Hasadék (2021) ☆ 👁

Ravine

(Krasznahorkai Balázs)

magyar dráma

3,7
★★★☆☆
30 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2022-01-13 18:46:50 oscarmániás (?) #14

https://kritikustomeg.org/forum/61/konyvajanlo
https://kritikustomeg.org/forum/190/programajanlo ebbe beleférhet a kiállítás is. :)

előzmény: somogyireka (#13)

2022-01-13 18:40:15 somogyireka (5) #13

Köszönöm a könyvajánlót.Jó lenne itt ilyen topik is, meg kiállításos.

előzmény: Ugor (#12)

2022-01-13 17:21:38 Ugor (?) #12

Off: minden elérhető könyve megvan, tanítani kéne mindenhol. Az a tapasztalatom, hogy az igazi problémások nem értik. Nem is fogják. Rémes! Harari egy választóvíz. Aki érti, megfogadja, meg van, akiről lepereg. Pedig ha mindenki komolyan venné! Talán egy esély a világnak!

előzmény: ryood (#11)

2022-01-13 14:36:05 ryood (5) #11

off: én most olvasok tőle először, de teljesen letaglóz az a gondolkodásmód, ill. jövőkép, amit felvázol...nagyon örülök, hogy most élek, és nem 50 é0-100 év múlva.

előzmény: Ugor (#10)

2022-01-13 12:07:59 Ugor (?) #10

Azt hiszem, Yuval Noah Harari tette hozzá a legtöbbet az elmúlt években a világnézetem alakulásához.

előzmény: ryood (#8)

2022-01-13 11:57:18 somogyireka (5) #9

Off...utálom, hogy úgy tűnik, különbözőek vagyunk, semmit sem utálok ennél a ténynél jobban. Úgyhogy folytatom a filmnézést abban a reményben, hogy a legközelebbinél eltűnik a különbség egy időre megint.
Szabad akarat?...ja,ja, erről nekem is mesélt annak idején az óvó néni. Azóta hála istennek senki, akit komolyan vehetnék..

előzmény: ryood (#8)

2022-01-13 11:40:15 ryood (5) #8

nem gondolom, hogy baj lenne veled.
közhelyesen hangozhat, de tényleg annyira különbözőek vagyunk, és más a befogadásunk, érzékelésünk. ez a művészetek befogadásánál hatványozottan érvényes.
és ahogy írtam, valóban van olyan, amikor érezhetően nulla köze van a szerzőnek a művéhez. pl valami trendi témára rááll, és készül valami tákolmány forgatókönyvnek, amit aztán megrendez egy másik ember...de a hasadékkal biztos nem ez a helyzet.
engem vitt végig magával (bár emlékszem, kellett kis idő, amíg totálisan rá tudtam hangolódni, illetve felfogni, hogy mire is megy ki a játék, de aztán onnan sínen voltam végig, egyre erősebben)
szóval nekem az utolsó dolog a "mű" lett volna, ami eszembe jutott volna róla.
miért van az, hogy te nem tudod átélni unod, én és más meg igen? akkor hogy lehet kijelenteni valamiről, hogy valódi vagy sem?
kicsit off, de azért nem teljesen: most olvasom Harari Homo deus című könyvét. egészen elképesztő olvasmány. ír a szabad akaratról is, illetve arról, hogy az nem létezik, és ezt tudományosan bizonyítja is. mert, hogy mikor meghozunk egy döntést, vagy csak szimplán lesz egy gondolatunk, mennyi minden kémiai reakció történik a testünkben, mennyi véletlenszerű dolog függvénye is, és még a múltbéli tapasztalataink is befolyásolnak...akár egy gondolatot is...az egész testünk, lényünk sok algoritmus-program sokasága...akkor most képzeljük el, mi történik velünk, mikor nézünk egy filmet...mennyi mindenen múlik, hogy élvezzük vagy épp unjuk a látottakat...és akkor utána jön az, hogy próbáljuk megérteni magunkat, miért untuk, miért élveztük...

előzmény: somogyireka (#7)

2022-01-13 11:13:50 somogyireka (5) #7

Érzéseket próbálok körbeírni, a világ káprázatvoltáról hallottam, de mit kezdjek a tudással.
Lehet, sőt ezek szerint biztos, rossz irányból közelítek afelé, hogy leírjam, untam, nem tetszett, műnek tűnt nekem. Hogy ennek mi az oka, nem tudom, de továbbra is meg akarom érteni legalább magam. Ám sejtésem szerint az átélés és a mű valódisága mögött van valami kapcsolat, ami nem a tudatos szinten hat a nézőre.

