Ikiru (1952) ☆ 👁

Élni

(Akira Kurosawa)

japán dráma

4,5
★★★★☆
204 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-07-01 21:28:58 Xuja (5) #68

Fantasztikus alkotás ez, jelentősége mindenképpen az Aranypolgáréhoz mérhető, mint ahogy szerkezetileg is alkalmaz egy hasonló megoldást. Az első harmada egy igazi cinematográfiai tour de force: Shimura és az író kicsapongásai látványos, vibráló képekkel vannak megtámogatva. A következő rész Toyo és a főszereplő kapcsolatára koncentrál, itt Odagiri zseniális, élettel teli és bájos alakításáról könnyen eszünkbe juthat az Ozu filmek Noriko-ja. Az utolsó harmadra a filmes eszközök a háttérbe kerülnek (de így is kapunk jópár lebilincselő flashback szekvenciát), a statikusabb rendezés miatt a fókusz pedig a mondanivalóra, az alakításokra és a végső tanulságok levonására helyeződik, ami az érzelmi és történeti tetőpontot jelentő hintás jelenetben csúcsosodik ki.

Tartalmilag talán az egész addigi filmtörténet legsokrétűbb filmje. Amilyen cinikus a kafkai bürokrácia bemutatásában, ugyanannyira humánus Shimura érzéseinek és állapotának érzékeltetésében, valamint kiváló körképet kapunk a háború utáni, mentális válságban levő Japánról. Bár az atmoszféra végig melankolikus és depresszív, mégis sugárzik belőle az élet tisztelete és szeretete, és a végefőcím után - bár kissé letaglózva - de összességében vegyes érzésekkel tudunk felállni a képernyőtől. Napokig a hatása alatt marad az ember.

2020-09-20 07:26:37 Mario Brothers (?) #67

Köszi.

előzmény: tomside (#66)

2020-09-19 20:51:43 tomside (5) #66

Hét filmjét láttam eddig, és az állítás többé-kevésbé mindre igaz, de most konkrétan A vihar kapujában.

előzmény: Mario Brothers (#65)

2020-09-19 20:09:37 Mario Brothers (?) #65

Leírnád a másik címét is?

előzmény: tomside (#64)

2020-09-19 19:59:24 tomside (5) #64

Most néztem meg a rendező két filmjét. Elképesztően aktuális 70 éves alkotások. Lehetne tanítani rajtuk a “klasszikus” fogalmát. Ellenzem a divatos szófordulat használatát, miszerint bármi “kötelező darab” lehetne, de ezeknek a legjobb szívvel ajánlom a megtekintését, befogadását, mert szerintem segít abban, hogy az ember egyszerűen jobban éljen. És igen, állítom, hogy ez szempont, és hogy egyre inkább. Élni.

2019-05-17 13:36:51 Leo_Stotch (?) #63

Már rég “becsillagoztam” itt... sort kell rá keríteni! :)

előzmény: Jereváni Rádió (#62)

2019-05-17 11:03:43 Jereváni Rádió (5) #62

Van egy listám a legjobb 21 filmről, amit valaha láttam. Közte van ez is.

2019-05-17 09:12:31 mimóza (5) #61

Én a Rashômonnál sírom ugyanezt... habár az a maga 404 szavazatával mégiscsak előrébb tart, de még mindig nagyon-nagyon sok csapattag figyelmére vár türelmesen...
Ami a nézőszámot illeti, a KT kedvenc Kurosawa alkotása továbbra is a Hét szamuráj. :)

Az IKIRU pedig a nap filmje ma: mindegy, hogy reggel-délben-este-éjfélkor, vagy csak holnap (valamelyik holnap, ha lesz), de nézzétek, nagyon kérlek! Nélküle szegényebben lehet csak élni... vele pedig máris gazdagabban. Egy kincs.

előzmény: acidphase (#60)

2019-03-12 10:48:43 acidphase (5) #60

nagyon kevesen látták és osztályozták le ezt a filmet itt a kt-n ahhoz képest hogy mennyire komoly filmmüvészeti értékkel bír..

https://www.gloria.tv/video/py6BiqHKoT2v6QLPYokxLjhp4

udv.

