Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Nem szeretem, amit most fogok csinálni, de annyira felb*szott a film, hogy írok róla.
Ami szerintem közepes és jó az a két főszereplő játéka, és a forgatókönyv/rendezés jól sikerült részei. Ami viszont nem tetszett, hogy néha belekap érdekes dolgokba, próbál tükröt tartani a társadalom felé, de nem sikerül jól, nincs igazán húsba vágó éle az egésznek. Jók az erről készült monológok, de erőtlenek. És mikor mindnél ezt éreztem, a végére már bosszantani kezdett, mert ennél jobbra számítottam azért. Ez egy jól sikerült B kategóriás filmnél is igaz szokott lenni, sajnos. Hogy jó az ötlet, de a megvalósítás gyengécske.
Viszont ami kiborított, és rendre szétcseszte a filmélményem, az számomra a """zene""". Úristen. :D Én ennyire disszonáns, idegesítő zenét nagyon-nagyon rég hallottam filmben. Mintha erre semmi pénz nem jutott volna, és a legtehetségtelenebb embert engedték volna, hogy akkor csinálj valamit haver. Aztán rákerestem, hogy ki írta a zenét és megdöbbentem. Meg merem kockáztatni, hogy nekem (ez fontos!) jobban tetszett volna, ha nem ilyen zenét választanak/komponálnak a film alá. Én értem, hogy ezzel is feszültséget akartak kelteni, fokozni a látványt, történetet hanghatásokkal. Sikerült is, csak nem úgy, ahogy eltervezték. Hanem idegesítő, bosszantó mód. Mivel nincs 100-200 kommentem így lehet nehéz elhinni, de ez engem nagyon ritkán szokott idegesíteni. Ha nem is jó, általában túlteszem magam, letojom, a jó szokott megmaradni. De ez tényleg igazi nagybetűs 1-es teljesítmény zenében nálam.
Ami még bántott, hogy néha gagyinak tűnt egy-egy felvétel. Pedig alapvetően nem volt gondom a fényképezéssel.
Nem igazán tudom pontozni a filmet összességében. Forgatókönyv/színészet/rendezés 3-4 között ingok, de többnyire nekem 3. A zene pedig kifejezetten 1-es. Ha 1-est adok, túlzás. De a 3-4 is, mert a zene annyira rossz. Kettesnél meg azért jobb a film. Sakk-matt, köszi Carter Burwell.
In medias res 2 perc és kezdetét veszi az értelmetlen lövöldözős gyilkolászás, majd 7 perc és bumm, robbanás a világ megérett a pusztulásra.
Klasszisokkal jobb mint egy átlagos agyatlan akciófilm. Mentes a heroizmustól, nyersen mutatja be a populista politika és a médiahisztéria hatásait, egyéni tragédiákon keresztül.
A történelmi múlt és a hazafiasság mögött bújkáló fegyver lobbi esete a fogyasztói társadalomban kitermelt hulladék emberanyaggal.
Az egyszeri fanatikusoktól a tömegpszichózison át az előítéletekig, a feldolgozatlan traumáktól a munkahelyi szemétségekig, sok problémát érint, így vázol fel egy beteg, önpusztító társadalmat.
Miként alakítjuk a rendszert és az miként alakít minket?
A pusztulat rendszer válogatás nélkül darálja a hamburgerbe a húspogácsát, lehet rendfenntartó, ártatlan, vagy "vegán mészáros" egyre megy. Az egyetlen döntés hogy kérünk-e belőle, vagy tovább állunk.
A mizantróp igazságképe legalább olyan sérült, mint amennyire a rendszer deformált.
A nagy képre öszpontosít, logikai ugtásokban halad feszes tempóban. Több zavaró hiba ellenére, egyszer mindenképpen érdemes.
Az Eszeveszett mesék után mennyire vártam, hogy Damián Szifron ismét rendezzen! Kilenc évig semmi, aztán végre itt a Misanthrope! Nem vagyok biztos benne, hogy megérte a várakozás. Nem véletlenül nincs körülötte felhajtás. Kifejezetten jól induló sorozatgyilkosos thriller, ami aztán fokozatosan veszít lendületéből. Szifronnak egy idő után fontosabb, hogy pl. a húsipar visszásságaival foglalkozzon, mintsem betömje a forgatókönyvben lévő lyukakat a nyomozással kapcsolatban. Valahogy most az is zavart, hogy ezerszer látott karaktereket kapunk, mindenképp több eredetiséget vártam volna, bár lehet, hogy túl magasan volt a léc a rendező előző filmje miatt. Talán egyszer újranézem.
Nos...
Damián Szifron ugyan messze nem készített olyan fantasztikusan jó filmet mint az Eszeveszett mesék, de a Célt tévesztett élet teljesen rendben, sőt alapvetően egy teljesen jó krimiről beszélünk. Shailene Woodley nagyszerűen játszik, ez igaz szinte mindenkire. Van benn 1-2 piszok erős gondolat az élet mocskosságáról, melyekkel nem tudtam nem egyetérteni. A gyilkos karaktere egy egészen érdekes figura, Szifron remekül tette, hogy nem mutogatta premierplánban. A mumustól akkor lehet igazán félni, ha nem látjuk, csupán érezzük tetteinek hatását. Az akciók remekül megkoreografáltak, kellő helyen, kellő mértékben vannak elhelyezve. Zeneileg is több mint rendben vagyunk, kifejezetten passzol a film hangulatához, sőt mitöbb, kiválóan festi tovább azt. A nagy szarzuhatagban, mely ömlik reánk, üdítő kifogni egy jó filmet.