Gæsterne (2022)

Letaglózó élmény ez a film. Igazából ami engem legjobban dühít, hogy mikor a faszi az éjszaka közepén felrángatja a családot, hogy azonnal menni kell, akkor az asszony nyugisan alszik a hátsó ülésen a gyerekkel? Ahelyett, hogy "miafaszvan?" Másik meg, mikor levetkőztetik es ... Agyonkövezik őket? Pff... Azok meg meg sem próbálnak elfutni legalább? Ha már egyszer tudják, nincs náluk fegyver, megpróbálhattak volna elfutni legalább. Életösztön? Értem én is, hogy sokkos állapot, meg minden.. de nulla életösztön? Na és a telefonok. Egesz film alatt a nő kezében a mobil... Nincs térerő a végén, oké. De egesz addig? Ez a film baromijó is lehetett volna, sőt, lehet, hogy az is. De jelenleg egy hármasra tudom értékelni. De ha változik a véleményem, az felfelé lesz. Semmiképp sem lefelé. Ez a film majdnem négyes. De csak majdnem. Egyelőre.

Ez a film alapvetően egy társadalomkritika. Pont az a lényege -szerintem-, hogy társadalmi szinten annyira irracionálisan működnek a dolgok, hogy, ha makró nézetből szemléljük őket, akkor olyan értetlenül állunk előttük, mint te most.

Ilyen agyhalott főszereplők (akik önmaguknak s viselkedésüknek is többször ellentmondanak) még a Prometheus - Covenant kutatói, katonái stb se voltak Nobel díjasok kb hozzájuk képest. Az őrült valakit meg hogy nem vette észre senki a kb 300 eset után?
Csináltam is róla egy 30 perces részletezőt miért ne nézzék meg majd az emberek. Agyrém ez a film.
S a végén ami történik hát az igazi gore horror hangulat a tipikus művészíeskedő felesleges undormányos őrület. Főleg hogy az ottani karakterek szó szerint kisujjukat se mozdítják. Értem én hogy stress és sokk hatás na, de ennyire? Én se vagyok oroszlán de volt egy durva helyzetem, s ki tudtam cselezni a kis késeseket, hogy ne legyen baj. Pedig sokk s félelem nálam is volt.

Brutális gyomros, amelyre megéri várni nagyjából nyolcvan percet, azonban részemről tény, hogy a film a nagy egészét tekintve, nem egy jó alkotás. Unalmas, vontatott, majdnem érdektelen. Tafdrup ígéretes direktor, csak ki kell küszöbölnie a feljebb említett csorbákat. Emlékezetes mozi, viszont van egy olyan érzésem, hogy a kiheréltebb amcsi verzió izgalmasabb lesz. Nem jobb, izgalmasabb!

Félelmetesebb film, mint a legtöbb újkori horror. Az a sok kisebb nagyobb para, viselkedés.
Éltem németországban, hollandiában is kicsit, pontosan ugyanilyen nyámnyila, bekényelmesedett PC a legtöbbjük, akik élik a kis burokban az életüket. Dán, svéd, norvég, finn, német, holland, belga. Egyszerűen ilyen pudingok. Így egy percig se volt túlzás egyik jelenete se, ahogy viselkedtek.
De..
Onnantól, hogy elindulnak a medencés jelenet után már hihetetlen. Az egy dolog, hogy nem mondja el a feleségének az éppen akkor feltárt vad dolgokat, de azért életösztön is van a világon. Mert nincs az a szülő, aki ezt így végignézi, beletörődve. És nem arról van szó, hogy le vannak kötözve, vagy bármi. Meg a lány már túl nagy ahhoz szerintem, hogy “átneveljék” ..
Úgy is katartikus lett volna és egy életre nem heverik ki ha a nyelvlevágás után megmenekülnek.

Kár érte, mert ez tökéletes, zsigerig ható mozi is lehetett volna.