2017-11-09 16:56:46 Norbert Simon (5) #59

Ikiru japánul annyit tesz Élni!. Gyönyörű film! Szerintem Kurosawa legnagyobbik alkotása. Nagyon jó színészekkel, gyönyörű jelenetekkel, elég mélyen megindító üzenetekkel. ( magáról az életről de leginkább az elmúlásról, betegségről és a bürokráciáról.) A film tulajdonképpen akár bármelyik ember életének akárcsak egy részéről, vagy akár egészéről is szólhatna. Nagyon művészi a film. Én még Japánból nem láttam olyan filmet amelyik így megmaradt volna bennem. Én nem különösebben rajongok a mozijukért de ez innét nagyon emlékezetes marad. Annak ellenére ,hogy eléggé szomorú film az a hintázó jelenet az mindenképpen a film történelem egyik legikonikusabb perce. A halál nem válogat előbb utóbb mindenkiért eljön csak idő kérdése. Öt csillagot adok meg rá!

2017-03-10 14:32:07 terika (5) #58

Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogyha nincs veszteni valód akkor működik a dolog, itt nem számít más csak a státusz, a rang. Igazi bürokrácia.

Egyébként Watanabe is csak a saját halálnak hírére változott meg. Változhatott volna több irányba, de őt mégiscsak a tenni akarás határozta meg, mely így vagy úgy, de alapvető tulajdonsága volt eddigi élete során is. Éppen az elmúlt 30 évben nem volt olyan erő, mely felszínre hozhatta volna ezt a jellemvonását, mivel nem találta a kiutat saját gyötrelméből, gyászából sem. Ez tipikusan az, amikor érzed hogy valami nem jó és mindennap, amikor felkelsz tisztában vagy vele, hogy valami nem jó, de mégis úgy jó ahogy van, bele sem gondolsz abba, mi az, ami nem jó. Csak csinálod. Mert tényleg erre nevel a társadalom, nem pedig arra, hogy gondolkodj is. ...

Egyébként hiába 1952-es a film, olyan nagyon mainak éreztem, kínosan e világinak. Csak itt más néven nevezik a gyereket.

előzmény: Raul (#31)

2016-02-19 22:34:14 MicaHiro (5) #57

Nyilván, hiszen pont a családmodell felszínességét mutatja be. De ettől még az is a családról szól, csak egyáltalán nem olyan családról, ami az ideális. Ezt aláírja mindenki, de ettől még van valami asszociációs kapcsolat a két dolog között.

előzmény: csabaga (#56)

2016-02-19 20:17:03 csabaga (5) #56

A valódi családra gondoltam,ez abban a filmben nyomokban sem látszik.

előzmény: BonnyJohnny (#54)

2016-02-19 18:09:00 Tenebra (5) #55

Az Amerikai szépség pont a tipikus kertvárosi, tradicionális amerikai család és a családi-nemi szerepek kritikája. Hiszen a főhős kapuzárási pánikja ezzel köthető össze - nem vállalja többet a tipikus "breadwinner" szerepkört, hanem ismét húszéves akar lenni. A fiatal csaj ennek csak egy szimbóluma, katalizátora.

előzmény: csabaga (#52)

2016-02-19 17:51:55 BonnyJohnny (5) #54

Ezt én sem értem, miért írta csabaga...

előzmény: manuva (#53)

2016-02-19 17:32:26 manuva (3) #53

Másról se szól az Amerikai szépség, csak a családról.

előzmény: csabaga (#52)

2016-02-19 16:52:55 csabaga (5) #52

Igen,de míg az egyik mikor megtudja,hogy halálos beteg,kevés "kicsapongás"után elhatározza,a hátralevő életében alkot valami maradandót,a másik férfinek elege lesz a munkájából és zsarolással felvett pénzéből éldegélve,némi túlzással semmit sem csinál,ott egy üres élet fejeződik be,voltaképpen ostoba módon.

