Yojinbo (1961) ☆ 👁

A testőr

(Akira Kurosawa)

japán akciófilm, dráma, thriller

4,4
★★★★☆
219 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-05-09 15:46:29 Mario Brothers (5) #21

Nagyszerű film, rengeteg remake készült belőle, melyek közül a leghíresebbek az Egy maréknyi dollárért és a '66-os Franco Nero féle Django. E film nélkül valószínűleg nem létezne a spagettiwestern, mint műfaj és a szófukar, magányos, névtelen antihős karaktereknek is a Toshiro Mifune által alakított rónin szolgált alapul. Mai szemmel nézve nyilván nem túl pörgős, de ez az a film, amivel a modern akciófilmek korszaka elkezdődött. Fantasztikus!

2017-09-29 00:30:26 chaplinfann (3) #20

Ez a 11. film, amit láttam Kurosawától. A kedvenc rendezőim között tartom számon, minden eddig tőle látott filmet 5-össel jutalmaztam, de ez most nem jött annyira. Sajnos ... :(

2013-12-06 00:08:13 Olórin (5) #19

Ez akkoriban messze a legerőszakosabb chanbara volt. Pont ez (meg a folytatás) nyitotta meg a kapukat a brutálisabb szamurájfilmek előtt. '61-ben nem volt divat karokat vagdosni, nagy vértócsákat mutatni, az meg FŐLEG nem volt divat, hogy az erőszakot fekete humorral párosítsák.

JeszKar: Egyáltalán nem érdekli Sanjurót a pénz, igaza van Dynast Grausherrának. A pénz csak egy eszköz neki, amivel a bandák közelébe férkőzhet. Persze, cinikus és valószínűleg legalább annyira csinálja az egészet élvezetből, mint igazságérzetből (ha nem jobban), szóval messze nem gáncstalan lovag, de a pénzt egyáltalán nem érzem motiválónak nála.

előzmény: Tenebra (#8)

2013-10-25 16:36:15 csabaga (4) #18

Összehasonlítva a Leone filmmel(az ismétlésekért elnézést...)

A testőr jobb karakter és jobb színész játssza.Méltóságteljes viselkedésével nagyon más,mint az izgő-mozgó,fel-alá szaladgáló falusiak.
Leone hőse ugyanolyan,mit a környezete.
Ráadásul kevésbé amorális,mintha tényleg az lenne a célja,rendet tegyen.

Ami Leone filmje mellett szól,az Ramón karaktere Volonte kiváló alakításában.Itt a pisztolyos ember van helyette,de nem az igazi.Általában kevés az igazi egyéniség,míg a Leone filmben több is akad.

Vagyis a főszereplő jobb,a falusiak gyengébbek,mint a remake-ben.

A Leone film azért szép nagy koppintás,bár nívóban jóval közelebb áll az eredetihez,mint a Hét szamuráj-Hét mesterlövész kettős.

2013-10-12 21:54:14 flake (5) #17

Simán mérhető. Naná, hogy élvezted :)

előzmény: Zsoca87 (#16)

2013-10-12 21:41:35 Zsoca87 (5) #16

Lehet, hogy nem mérhető Kurosawa igazi mesterműveihez, de én iszonyatosan élveztem :)

2013-10-11 22:29:31 JeszKar (5) #15

Ahogy, Tenebra mondja a Sanjuroban sokkal pozitívabb a figura, itt végső soron egy antihős. Ne feltétlenül a Dollár trilógia főhősével hasonlítsd össze, hanem sokkal inkább a korszak western karaktereivel, például Shane-nel (ami amúgy nagyon hasonló sztori), az tényleg egy őrangyal karakter, abszolút pozitív karakter.

Egyébként némi érdekesség, a Sanjuro-t nem is nagyon elemezgettem, tekintve, hogy sokkal kevésbé western jellegű, de annak a filmnek készült egy kvázi remake: a Kiru, amely jóval westernesebb (és amely egybe áthallásokat is mutat a Maréknyi Dollárért-tal, csakhogy bonyolítsuk a dolgokat).