Hát egyes jelenetei még most is elevenen bennem vannak pedig már több mint egy hete láttam. Egész jól összeharmonizálja a különféle műfajokat kezdve a szatírától a drámán át egészen a horrorig bezáróan. Mint egy pszichológiai vagy szociológiai esettanulmány. Sokkoló a végeredmény! A színészek pedig maximálisan adják magukat ehhez. Akinek van idege hozzá az nézze meg!

Sokk. Egyszerűen tényleg nem találom a szavakat (kicsit hasonló nyugtalanítóan jeges, csupaszon brutális érzés van bennem, mint amikor megnéztem az Örökséget). Ilyen szempontból emlékezetes A látogatás, és bár sajnos tényleg sok a filmben a megkérdőjelezhető reakció, nem tudom nem az Ötödik pecsét helyzetét látni magam előtt. Mert hiába beszélek a képernyőnek, hiába skatulyázom be a szereplőket szimplán hülyének, egyszerűen nem tudom, hogy én mit tennék abban a helyzetben, vagyis csak merem remélni (miközben valószínűleg azért is ilyen megrázó a finálé, mert a mindennapi énemre ismerek azokban a reakciókban). Azért még ezektől a cselekménytöredékektől függetlenül is vannak benne logikai bakik, amiket már nehezebb védeni, valamint nekem néha kicsit sótlan is volt, de hatásos és érdekes film, a rendezőben pedig van potenciál. Ilyen az, amikor az erőszak nem hat öncélúnak, illetve amikor sajnos van létjogosultsága/értelme a történetben (igen, most pont rád nézek Mártírok, tanulhatnál Tafdrup-tól). Egyébként kissé a pár évvel ezelőtt bemutatott A meghívásra emlékeztetett a film.

Sokat gondolkodom a filmen, mióta láttam. Talán nem is amiatt, hogy mennyire jó volt és megrázó, mert elsőre nem volt az. Amit már lejebb is olvastam, hogy
az ilyen apróságok, mint nincs benzin az autódban? Van egy gyereked. Mi van ha történik valami és a kórházba kell rohannod, megállsz tankolni?
Ha valaki bántja a gyerekemet, akkor minden utolsó energiámmal foggal körömmel támadok és védem meg a gyerekemet. Szereplőink mit csinálnak? Semmit.
Amikor megtalálja a halott Abelt, akkor ha elmondta volna a kedves feleségének, akkor ő is úgy menekülne onnan, kezében a telefonnal a rendőrséget hívva, de apuka nem mond semmit, csak hogy menjünk.
Otthagyja őket az autóban a puszta közepén éjszaka...?
Miért kezdenek el este összebújni, amikor egy idegen helyen vannak, ahol már érzik, hogy valami nem stimmel?

Többek között az ilyen dolgok miatt nem tetszik a film, mert így olyan butuska a dolog, DE akkor más jutott eszembe:
Tudjuk, hogy Björn belefáradt úgy mindenbe, később el is meséli ezt, meg látványosan vergődik is.
Tehát, nála kikapcsol az, hogy a családját megmentse, nem működik az a mechanizmus, hogy "ezzel a holland házaspárral valami nem stimmel, maradjunk távol tőlük", mert számára ez a kilépés.
Ezt az is alátámasztja, amit Patrick mond, hogy "azért tettem, mert te hagytad"

Ha ebből a másik megközelítésből nézzük a dolgot, akkor már mindjárt más.

Aljas film, amiből napok után is nehéz felocsúdni. Zseniális és egyben félelmetes, ahogy kifigurázza korunk PC világnézetét.
A holland család minden furcsa megmozdulását próbálják elütni a kulturális különbségek magyarázatával. Toleráljuk és elfogadjuk embertársainkat, hiszen mindenki máshol szocializálódott és mást hozott otthonról.
Tafdrup azonban felteszi korunk egyik legkényelmetlenebb kérdését: meddig vagyunk képesek tolerálni másokat és hol húzódik meg a határ az egészséges tolerancia és a jóhiszemű naivitás között?