Az én szememben az egyik film a munkamániás,de semmit el nem intéző társadalom kritikája,a másik a lapos amerikai kisvárosi élet szatírája.A családi vonal a japán filmben fontos számomra,az Amerikai szépségben ez szinte nem is létezik.

előzmény: MicaHiro (#47)

2016-02-19 09:09:54 MicaHiro (5) #51

Őszintén azt gondolod, hogy tisztázásra szorult? Szerintem mindenki tudta ezt, aki látta a filmeket, a többieknek meg mindegy.

előzmény: acidphase (#49)

2016-02-19 09:08:31 MicaHiro (5) #50

Igen, ezt nyilván tudtam én is, de a hasonlóságokról volt szó. Amiknek a létét fenn is tartom.

előzmény: Jereváni Rádió (#48)

2016-02-19 00:59:28 acidphase (5) #49

gondolkodtam hogy leirjam e ezt, de örülök hogy más tisztázta :)

előzmény: Jereváni Rádió (#48)

2016-02-19 00:43:52 Jereváni Rádió (5) #48

Igen, csak az az alapvető különbség a kettő között, hogy míg az Ikiru főhőse tudja, hogy meg fog halni, az Amerikai szépségé nem, nem is tudhatja egyáltalán, hogy le fogják lőni, a főhős a halálon túl visszaemlékezve narrálja az eseményeket.

előzmény: MicaHiro (#47)

2016-02-18 22:57:18 MicaHiro (5) #47

Spoiler-be teszem a biztonság kedvéért, mind az Amerikai szépségre, mind erre a filmre vonatkozóan:
A legelején mindkét filmben elhangzik, hogy a főszereplő hamarosan meg fog halni, de igazság szerint eddig sem élt igazán (vagy valami ehhez nagyon hasonló). Mindkettő egy olyan férfiről szól, aki életének egy pontján elgondolkozik azon, tulajdonképpen mi értelme volt az addigi életének, életmódjuknak. Ennek eredményeképpen mindketten az addigi életükhöz képest radikális változáson mennek keresztül. Ezt a változást egyikőjüknek sem igazán tudja mire vélni a környezete, ezen belül a családjuk sem érti meg őket. Mindkét főszereplő családja anyagias, rendes kapcsolat nincs a főszereplő és családtagjai közt. Mindebből adódóan pedig nyilván erősen társadalomkritikus mű mindkettő.

előzmény: csabaga (#46)

2016-02-18 17:03:06 csabaga (5) #46

Nekem nincs ötletem erre,te mire gondolsz?

előzmény: MicaHiro (#45)

2016-02-18 13:22:23 MicaHiro (5) #45

Két nagyon erős érv szól a film ötöse mellett: egyrészt a mondanivaló, ami szerintem mindenkit képes elgondolkoztatni, vagy legalábbis képes kell, hogy legyen rá. Mert ugye (ahogyan Ebert is idézi a film kapcsán) az önvizsgálat nélküli élet nem sokat ér. A film után még sokáig gondolkodtam magam is.
A másik, hogy tényleg iszonyat giccses lehetett volna, de mesterien kerül el minden ilyesmit. Emlékezzünk még meg ezen felül az okosan használt időben való ugrálásról, és a történetbe remekül illeszkedő, érdekes és önmagukban is erős mellékkarakterekről.

Amúgy csak én érzem úgy, hogy az Amerikai szépség sokat meríthetett innen?

2016-01-03 23:16:30 critixx (5) #44

Pár napja újranéztem (8 év után először), továbbra is zseniális. Egyetértek Hanniballal, helyenként tényleg leül a film, de ez semmit sem ront az összképen. Tökéletes film.

"Avatottabb" szemmel érdekes volt megfigyelni, Kuroszava mennyire más stílust használ itt mint későbbi műveiben. Míg azokban főleg a teleobjektív kerül előtérbe, itt az Orson Wellestől és William Wylertől eltanult mélységi komponálás és hosszú beállítások dominálnak, melyek mindegyike kiválóan lett koreografálva és fényképezve. Legjobb példa a "születésnapos" jelenet, ahol két - érzelmileg egymással épp ellentétes - eseményt láthatunk párhuzamosan.

