The White Lotus (2021)

Egy évadot sikerült nagy nehezen végignézni. A másodikra nem vagyok kíváncsi, így is azt érzem elpocsékoltam több órát az életemből.
Bár az utolsó rész egész tűrhető volt, volt pár jó megoldása, de logikátlanságok is történtek.
Ami pozitívum, hogy ha mérsékelten is, de némi társadalomkritika is megjelent l. a cancel culture, woke ellenében, de ebből sokkal több és sokkal merészebb kellett volna.
A szereplők, karakterek zöme rettentő éretlen, idegsítő, irritáló, és tipikusan felzsínes amerikai, végsősoron unalmas emberek. Senem szórakoztató vag vicces élmény őket nézni, senem tartalmas, elgondolkodtató az életük.
A narratíva és a cselekményszövés is olyan esetleges legtöbbször, bár néha vannak ötletes dolgok.
Valahol a kettes és a hármas között van, de egyértelműen a ketteshez közelebb.
Sajnos nagyon sokszor cringe érzésem volt a nézése közen.

Mindkét évad rendkívül jól sikerült, az elsőben a jópofa bohóckodás, míg a másodikban a pszichológiai feszültség, ami kidomborodott inkább. A zenéjét imádtam, és Szicília magával ragadó. A helyszín, a szerteágazóbb történet és a színészek miatt inkább a 2. évadra teszem a voksom, kiforrottabb rész volt.

Már csak Murray Bartlett és Aubrey Plaza játéka miatt is érdemes volt látnom őket.

A második évad jobb, mint az első - továbbra is stílusos, fordulatos dráma remek karakterdinamikával és első osztályú zenével és fényképezéssel. A kissé hosszabb sztori és több karakter miatt sokkal élménydúsabb és mozgalmasabb, mint a kissé statikus első szezon. Annak mondjuk nem örültem, hogy pont az első szezon legidegesítőbb karaktere tért vissza, de az ő szála lett talán a legizgalmasabb és legjobban kivitelezett.

Nem értek egyet azzal, hogy a társadalomkritika kevesebb lenne ebben a szezonban - Lucia szála például egy nagyszerű lenyomat arról, hogy a jótékonykodás nem mindig kifizetődő. De a Plaza által uralt négyes is egy nagyon erős szál - félelmetes, amikor Cameron le se szarva a konfliktust továbbra is jópofizik a gyerekkori haverjával, megtartva a látszatot Igazi pszichopata. De pl. a családlátogatás is nagyon kifejező.

A Portia-Tanya szál meg gyengén indul, de aztán az utolsó két részben az egyik legstílusosabb, megidegőrlőbb maffia leszámolásba torkollik, amit tv-ben láttam eddig A logikát itt tényleg kicsit sutba dobták, de Stifler mamája van annyira eklektikus figura, hogy jól áll ennek a szálnak ez is.

Ami kifejezetten gyenge volt viszont, az a főnökasszony szála, arról egyértelműen látszott, hogy copypastelték az első évad egyik legjobb karakterét, de nem sikerült az átültetés. Amúgy érdekes, hogy számomra a középkorú karakterek világnézete és meglátásai sokkal jobban ültek, mint a fiatalok sokszor a woke-ba hajló, életszerűtlen filozofálgatásai.

Igazad van, várjuk ki a harmadik évadot, az majd Tanyja halálának nyomozása lesz, ha jól sejtem az interjúkból :))

Azt nem mondtam, hogy Portiától nem kellett őt elválasztani, csak azt, hogy ahogy ez megtörtént, miért nem lökték őt bele a vízbe rögtön ott az óceán közepén. Miért kellett volna ehelyett "balesetnek álcázni" és "hosszú időre" elválasztani őket? Arról nem is beszélve, hogy megdugni? Ez pedig, hogy "a férj látványos halált rendelt", pedig számomra már pláne ordenáré belemagyarázás. :)
De abban, hogy egy elképesztően irritáló karakter volt, és hogy rejtély, hogy miért őt választotta a rendező a második évadra is, teljesen egyetértek. :)

Ami szerinted plot hole, arra van magyarázat részben. Hogy miért nem öli meg a nőt az első hajóúton és amíg bulizni vannak: Ott van vele Portia, akit nem akarják hogy megtudja mi történt, mindenképpen el kell választani őket. Kellően hosszú időre. Ezen kívül balesetnek is kell álcázni, lehet nem a legprofibb társaság a sok meleg csávó ebben. Illetve van valami abban is, hogy szeretik a grandiózus befejezéseket és mítoszokat, sok a sejtetés: a gazdag nő legendája a szigeten akit megöltek, az operában a Pillangókisasszony, kivégzés előtti vacsora, és simán lehet hogy ezt rendelte meg a férje is. Az hogy miért várják ki a hajóút végét, az tényleg logikátlan, bár Tanya akkor már sejti mi vár rá és próbál időt nyerni. De engem is zavart a dolog, kb. amikor lelépett a férje az első napokban sejtettem, hogy vagy Portia vagy Tanya lesz az egyik holtest.
Tanyja engem idegesített mindkét évadban, nem értem az esetlensége és siránkozása miért vicces vagy szórakoztató, vagy miért ekkora dáma hogy hasra kell esni tőle. A színészek közül nehéz kedvencet választani, tényleg elképesztőek voltak, ehhez képest is furcsa, hogy a rendező Tanyját emelte ki.

