Spider-Man: No Way Home (2021)

Három dolgon járt az eszem, miközben néztem a filmet (és bőven van idő agyalni, annyi az üresjárat és az ismétlés ebben a két és fél órában):

1. Mennyire végtelenül szerelmesek ezek az emberek saját magukba a Marvelnél? OK, multiverzum, végtelen lehetőségek. Á, dehogy, hát persze, hogy azokat a gonoszokat és Pókembereket fújja ide a szél, akikről már készült film. És tegyük Amerika kapitány pajzsát a Szabadság szobor kezébe. Ez már nem fan-service, ez az önszopkodás magasiskolája.

2. Iszonyat kényelmes lehet úgy forgatókönyvet írni, hogy Dr. Strange személyében van egy két lábon járó deus-ex-machinád. Csak sajnos emiatt nincs is tétje semminek. Úgyis vissza lehet csinálni: majd jön egy csettintés, egy kézkörzés, egy tüsszentés és kész is van.

3. Döbbenetesen infantilis, komolytalan világkép az, ahol valami elixírrel meg lehet javítani a rosszfiúkat. Értem, hogy ez egy mesefilm, de akkor is. Hogy lehet ekkora hülyeséget megtenni a történet mozgatórugójának?

Én pl. a Transformers filmeken kérem számon újra és újra, hogy a történet 0, a karakterek néha -1, kínlódás nézni a filmet, és, hogy az akciókoreográfia és látvány is olyan steril és súlytalan, hogy én szégyellem magam.
Szóval ilyen ez.
Ha házhoz megyek a pofonért, akkor valóban nem kéne meglepődnöm (mondjuk szerintem Simpleton Larry sem lepődött meg), de attól még fáj.

(Hozzátéve, hogy szerintem ez a film amúgy minőségben közelebb ál a 12 dühös emberhez, mint a Transformers folytatásokhoz.)
(Fun fact: a Kréta kor végén élő T.Rex-et kevesebb idő választja el az embertől, mint a késő Jura kori Stegosaurustól :D)

Persze, ezt értem. Csak a végtelen számú szereplőnek otthont adó MCU-n számon kérni a "rántottáskodást" kb. pont olyan, mintha az ember azért nem szeretné Gordon Ramsay-t, mert mindig csak gasztronómiával foglalkozik az éneklés helyett.

Ilyenkor minden rosszindulat nélkül merül fel bennem a kérdés, hogy akinek ez ennyire nem a műfaja, az miért egy konkrét filmen kéri számon a helyzetet :)

Ez a "nem kötelező megnézni", meg a "miért nézi meg" érvek a Kritikus Tömegen szerintem nem relevánsak. Azért nézi meg, mert szeret filmet nézni. Minden filmet. Ebbe beletartozik olyan is, amit amúgy nem szeret, de megnézi, mert szeret filmet nézni. :)

Ez amúgy pont egy igényesebb blockbuster amúgy, szóval nem is értem, miért itt alakult ki ez a diskurzus. Marvel filmek közül is talán a legjobb az utóbbi két évben.

Ínyencebb fogás tényleg sok van, de ha valaki látványfilmet szeretne manapság nézni, akkor igen szűkösek a tematikus lehetőségei. Persze megnézni nem kötelező. Én sem teszem, pedig nagyon-nagyon szeretnék igényes, egyedi blockbustereket látni, mert amúgy imádom az ilyesmit. De manapság erre esély sincs.

BonnyJohnny hasonlatával élve: a rántottás cég felvásárolta a város összes éttermét, így most mindenhol ugyanazt a rántottát kínálják.

Én itt már csak azt nem értem, hogy miért teszel úgy, mintha az ezredik részét is kötelező lenne megnézni? Szerencsére minden szuperhős filmre jut legalább 3 ínyencebb fogás! ;)

Ha valaki szereti a rántottát, és mindig elmegy az étterembe, mikor a híres rántottás szakács (akinek a rántottái sokkal jobnak, mint a többi rántottás szakácsnak) készíti az új rántottáját (ami egyébként egy kicsit más mint a többi, és ráadásul ez kifejezetten jól is sikerült), nem meglepő, hogy sokadjára is boldog. :) Mint ahogy abban sincs semmi meglepő, hogy aki nem az a kifejezetten rántottarajongó, az furcsálhatja, hogy mi ez az öröm és ujjongás :D

Számomra furcsább, hogy én vagyok a helyzetben a furcsa, mert harminc rántotta után a harmincegyedik rántottát is öröm és ujjongás övezi, míg én halkan megjegyzem, hogy kezd unalmassá válni a menü.

