Doraibu mai kâ (2021)

Azért voltunk néhányan, akik nem felejtették el, csak nem elegen.

Ez a film valahogy el lett felejtve az idei Vapitiről, pedig szerintem ott a helye csont nélkül a top 10-ben minimum. Kár, hogy eddig vártam vele, hogy megnézzem.
A három óra fel sem tűnt, még fürkésztem volna egy kicsit azokat az arcokat, amik alapból nekem nem mondanak sokat, de mégis a film végére olyan szépen mesélnek. Tényleg elképesztő ez a japán temperamentum, én bezzeg szinte kiabáltam a tévére, mikor rányitott a feleségére, hogy zúzzon már össze mindent, adja ki, erre ő meg kisétál. Ez a jelenet érdekes módon bennem is hagyott egyfajta feszültséget, amit a film végéig nem is sikerült elengedni.
Gyönyörű, mélyenszántó, ajánlom mindenkinek.

Mint írtam volt alant, ez valójában három novellából lett összegyúrva. A címadó mellett a Kino és a Seherezádé című novellákból. Maga a rendező is elmondja.

én sem érzem túlnyújtottnak a filmet, mert lekötött végig (de a második órától totálisan) és tényleg fantasztikusan össze van rakva, képileg, hangilag is rendben, na meg persze a kitárulkozása....
a cselekmény viszont bizonyos pontokon kimódolt, és mesterkéltnek hatott.
összességében igen erős hatású film, egy nagyon erős négyes jár neki.
aki olvasta Murakami novelláját, ami alapján készült: mennyit tett hozzá Hamaguchi történethez?

(ja, lehet, hogy igazad van, és néha azért tuningolok fel utólag egy filmet, ha írok róla, hogy ne tűnjön teljesen feleslegesnek az a három óra, szóval, amikor írtam, így jártam el, de így téged olvasva, meg már eltávolodva a filmtől van abban valami, amit írsz)

Hát nekem nem jött át a zsenialitás. Van eseménytelen film amit szeretek, de itt nem nagyon jött át tartalom. A legjobb sorok mind Csehové, itt nagyon sok minden el van nyújtva. Amikor meg végül valami ki akar derülni, akkor inkább furcsaságot, meg ilyen olyan pszihés betegséget puffantottak el. Inkább pislogunk hogy most ezért? mint hogy összeállna. Nekem.

Transzparens, gyönyörű film, mely megengedi a nézőnek, hogy szinte az események sűrűjébe lépjen, olyan mozi ez, ami nem takargat, nem visel maszkot, nincs elválasztóvonal a vászon és a közönség között. Nem is akarom ezt magyarázni tovább, hogy ez milyen. Ilyen.
Miközben óriási blamázs ez a japánok műanyagmaszkot viselő magatartása számára, brutális leleplezése egy aligha falsch viselkedési trendnek. Bizony, bizony eddig volt valami áhítat bennem, hogy úristen, ezek szerint léteznek köztünk olyan emberi lények, akik még a vállukat sem rándítják, nem, hogy ellenkeznének ,mikor sorsuk nagy kérdéseiben visszavonhatatlan döntés születik, csak csendben, mély beletörődéssel nyugtázzák azt. Semmi nagy érzelem, dráma, csak a csend és ez az eddig a másik előtti alázatnak hitt meghajlás, mintha a benne lakó isteni előtt hajtanánk fejet..
De hát nem gép a japán ember sem, s nem is valami isteni inkarnáció, mely teljes szívből képes elfogadni mindent, de mindent. Hanem ez a csendes, jó szagú, bárányka attitűd csak egy genyó, rájuk ragadt póz. És a fenébe is, én még hajlamos voltam azt hinni, hogy ez lenne a cél, ez a visszafojtottság, ez a teljes sorsunknak való odaadás, minden harc és ellenállás nélkül.
Közel három órán át igenis újra és újra megcsodáltam ezt az elérhetetlen japános magatartást, melynek ha létezik ellenpéldája, hát én az vagyok. Megint hajlamos voltam feltenni őket a polcra, sőt az oltárra és leckéket venni tanításaikból, ha a végén nem derül ki mekkora egy irdatlan átverés ez az egész, és, hogy nincs különbség japán, ausztrál, orosz vagy eszkimó szív között, másság csak a maszkjaink, a védelmi rétegeink minősége, tartóssága, anyaga között van (basszameg...)

