Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Nem tudom, hogy tetszett volna, ha ismerném a The Rescue-t, de az biztos, hogy feleannyira sem élveztem volna. Igazi oldschool túlélőfilm, remek szereplőkkel, mindenfajta fölösleges érzelmesség nélkül.
Nemhogy a dokut nem ismertem, de az eredeti sztorira sem emlékeztem (bár volt némi sejtésem a végkifejletről), úgyhogy végigizgultam mind a két és fél órát. A maga nemében nagyszerű film, de most már persze a The Rescue-ra is kíváncsi vagyok.
Jó film, teljesen hitelesen megcsinálva, s nagyon átélhető a baj. S látszik is a kultúrális különbség. Szerettem nézni, még az oly nehéz és folytogató történet , szituáció ellenére...
Apollo 13 a víz alatt. Ed Harris szerepében Viggo Mortensen.
Minden szavaddal!
Iszonyú jólesett most ez a film. Tényleg olyan, mintha olyan jóízűt kóstolna az ember, amit már hosszú évek óta nem. Visszafogott, egyszerű dráma. Pont ettől felemelő film.
előzmény: kaamir (#4)
Ron Howard karrierje egyik legjobb filmjéhez, az Apollo 13-hoz tér vissza ezzel a feszült, intelligens és sallangmentes drámával. Akárcsak a '95-ös filmjénél, itt is igaz, hogy minél jobban elmerül a mentőakció részleteiben, annál izgalmasabb a film (az emberi oldal ugyanakkor az űrhajósok esetében hatásosabb volt). Nicholson forgatókönyve ügyesen találja meg a csúcspontokat a történetben, Howard pedig jó érzékkel, kvázi-dokumentarista stílusban viszi vászonra.
Farrel, Mortensen és Edgerton hallatlanul szimpatikus triót alkotnak, a színészek pedig visszafogott, alázatos játékkal járulnak hozzá a végeredményhez.
A Thirteen Lives az a fajta régimódi, egyszerű, mégis nagyszerű katasztrófafilm, amit manapság már nagyítóval kell keresni. Ezért nálam megér egy ötös alát, még úgy is, hogy a finálé valóban nem annyira katartikus, mint az Apollo 13-ban.
Az igaz történetet, amit itt Ron Howard feldolgozott, nem ismertem, de valóban van annyira elképesztő, hogy meglep, hogy nem lett rögtön játékfilm belőle. A legdurvább pedig az, hogy a mai sorozatmánia közepette bele tudták sűríteni egy egészestés filmbe ezt az irdatlan hosszú és sokmindent rejtő sztorit. Igaz, két és fél órába, és sokmindent kihagyva (pl. az edzőről legalább egy-két szó, hogy mi vitte rá egy ilyen felelőtlen hiba elkövetésére; a bentragadtak 17 napjának akár csak egy kicsit is be- vagy legalább megmutatása; stb.), mindazonáltal szerintem jó volt így. Howard tisztességes iparosként csinálja, amit mindig csinál, és ugyanúgy. Azt leszámítva talán, hogy a struktúrájában hasonló Apolló 13 után (ami az eddigi egyik legkatarktikusabb finálét szolgáltatta, amit valaha láttam) ide is egy hasonlóan katarktikus befejezést vártam, ami nem volt meg 100%-ban. Összességében azért egy négyes jár az összhatásért, illetve Morgensen, Farrell és Egerton odaadó játékáért.
Jó film, de valószínűleg jobban tetszett volna, ha nem látom előtte a The Rescue c. dokumentumfilmet. Az tényleg zseniális.
Nem rossz, de meg sem közelíti a The Rescue szintjét.
Én nem szoktam szeretni azt, ha egy nagy hírű, heroikus igaz történetből szédítő gyorsasággal filmet forgat Hollywood. Ha meghallom az ilyet, az a kellemetlenül cinikus gondolat kezd el motoszkálni a fejemben, hogy a végeredmény nem lehet más, mint egy giccses, komolyan vehetetlen, tiszteletlen és főleg pocsék egész estés amerikai játékfilm, a szókapcsolat legvásáribb és legértéktelenebb értelmében.
És mint oly sokszor korábban, lelkiismeretes és kiváló alkotók most is rácáfoltak az előítéleteimre. Értem én, hogy a főszereplő duó-trió miatt gyanakodhattam volna, de ilyen színvonalú, sallang- és manírmentes, természetes és őszinte feszültségbombára nem számíthattam. Minden elismerésem Ron Howardnak. Innen szép nyerni, és ha sejtettem volna, hogy ennyire csodás filmet forgat ebből az alapanyagból, egészen biztosan nem Amazon prime-on nézem meg A tizenhármakat egy álmos hétköznap este, hanem egy moziterem végtelen sötétjében, ahol még a bőröm alá is bekúszik a barlang nyirkos levegője.
De komolyan: annyira jó film A tizenhármak, hogy utána hirtelen lendülettel újranéztem az Everest/Deepwater Horizon/A bátrak kombót, azaz egy komplett szubzsánerhez hozta meg a kedvem egymaga. Ennél többet szerintem nem is kell írni.