De, hogy mit kér és mit kap, az nem befolyásolja az értékelést: ha rántottát kér és rántottát kap, attól az még egy hétköznapi étel. Persze azt is el lehet készíteni jól is, átlagosan is, rosszul is. Arról nem is beszélve, hogy egyéni, kinek mennyire ízlik az adott étel, sőt, az egyénnek is lehet más véleménye más helyzetben.

A Te döntésed, hogy mit választasz a meglehetősen bő választékú a la carte étlapról. Te rántottát rendeltél, így ne csodálkozz, hogy nem kaviár íze van. :)

Kevés vajon apróra vágott fokhagymát főzni kakukkfűvel és rozmaringgal, és arra önteni a felvert tojást.
Pikáns, tán ízletes is akár, de továbbra is ugyanúgy rántotta, mint amit már napok óta eszel, hol így, hol úgy.
Néha nem elég csupán vadítani, kiegészíteni, újítani az alapreceptet. Néha már szeretnél mást is enni.

Már mindent leírtak előttem, akár a pozitív, akár a negatív oldalt nézem, így rövid leszek: tipikus szuperhős-film, annak minden előnyével (sok pénz, nagy hype, jó szereplők, látvány) és minden hátrányával (sablon, kevés történet, sok CGI). Ez a "jobbik fajtából" született, bár nálam a szuperhős-filmek mostanában annyira egy kaptafára mennek, hogy 5/10 és 8/10 közé esnek már évek óta, nincs igazán kiemelkedő, ahogy nézhetetlen sem. 7/10

Most végeztem a filmmel...
Sok kérdés van a fejemben.
De..
Annyira súlytalan lett az egész. Persze tudom, hogy popcorn mozi...
De attól még lehet jól is csinálni.
Ha ennyit lehet variálni, akkor a lezárás után még egy varázslat és kész is. A legfontosabb emberek emlékeznek Parkerre.
Hogy miért mondom ezt? mert olyan rohadtul könnyen ment minden.

Szóval nekem a több mint kettő és félóra iszonyú sok volt. Elsőre 1 óra 38 percnél néztem az órára. Addig izgalmas volt. Vagyis inkább érdekesebb.
De nagyon elhúzva úgy hogy akció majd beszélgetés közhelyekben (nem a közhellyel van gondom, nem kell minden filmnek megváltani a világot) majd megint akció, két sor súlytalan drámázás, akció. Több helyen megtörve a lendületet.

Hogy mi a bajom ügy a világgal?

Bárki bármit csinál, megváltoztatható. Az indíték pedig hogy halottat a családból vagy barátokból miért nem lehet feltámasztani csak egy morális kérdésre húzott töltelék

Ettől függetlenül egyszer meg lehetett nézni, de ha csak nem történik valami csoda, soha nem kerül a kezembe.
Azért nem kettes, mert szép volt a látvány. Inkább lenne 2,5. De olyan meg nincs.
Hogy még valamit hozzáfűzzek amiért hármas az a jelen kor rettenetes felhozatala.. vannak rosszabbak.

Egy kérdés a végére:

Venom hogy került ide? És miért tűnt el? Köszi aki tud segíteni!

Legőszintébben mondom, hogy én nagyon szerettem volna szeretni ezt a filmet, nem vigéckedni meg kitűnni akarok a sorból, aki szembeszáll itt a tomboló árral, de egyszerűen bárhonnan is nézem, nem tudok kettesnél jobbat adni rá.

Szóval én tökre az elején elvesztem abban az érthetetlen konfliktusban, hogy Peter Parkernek nehéz napjai vannak, mert mindenhol felismerik a suliban, a városban, vannak, akik utálják - de vannak, akik istenítik, a sulija éppenséggel összeállított egy olyan kirakatot neki, amit még Petőfi is megirigyelne március idusán bármelyik fenszi suliban. Szóval nehéz neki, hát ilyen ez a popszakma, ezért a legelső gondolata az, hogy akkor eltakarodik az MIT-re. Anyám az ilyesmire röhögne egyet, aztán gyúrná tovább a tésztát a pogácsához, mert tudná, hogy ez egy olyan sebtiben érkező és aztán ugyanígy távozó gondolat, amivel nem feltétlenül kell foglalkozni. Meg hát még a legutáltabb celebek is túlélnek, Norbit se utáljuk állandóan a dübögő léptes beszédeiért, csak amikor szembejön az arca. Szóval nagyon nehéz napokat él Pókember, ezért aztán nagyon elkezd gondolkodni, hogy hogyan is változtassa meg az univerzumot úgy, hogy ne utálják az emberek! Tökre észszerű teher azok után, hogy a teljes Bosszúállók-csapat és a világegyetem összes szuperhőse a fél világ üdvösségéért vívtak harcot a lilafejű földönkívülivel. Mint amikor hazajössz a frontról és sírva fakadsz az Aldiban, hogy elfogyott a kokárdás tejföl. Gyorsan hívod Stephen haverodat, hogy legyen már kedves átvenni az összes létező tejfölt ebbe az univerzumba abból a világból, ahol sok tejföl van. Problémamegoldás, lvl sok.