2014-05-25 16:52:06 csabaga (5) #43

Én is kezdtem unni egy kicsit a hivatalnok ténfergését,de az az ötlet,hogy a film visszatekintéssé alakul és szinte eltűnik a főszereplő,mindent megment.

előzmény: somogyireka (#42)

2014-05-25 12:38:25 somogyireka (3) #42

Bajban vagyok a sok dicsérő hozzászólás után..Nekem ez a film nem jött át.Persze gyönyörű,meg elgondolkodtató,meg ilyenek..na még a giccsel is jól bánik el.Így szó sincs a filmben giccsről.De isten se tudja,miért, nekem nem igazi..Hogy van az, hogy a nagyjából(!) hasonló Ozu Yasujirotól eláll a lélegzetem, ennél a filmnél meg alig vártam, hogy vége legyen már.A főszereplő néz a nagy semmibe, de mintha nem ott lenne, amit eljátszik...a nagy gondolatok, életérzések így üresen kongnak csak bennem(mondjuk én már a Derszu Uzalát sem bírtam..szóval valószínű nem passzolok kémiailag Kurosawahoz, és innentől mindegy mekkora témákat dolgoz fel, nem tudom szívből szeretni..)
Sajnálom,mert nagyon készültem rá.

Érdekes lenne tudni, hogyan is állt e témával,a végső nagy elszámolással Kurosawa? Hogyan illeszkedik e film az életműbe? Ennyire én nem vagyok kiművelt e témában, éppen ezért minden támogató hozzászólásnak örülök.

2014-05-21 18:02:12 csabaga (5) #41

Ez korábban nem volt így?

Gondolok a hadihajóval kikényszerített nyitásra,a bezárkózás feladására.

Ha nem veszik át a nyugati "értékeket"villámgyorsan,aligha ússzák meg,hogy ők is gyarmattá váljanak.
Végül nekik sikerült egyedül.Ez jelent valamit.

Az is igaz persze,a gyarmatosítók közötti ellentéteket ügyesen használták ki.

előzmény: critixx (#40)

2014-05-21 17:12:13 critixx (5) #40

"A filmben átjön,mikor is készült.Még az amerikai megszállás alatt.A helyiek akkoriban amerikanizálódni próbáltak,és ebben a filmben is Happy Birthday-t énekelnek..."

Ez a korszakban elég fontos és jelentős kérdés/probléma volt, Ozu filmjei is tele vannak vele. Mikor a Késő tavaszban a szerelmespár (a férfit a lányok "Gary Coopernek" csúfolják) biciklizve elhajt a hatalmas Coca Cola reklám előtt, a Tokiói történetben angolul tanul a kisfiú, stb. A háborúig a világtól elzárkózott Japán hirtelen szembesült vele, hogy rideg hagyományokra épülő életformáját óriási erővel ostromolni kezdte a nyugati, főként amerikai kultúra.

előzmény: csabaga (#39)

2014-05-21 16:51:42 csabaga (5) #39

Tényleg az,bár ebben a filmben egy dolog zavart,a főszereplő túl megtört figurája.

Úgy néz ki,mint egy 80 éves öregember,pedig még 60 sem lehet.talán csak ötven.És már akkor ilyen,mikor még nem is tudja,hogyhalálos beteg.

Egy japán filmben fura látni az ügyek el nem intézését.Ez az ember a szobájában álló ezer akta közül végül egyet elintéz,és ezzel a munka hősévé válik.
A munkamániás és racionális japánok mit szólhattak ehhez?

A filmben átjön,mikor is készült.Még az amerikai megszállás alatt.A helyiek akkoriban amerikanizálódni próbáltak,és ebben a filmben is Happy Birthday-t énekelnek...

előzmény: critixx (#38)

2014-02-08 19:20:41 critixx (5) #38

"Kuroszava Akira (így! legalábbis magyarul! az Akira Kurosawa-t hagyjuk meg az angolszászoknak!) egy zseni!"

Ezt szajkózom már évek óta a fórumon (meg másutt).

előzmény: zéel (#37)

2014-02-08 19:01:48 zéel (5) #37

Hogyan éljünk? Hogyan éljünk úgy, hogy idős korunkra ne dühöt, haragot érezzünk? Mert elcsesztük! Mert üres, tartalmatlan volt az életünk.
Lehet-e az életörömöt tanulni? Lehet-e a rendszerből kilépni?
Éppen egy japán filmből? Japánból, ahol a mai napig is, a MUNKA áll az élet központjában. (Aki a mai, japán munkaközpontú kultúra iránt érdeklődik, és akar látni egy jó kis filmet, annak bátran ajánlom a Tokiói tortúrát.)
Magáról a filmről alább rengeteg szépet és jót írtak - csatlakozom!
Kuroszava Akira (így! legalábbis magyarul! az Akira Kurosawa-t hagyjuk meg az angolszászoknak!) egy zseni!

