Stillwater (2021) ☆ 👁

Stillwater - A lányom védelmében

(Tom McCarthy (XXII))

amerikai dráma, krimi, thriller

3,8
★★★★☆
47 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-11-23 12:38:32 kaamir (4) #2

Értékes, visszafogottságában is hatásos dráma, amiben Matt Damon egy egészen új arcát mutathatja meg. Én végig attól féltem, hogy egyszer csak kiesik a karakterből, és felvillan egy-egy tipikus mattdamonos manír, de nem. Mindvégig maximálisan hiteles az egyszerű munkás szerepében.

Sokan talán indokolatlanul hosszúnak találják majd, én az idők végezetéig elnéztem volna, ahogy Bill Baker megpróbál beilleszkedni az új családjába. Talán ez, a középső harmad a legjobb, legszebb rész a filmben. Camille Cottin és a kislányt játszó Lilou Siauvaud egyaránt remekelnek, és igazán szerethetők.

A forgatókönyv többé-kevésbé ügyesen kerüli el a történetben rejlő buktatókat, mindvégig megmarad földhöz ragadnak és hitelesnek, mindenféle hatásvadász nagyjelenet nélkül. Ugyanakkor néhány fordulat messziről bűzlik, és - főleg a vége felé - kissé légből kapott megoldásokat is alkalmaz (a 67 ezres Stade Vélodrome-ban kiszúrni azt az embert, akire hónapok óta vadászol. Hát, több mint mázli). A keserű finálé tökéletesen illik a filmhez, de valahogy nem elég ütős.

Kétségtelenül nem olyan fontos film, mint a Spotlight, nem is fogják úgy elhalmozni díjakkal, de számomra lényegesebben maradandóbb alkotás. Főleg azért, mert sokkal személyesebb, és nagyságrendekkel jobban kezeli a karaktereit.

2021-11-18 17:11:38 Dió (5) #1

Érdekes, hogy nincs még hozzászólás, szerintem ez egy elég bivaly film. Bár nagyon felfelé kell kerekítenem azt a négyötödömet, hogy meglegyen az öt csillag, azt hiszem Matt Damon alakítása láttán nem nagyon tudok rá mást adni. Igen, nem tartom tartottam hatalmas színésznek az ürgét, de amit itt asztalra rak, arra negatívat tényleg nem nagyon lehet mondani. A sztori a maga drámájával, karaktereivel (amik elég tisztességes ívet írnak le azon a bizonyos jellemfejlődéses skálán), fináléjával (köszönöm a rendezőnek, hogy nem csinált belőle happy endet), illetve azzal az aprócska csavarral (még ha kiszámítható is) szintén levettek a lábamról - még ha megint hosszabb is volt az egész a kelleténél, produkálva a második felében nem egy leülős pillanatot.