Pofásan rendezett, hangulatos, remek kísérőzenéjű dráma / szatíra / thriller egyveleg, hiteles alakításokkal. Én nem éreztem mindenkit antipatikusnak - Rachel és Mark kifejezetten szimpatikus volt - de persze értem, hogy mire gondol itt a nép. Tetszett, hogy nem csak a fehér, gazdag réteget figurázza ki, hanem az őslakosokat sem állítja be jobb embernek, remek össztársadalmi korkép. Maga a cselekmény egyébként annyira nem fogott meg - kevés volt a fordulatos vagy meglepő elem, és a humort is hiányoltam - de azért a karakterek miatt még sincs benne üresjárat. Ez egyelőre a négyes alsóbb fele, majd a második évad vége után osztályzok.

Ritka, hogy egy sorozat ennyire tudja tartani a színvonalat, de a második évadot végignézve váltig állítom, hogy megint megcsinálták!

Nagyon kevés film vagy sorozat tud ugyanis a gazdagok világáról mesélve úgy bevilágítani a csillogó külső alá, és ízekre szedni a diszfunkcionális belsőt, mint a White Lotus. Féltem, hogy önismétlő lesz, de ismét sikerült olyan zseniálisra írni a sztorit, úgy választani új karaktereket, és a közéjük épített törékeny kártyavárba úgy bevágni egy gigászi sziklát az utolsó epizódokban, hogy én ugyanúgy táncoltam az örömtől, mint az első évadnál. Az ismert szereplők nagyon nagyot mentek (apám, ezek után Aubrey Plazat még véletlen sem akarom más szerepekben látni:), az újakat pedig pláne úgy találták meg, de konkrétan egytől egyig, hogy ha lenne olyan, hogy casting Oscar, akkor ezekhez izomból vágnék hozzá egyet. Hawaii lecserélésétől hiába féltem, mert Szicíliát ennél szebben meg sem lehetett volna mutatni, és még a zene is jobban tetszett az első évad score-ja után.

Az egyetlen dolog, amiről sajnos semmilyen pozitívumot nem tudok mutatni, az a finálé, mert részemről egy plot hole és baromság az egész.
A férj felbérli a haverját és egy rakás hitmant, hogy rakják el láb alól a banyáját. Erre mit csinál egy jó hitman? Mielőtt megölné őt, egy hetet végigbulizik a célpontjával, kokócsíkokat szív vele, táncikál, és telepumpálja a spermájával. Ja, és miután már kihajózott vele az óceán kellős közepére, nem öli meg és löki bele a vízbe őt OTT, hanem visszasétahajókáztatja őt a hotelhez, hogy attól száz méterre lője szét a búráját és tossza bele a habokba, hogy a holttest reggelre garantáltan ott várjon a fürdőzök között a zsarukra. Hát, thanks.
(sidenote: pls ne akarja senki megvédeni ezt azzal, hogy megkedvelték őt, vagy hogy kanosak voltak, mert egy ép eszű férfi a sáros lábtörlőjét előbb dugja meg, mint ezt a bányaszörnyet).
Ezt betetézve a halála is nevetséges volt (és nem az addigi szatírába beleillő pozitív értelemben), de legalább annyi pozitívum van benne, hogy a harmadik évadban nem kell már őt nézni.

Zseniális a második évad is, habár tematikájában az első hozzám közelebb állt, de itt is nagyon szépen végigvezetett történetszálak vannak. Míg az első inkább egy társadalomkritikus, osztálykritikus vonalat vitt, addig ez az emberi lélek útvesztőjének zsigeri, nyirkos és árnyékos részeit tárja fel, ami nem függ szorosan össze a szereplők társadalmi státuszával, a luxushotel miliője inkább csak hátteréül szolgál az eseményeknek. Nemi szerepek, féltékenység, megcsalás, szex - a legtöbb ember életében szerepet játszó kérdéseket feszeget a sorozat. Mindezt baromi szórakoztatóan, Szicília festői szépségével.

Ritkán látni filmet vagy sorozatot, ami csakis és kizárólag ennyire durván unszimpatikus karaktereket vonultat fel. Ez természetesen a rendezői koncepció része, úgyhogy nem negatívumként hozom fel. Azt viszont tartom, hogy a hat részből ötöt felesleges volt arra elfecsérelni, hogy az ő patkányságaikkal és idiótaságaikkal kínozzák a nézőt, másra alig fordítva időt. Bár hozzá kell tenni, hogy még ez is a rendezői koncepció része, és ennek hála legalább egy nagyon tisztességes gyomrost épít fel a film az utolsó másfél epizódra. Plusz mivel közben az egész tele van eszméletlen Hawaii tájképekkel, operatőri munkával, zenével, és alakításokkal, részemről jár az ötös alá, és kíváncsian várom a második évadot.

Nekem a Folytassa...!-filmek is eszembe jutottak erről a sorozatról.

Hihetetlen, hogy lehet majdnem kizárólag ellenszenves szereplőkből jó sorozatot csinálni. A végén is meglepő a csavar, és iszonyat hangulatos a zene, az atmoszférája. A társadalomkritikája se erőltetett, mindenki megkapja a magáét.

Számomra nagy csalódás volt abból a szempontból, az elején tele van nagyon kínos, de humoros helyzettel, aztán a harmadik részben ezek a csúcsra érnek és onnantól számomra teljes lejtmenet, ellaposodás.

rengeteg sorozat van fent úgy, hogy első évadosként azt hitték annyi (és miniként vették), majd jött rá még pár évad (pl Luther jó példa)

Ez úgy is mininek számít, hogy lesz belőle második évad?