2013-12-18 12:38:47 critixx (5) #36

Nekem is az egyik kedvenc filmem. :-) (Mondjuk a 11. kerbe nem fogok kimászni csak emiatt. :D)

előzmény: nejmed (#35)

2013-12-18 10:25:00 nejmed (5) #35

Mivel a kedvenc filmem, nem bírom ki, hogy ne ajánljam. Ma este a Godot Filmklubban vetíteni fogják. Ha Pesten lennék, én mennék...

2013-10-20 14:48:41 gomez1000 (4) #34

Most megint bele fogok kötni egy sokak számára zseniális filmbe, de nekem túlságosan vontatottak Kurosawa művei. Természetesen a mondanivaló átjött, és egész jó alakításokat láthattam. Csakhát.
Valahogy nem éreztem, hogy hű de kíváncsi lennék rá mi fog történni.

2013-10-14 20:59:10 Dynast Grausherra (5) #33

Nehéz véleményt írni erről a filmről. Először az a szó jutott róla eszembe, hogy félelmetes. Minden pillanata tökéletesen a helyén van, Takashi Shimura zseniális. A második fele nekem az Aranypolgár felépítését juttatta eszembe, ahogy a "hátramaradtak" megpróbálják felderíteni egy kiismerhetetlen ember életét. Annyi a különbség, hogy Watanabe Kenji életének csak az utolsó öt hónapja lesz a beszélgetés tárgya.
A filmben egy pillanatra azt hittem, hogy valami bakancslistás dolog kezd kibontakozni, és a bürokráciával való harc mellett itt rejlik a film igazi ereje, hogy Watanabe túllép a hétköznapi élvezeteken, és valami maradandót próbál létrehozni. És a film is ettől lesz igazán örök érvényű.
Érdekes, hogy az Ikiru mennyire tele van giccs-csapdákkal. Ha amerikai film lenne, a végén ott virítana egy tábla a játszótér mellett "Watanabe Kenji emlékpark" felirattal, és ez csak egy lehetőség a sok közül.

2013-03-03 18:35:49 Kalevala (5) #32

Fontos film fontos mondanivalóval! Számomra az egyik, hogy carpe diem, de ne csak akkor, ha halálod közeleg. A masik, hogy maradj hü önmagadhoz, ha nehéz is. Kiváncsi lennék a remake-re. Kiváncsi lennék arra, hogy teszik át ezt az alattvalói szolgalelket a XX. vagy XXI. századba és európai vagy amerikai viszonyokba, mert azért változott a munkavállalók viszonya a munkaadókhoz az elmult 50 évben. Egy jó képzéssel rendelkezö mai munkavállalónak több önérzete és önbecsülése van annál hogy egy rendszer vagy hierarchia eltapossa. Megjelent már a remake??? A japán viszonyokat nem ismerem, igy nem tudom megitélni, mennyire változott a helyzet Japánban. Amit hall az ember, hogy a munkavállalók még mindig erösen kötödnek a munkahelyükhöz és ezt a kötödést a munkaadó meg is követeli.De hogy áll a dolog a dolgozók önérzetével?

2012-12-10 08:27:07 Raul (5) #31

Igen, miután jól bemákoltak :)
Másnap viszont kiderül, hogy csak egy ember értette meg Watanabe üzenetét, de ő is tehetetlen a rendszerrel szemben.

előzmény: Tenebra (#30)

2012-10-09 15:49:29 Tenebra (5) #30

Jó, persze, annak fényében nem igazi változás ez. Én inkább a "temetésre" gondoltam ezalatt, amikor mindenki elgondolkodik, ki is volt ez az ember. Én ott úgy éreztem, valami megmozdult ezekben a barmokban is.

előzmény: Olórin (#29)

