a mozi.
A kitaszítottság, a táj (lápvilág) valódiságának bemutatása valamint a városi látszólagos jólét és nyugalom, szépen szembe lett állítva. A könyvet szeptemberre jegyeztettem elő, könyvtárban, nagyon kíváncsi vagyok, milyen élményt ad majd a filmhez képest.
Érdekel, hogy a jellemábrázolás, milyen lehet a könyvben, mert a filmben elég szívbemarkoló.
Szombat délután beültem rá az Uránia mozi egyik kistermében adták, de ugyanolyan megdöbbentő hatást váltott ki, mint első nézésre.