És aztán halad előre a sztori, én meg még mindig ezen vagyok fennakadva, miközben izgatottan várom, hogy jöjjön a film valódi konfliktusa. De hát ez a film valódi konfliktusa, továbbszőve azzal, hogy szegény, jámbor Peter nem akarja, hogy a másik univerzumból ideteremtett főgonoszok meghaljanak. Dirr. És akkor rájövök, hogy a film többi pontján már nem is sikerült kiakadni, pedig lenne min - mert olyan szinten nem ért fel az agyamig ez a "konfliktus", ami végső soron érthető, hiszen a Bosszúállók után mit filmesít meg a szuperhősök szürke hétköznapjaiból az ember. Minden uncsi, minden kisebbet robban, minden katasztrófában kevesebben halnak meg, blöe. Kit érdekel már, ha az egész univerzum veszélybe került, akkor annál nagyobb baj nem lehet. Szóval muszáj volt valami egyértelműen kisebbet előszedni, a kurva tejföl meg nagyon is kicsi ahhoz, hogy filmért kiáltson, de én inkább azt mondom, hogy ilyenkor inkább ne csináljanak filmet.

Ami persze nem igaz, mert például jó volt látni három Pókembert együtt harcolni még úgyis, hogy én abszolút nem voltam soha Pókember-fan, és istenbiza nem tudtam volna megmondani, hogy ez a csapat főgonosz pl. a korábbi filmekben volt benne. Ezzel el is mondtam mindent.
De ugyanakkor az a tény viszont erősen felidegesít, hogy itt a Pókember-filmek koronájaként titulált No Way Home konkrétan egyetlen eredeti képkockával nem szolgál: mintha tényleg elfogyott volna a muníció, előveszi fan service-t, a mémgyárat, így aztán jön egy olyan egyveleg, ahol drámai - és szerintem baromi unalmasan kinéző - akciók közt eltolnak egy-egy mémesíthető egysorost, miközben a régi, jól ismert karakterek felbukkannak - főgonoszok, Pókemberek. És tényleg lehetne ez epikus, de még John Wick kutyája is nagyobb és erősebb indíték volt arra, hogy beinduljon a mészárszék, mint itt az, hogy Pókinak nehéz.

Az olyan dolgokról nem is beszélve, hogy a végtelenül szigorú Doctor Strange készségesen asszisztál ehhez a cirkuszhoz, még akkor is, amikor a saját csapattársa a lehető legotrombább és tiszteletlenebb módon bezárja egy összetört és kicsavart Grand Canyonból kinőtt metropoliszba (?), ahonnan teljes rejtélyes okokból 12 óráig nem tud kiszabadulni (nem ő az univerzum nagy mágusa?), és persze akkor jelenik meg, amikor legnagyobb szükség van rá.

Én tökre értem, hogy Pókember karakterének egy eredendően önsorsrontó vetülete van, amit muszáj volt kijátszani. Minden karakternek van a saját univerzumában egy tragédiája, amivel nehéz élnie - MJ se lehet az övé, a bácsi/nénje se éli túl a sztorit, Pókember pedig egy magányos lúzer marad/lesz, de ez itt erőltetettebb, mint eddig bármelyik szuperhősfilm konfliktusa, pedig azért van honnan válogatni.

Szóval huh: Isten lássa lelkemet, én megpróbáltam szeretni. Tényleg. Az előző film még kb. tetszett is, de valahogy ez a Marvel-univerzum már nagyon nem nekem készül.

A stáblista utáni jelenetet nem értettem, lesz egy Venom vs. Spiderman film?