A film tovább forgott a gondolataimban éjszaka és hajnalban is.
Csak azok számára írhatom, akik látták az alkotást: A nyelv kivágásának aktusa nyomán nyer értelmet a film eredeti címe: Ne szólj átkot/ne szidalmazz/ne szólj gonoszt! Továbbgondolva: mi a gonosz? A film hátterén értelmezve gonosz az, ami a magát felsőbbrendűnek tartó ember szemében az, ami ellene szól, neki ellentmond, neki nem tetszik, céljainak nem felel meg. Ha kivágja a másik nyelvét, az már többé nem nem mondhat sem jót sem rosszat, nem szól/nem tanúskodik ellene, szótlanul, kutyaként szolgál tovább neki. A megkövezés általi gyilkosság pedig már őstörténeti látomásként idő és tér fölé emeli, tágítja a történetet. Az első gyilkosságot idézi fel, amikor Káin kicsalta magával kisebb testvérét a kietlen pusztába, és ott ölte meg őt, mert Ábel nem úgy szolgált, ahogyan ő, az elsőszülött, "az úr" megkívánta volna, miként neki tetszett. Kint, a pusztában, amikor már csak ketten voltak, mi lehetett egyetlen fegyvere a testvére ellen (karja erején kívül)? Kövek. Kövek.
A záróképek után tovább csengtek a fülemben a történet folytatásaként az ősi szavak:
- Hol van Ábel, a testvéred?
- Nem tudom! Talán őrzője vagyok én a testvéremnek?

Fenti gondolatmenetemet megerősítette, amit picit később olvastam egy interjúban: Christian Tafdrup rendező arról beszélt, hogy a film fináléjában 30 különböző gyilkosságot akart montázsban lejátszani, amiket a főszereplő házaspár már elkövetett. Válogatott kínzások lettek volna az ötletek közt, de plusz milliókba került volna, és a büdzsébe ez nem fért bele. Így döntött egyetlen, ütős megvalósítás mellett, ami szerintem óriási ötlet volt. Így lett transzcendens, univerzális áthallása az egész filmnek, hiszen benne foglaltatik pár percben az emberi történelem összes aljas gonoszsága, amelyek indítórugója azonos: bárki, akárki egyszercsak azt kezdi gondolni, joga van a testvérén uralkodni.

Szegény Ninus, bölcsebb családot érdemelt volna!

Ha tetszik, ha nem, mindnyájunkat kondicionálnak valahogy, aminek folytán adott szituációkra, viselkedési sémákra adott módon válaszolunk. Kényelmetlen formákba öntenek, a formák merev falai minden oldalról szorítanak és húsunkba vágnak. Mindig van felsőbbség, mindig van ravaszság, légióban állnak körülöttünk, egyszerű kérdésekkel, körmönfont trükkökkel puhatolják ki gyengeségeinket, s onnan kezdve nyert ügyük van. Ki könnyebben, ki brutál nehezen mondja ki az igent, de egy ponton talán valamennyien eladjuk a lelkünket, és belül kezd lüktetni a ritmus, amire mások akarják, hogy táncoljunk.
És adjuk a gyerekeinket is, a következő nemzedékeket.

Kedves Néző, akkor vesd Björnékre az első követ, ha te magad még sosem hódoltál be semmilyen manipulációnak, körmönfont hízelgésnek, csalásnak!

Ui.: Ilyen horrormuzsikára sem érkezett még meg senki a meseszép tündérvilágba, Toszkánába!
Ui2.: A férfiak üvöltése a kihalt tájban túl ismerős a svéd kolléga, Östlund filmjéből, a Lavinából.

Persze, én se gondolom, hogy csak a diktatúrákról szól. Sőt, lehet, hogy ezt csak én látom bele :)
Nagyon sokrétű, sokféleképpen értelmezhető film ez. Éppen ezért is zseniális.