2013-10-11 22:06:51 Dynast Grausherra (5) #14

Az elején, a fogadóban Sanjuro megjegyzi, hogy jobb lenne a városnak, ha megszabadulna a két bandától. Szinte az első ténykedésével meg is próbálja egyszerre elintézni az összeset, sőt előtte még az addig megszerzett pénzét is elhajítja. Az egy maréknyi dollárért esetén végig, pontosabban a nő megszöktetéséig érződik, hogy tényleg azért pár dollár jelent mindent a névtelen életében. Sanjuro nem tűnt ennyire pénzhajhásznak. Nem fényes páncélzatú lovag, és tényleg a pénzért és banditagyilkolásért kezdett bele a kalandba, de szerintem neki akkor is jobbak a céljai, mint a névtelennek. Leone filmjében nekem furcsának tűnt a nő kiszabadítása, Sanjuro-tól ezt már elvártam, és nem csak azért, mert ismertem a sztorit.

előzmény: JeszKar (#12)

2013-10-11 22:04:08 Tenebra (4) #13

Kurosawa bevallottan is inkább a westernt, mint a szamurájfilmeket tartotta mintának. Tehát egy westernt akart csinálni, japán környezetben. Talán rajta kívül csak 1-2 rendező próbálkozott még ezzel, de alapvetően a többi filmben még a roninok sem ilyenek.

S szerintem ebben a filmben sokkal inkább megvalósult ez, mint a folytatásban. Itt ugye a Névtelen hős gyakorlatilag úgy indul el, hogy feldob egy botot, és amerre a szerencse viszi, oda megy pénzt gyűjteni. Abszolút nihilistának tűnik. Az, hogy segít egy családon, semmit nem jelent, mert milyen durván elzavarja már őket. De amúgy meg ugyanúgy viselkedik, mint Eastwood karaktere, kijátssza egymás ellen a buta bandákat. Sőt, ő még néha röhög is rajtuk, ahogy dulakodnak.

A Sanjuro viszont már szerintem "fejlődés", ott már jobban megállja a helyét az a fajta értelmezés, hogy Sanjuronak van egy jó célja. Mert ott kifejezetten az a célja, hogy az ifjúságot helyes útra terelje, és megmutassa nekik, hogy az erőszak mikor felesleges és mikor nem. (Ezt meg ő a gésától tanulja, aki azt mondja ugye, hogy nem az a kard a jó, ami sok embert megöl, hanem az, ami a képes a hüvelyében maradni.) A végén ezt ki is mondja szóban. Én a Sanjuronál éreztem, hogy Kurosawa már inkább szamurájfilmet, mint westernt csinált.

A Dollár-trilógiában viszont pont ellentétes a folyamat. Ott ugye a Névtelen karaktere eleinte még bír némi nemes vonással, aztán a 2. részben Mortimer ezredes veszi át a jófiú szerepét, a Névtelen csak egy szemlélő marad. A Jó, a rossz és a csúfban pedig már abszolút relativizálódik az összes karakter, és tulajdonképpen mindenki lefordítható a másikra, mert mindenki képes lenne a másikat kinyírni az aranyért (ahogy az az utolsó, zseniális, szimbolikus, háromszöges párbajban is látható). Ezért is sajnálom, hogy ezt a fasza karaktert Clint Eastwood úgy szétbarmolta némely későbbi filmjeiben (Piszkos Harry, Josey Wales, Fakó lovas), pedig lehetett volna ezt tovább zülleszteni folyamatosan, nem kellett volna megállni a Nincs bocsánat és a Fennsíkok csavargója vonalnál.

előzmény: JeszKar (#12)

2013-10-11 21:52:08 JeszKar (5) #12

Ez így szerintem nem teljesen igaz. A szakdolgozaton véget elég sokat hasonlítgattam ezt a szerepet a hagyományos western szerepekhez, és meg kellett állapítanom, hogy tulajdonképpen Sanjuro csak egy opportunista zsoldos. Jobb, mint a banditák, hiszen segít a családon, még pénzt is ad nekik (igaz, lopott pénzt), de a film nem engedi eldönteni, hogy miért cselekszik. A pénzért, hogy elpusztítja a banditákat, vagy leginkább mindkettőért (nekem ez a szimpatikus)? A faluban a halál többet ér, mint az élet, egy mesterharcosnak ez a hely egy aranybánya, az meg még plusz, hogy néhány haramiát is a túlvilágra tud küldeni.

előzmény: Dynast Grausherra (#11)

2013-10-11 21:33:52 Dynast Grausherra (5) #11

Én is erőteljesebb alkotásra számítottam, de a maga egyszerűségében ez egy tökéletes kis film. Nem is gondoltam volna, hogy Leone ennyire hűen követte az eredetit. Viszont nagyon érdekes, hogy itt Sanjuro már eleve a jó célért küzd, míg Leone esetén Eastwood karakterének eleinte csak önös céljai vannak, és az egyetlen jó cselekedete lesz a veszte. Sanjuro megúszná a kalandot, de őt a büszkesége sodorja bajba, amikor nem hajlandó egy pillantást sem vetni a paraszt levelére.