Így igaz: mérhetetlenül blőd akciójelenetek sorjáznak ebben a filmben is. Doctor Strange és Pókember csörtéjénél hangosan felnevettem, de a finálé grandiózusnak szánt harci szekvenciája is bágyasztó, mi több, jószerivel követhetetlen is. Ám ahogy írtam, sokaknak sajnos ez is tökéletesen elegendő.

Az így néz kit szó szerint vettem, mert az előző kommentemből kifelejtettem: valami teljesen kontárok csinálták itt a fényelést? Hát milyen sötét, homályos, rosszul beállított képek vannak ebben, ennyire elég 200 millió dollár? Azt már ki sem emelem külön, mert sajnos az újabb Marvel filmek sajátja, hogy egyetlen értelmes akciójelenet sincs benne. Béna, ezerszer látott mindegyik. Én értem, hogy az Avengers filmek után nehéz mit mutatni, de akkor is siralmas volt a látvány.

Ha napjainkban így néz ki egy minőségi popcornmozi, akkor milyen a csapnivaló? Az alkotók a nosztalgia ütőkártyáját rántották elő, de csúfosan belebuktak vállalkozásukba: a korábbi Pókember-darabokból átemelt hálószövők és intrikusok egyáltalán nem emlékeztetnek hajdani alakváltozataikra; még az egykor erősen drámai színezetű antagonisták is géppuskaszájú Humor Heroldokként térnek vissza, ami egyszerre kiábrándító és szánalmas. (Arról nem is szólva, hogy számos "emlékezetes" egysorost újrahasznosítottak a Maguire- és Garfield-érából - létezik a fan service-nek ennél bumfordibb formája?)

A forgatókönyv vékony, akár a bibliapapír, a történet fordulatai megmosolyogtatóan bugyuták, az éles hangnemváltások pedig a film egységességét amortizálják. Willem Dafoe természetesen nagyszerű, mint mindig, ám félig-meddig az ő alakítása is az áldatlan körülmények áldozata lesz. A látványvilág a Marvel-sztenderdeknek megfelelő - bizonyára sokakat kielégít, de ne felejtsük el: azzal még senki sem váltotta meg a világot, hogy ezüstpapírba csomagolta a fekáliát.

Tegnap este konkrétan belealudtam, annyira jelentéktelen cringe fesztivál fanservice az egész. Ma azért befejeztem, de minek, még az előző rész is felértékelődött a szememben, mert az legalább egy film, nem pedig egy 2,5 órás bratyizós - nosztalgikus reunion. Willem Dafoe természetesen Willem Dafoe, így minden jelenet amiben szerepel, 6x jobb, mint bármi más jelenet vagy azok összessége

TikTok video szintű memehalmaz. A nosztalgia vonatra lehet váltani egy személy jegyet, de félúton, már éreztem, hogy lassú az egész. Inkább 50x a Batmant.

Kellemesen szórakoztató darab néhány nagy butasággal, de továbbra is az Irány a pókverzum! a legjobb film házon belül.

officially.... lol

Nekem teljesen komolytalan volt a film második fele.
Lehetett tudni, hogy úgyse fog senki meghalni a multiverzumból, mert az mindent elcseszne a tér idő konténumban. Pont emiatt már nem tudott érdekelni a film onnantól kezdve, hogy pókember felvitte a gonoszokat meggyógyítani. Toby Maguire valahogy nagyon nem adta át azt a szerepet amit 20 éve játszott. És itt nem arra gondolok, hogy öregebb lett, hanem arra, hogy ugyanazt az energikus srácot kellett volna alakítania mint amit régen alakított. A film végén meg a "megoldás" hát szerintem ilyen tré ötletet a marvel még nem talált ki. Dr Strange nem bírja tartani a lyukat, mondja neki, hogy bejön mindenki a többi multiverzumból nincs mit tenni, aztán megváltoztat valami spellt (???) hogy midnenki elfelejtse Peter Parker létezését, és akkor így bezárta a lyukat. EZ ÍGY HONNAN JÖTT????? komolyan mondom nem hittem a szememnek amikor láttam, hogy ilyen olcsó húzás lett a film végére a "plottwist". A legtöbb logikátlanságot már leírták a többiek. Én még azon nevettem, amikor a gyíkembert lent hagyták a furgonban miközben a többieket próbálták meggyógyítani :D. Nyilván ki is tört onnan... Még ami eszembe jutott, hogy Octopus elég egyszerűen becsapta Elektrot hogy vele van még mindig, miközben elég egyértelműen ő teljesen ki lett gyógyítva a gonoszságból. Szerintem ez a film nem ér többet 2 pontnál. Ez egy rossz film. Az utóbbi idők egyik legrosszabb Marvel filmje. I'm officially a hater.