Az egész filmbeli viselkedésükre gondoltam, nem (csak) a végére - nekem az volt a legmeredekebb, amikor a nem túl bizalomgerjesztő, a nyelvet nem beszélő bébiszitterre hagyják a lányukat. De tény, hogy gonosz film, mert átélhető azért Björnék viselkedése is, és sosem lehetünk biztosak benne, hogy mi ott és abban a helyzetben tényleg elkezdenénk már csomagolni - ez teszi szerintem súlyos és velős társadalomkritikává. Ha csak a diktatúráról szólna, akkor nem érezném benne a pluszt.

Ezzel nem értek egyet. Miért kéne megbüntetni őket? Az emberek túlnyomó többsége ugyanígy lebénul az erőszaknak már csak az ígéretétől/lehetőségétől is. Ösztönszerűen aláveti magát az elnyomó akaratának, pláne ha az azt ígéri, hogy engedelmesség esetén nem esik bántódása (ahogy az itt Patrick szájából is elhangzik).

És sztem ezt használták ki a halál- és munkatáborokban is, meg mondjuk a nyilasterror idején. Nem szegülnek szembe az emberek. Remegve tűrnek és várják a sorsukat. Ezt pl. elég érzékletesen írja le Zoltán Gábor az Orgia című könyvében. Néhány fegyveres nyilas simán lesétáltat a tél kellős közepén két tucat meztelenre vetkőztetett embert a Duna partra és kivégzik őket. Ellenállás nélkül. Ok, mondhatjuk erre, hogy gépfegyver van a kezükben. De - ahogy a Látogatás befejezése kapcsán - itt is felmerülhet, hogy mi vesztenivalód van, hogy legalább nem próbálsz meg csinálni valamit? Azért amit írtam: mert a többség lebénul.

Szerintem ez nem a diktatórikus rendszerekről szól. A végét én úgy értelmeztem, hogy Tafdrup kilépett a játékfilm keretei közül, és rituálisan megbüntette a házaspárt - nem voltak képesek megvédeni a családjukat és magukat sem, ezért kapták ítéletül a megkövezést. Egy diktatúrában általában fordítva van - ha passzívan belesimulsz a rendszerbe, akkor tudhatod inkább biztonságban magad és a családod.

Azt hiszem, mozgóképen még soha nem mutatták be érzékletesebben és brutálisabban az áldozattá válás folyamatát. Ahogy ezt a kép embert szépen lassan, módszeresen bedarálják a teljes megadásig, az egyszerre zseniális és borzalmas. Zseniális, mert ez a filmkészítés magasiskolája, és borzalmas, mert a Látogatás minden percét rohadt kényelmetlen nézni. A finálé pedig simán ott van a filmtörténelem top10 legsokkolóbb befejezése között.

Azzal viszont nem értek egyet, hogy ez a film a nyugati középosztály kritikája lenne. Illetve az udvariaskodás talán igen, de ami a végén van, az már univerzálisan emberi. Ilyenek vagyunk, és mindig is ilyenek voltunk, sokkolva, bénán tőrjük az erőszakot - nem véletlen, hogy Bjorn és Louise ennyire primitív, bibliai halált halnak. Hány és hány példa van a világtörténelemben, ahol maréknyi ember vitt vágóhídra tömegeket, sokszor anélkül, hogy egyetlen pofon elcsattant volna. És tűrték, ahogy ebben a filmben is látjuk. Igen, akkor is, amikor már egyértelmű volt a vég, és akkor is, amikor a gyerekeket érte bántódás. Miért vagyunk ilyenek, mitől blokkolunk le és megyünk bambán a mészárszékre? A fene tudja.

Ebből a szemszögből pedig akár történelmi allegóriaként is fel tudom fogni a filmet. Az embertelen, erőszakos totális rendszerek ugyanígy működtek, mint a holland házaspár. Először a legjobb arcukat mutatják, aztán lassan átlépnek egy határt, aztán még egyet és még egyet. A végén pedig jön a pusztítás a mozdulni sem képes emberek szeme láttára és kárára.