2013-08-22 17:25:09 Tenebra (4) #10

"Hát, azért nem egy Ed Wood, de elképzelésem sincs, hogy aki olyan filmeket csinált, mint A vihar kapujában vagy A hét szamuráj, hogy tudott ilyen filmet összehozni? Mintha valami részeg tivornya után, másnaposan kellett volna sietve összedobnia a forgatókönyvet..."

Ma újranéztem, és szerintem azért közel sem arról tanúskodik a film, hogy szar a forgatókönyve. :D Akkor ilyen alapon a legtöbb kultikus westerné is az, mert nem művészfilmek, hanem szórakoztatnak. :D Japánban egyébként is tökéletesen megfér egymás mellett a zsáner és a művészfilm, szinte minden nagy művésznek tartott készített jidai-gekit (történelmi-mitológiai film) és jelenkori drámát egyaránt.

Persze, sokkal egyszerűbb, szimplább, mint A hét szamuráj, de ezt nem hibának rónám fel. Egy teljesen más hőst és szituációt szeretett volna bemutatni.

Szerintem továbbra is jól működik ez: a főhős nagyon tökös, nagyon badass, igazi antiszamuráj, jóllehet, azért meglátjuk, hogy az elidegenedett ronin szíve sem kőből van (mikor megment egy családot). Az ő cinikus hozzáállása, kívülállása, külső pozíciója egyfajta fricska a viszálykodók felé. Talán a korabeli társadalmi-politikai történésekre is reflektál (akkoriban a baloldal és a jobboldal hasonló "harcokat" vívott, mint amilyeneket a két szembenálló banda a filmben). Nekem nagyon tetszett ez a csavargó figura, mindig is közelebb álltak hozzám az ilyenek, mint a hős-romantikus szerelmes karakterek, akik a becsület patyolattiszta, borotvált bajnokai, és visszautasítva a nőt ellovagolnak a Naplementébe... :D Igaz, itt is elvonul a főhős, de ő nem annyira megmentő, inkább büntető figura. És szerencsére mosadatlan, borostás, velejéig agyafúrt köpönyegforgató, akiben csak egy csipetnyi nemeslelkűség és erkölcsi tartás van, és persze veszettül jó kardforgató.

Persze mindez zavaró lehetne, de ez egy műfajfilm, én akként is kezelem. Egy westernnek sem rójuk fel, hogy kiállnak az utcára egymással szemben, jól látható fegyverekkel, és visszaszámolnak, meg várakoznak a másik lövésére. :D Az igazi Vadnyugaton nyilvánvalóan nem volt ilyen, és valószínűleg a XIX. századi feudális Japánban sem volt olyan, mint ami itt is történik, amolyan westernmódra. :D De rohadt jól mutató, ritualizált párbaj. És még az a poén is benne van, amit majd a Sukiyaki Western Django is kifiguráz: pisztollyal kard ellen! :D (S még jó, hogy a jó öreg szamurájkard győz. ) Kurosawa nyilvánvalóan a westernt tekintette referenciának, ezzel frissítette a szamurájfilmeket. (Bevallottan is egyébként a nyugati westernek szolgáltak mintául - tehát, ha azt mondjuk, Leone "lopott", akkor Kurosawa is "lopott", a klasszikus amerikai westernekből :D De szerencsére mindkét film megfelelően eredeti).

2013-05-22 02:38:05 Aristurtle (2) #9

Zseniális?! Hát, azért nem egy Ed Wood, de elképzelésem sincs, hogy aki olyan filmeket csinált, mint A vihar kapujában vagy A hét szamuráj, hogy tudott ilyen filmet összehozni? Mintha valami részeg tivornya után, másnaposan kellett volna sietve összedobnia a forgatókönyvet... Nem hittem, hogy Kurosawa képes szar filmet előállítani, nagy csalódás. Csak a többi filmjei iránt érzett tiszteletből adtam neki kettest.