A Marvel nem az én izlésemnek készíti a filmjeit már egy ideje. A Polgárháború óta egy filmjük sem igazán tetszett, de ezt most eltalálták.

A szavazatokat látva azért ennél jóval többet vártam! logikátlanságoktól hemzseg a film, sajnos ez rettentően visszahúzza!
- A Varázsló miért hallgat Peterre? Ha akkora ereje van, hogy varázsoljon, akkor nem egy nagyobb katyvaszt csinál, hanem megoldja a problémát! Dehát akkor nem lett volna tovább a film, mert az alapkonfliktus megszűnt volna!
- May néni nagyon kemény, felveszi a harcot a szuperhősőkkel annak ellenére, hogy ő nem szuperhős és meg is hal. Talán mégsem kellett volna kikezdeni a félelmetes, nagydarab, gonosz, vérengző szörnyekkel egy halandó asszonynak...
- A film stílusa is fura. Egyszer kalandfilm, aztán paródia kisgyerekeknek való poénokkal, utána túlhúzott dráma, majd megint egy sima szuperhős mozis csihi-puhi. A problémám ezzel, hogy újabban nem az a cél, hogy egy igazi mesterművet készítsenek, vagy egy igazán jó, maradandó filmet, hanem hogy a legnagyobb réteget megcélozzák a nézőközösségben, és elkészítenek egy langyos filmet, ami se nem túl kemény, hogy korhatáros legyen, se nem teljesen mese, hogy azért a szülők is kapjanak valamit, ha már beviszik a gyereket a moziba, és a lényeg, hogy a legtöbb pénz jöjjön be! Így meg súlytalan lesz!
Én személyszerint megnéznék már egy 18as karikás pókember vagy batman filmet! Szerintem az adná vissza az igazi hangulatát!
- Nagy gondnak tartom azt is, hogy ha a felszín alá kapirgálunk picit, akkor gyakorlatilag csak látszatot, és felszínes, logikátlan, súlytalan történetet kapunk, ahol csak az a lényeg, hogy egy problémára reagálva törjön, zuhanjon, durranjon, csattogjon valami a nagy rohangálás közben agyatlanul! A popcorn pedig fogyjon!
- A 3 pókember együtt nagyon menő, talán ez menti meg, de a dedós poénokkal csak a fiataloknak kedveznek!
- Mert ha igazán belegondolunk az egész sztorinak nincs értelme, minden megelőzhető lett volna, ha egy felelősségteljes pókemberünk van, aki nem csak megmenteni akarna mindenkit, bármi áron, hanem gondolkodni is képes lenne ...

Én a szereplőknél sem tüntetnék fel pár nevet. Spoileres lehet az is.

A gyógyszereket azért volt könnyű megcsinálniuk, mert már egyszer kikutatták, tehát tudták hogyan kell.

Jól szórakoztam, de az az igazság, hogy ha nem a régebbi Pókember-filmek színészeit hozzák vissza a multiverzum karaktereinek eljátszására, akkor valószínűleg hármas lenne az osztályzatom. Ez köszönhető a túl sok, túl infantilis poénnak, és pár kérdésnek, amik felmerültek bennem (ha valaki esetleg tudja a válaszokat, akkor örömmel olvasnám őket):

A multiverzum gonoszai miért éppen a haláluk előtti pillanatból megmenekülve érkeznek a mi világunkba?
A konfliktus pedig ugye az, hogy ha visszaküldik őket, akkor ugyanabba a pillanatba fognak megérkezni, vagyis meghalnak. Akkor ezen mégis mit segít az, hogy előtte meggyógyítják őket?
Zöld Manóra miért nem hatott az első, May által beszúrt szérum?

És az már tényleg csak hab a tortán, hogy milyen könnyen összedobták a négy "gyógyszert" a gonoszoknak, ami ráadásul eléggé ledegradálja, és feleslegesnek láttatja a régebbi filmek antagonistákkal folytatott csatáit.

