Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Átlagos magyarkodó sztori. Néha vígjátékba hajlik - mármint akaratlanul. Pl. mikor a burzsoá apuka és a lánya (a menyasszony) elmennek a főhős (a vőlegény) vidéki házára, és találkoznak a parasztszülőkkel... Kegyetlen szeterotip és didaktikus. Tényleg a magyarkodás legszíntisztább példája ez a film és ez a jelenet.
Egyedül Páger Antal értékelhető jónak, de ő is inkább nevetséges néha. Persze ez inkább a karakter hibája, nem az övé.
Ja, és persze a parasztlányt választja az úri, elkényeztetett csajjal szemben! :D
És az a vicc, hogy akkoriban ezt tartották Magyarországon művészfilmnek. Még jó, hogy 1 évvel később Szőts István megmutatta, mit lehet annak nevezni valójából.
Bánky Viktor 1941/42-es filmje Págerrel a főszerepben. Az erős nép-nemzeti irányultság szinte karikatúrává teszi. A népviseletbe öltözött falu apraja-nagyja ahogy kijön a vasárnapi miséről! ’45 előttről ilyen rossz magyar filmet nem emlékszem, hogy láttam volna. Pedig Hunyady Sándor „Hozomány” című novellája alapján Fekete István írta a forgatókönyvet. Csak nehogy egy „bőszmagyar” meglássa az elítélő véleményemet, mert akkor galád, hazafiatlan, bitang emberré lennék a szemében. Nem én írtam le ezt a véleményt, de száz százalékig igaz: „Hát ebből a filmből ugyanúgy kilóg az ideológiai lóláb,mint a szocreál filmeknél...” (Idézet a Youtube-ról, ahonnan a film letölthető.) Vágóné Margit Kovács édesanyjaként valóságos vicc.