2012-10-09 15:37:37 Olórin (5) #29

"MErt nemcsak a főhős változik meg, hanem az őt körülvevő emberek is annak hatására, hogy ő átalakult"

Ezzel a leghatározottabban vitába kell szállnom. Pont az a sztori tragédiája, hogy nem változik semmi (a főszereplőn kívül, persze) - illetve a változás látszólagos, hisz a virrasztás utáni első munkanapon megint kezdődik elölről a munkaeltologatás, a felelősséghárítás, az egész bürokratikus szarrágás.

előzmény: Tenebra (#28)

2012-10-09 13:01:17 Tenebra (5) #28

Egyszerűen ebbe a filmbe nem lehet belekötni. :D Úgy zseniális, ahogy van. Nagyon komoly, amiket fejteget. Vagyis inkább: amit. Mert a film egy nagy téma köré csoportosul, melyet vulgárisan úgy lehetne kifejezni, hogy 'az elbaszott élet'. Tulajdonképpen ugyanarról szól ez, mint a Breaking Bad első két évadja: a rák, a halálos betegség felnyithatja a szemet. Ráébreszthet arra, hogy mik vagyunk valójából és mennyit ér az életünk. A főhős itt rájön arra: szart nem ért a szürkeegér, kafkai hivatalnoki élete. S igen, leginkább kafkai ebben, hogy egy ilyen fickót mutat be. Aki aztán "breaks bad" :D. Persze itt visszafogottan, a film lírai-realista stílusához mérten tör ki a szürkeségből.

A legérdekesebb és legkritikusabb viszont a film második fele. Nagy a veszélye annak, hogy megöli valaki a főszereplőt, és utána folytatódik a film. Kevesen tudták ezt zseniálisra megcsinálni (pl. Hitchcock a Psychoban), de Kurosawának is sikerült. Mert működik. Kicsit olyan érzésem volt, mint A kalandban vagy Gaál István Sodrásában. Nagyon érdekes volt látni a férfi környezetét is, ahogy a halálára reagálnak. MErt nemcsak a főhős változik meg, hanem az őt körülvevő emberek is annak hatására, hogy ő átalakult. S ugyanígy hat a nézőre is a film: átértékeli életét. Magába néz, hogy mennyit ért eddig. A film tulajdonképpen egy "gyomorrák", mely ráébreszt a hibákra és az addigi elcseszett életre.

A főhősnek pedig nagyon igaza van. És ez a film, közhely, de a modern ember alapvető problémáját ragadja meg, így örökzöld marad és univerzális. Akár itt is játszódhatna vagy Amerikában. Hiszen nem bizarr, hogy az ember végigdolgozza az életét, majd, ha szerencséje van lesz 5-10 nyugodt éve. Vagy megdöglik munka közben, úgy, hogy szinte nem is élt. A film számomra ezt a kérdést tette fel másodsorban: megéri? Megéri az anyagi javakért gürcölni, és vegetálni monoton? Ráadásul ha jól tudom, ez Japánban hatványozottabban jelen van, mivel ott még a mai napig is van egyfajta szigorú hierarchia, mely bárnem annyira megkötött, mint az indiai kasztrendszer, de hasonlóképp alá-fölérendelt alázatos tiszteletre épít. AZaz az egyén elnyomatása a rendszer lényege. Persze ez Nyugaton is jellemző, csak itt az elnyomás "szofisztikáltabb". Olcsó, felszínes élvezeteken keresztül nyomnak el. Hiszen azt mondják: HA van pénzed, HA ledolgoztad a munkád, AKKOR élvezhetsz ezt és ezt. Ám mik ezek az élvezetek? (Alkohol, drog, diszkó, édességek, partyk, kurvák stb.)
ÉS: mit ér a család, ha szembe köpnek tagjai? Hiszen itt a főhős fia sem éppen egy kedves ifjú. Apját szinte felpofozná, mikor meglátja, hogy kikkel barátkozik. (Persze azért a betegség kiderülése után rádöbben és megbánja, de akkor is. ) A fia, akiért gürcölt... Mit ér a család, a gyerekek, ha újabb önző bunkókat termelünk ki a rendszernek?