Kissé vegyes érzéseim vannak. Egyrészt zseniálisan mozgatja a rengeteg karakterét, és nagyon jól szövi (:D) a dinamikát közöttük, valamint az is páratlan, ahova Holland karaktere eljut a végére, de az élményt erősen beárnyékolják a kisebb-nagyobb logikai bakik. Maga a fő konfliktus is egy fatális hülyeségből robbant ki persze, vicces jelenet volt a varázslat módosítgatása, de így utólag belegondolva tragikus, hogy min múlt az egész.., amit a végső megoldás sem tud kellőképpen feloldani. Valamint ez már sajnos tendencia a Marvelnél, hogy pár egész jó akciójelenet után kapunk egy ötlettelen, unalmas, csak legyen má' vége híriget mint végső leszámolás.. Kikapcsolt aggyal remek szórakozás, de továbbra is a Homecoming marad a trilógia legjobbja nálam.

Az IMDB TOP 250 listán elfoglalt helye viszont egyenesen a röhej kategória. (Tudom, már egyáltalán nem mérvadó az semmilyen szinten, de ez azért így is túlzás).

Tudom, hogy tele van spoilerekkel a közösségi média és valószínűleg már mindenki látta a filmet, aki meg szerette volna nézni, viszont szerintem a komment végét még érdemes lenne spoilerbe rakni.

Nagyon bírtam. Gyerekkorom óta rajongok a Pókemberért. Ismerem az összes szereplôt. Marha jòk mind. De legjobban : a Manò, W. Dafoe, Dr. Octavius. Alfred Molina jàtékàt emelném ki. Nagyon bírtam Dr. Strange-t B.C.-t, a poénokat, a régi szereplôket , hogy mind az idô bomlàsa miatt szerepeltek. Sokat nevettem , s a poenok nem ovisok….T.Holland jòl hozza a Pòkembert , s a szerelmest ami nem nehéz.
Marisha Tomei még mindig gyönyörû!
A Sandman klassz volt. Nekem egyedül Elektro azaz Jamie Fox nem jött àt. Gondoszként eltörpül színészi jàtékban a többiek mellett.
Tobey es Andrew is jòk voltak ,de egy kicsit sokat érzelgôsködtek. Bàr még belefért s , utaltak a koràbbi részekre is vele.
Összességében : Csodàlatos volt ez a Pòkember !

Hol is kezdjem? Tegnap megnéztük a Spider-Man: No Way Home-ot. Nagy várakozásokkal mentem, de szomorú szívvel vezettem haza. Abban reménykedtem, hogy úgy fogok hazajönni, hogy azt mondom: ,,na EZ AZ a film, aminek az Endgame után jönnie kellett volna!” Hogy népmesei fordulatokkal éljek: kaptam is ajándékot, meg nem is. Maximálisan meg tudom érteni azokat a rajongókat, akik szeretni fogják, de a személyes preferenciáim és néhány alapvető logikai baki miatt nálam közepesnél jobb sosem lehet. Mindenképpen látnom kell még egyszer, hogy mindent helyre rakjak magamban.

Nem tudom, hányan nézik ilyen szemmel, mint én (szerintem amúgy kevesen), de én most lazán át fogom ugrani azt a részt, amin mindenki pörög: hogy milyen jó volt látni a régi Pókembereket és főgonoszokat, mert amúgy jó volt. Remek színészi alakításokat láthattunk tőlük. Az is tetszett, hogy nem a sokadik fene tudja, milyen nagy veszéllyel kellett szembe nézni. Egyszerű volt a feladat: helyére pakolni mindenkit. Az odavezető út és a film morális kérdései viszont finoman szólva nem állták meg a helyüket. Nem finoman szólva: vállalhatatlanok voltak. Mert a nagyobb galibát okozó események előtt lehetett volna még próbálkozni, amire egyébként még Doctor Strange is rávilágít közvetlenül a halála előtt. (A halál itt szimbolikusan a kiherélést jelenti.) Mert amit ebben filmben műveltek vele, az kimeríti a karaktergyilkosság fogalmát, az ember meg kapkodja a fejét, hogy most mivan?? Nem tudom, mi volt a célja ennek, egyesek szerint talán az, hogy népszerűsítsék a karaktert. A Multiverzum belépésével és Tony Stark kilépésével egyértelműen át kell helyeződnie a hangsúlynak az MCU-ban egy másik figurára. Ha lehet (a multiverzum miatt), akkor olyanra, mint Doctor Strange. Évek óta reménykedem ebben titkon és még mindig bízom benne, hogy nem alaptalanul. De mégis milyen ez az olyan? Ki is Doctor Strange? Fene tudja már…! Miért van az, hogy mindenki saját maga marad, Tony Stark Tony Stark, Wanda Wanda Amerika kapitány Amerika kapitány és így tovább a végtelenbe, de pont Őt, akit kiszúrtam magamnak kell a közönség igényeinek megfelelően (tényleg ez az igény amúgy??) formálni? Nem arról van szó, hogy valakinek a személyisége ne fejlődhetne, hanem arról, hogy valaki alapvetően valamilyen. Olyan. És kész. Útja során egy karakter egyes tulajdonságai finomodhatnak. Visszavehet az egójából, mutathat több megértést mások iránt, vagy kevesebbet, lehet fizikailag erősebb, vagy gyengébb, de ALAPVETŐEN valamilyen és olyan és kész. Fiatal felnőtt korom óta próbálom megérteni, elfogadni a személyiségjegyeimet és finomítani rajtuk, ahol szükséges, de attól még én ÉN maradtam.

