Ida: Megbeszéltük, Balogh úr, a külvilág felé tartjuk a látszatot.
Ida: Megőrült?! Ez az első emelet!
Ida: A kolostorban nem volt tükrünk, azt mondták, könnyű a hiúság bűnébe esni.
Ida: Jöjjön, Kati!
Ida: Én is bocsánatot kérek, nem tudtam, hogy nem szabad elfogadni a szívességet.