Ám nyitott vagyok bármily más ötletre, hogy mi lehet velem a "baj", mikor filmet nézek..mit kell ilyenkor nézni? úgy hiszem, néha inkább a vásznat nézem, az alapot...

előzmény: ryood (#6)

2022-01-13 10:58:11 ryood (5) #6

nekem ez a "hozott anyagból" lehet csak hiteles, erős az alkotás alapállás problémás.
ezek szerint csak olyan mű lehet "igazi", ami megtörtént szerzőjével az úgy nevezett "valóságban". tele van az irodalom, a filmművészet, a színház stb. egy csomó katartikus remekművel, ami fiktív, nem történt meg szerzőjével, vagy egyáltalán senkivel, mégis borzasztó ereje van, mert nem ez adja egy alkotás igaziságát, hanem az, hogy képes-e rámutatni valami nagyon érvényesre, az igazságot keresi-e, s azt őszintén teszi-e. ha képmutató, hamis valami, na az már tényleg erőtlen, és kamu lesz.
persze vannak nagyon csinált történetek, ezt elismerem, amikor már tényleg átüt, hogy az alkotónak semmi köze az ég világon a művéhez, de a Hasadék esetében nem erről van szó.
te, aki szintén tudod, hogy minden káprázat és jelenség a világban, miért pont itt ragaszkodsz ahhoz, hogy csak akkor lesz igazi valami, ha megtörtént ténylegesen a fizikai valóságban?

előzmény: somogyireka (#5)

2022-01-13 10:37:52 somogyireka (5) #5

támasztéknak veszem a bejegyzésed a sok pozitív kritika mellett.

Túl sok dicsérő írást olvastam a filmről, így nekem is elvárásaim voltak, pedig számomra messze nem hozta az ígért szintet. Persze elfogadóbbnak kellene lenni első nagyfilmes rendezőnél, meg ilyenek.

Megint az unos-untalan szajkózott képzeteimmel jövök, hogy csak hozott anyagból lehet igazi filmet készíteni. Ja, jót valószínűleg lehet, de az kevés. Hiába a csodálatos erdélyi hegyek, erdősök, a nagydráma apa és fia között, számomra nincs igazi ereje a filmnek. És minden bizonnyal azért, mert egy jól megírt, igazából csak kitalált filmet láttam.
Talán alkotáskor tényleg az számít, mennyire a mienk a történet, mennyire égető, mennyire valóban létszükséget a létrehozása, ez a befolyásolhatatlan szándék teremti meg a műalkotás alapját, erre nem lehet tudatosan hatni, ez létrejön abban a pillanatban, hogy az íróasztal, a fehér vászon, a kifaragásra váró kőtömb elé leülünk. Itt dől el, hogy az alap valóban a mienk-e vagy csak egy divatos/drámai/tragikus...történetet akarunk alkotni, mert megtanultuk, hogy kell. Talán épp Nemes Jeles mellett asszisztensként. És úgy tűnik, elég a színes, szagos nagydráma minden valódi, égető, énben gyökerező hivatkozási pont nélkül.

Persze tudom, hogy a filmbéli apa-fiú drámáját akár az élet is írhatta volna, és hogy pár lejért már embert ölnek, és, hogy akit már magzatként el akartak hajtani, az egész életében öntudatlan ezzel kínlódik. Persze lehet aztán terápiázni, kozmetikázni a fájdalmat, de az úgyis ott marad. Végül is egy ilyen élet arra jó, hogy az ember alapból a lét instant fájdalmával szembenézzen, és ne áltassa itt magát semmivel igazán azelőtt, hogy az egyetlen valódi kérdést megoldotta volna. De idáig most minek is jövök el...csak úgy eszembe jutott a film kapcsán.

