The Ballad of Cable Hogue (1970) ☆ 👁

A pap, a kurtizán és a magányos hős

(Sam Peckinpah)

amerikai szerelmi történet, vígjáték, western

4,1
★★★★☆
110 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Joshua Douglas Sloan atya: Látni akarod néhány hívemet? A lelki nővéreim.
Cable Hogue: De hát ez anyaszült meztelen.
Joshua Douglas Sloan atya: Meztelenül jövünk a világra, és meztelenül is távozunk.

Taggart: Ez mind a tiéd, Cable. Ötvenezer vödörnyi homok.

Hildy: Nagyon kedves voltál hozzám, Hogue. Sosem zavart, hogy mi vagyok?
Cable Hogue: Nem, sohasem zavart. Én élveztem. Mi a csuda volnál? Emberi lény. Aki mindent megpróbál. Mindnyájan élünk így vagy úgy.
Hildy: És szeretünk?
Cable Hogue: Magányos az élet anélkül. Tudod, Hildy kisasszony, néha, amikor egyedül vagyok éjszaka ... Hát, néha azon töröm a fejem, mi a fenét csinálok itt.
Hildy: Miért nem élsz a városban?
Cable Hogue: Az nem nekem való. A városban senki volnék. Nem szeretek senki lenni. Már voltam az.

Cable Hogue: Nem ittam vizet tegnap óta, Uram. Kezdek egy kissé szomjas lenni. Gondoltam, csak úgy megemlítem. Ámen.

Cable Hogue: Isten hozta Cable Springsben!

Cable Hogue: Van, amit sosem lehet elfelejteni. Nekem két ilyen van, Taggart és Bowen.

Cable Hogue a gilának: Bocsánat öregem, de csak a feled méreg, én meg húsra éhezem. És kezdek szomjas is lenni.

Joshua Douglas Sloan atya: Valami baj van?
Cable Hogue: Csak meghalok. A végső elszámolás.

Cable Hogue: Csak ezt szeretem a városban. A városi ágyakat.

Joshua Douglas Sloan atya: Az a furcsa, hogy akármennyit vándoroltál a világban, akárhány asszonnyal voltál, néha-néha az egyik az elevenedbe talál. Egyenest a közepébe.

Joshua Douglas Sloan atya: Gondolkodtál már azon Cable, milyen bölcs és nagylelkű volt az Isten, hogy mellett adott a nőknek? Megfelelő számút, a megfelelő helyre. Megfigyelted?
Cable Hogue: Hová a fenébe tette volna? A hátukra?

Cable Hogue: Mondtam, hogy túlélem. Ezt Cable Hogue mondja. Hogue! Én! Cable Hogue!

Cable Hogue: Álszenteskedők, köpök én még a sírotokra!

Cable Hogue: Tegnap már jeleztem, hogy szomjas vagyok...

Cable Hogue: Nem viccelek!

Cable Hogue (az Úrnak): Száradjak ki, hogy csodát tegyél?

Cable Hogue: Mondtam én, hogy túlélem! Nem a levegőbe beszélek!

Cable Hogue: A nevem Cable Hogue.
Atya: Cable? Ilyen különös nevet még nem hallottam.

Cable Hogue: Tíz cent, maga, jámbor szócséplő, vagy lövök!

Cable Hogue (a kérdésre, mi a neve): A nevem Hogue. C-A-B-L-E!

Cable Hogue (San Franciscóról): Zajos, felcicomázott díszletváros!

Atya: ...persze! Ha nem érem el a mennyet, akkor a poklot rázom fel!

Joshua Douglas Sloan atya (miközben (ki)fűzi a gyászoló lányt): Az a küldetésem, hogy szeretetet adjak, amit most neked is felajánlok...

Joshua Douglas Sloan atya: A szükség órájában vigaszt nyújtok mindenkinek!

Cable Hogue: Férjes asszony volt!

Cable Hogue: Ki vagy éhezve, csuhás!

Cable Hogue: Csak ezt szeretem a városban... az ágyakat!

Cable Hogue: Éget a szenvedély, csuhás?

Joshua Douglas Sloan atya: Ebből nő majd ki a pitypang a sírodon.

Cable Hogue: Ahogy a hölgy mondta a matróznak...

Cable Hogue: Lónélküli kocsi... Ez nem jelent jót! Simán továbbment.

Cable Hogue: A sírodra akartam hugyozni.

Cable Hogue (a pap búcsúztatásánál): Ez az, mondjad, mondjad!

9