Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Összességében ugyan Kurosawa korai művei közül sem emelkedik ki, de az utolsó fél óra még így is fantasztikus. És az is látszik, hogy egyre magabiztosabban rendez.
Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Összességében ugyan Kurosawa korai művei közül sem emelkedik ki, de az utolsó fél óra még így is fantasztikus. És az is látszik, hogy egyre magabiztosabban rendez.
Bár megtörtént eseményekhez lazán kapcsolódik a film, Kurosawát ezúttal sem a történelem, a politika tágabb összefüggései, hanem az emberi történések érdeklik. A hátteret a fasizmus előretörése, a militarizálódás, Mandzsúria elfoglalása, az ellenzők üldözése, az egyetemi szabadság megcsonkítása alkotja (Japánban sem mindenki akarta a háborút). Az előtérben az idős professzor körül gyülekező diákok csoportja, akik kezdetben még idealisták, majd mindenki elindul a végzete felé.
A történet középpontjában ezúttal – Kurosawa filmjeiben kivételként – egy nő (Yukie) áll, akit a szépséges japán idol, Hara Setsuko játszik. Őt legtöbben Ozu Noriko trilógiájából ismerik, mint a komoly, családjáért felelős nő megtestesítőjét. Itt, alig néhány évvel fiatalabban viszont egy cserfes, zabolátlan diáklányt játszik. Ketten is forgolódnak körülötte a fiúk közül, a pedáns és unalmas Itokawa akiből később a rendszer ügyésze lesz és a radikális Noge, akiből pedig a rendszer ellensége, majd áldozata. Yukie végül őt választja és előbb-utóbb meg is kapja a képletes pofonokat, amelyeket Noge beígért neki és amelyek majd segítenek felnőtté válnia.
A film elején idillikus jeleneteket látunk a Kiotó környéki erdőben (a kirándulók futása az erdőben már a Rashomon-t idézi). De az idillnek hamar véget vetnek a géppisztolysorozatok, majd a haldokló katona látványa. A film bő első fele Kiotóban, az egyetemi világban, majd Tokióban, a munka világában játszódik. Egy rövid rész a japán börtönök, a titkosrendőrség világát mutatja meg.
Hogy a film néha propaganda ízűvé válik, az azt hiszem nem Kurosawa hibája. Kettős szorítás között dolgozott: egyfelől a filmstúdió elvárásai (ahol radikális baloldaliak kerültek vezető pozíciókba a háború után), másfelől a megszállott országban működő amerikai cenzúra. Önéletrajzából kiderül, hogy főleg az előbbivel gyűlt meg a baja. Jelen film forgatókönyvét pl. akarata ellenére módosították (pontosan nem derül ki, inkább csak sejthető, hogy hol, milyen irányban). Mindenesetre a film legtöbbet dicsért, utolsó harmadbeli képsorai közlése szerint a beavatkozásra adott indulatos válasznak tekinthetők. A kiközösítés, a csak a rokonság okán árulónak tekintett parasztcsalád meghurcolásának ábrázolása már egyértelműen a későbbi nagy drámai filmest mutatják. Yukie átalakulása városi úrilányból a legnehezebb munkában is helytálló parasztlánnyá pedig igazi színészi remeklés.
A forgatókönyv egyenetlenségei, a helyenként rákényszerített didaktikusság okán marad négyes, de a zsenialitás jelei már bőven felsejlenek.
Aki felirat nélkül is értékelni tudja a szép képeket (és a helyenként jó zenei aláfestést), megtekintheti itt.