(a színészjátékot, Molnár Leventét viszont nagyon szerettem nézni)

előzmény: Umberto (#1)

2021-09-14 23:49:34 Benny Bug (4) #4

Az elején kicsit túlzottan visszafogott történetmesélés és pár apróság ellenére a Hasadék olyan film lett, amit tulajdonképpen bármelyik rendező boldogan elfogadhatna első nagyjátékfilmjének. Szépen felépített, szomorú-komor hangulattal bőven átitatott, keserű dráma, ahol egyik karakter sem igazán fekete vagy fehér. Tudom, sokszor ellövik ezt, de itt kérdés nélkül igaz is volt a filmre. Meglepően realisztikus, ebben a "világban" mindenki a saját boldogulását keresi, miközben nem rest bárkin átgázolni ahhoz, hogy ezt elérhesse. A fordulatok szépen illeszkednek, a karakterek esendősége, érzelmei pedig a viszonylag rövid játékidő ellenére gond nélkül átjönnek. Fontos, érzékeny témákat is taglal, miközben végig azt éreztem, hogy a szűkös költségvetés ellenére nemzetközi színvonalú munkát látok a vásznon. Az utolsó harmadban előtérbe kerülő finom szimbolizmus és a visszafogott képek, valamint a remek, alapos színészi alakításk szintén nagy erősségei a Hasadéknak. Kicsit a Valan jutott eszembe, csak itt több a dráma és kevesebb a krimi/bűnügy. Viszont a csontig hatoló, rideg setting itt is, ott is alap. Kellemes meglepetés, még sok ilyen magyar film jöhet, várom őket nagy szeretettel.

2021-09-11 05:22:01 dittike (4) #3

Kicsit fura lehet a magyar szemnek ez a film, hiszen Romániában játszódik, ráadásul egy igen kiterjedt erdős területen, ahol a román-magyar ellentét eléggé kiéleződik, ha még nem lenne sok az amúgy is zűrös apa-fiú viszony bemutatása.

2021-09-10 23:30:08 ryood (5) #2

ez a film tömény hipnózis. meditáció, utazás konkrét és átvitt értelemben is.
mindez egy tökéletesen autentikus máramarosi környezetben, miliőben.
lassan, de biztosan kibomló lélektani trip, a végén robbanásszerű katarzissal, olyan nyitott és egyben tökéletes lezárással, ami után bőven van min agyalni, a rendező hagyja továbbfonni a történetet a nézőnek, akár több irányba is.
az egészen szenzációsan van felépítve a kezdeti "semmiből" a vulkánkitörésszerű robbanásig.
és persze mikor máskor játszódna ez az apák-fiúk-bűnök-bűntudatok-bűnösök és egyben ártatlanok- történet, mint húsvétkor, amikor is Krisztus feltámad, valóban feltámad.
gyönyörű metaforák, elképesztően gyönyörű táj, még gyönyörűbb fényképezés, és a hangok, zajok, zenék...na utóbbiak emelik az egészet valami éteri szférába (azok a finom dobolások.....)
"sajnos" csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni.
Molnár Levente valami frenetikusan jó, persze a többiek se maradnak el mellette, de Levente urall minden képet jelenlétével...
azt meg fel nem foghatom, hogy egy elsőfilmes rendező, hogy tudott egy ilyen remekművet összerakni...de le a kalappal Krasznahorkai Balázs előtt.
köszönöm az élményt. eddig az év filmje minden kétséget kizáróan.

2021-09-09 20:57:13 Umberto (2) #1

Ez mitől olyan jó film? Itt is én vagyok az első, akinek nem tetszett, és a moziban is mindenki hosszú percekig dermedt csöndben ült a székében.
Én egy unalmas, ritmustalan, érdektelen filmet láttam. Ráadásul nemcsak a szememmel lehet baj, hanem a fülemmel is, mert sokszor alig értettem, mit mondanak a szereplők. Pedig a kritikák szerint ők is briliánsan játszanak.