Arról meg nem is beszélve mi miatt is szenved az amúgy ünnepelt színházi rendező, hogy soha, de soha a büdös életben nem beszélt őszintén a feleségével, hogy nem vonta kérdőre, csak ment az udvarias elhallgatás, ez az inkább nem kérdezzük meg, melynek bizony idáig érzem a szagát. Murakami óriási pechje de egyben szerencséje is, mert végül jól használta hiányosságát, hogy kevesebb védőréteggel született Japánba és végül ebből csinált művészetet. A japánok is érző, fájó, szenvedő lelkek, ne higgyetek az üres pózaiknak.

Emberi kapcsolatok, színház, érzelmi hullámvasutak.

(1500.)
Ez a film egyszerűen csodálatos.
Alig is találok szavakat.

Csehov Ványa bácsija és Murakami egy filmben.
Sok nyelven, ugyanaz.
Mert emberek vagyunk. S mi lenne, ha elfogadnánk és szeretnénk egymást úgy, ahogy vagyunk? Őszintén, hazugságok nélkül?

"Mit csináljunk? Élni kell! ... És élni fogunk, Ványa bácsi. Végigéljük a napok, az esték hosszú-hosszú sorát; türelmesen elviseljük a megpróbáltatásokat, amelyekkel sújt a sors; nyugalmat nem ismerve dolgozni fogunk másokért most is, öregkorunkban is, ha meg üt az óránk, békésen meghalunk, és ott, a síron túl, majd azt mondjuk, hogy szenvedtünk, sírtunk, sok volt a bánatunk, és az Isten megsajnál bennünket, és mi ketten - te meg én, drága bácsikám - megérjük ott a gyönyörű szép, fényes életet, örülni fogunk, meghatott mosollyal tekintünk vissza majd mostani boldogtalanságunkra - és megpihenünk. Én hiszek ebben bácsikám, forrón, szenvedélyesen hiszek..." (Szonya)
(Csehov: Ványa bácsi, utolsó monológ. Ford.: Makai Imre)

[2023 Vapiti szavazásakor majd megemlékezünk erről.]

És nézze végig! Nyugodtan és nyitott szívvel. Mindenki!

És az Oscar-jelölések e film esetében is megtették a hatásukat: március 17-ét érdemes felírni a naptárba. Egyébként kíváncsi vagyok követni fogja-e az Élősködők példáját, behúzva a legjobb film és legjobb idegennyelvű film díjakat is.

A három órás játékidő és Ványa bácsi külön-külön is riasztónak tűnhet, hát még egy filmben belül - a Drive my car viszont tényleg megérdemli a figyelmünket. Az egész filmből sugárzik a japán visszafogottság és mértékletesség - aztán mindez folyamatosan töltődik fel tartalommal, a felszín pedig repedezni kezd és meglátjuk a valódi figurákat a tiszteletteljes meghajlások és udvariaskodások alatt.
Egyetlen percig sem untam, olyan gyönyörű tempóban folyik a film, az események pedig olyan elegánsan követik egymást, hogy tényleg öröm nézni. A rendezőnek szerintem meglesz az Oscar-jelölés, és abszolút megérdemeltem.

Hello, küldtem pü-t.

Tudja valaki, honnan lehet kikölcsönözni? Kerestem internetszerte, de sehol nem találtam rá a teljes filmre.

Igazából nemcsak a címadó, hanem még két másik Murakami-novellából gyúrták össze, így lett majdnem 3 órás, de megéri egyszer végigülni, annyi rétege van, ha másért nem, akkor Csehov Ványa bácsija japán módra, kínai, japán és koreai jelnyelven beszélő (utóbbi esetben "beszélő") színészekkel eléggé érdekes élmény.