S hosszasan lehetne még elemezni ezt a filmet. Kurosawa jó 10 évvel az európai modernizmus előtt megcsinálta azt, amit Antonioni például. Csak ő még sajátosabb japán formában, érzelmek visszatartása nélkül. Itt még vannak érzelmek, csak éppen nem szabad megélni őket. Antonioni már arról szól, hogy érzelmek sincsenek, nem maradtak...

A problémám a filmmel az, ami talán a japánoknál nem probléma: a szájbarágósság. Nem kellett volna ilyen explicit narrátor. Illetve nem kellett volna bizonyos mondatokat kimondani. Pl. a főhős és a narrátor is többször a fejünkbe veri, hogy bizony 20-30 évet elkúrt a főhős az életéből ezzel, hogy a hivatalban dolgozott, szürke egérként. Köszönjük, ezt értettük volna szavak nélkül is... De a japán kultúrát ismerve a színházuk ilyen, Kurosawa talán ezt a hagyományt vitte tovább akarva-akaratlan.

De ez csak apró probléma. A film kiváló, kiválóan működik, s még az érzelmes jelenetek (az említett éneklős részek) sem válnak melodramatikussá. Sőt, az emberbe hatolnak. Én borzongtam, mikor a főhős dalra fakadt. Kurva jó volt, nem nevetséges vagy nyálas.

2012-05-05 22:29:36 paradicsom (5) #27

Imádom ezt a filmet.

2012-05-03 22:12:29 Hannibal Lecter (5) #26

Meg amikor dúdolja maga elé a hintán.

A giccs amúgy az lett volna, ha úgy ér véget a film, hogy hősünk kórházba kerül, ahol a fia, a menye meg a kolléganője az utolsó percekig szorongatják a kezét, és összekönnyezik egymás arcát. Sokkal elegánsabb, kompromisszummentesebb és mértéktartóbb ez a befejezés.

előzmény: critixx (#25)

2012-05-03 22:07:02 critixx (5) #25

Amikor a lokálban a főhős hallgatja a régi dallamot, egyszerre Kuroszava rendezői és Simura színészi remeklése. Zseniális minden képkockájában.

előzmény: Hannibal Lecter (#24)

2012-05-03 22:00:44 Hannibal Lecter (5) #24

Nagyon jó film. Kissé (túl) hosszú, és néha hajlamos leülni, ugyanakkor viszont rendkívül valósághű és teljesen giccsmentes (hogy a két éneklős jelenet szentimentális volna? na ne már!). Ez pedig felettébb dicséretes erény, főként ebben a műfajban. Úgyhogy némi huzavona után megadtam a legmagasabb osztályzatot.

2012-02-19 15:30:56 Olórin (5) #23

Újranézve is körülbelül százezer százalék. Bámulatos egyébként, hogy egy film egyszerre legyen ennyire pozitív, életigenlő és ilyen cinikus, földhözragadt. És persze mindkét oldalról mélyen emberi.

2011-02-25 12:27:09 filmkritikus (?) #22

Kurosawa minden kétséget kizáróan minden idők (egyik) legjobb rendezője.

2011-01-14 19:02:50 Póda Gergő (?) #21

Az egyik legcsodálatosabb film, amit valaha is láttam. Mellesleg Kurosawa legjobbja szerény véleményem szerint.

2011-01-09 01:08:35 sopi (5) #20

Ekkora filmet! Köszönöm srácok!

2010-09-11 16:09:40 acidphase (5) #19

Naon szép film ! 5/5

2009-01-23 19:54:34 critixx (5) #18

Ennek a filmnek a magyar címe: Élni. Egyébiránt nekem a kedvenc Kuroszava-filmem. Zseniális minden filmkockája.

2008-06-04 15:40:12 nejmed (5) #17

Szerintem is világbajnok ez a film.
A éneklős szentimentalizmus vádját pedig visszutasítom. Ez az ember nem azért énekel, hogy a nézőt elkápráztassa vagy könnyeket csaljon a szemébe, abszolút magának, abból az okból ami miatt énekel az ember, amióta világ a világ. És ez az, ami mindenféle hatásvadászattól elkülöníti.

2007-10-02 11:47:18 ussr (4) #16

Igen, elég nehéz elválasztani a kettőt.

