Madres paralelas (2021) ☆ 👁

Párhuzamos anyák
Parallel Mothers

(Pedro Almodóvar)

spanyol dráma

3,7
★★★☆☆
130 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2023-02-12 11:59:20 Xuja (4) #4

Finom, enyhén stilizált sorsdráma élénk vizualitással és baromi erős alakításokkal. Nagyon tetszett, hogy a szokásosan bizarr sztori és excentrikus karakterek - amik ugye a rendező kézjegyei - milyen visszafogottan, és csak a film második felében jelennek meg, emellett pedig kapunk egy kis történelemleckét - bár sokkal inkább a jelenre gyakorolt hatás itt a lényeg, mint a valódi események - viszont ezt szerintem elegánsabban és konzisztensebben is lehetett volna a fő történetszál mellé fűzni. Ezt a szálat picit untam, de a zárókép valami fantasztikus, szóval összességében mégis megérte vele bíbelődnie Almodóvarnak.

Cruz fantasztikus az érzelmileg instabil negyvenes szerepében (hogyhogy nem lett Vapiti-jelölt?), de Smit is nagyot megy. A közöttük levő kapcsolat és kémia - és az amúgy kiszámítható, de abszolút szépen végigvitt fordulat - simán zseniális, de a többi szál meg inkább csak közepes volt. Stabil négyes.

2022-02-08 22:40:14 hhgygy (5) #3

Akkora ötös, mint egy ház. Sorrentino, Farhadi, Almodóvar. Jól indult ez az év, most már csak egy igazán jó Woody Allen opusra vágyom, talán még összejöhet.

2022-01-28 04:46:56 dittike (5) #2

Az anyaság ilyen módon való megközelítése nagyon érdekes kérdéseket vet fel, de a múlt, a történelem kitörölhetetlensége is megjelenik a filmben.

2022-01-18 15:01:04 Ugor (5) #1

Sok filmmel vagyok így... az elején maflázom, hogy négyes vagy hármas, de inkább négyes, amikor meg kiderül, hogy valójában miről is van szó, akkor meg már nem volt kétséges, hogy hopp, megvan, itt van, na, megint egy film, amiért hálás vagyok. Hogy Aimodóvár kedvembe járt sokszor, szinte majdnem mindig, ez nem változott most sem. Bámulatos, hogy milyen mély emberi drámákat tud előbányászni valahonnan, ebben a filmben meg nem csak a hagyományos és nem hagyományos érzelmek, vonzalmak vannak, hanem többgenerációs sebek is, és ezek összeérnek valahogy egymással. Öröklődnek, kihantolódnak, újjászületnek. Káprázatos a színészvezetés megint. Mindenki pontosan tudja, hogy ki ő, illetve pontosan annyira nem tudja, amennyire nem kell neki tudni. A világ szabadabb valahol annál, mint amit régen megszoktunk, kitágult mindenféle tekintetben, de a minket ért hatásokra adott reakcióink eléggé változnak az idő gyorsuló forgásával. Nem akarok spoilereket írni, nem is szabad, legyen mindenkinek váratlan a váratlan, vagy jöjjön, amire előre számított. Én egy kicsit számítottam is, meg nem is. Szóval, jól sikerült az utazás megint, felülni erre a vonatra, azután visz, ahová visz, az ő dolga. Nekem csak kapaszkodnom kellett. Ez a film egy érték.