Félreértés ne essék, azzal sincs bajom, ha hibázik. Féltem, hogy azért fogom utálni, mert azok után ahogy levezényelte az Infinity war-t és az Endgame-t (mert ezt az apró tényt sokan elfelejtik ám!), nem tudnék elfogadni egy ilyen trriviális dolgot, de mégis sikerült! Miért? Mert imádom, amikor Doctor Strange hibázik. Az Ő hibáit imádom a legjobban az MCU-ban (lásd What if…? ep. 4. és a megváltás a 8., 9. epizódokban) A nagy erő nagy felelősséggel is jár, ha már Pókember ugyebár… Viszont itt úgy láttam, hogy egyáltalán nem érvényesül Newton III. törvénye, miszerint minden hatás kivált egy vele ellentétes irányú, de azonos erejű ellenhatást és ebbe már szerencsétlen Benedict Cumberbatch is belezavarodott.

A KONFLIKTUS.

A bűbáj és Peter Parker bizonytalanságának hatására megjelentek más univerzumukból olyan főgonoszok, akik tudták a tényt, hogy Peter Parker Pókember. Őket kellett volna visszapakolni a helyükre, ami egyébként egy méltó feladat mind Parkernek, mind Doctor Strange-nek. Bevallom őszintén, én ezt szerettem volna látni: hogy ketten állnak szembe ezzel a problémával. Majd amikor már nagyon nem megy, akkor lép be a többi Pókember. Az is tetszett (egy bizonyos pontig), hogy Peter megsajnálja őket közelgő haláluk okán és emiatt konfliktusba kerül Strange-dzsel. Ez mehetett volna ideig-óráig, de aztán le lehetett volna építeni a dolgot, amikor közösen rájönnek, hogy nincs hazaút. Legalábbis a gonoszoknak nem, illetve nem ebben az univerzumban. Nekem így May néni halála sem a várt drámát hozta. Annyit mondtam közben magamban: ,,Gyerekek, ez mind nem lenne, ha hallgattatok volna na kire?????”

Ha nagyon megerőltetem magam, - de csak akkor! - el tudom fogadni, hogy Peter ilyen könnyen legyőzte és ott hagyta Őt a tükördimenzióban. De hogy ezt az utána következő akciót az egyszerű középiskolás barátaival zavarja le, nem nyomja le senki a torkomon. A másik probléma, hogy Strange helyében nem fogadtam volna el ilyen könnyen a két tini válaszát, hogy: ,,ó, Peter megold ám mindent, mert olyan ügyes és olyan jó ember!” Főleg nem 12 órányi dühös szenvedés után a tükördimenzióban, ahol tehetetlenül agyalsz rajta, hogy mi a fenét csinál a kis tejfelesszájú Pókember és hogy ezzel mit indít el, vagy egyáltalán hol tartunk. Majd utána könnyes szemmel búcsúzom tőle, mert amúgy a saját bűbájom miatt nem fogok emlékezni az egészre? Ó, nemár…