A Látogatás olyan mestermű, amit biztosan nem fogok soha többé újranézni. Hányinger, napokig tartó gyomorgörcs, ténfergés. Megérte.

Xujával érték egyet, ezen a szinten ezt már nem lehet komolyan venni, és valószínűleg tényleg egy allegória, a nyugat-európai, modern, civilizált, komfortzónájából kimozdulni képtelen - ahogy Rorschach fogalmazta meg találóan - ember kritikája. Ha így nézem, működik. Ha realista thrillerként, akkor elbukik. Maradok az allegóriánál, a film utolsó mondata amúgy is elég sokatmondó.

Ebbe nem igazán lehet belekötni. Tényleg rezgett a léc sokszor, és főleg a film végére már kiszakadnak azok a tipikus vérforraló "csináljatok már valamit, bazmeg!" kiáltások a nézőből, aki pedig abban a bizonyos helyzetben képes visszamenni a tetves nyusziért, az... hát majdhogynem meg is érdemli a sorsát.

Ámdeviszont. Akármennyire is frusztráló tud lenni, és akármilyen idegesítő is ezt a kínos szituáció-maratont nézni, szerintem pont az a cél, hogy amennyire égre-földre esküszik a néző, hogy márpedig ő nem tenne ilyet és már réges rég átszaladna hetedhét határon és hívná a rendőrt, az Interpolt, a jóistent, azért a végére kicsit magába nézzen és belássa, hogy márpedig ő is pont ennyire ledermedne és harapófogóban érezné magát, legalább egy bizonyos pontig.

A gondom az, hogy ez a bizonyos pont azért legtöbbünknél a gyermekünk nyelvének kivágása előtt van. Legalábbis kurvára szeretném ezt hinni. A film végi lakonikus passzivitás a szülők részéről nekem is befogadhatatlan volt egy ideig, ám jobban belegondolva nem volt egy fél pillanat sem, amikor határozottan konfrontálódtak volna bárkivel, úgyhogy azt mondom, a jellemük addigi ismeretében ez belefér.

És ez a modern embert komfortzónájából és civilizált kereteiből kimozgató és monumentális erőszakkal elborzasztó gondolat a nyugat-európai psziché fontos félelme lehet, mert emiatt lesz A látogatás a Spoorloos és Funny games gyönyörűszép fáklyahordozója, avagy ekkora gyomrost ritkán kapok filmtől. Konkrétan a torkom elszorult utána az este hátralévő részére, annyira meglepett a zárás kegyetlensége.

Nem mondom, hogy maradéktalanul átadta A látogatás, amit közölni akart, de becsülöm az igyekezetét és főleg az ambiciót, hogy nem csak egy "elmegyünk idegenbe oszt jól megesz a szörny" mozi akart lenni.

Okos, következetesen végigvitt szocio-horror, ami túlzás nélkül az év legsokkolóbb befejezését szállítja. A nagy előnye, hogy egyszerre életszerű és stilizált: Björnék megpróbáltatásaiban a néző is szerepet vállal, ugyanakkor a vége felé az egyre inkább abszurddá váló sztori elegáns allegóriába megy át. Nekem is eszembe jutott a Furcsa játék, hiszen itt is koncepció a befogadás határainak a feszegetése, de itt a végére teljesen más irányt vesz fel. Filmnyelvileg nem különösebben emlékezetes, de azért van pár finom megoldás, ami kikanyarítja az intellektuális élét a hasonszőrű, klisés thrillerekhez képest. Erős négyes.

Súlytalan, hatásmentes blöff.