2007-10-02 09:40:57 Olórin (5) #15

csak egy hollywoodi rendező kezében az jó eséllyel giccs lett volna. itt sztem egyszerűen gyönyörű.

2007-10-02 09:12:06 ussr (4) #14

Nem őrültem meg, csak arra céloztam, hogy pl. azt, amikor a hóesésben a hintán énekel, azt akár egy hollywoodi rendező is kiagyalhatta volna.

2007-10-01 23:03:16 Olórin (5) #13

miért? Kurosawa elég nyugati stílusú rendező volt. kapott is érte eleget országa kritikusaitól. Caprával meg azért sztem erős túlzás összehasonlítani. Nekem mindenesetre ez marad az, aminek lentebb írtam: az egyik legjobb dráma, amit valaha láttam.

2007-10-01 23:00:23 ussr (4) #12

Őszintén szólva, ezek a jelenetek inkább illenének egy Caprához, mint Kuroszawához.

előzmény: Olórin (#10)

2007-10-01 22:53:47 limupei (?) #11

Jaj, ez a Sheridan is elment Amerikába elkurvulni:(

Múltkor az a 50cent izé, jövőre a Testvéred feleségét remake-je, aztán meg az Ikiru:S Vénségére ez is megbuggyan:(

2007-10-01 22:52:16 Olórin (5) #10

sztem zseniális, ez teszi fel a pontot az i-re, főleg a második alkalom... amúgymeg sosem gondoltam, hogy egy cseppnyi ksi szentimentalimzus árt egy filmnek, főleg, ha az egyébként olyan csendes, lassú folyású és realisztikus mint ez.

2007-10-01 22:50:10 ussr (4) #9

Pontosan arra a két jelenetre gondoltam, nekem ez már egy kicsit sok volt.

2007-10-01 22:45:02 Olórin (5) #8

szentimentális?? ez?? nem mintha az alapból máris negatívum lenne, de ezt egyáltalán nem is éreztem szentimentálisnak. talán arra lehet ráfogni kis erőszakkal, amikor énekelni kezd, de abszolút semmi másra.

előzmény: ussr (#7)

2007-10-01 22:37:42 ussr (4) #7

Sajnos a film néha átlépi a szentimentalizmus határát, ettől függetlenül egy igazi remekműről van szó.

2007-08-06 23:03:34 Olórin (5) #6

hűha, de szép kiadás. felcsigáztál.

2007-08-06 22:39:36 Brumi (?) #5

DVDFromKorea-n 11,5 dollár, kétlemezes, photobook-kal és felújított képpel, 1000 darabra limitált változat. Hasonló kiadás, mint a Hét szamuráj, az meg már megvan és tényleg hibátlan.

előzmény: Olórin (#4)

2007-08-06 22:34:11 Olórin (5) #4

hát a film kicsit sem gyors, kicsit sem szentimentáls, viszont csontig hatoló, igazából nincsenek rá szavak, látni kell. A valaha készült legjobb drámák közt a helye.
hol láttad jutányos áron? nekem a Criterion kiadás tetszik, de az persze mocskosul dráma (majdnem 40 dolcsi)

előzmény: Brumi (#3)

2007-08-06 22:22:56 Brumi (?) #3

Ez sajnos nem lep meg. :(
A leírás alapján rendkívül megtetszett, szerinted érdemes látatlanba berendelnem (mivel most elég jutányos áron lehet hozzájutni)?

előzmény: Olórin (#2)

2007-08-06 22:06:23 Olórin (5) #2

Beszarás, hogy jövőre ennek is rímékje készül Amerikában. Nem kéne persze már ilyesmin meglepődnöm, de Jim Sheridan fogja rendezni, akit azért legutóbbi filmjéig mégiscsak becsben tartott a szakma. Undorító. Remélem hatalmasat buknak majd vele.

2007-08-02 02:08:55 Olórin (5) #1

Fájdalmasan szomorú, mélységesen emberi és szinte elviselhetetlenül gyönyörű film. Életemben nem fogom elfelejeteni a jelenetet, amiben a halálos beteg főszereplő, akinek már csak pár hónapja van hátra, és ráébred, hogy élete üres és értelmetlen volt, egy "Life is short" című dalt mormol maga elé meredő, üveges tekintettel.