Körkarlen (1921) ☆ 👁

A halál kocsisa
The Phantom Carriage

(Victor Sjöström)

svéd dráma, fantasy, horror, némafilm

4,4
★★★★☆
81 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-05-19 14:45:30 Xuja (5) #8

Tömény zsenialitás, másodszori megtekintésre is fantasztikus élményt nyújtott. Az első fele kifejezetten ijesztő: a halálkocsi és a szellemek ábrázolása azzal a kísérőzenével olyan hátborzongató, amilyenre nemhogy a korszakban, de jóval később se nagyon tudnék rá példát találni. Mesteri a forgatókönyve is, szép lassan kerülnek a helyükre a dolgok, remekül bánik a flashbackekkel (és talán ez az első példa a flashbacken belüli flashbackre?)

A vége fele a horror jegyek kevésbé hangsúlyosak, inkább a drámai szál bontakozik ki. Sjöström fantasztikus alakítást nyújt: kezdetben a részeges, flegma, agresszív családfő szerepében, majd pedig a sorstragédián átesett, jóval esendőbb, saját bűneivel szembenéző, megtört karaktert is remekül hozza. Astrid Holm is kiváló a jóságos, naív nővér szerepében.

A befejezés ugyan happy end, és itt valóban lehettek volna bátrabbak az írók, de mi a garancia arra hogy David nem tér vissza az eddigi életéhez, pláne így hogy gyakorlatilag semmit se veszített?

Az évtized egyik legjobbja.

2018-01-31 18:45:15 mimóza (5) #7

Csatlakozom az előttem szólóhoz! Micsoda filmalkotás ez! Kortól és világnézettől függetlenül, mindnyájan üljetek neki rögtön, és nézzétek meg! Méghogy némafilm? Mitől néma? Beszél itt minden: a színek, az arcok, az árnyak, a fények, a mozdulatok és a tekintetek, sőt, egy idő után leolvasod a szereplők szájáról a szavaikat. Ott élsz velük, érzed a szelet, a hideget, a köhögés fájdalmát a mellkasodban, a szerelem melegét, az elutasítás fájdalmát, az éjféli didergést; a különös, sokszor disszonáns zene az első hangtól kezdve az utolsóig felemel és visz, sodor, pörget, hordoz magával. A szereplők leírhatatlanul zseniálisat alakítanak, Edit nővért különösen a szívembe zártam, ahogy az utolsó pillanatáig hisz és remél, s tudni akarja, sikerült-e a lókötőt "megváltoztatnia"... Szerettem a szeretetéért és a naivitásáért... Olyan ő egészen, külsejében és lelkében is, mint a nagymamám a cselédkönyvében... róla is azt írta egykori munkaadója: "erkölcsös, szorgalmas, ügyes, hűséges, jó teremtés". Épp annyi idős lenne, mint ez a film. 97 éves. Tisztaság, hit, hűség...? Elfeledett szavak? Poros ideák? Ne, ne válaszolj, míg nem láttad ezt a Csodafilmet!

2018-01-31 11:56:04 tomside (5) #6

Száz éves, zsigeri félelem!
Csodálatos, egyetlen unalmas perce nincs, hihetetlen! Két kézzel szórnám az Oscart a forgatókönyvre, fő- és mellékszereplőre, díszletre, jelmezre, sminkre, operatőrnek, a filmek, meg ami jön, sorban, csak hát ez a CSODA idősebb, mint az Oscar!
Ilyen száz éves alkotást látni önmagában óda a filmhez. Azok a színek! Az ész megáll!
5 perc kötelező csalódás marad mindössze a végére, mert sajnos elmarad a film ívéből következő, az antik tragédiákból ismert könyörtelen mészárlás/hanyatlás/pusztulás, és egy didaktikus happy endet kapunk.
Ennyi baj legyen. Ez a film így is egy csoda.

2011-06-13 15:09:45 Zsoca87 (5) #5

Általában nem szeretem a némafilmeket, de ez nagyon bejött. Rohadt hangulatos, a zene és a képi világ is hihetetlenül összeáll egy egységgé.

2009-05-29 11:14:17 critixx (5) #4

Én csak gimnazistaként láttam először! Egyébként zseniális! :D

2009-05-14 16:02:02 GothMan (4) #3

Emlékszem rá gyerekkoromból, baromira rémísztő volt. A haverokkal egy ideig ijesztgettük is egymást, hogy "Vigyázz, mert eljön érted a halál kocsisa!" :D

2009-05-14 14:57:10 puttancsospeti (?) #2

2009-03-26 14:35:47 puttancsospeti (?) #1

A regény csodálatos. Gondolom a film is az, csak jót hallottam róla és hát, ha valami, akkor ez olyan téma ami tényleg filmesítés után kiált. Állítólag elég sok feldolgozása van, ez a leghíresebb, sajnos még nem volt szerencsém hozzá.