A védekezéssel kapcsolatban voltak elvetélt kísérletek , de alapjában véve meghunyázkodó habitusúak voltak, kerülték a konfrontálódást, a végén mondta neki a faszi h azért csináltuk ezt, mert veletek meg lehetett tenni. Szinte ellenállás nélkül meneteltek a pusztulásba. De ilyen helyzetbe félelmetes lehet a másik fél dominanciája, amikor fejbe vág a valóság, hogy vége a dalnak.

Valóságosabb megközelítéssel bíró elég durva film. És főleg a jelenetekre gondolok, mik elég valóságosak és a belső énre hatnak leginkább.
Olyan atmoszférát gerjeszt maga körül, olyan feszültséggel kezd dolgozni az elejétől épülve amit jó ideje nem láttam.
És nekem itt vége is, mert ez elvitte végig a filmet, és kaptam egy jó szórakozást.
Mert hogy hiba van benne, nem kevés az látható. Ráadásul a slasher mozikra utaló jeleneteknél főleg.
De őszintén, én szemet hunytam felettük, mert tudtak adni nekem valamit amit nagyon kevés filmnél éreztem az utóbbi időben.
Persze rontanak rajta a logikai bakik, és olyan mintha a család a megérzés és ítélőképesség teljes hiányában lennének.
De mint mondtam, a látvány, helyenként a történet és a feszültség megteremtése mindent vitt!
Plusz pont hogy nem akarták amerikanizálni.
Én mindenképpen ajánlom ezt a filmet!

Nagyon kényelmetlen, nagyon kellemetlen, végig feszült film. Az a jó, ha semmit se tudsz róla és úgy kezded el, illetve annyit azért érdemes leszögezni, hogy lelkileg megterhelő, szóval erős idegzetűek vágjanak bele.

Nagyon ígéretesnek nézett ki. Végül aztán amolyan közepeske lett belőle. Már az elején is kellemetlen volt nézni, és olyan profin építette a feszkót és eszkalálta a dolgokat, hogy a játékidő előrehaladtával még kellemetlenebb lett. Olyannyira, hogy hangulatban amolyan Funny games meets Spoorloos lett belőle a végére. Ami nagy szó, ha valaki bírja gyomorral az ilyet (ami valszeg nem minden thrillernézőről mondható el). És bár nem vitatható el tőle, hogy nagyon egyedi és bátor a vége is, a második felében sajnos sokszor megbicsaklott az odáig vezető úton.

Egyszerűen annyira sok volt már a második felében a red flag, hogy nem értem, miért nem távoztak a francba egy pillanat alatt. Az, hogy az ép eszűbb lépés helyett az udvariaskodást választják csak azért, hogy lehessen film, nekem rosszul vette ki magát, és a három mérföldről látható "otthagytam a nyuszit" fordulat is gyenge volt.

Amikor a végén az orruk előtt vágják ki a lányuk nyelvét, majd elhurcolják őket, már tényleg olyan szinten nem volt udvariaskodni és vesztenivalójuk, hogy ott már tényleg vadállatként kellett volna rájuk támadniuk. (Persze, ha nagyon akarja, az ember ezt megvédheti azzal, hogy sokkhelyzetben nem csak fight és flight van, hanem freeze is, de engem addigra már nagyon elidegenített a film a hibái és a nihillista stílusa miatt ahhoz, hogy mosdatni akarjam.)

Nem vettem be, hogy ennyi gyilkosság után még mindig nem kapták el őket. A weirdo viselkedésükből kifolyólag ötből négy normális vendég egy óra után felállt volna, és az ötből egy a rendőrséget is rájuk hívta volna. És mivel még csak nagyon nem is rejtegették a többi lemészárolt családra való bizonyítékot, a zsaruknak még csak sokba sem tellett volna lecsukni őket. És akkor abba már bele sem megyek, hogy hogyan lehet, hogy egy gyerek sem szökött meg.

Szóval így belegondolva inkább kétharmad ez, mint egy stabil hármas. Erős idegzetűek azért tehetnek vele egy próbát, mert megéri.