Simon Menyhért születése (1954) ☆ 👁

(Makk Károly - Várkonyi Zoltán)

magyar dráma

4,0
★★★★☆
62 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-11-13 21:54:11 mimóza (5) #3

Ez a film most több melegséggel töltötte be a lelkemet, mint három "Római vakáció" és öt "Az élet csodaszép" egyszerre. Nem is olyan rég' volt részem egy lenyűgöző otthonszülésben, úgyhogy friss az élmény, s állítom, a mai "rendes magyar asszonyok is vannak olyan ügyesek, mint az antik egyének" - szabadon idézve az egyik szereplőtől. :) <3 Ebben a filmben nagyon együtt van a kitűnő színészi játék, a gyönyörű képek, a fantasztikus vágás, a profi színészek és erdei emberek mesteri szerepeltetése, a kiváló, drámai zene. A végig uralkodó, finom humor megint csak bejött, nagyon jókat nevettem a frappáns párbeszédeken. A mélységes humanizmus pedig, amit az előttem szólók kiemeltek, valóban lenyűgöző - "az egész Bükk megmozdult egy szülő asszonyért" - és helye van, helye kell, hogy legyen mindenhol, mindenkor, bármilyen politikai szelek fújnak. Én ezt a filmet már biztosan a szívembe zártam, és nagyon örülök, hogy rátaláltam! Bónusz, hogy azon a vidéken játszódik, aminek úgymond ismerem minden hegyét-völgyét-, lankáját, mert 15 évet töltöttem ott az életemből, és az otthonom is marad, amíg csak vagyok.

2021-11-12 20:25:53 Hulla88 (5) #2

Tractorking szokás szerint alaposan, mind a történelmi, mind a kor művészeti lehetőségeit felvázolva értékelte a filmet. (Amúgy mi lehet vele? Az egyik legfontosabb hozzászóló a KT-n magyar filmek tekintetében).

54-es filmről beszélünk, a szocialista rezsim felé történt beágyazódástól szerintem el kell tekinteni, különben el sem készülhetett volna a film, én inkább attól féltem, hogy giccsbe fog fulladni a történet, mert gondolom mindenki számára világos, hogy itt nem lehet negatív végkimenetel.

Azonban, ez nem hollywoodi sikertörténet, itt nem azért, nem lehetett szomorú végkifejlet, hogy a néző ne érezze rosszul magát, itt a „néző” már alapból rosszul érezte magát egy kiszolgáltatott rendszerben.

Lehetne persze állítani, hogy pont ez a film írja alá, a „kommunista összefogást” ahogy az hellyel-közzel a filmben is elhangzik és menti meg egy újabb jövőbeli kommunista munkás jövőjét de, azért ezt több dolog is árnyalja.

Mindenek előtt Barsi Béla nagyon alaposan megírt, roppant humoros, átkozódó karaktere, aki lényegében minden fejfeljebbvalójával ellentétben menti meg a helyzetet. Másrészt ahogy Tracktoring kolléga is kiemeli, itt az ellenség nem az imperialista nyugat, hanem a megváltoztathatatlan természet. Arról nem is beszélve, hogy itt a „vállaltan kommunisták” lelkére azért beszélni kell, de az erdészek (nézzük meg a kor és Fekete István viszonyát..) zsigerből érzik, hogy mit kell tenni. Az orvos és a bába kora is filmbéli probléma, de ha belegondolunk ők mikor tanulták ki a szakmát? Nyilván az előző vagy még az azt megelőző rendszer maradékai és nem a hozzáállásukat tekinti problémának a film, hanem a korukból csinál konfliktust egy természeti helyzetben.

Egy szó, mint száz bőven kilép ez a film a sematizmus keretei közül, bár Barsi karaktere nélkül nálam csak egy jó film lenne ez, azzal együtt, hogy az egyértelmű végkimenet mellett is végig tördeltem a kezem, hogy na ez most csak sikerüljön.


Jó néha kilépni a történelemi keretek közül és egyszerűen éljenezni a mindenkori humanizmust és születést.

2012-11-03 18:34:16 tractorking (5) #1

1953-ban Rákosi átadta a miniszterelnökséget Nagy Imrének, s lassan a kulturális életben is kezdtek új szelek fújdogálni. A filmművészetben a változások egyik első hírnöke volt Várkonyi Zoltán filmje.

A sematizmus mesterkélt, a valóságtól elrugaszkodott világából kitörve, Makk Károllyal közösen sikerült valódi művészi értékeket fölvillantva ábrázolni ezt az egyszerü történetet. A küzdelemben, amely a természet erőivel folyik, végre képes fölmutatni őszinte arcokat és gesztusokat. Poétikusan, líraian, az egyes típusok jellemének, gondolkodásának, kedélyállapotának hiteles megformálásával. Jelenetei bennsőségesek és élményszerűek. Az erőteljes kameravezetés, a képi szimbólumok, a zenei effektusok (zeneszerző: Farkas Ferenc) fokozzák az elbeszélés dramatikus hatását.

A sikerült dialógusok, az aprólékos, lélekre figyelő rendezés és nem utolsó sorban a Talpalatnyi föld Szirtes Ádámja és Mészáros Ági játéka maradandó értékűvé tudta varázsolni a filmet.

A maga korát évekkel megelőző, szép, igaz és szívhez szóló remeklése filmművészetünknek.