Waga seishun ni kuinashi (1946) ☆ 👁

Nem sírom vissza az ifjúságomat
No Regrets for Our Youth

(Akira Kurosawa)

japán dráma

3,8
★★★★☆
12 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2019-11-06 23:05:17 offerus (4) #2

Bár megtörtént eseményekhez lazán kapcsolódik a film, Kurosawát ezúttal sem a történelem, a politika tágabb összefüggései, hanem az emberi történések érdeklik. A hátteret a fasizmus előretörése, a militarizálódás, Mandzsúria elfoglalása, az ellenzők üldözése, az egyetemi szabadság megcsonkítása alkotja (Japánban sem mindenki akarta a háborút). Az előtérben az idős professzor körül gyülekező diákok csoportja, akik kezdetben még idealisták, majd mindenki elindul a végzete felé.

A történet középpontjában ezúttal – Kurosawa filmjeiben kivételként – egy nő (Yukie) áll, akit a szépséges japán idol, Hara Setsuko játszik. Őt legtöbben Ozu Noriko trilógiájából ismerik, mint a komoly, családjáért felelős nő megtestesítőjét. Itt, alig néhány évvel fiatalabban viszont egy cserfes, zabolátlan diáklányt játszik. Ketten is forgolódnak körülötte a fiúk közül, a pedáns és unalmas Itokawa akiből később a rendszer ügyésze lesz és a radikális Noge, akiből pedig a rendszer ellensége, majd áldozata. Yukie végül őt választja és előbb-utóbb meg is kapja a képletes pofonokat, amelyeket Noge beígért neki és amelyek majd segítenek felnőtté válnia.

A film elején idillikus jeleneteket látunk a Kiotó környéki erdőben (a kirándulók futása az erdőben már a Rashomon-t idézi). De az idillnek hamar véget vetnek a géppisztolysorozatok, majd a haldokló katona látványa. A film bő első fele Kiotóban, az egyetemi világban, majd Tokióban, a munka világában játszódik. Egy rövid rész a japán börtönök, a titkosrendőrség világát mutatja meg.

Hogy a film néha propaganda ízűvé válik, az azt hiszem nem Kurosawa hibája. Kettős szorítás között dolgozott: egyfelől a filmstúdió elvárásai (ahol radikális baloldaliak kerültek vezető pozíciókba a háború után), másfelől a megszállott országban működő amerikai cenzúra. Önéletrajzából kiderül, hogy főleg az előbbivel gyűlt meg a baja. Jelen film forgatókönyvét pl. akarata ellenére módosították (pontosan nem derül ki, inkább csak sejthető, hogy hol, milyen irányban). Mindenesetre a film legtöbbet dicsért, utolsó harmadbeli képsorai közlése szerint a beavatkozásra adott indulatos válasznak tekinthetők. A kiközösítés, a csak a rokonság okán árulónak tekintett parasztcsalád meghurcolásának ábrázolása már egyértelműen a későbbi nagy drámai filmest mutatják. Yukie átalakulása városi úrilányból a legnehezebb munkában is helytálló parasztlánnyá pedig igazi színészi remeklés.

A forgatókönyv egyenetlenségei, a helyenként rákényszerített didaktikusság okán marad négyes, de a zsenialitás jelei már bőven felsejlenek.

Aki felirat nélkül is értékelni tudja a szép képeket (és a helyenként jó zenei aláfestést), megtekintheti itt.

2011-09-28 21:46:38 Olórin (4) #1

Összességében ugyan Kurosawa korai művei közül sem emelkedik ki, de az utolsó fél óra még így is fantasztikus. És az is látszik, hogy egyre magabiztosabban rendez.