Na ezek a dolgok ölték meg számomra a filmélményt. A végén már azt is, hogy Peter olyan horderejű döntést hozott, amivel felnőtté vált és amivel a karakter így a három filmben tényleg három szintet lépett. Viszont az alkotók a filmélmény megölésével sem végeztek pontos munkát, mert be kell valljam, az nagyon tetszett, hogy a varázslat után mégsem fedte fel magát MJ és Ned előtt, holott ebben az esetben ezt éppen pont megbeszélték. (Nem úgy, mint az eredeti bűbáj előtt, ahol MJ megrökönyödése teljesen jogos volt. Elvégre Peter meg sem kérdezte őket, hogyan éreznek, mit akarnak, egyből Doctor Strange-hez fordult.) A többi logikai baki, mint pl.: hogyan, mi módon tudnak emlékezni Pókemberre, ha Peter Parkerre nem? Ott van Happy: az ő lelkében a kettő tényleg egybe forrt és fura, ahogy May sírjánál arról beszélnek, hogy Peter Pókemberen keresztül ismeri May-t. Happy nem ismeri akkor személyesen Pókembert sem? Oké, hogy az emlékek törlődtek, de mégis melyikek? Történtek olyan dolgok, amik olyan szinten abszolút pontok az időben, hogy nem lehet nem emlékezni rájuk szerintem. Sajnos az a szomorú igazság, hogy aki meg tudná magyarázni ezt, az szintén nem emlékszik az egészre. :D


Azért a stáblista végén én is kaptam egy kis felejtő bűbájt, ami szinte szó szerint reboot-olta a megelőző két órát és ami miatt elképzelésem sincs, hogyan fogok aludni május 6-ig. :D

Maguire és Garfield Pókember filmjei egyaránt folytatódnak ezzel a résszel. Így a régi filmek rajongói is elégedettek lehetnek.
Nagyon okos és lenyűgöző húzás! A látvány is remek volt. Viszont a drámainak szánt pillanatok sajnos szinte teljesen elvesznek az erőltetett, dedós poénok között.

Szinte csak szuperlatívuszokban tudnék nyilatkozni, ez a gyönyörűség a Marvel egyik legragyogóbb csillaga. Kilométer hosszú ömlengés helyett csupán két apró dolgot emelnék ki:
egyrészt abszolút felkészületlenül ért, hogy amennyire hidegen hagyott Garfield a saját, gyengén megcsinált filmjeiben, annyira kerültem a sírás határára a karaktere megváltását látva. Az Amazing-részek eddig a világon semmit nem mozgattak meg bennem, de a kiaknázott potenciált látva most már marhára sajnálom, hogy nem tudtak belőlük többet kihozni.

Ezen kívül csak annyit szeretnék idebökni, hogy szerintem ez a film nagyon komoly viszonyítási alap lehetne a blockbustergyártásban, ugyanis végig a hogyan történik elsöprő diadalát látjuk a mi történik felett. Ez lesz az a popcornmozi, amire a jövő lelketlen, nosztalgiára és fan service-re gusztustalan mértékig építő folytatásainak, rebootjainak, prequeljeinek, remake-jeinek topikjaiban hevesen gesztikulálva fogok mutogatni, hogy "b*sszátok meg, ezt lehetne úgy is, ahogy a No Way Home csinálta!"

Szerintem az egyik valaha készült legjobb képregényfilm.
Zseniális, hogy mennyire minden a helyén van, minden működik benne és az egész filmnek van egy olyan lendülete, hogy esetleges kis Deus Ex Machinákat simán félre tudod tenni.

Ahogy épül Pókember karaktere, az az íve, amin az MCU végigvitte, hogy elérjen oda, ahova elér itt a végén... Megdöbbentően hibátlan.

A zombiapokalipszis jó párhuzam, mondjuk ott legalább nem önszántukból rosszindulatúak a támadók, spoilerezők között azért akad egy-kettő. :)

Sajnos a Youtube a legnagyobb ludas, a többi közösségi média felületen általában legalább van valami kis figyelmeztetés, Instagramon legalábbis erre szoktak figyelni, A Youtube meg ezeket a spoilereket adja be a főoldalon ajánlott videóként úgy, hogy a feltöltő még egy elfedő indexképet sem képes rárakni (egyébként legutóbb pont az Endgame-nél botlottam bele egy ugyanilyenbe, akkor ki is dühöngtem magam a film topikjában :D). Mondjuk az egyik főspoilert önszántamból néztem meg kb egy hónapja, de a készítők szerint jópár csavar akad még a filmben, azokat azért igyekeznék inkább a moziban látni. Vasárnap minden kiderül.

Ezért kell már napokkal ezelőtt szűrni a közösségi médiát, fiókok, oldalak lenémítása, pókemberes videókra rányomni, hogy nem érdekel, stb. ;)
Mintha egy eljövendő zombiapokalipszisre készülnél fel, ajtót-ablakot beszögelni
Nekem még szüzek maradtak a füleim

Csak a szokásos, máris jönnek a spoilerek... :D

Nem győzöm kivárni!!!!!