A szereplők kiszámíthatóak, a jelenetek hiteltelenek, az ellenfelek rendszerint kő ostobák (csak hab a tortán, hogy a szereplők előszeretettel tárgyalják meg mások füle hallatára a legtitkosabb terveiket - of course, csak a főhős hall elég jól...), a harcok során meg Mifune egy kardvágással gyak le mindenkit létszámtól függetlenül. Őszintén nem értem, mi ebben az akkora poén? :(

2013-01-13 22:17:56 Tenebra (4) #8

Nem az, de jó. :D Elsősorban a cinikus hős + a katana miatt (illetve ez nem katana, hanem szamurájkard, csak annak most nem ugrik be a neve.) Ja, meg persze a japán környezet. :D Én, mint japánbuzi nagyon élveztem.
Talán második megtekintésre én is megadnám az 5-öst, nem tudom. Nekem egyébként az hiányzott belőle, amit a western remake-ekben megkaptam: kicsit sűrűbben és "húsbavágóbb" módon csattoghatott volna az a kard. :D Persze Kurosawa zseniálisan rendezte meg az akciókat így is, de mégis, lehetett volna naturálisabb (csak a végén volt egy erőteljes kézlevágás benne, ha jól emlékszem). Természetesen ez annál mélyebb film, de azért mégis egy "chambara", tehát az erőszakábrázolásban még kicsit illett volna domborítani.

(Egyébként most készülök megnézni a Sanjurot, azért keveredtem ide. :P)

előzmény: gomez1000 (#7)

2012-07-21 01:38:20 gomez1000 (3) #7

Valaki magyarázza el nekem, hogy ez a film mitől zseniális ?

2012-01-08 20:14:38 tomside (4) #6

Még (!!!) nem vagyok annyira otthon ebben a rendezőben, de a Ran pl. sokkal jobban adta, mint ez. Lehet, még érnem kell hozzá... --???

2011-01-05 22:05:23 BonnyJohnny (5) #5

Újra egy film, ami fölfelé változott második megtekintésre. Hiába... Kurosawában ritkán csalódik az ember...
Minden téren felülmúlja, a szerintem szintén zseniális Leone remeket.
Mondjuk Kurosawa eddigre már egy delelőjén túljotott, igen nagy rendező volt, a kis Sergio meg a Ben Hur szekérversenyének segédrendezésével került legközelebb Hollywoodhoz. Ahhoz képest nem rossz, meg lesz az még sokkal jobb is. De az nem ide tartozik.
Mifune elérkezett (szerintem) legemblematikusabb szerepéhez. Nem őrült, nem röhög feleslegesen, de kőkemény, és minden vakarózása aranyat ér.
Sajnos folytatódik a szomorú tendencia, Takashi Shimura egyre rövidülő szerepeivel, ami addig fajul, hogy jelen dolgozat folytatásában már nem is szerepel. Szerencsére a Kagemushában még feltűnik.
Mit mondhatnék... zseniális film, és nagyon alap.

2008-11-03 15:31:46 Ganz (?) #4

Ilyen pl, a most készült keoma, Quentino Tarabntinos. A pontos címe nem jut eszembe. Az is eastern!

előzmény: nejmed (#3)

2008-11-03 15:14:10 nejmed (5) #3

Nem vagyok otthon a témában, de tökre olyan hangulata volt a jodzsimbónak mint egy westernfilmnek, csak szamurájokkal.:D
Most a tabán moziban tartott kurosawa sorozat kapcsán belefutottam a pontos műfaji kategóriába: eastern. Nagyjából ráéreztem:)
Olórin: Teljesen igazad van, eddig még egy filmjében sem csalódtam, és feltett szándékom az összes filmjét végignézni.

2008-04-12 19:54:58 Olórin (5) #2

Valóban, és nagy szívességet teszel magadnak, ha elmélyülsz az életművében:)

2008-04-12 19:09:23 nejmed (5) #1

Nem vagyok otthon a témában, de tökre olyan hangulata volt a jodzsimbónak mint egy westernfilmnek, csak szamurájokkal.:D
Eszméletlenül tetszett, pedig az elején amikor megláttam, hogy 110 perces kicsit félve feszengtem a monitor előtt. És annak ellenére, hogy pörgősnek nem mondanám a filmet, nagyon jól lekötött. A díszlet az no.1 volt, meg az egész tök kultúrált. Ez volt a harmadik darab kurosawától amit láttam, de szerintem végig fogom minden filmjét pörgetni. Az hogy egy általam nem favorizált műfajban olyat csinált amitől hátast dobtam, jelent valamit. Kicsit úgy voltam vele, hogy ő el van jó rendezőnek könyvelve, aztán biztos nem is olyan jó, de kicsit naív volt a hozzáállásom. Kurosawa Mester!!! :D