Elveszett paradicsom (1962) ☆ 👁

(Makk Károly)

magyar dráma

4,1
★★★★☆
73 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-12-16 12:24:34 Kerno (5) #10

Sarkadi Imre, Makk Károly, Törőcsik Mari, Páger Antal, Pálos György - ezen film alkotói (természetesen mindenki dicsértet érdemel a film készítői közül), köszönjük. Nagyszerű film az élet, a tehetség eltékozlásáról, meg arról, hogy akkor is van egy kis remény a boldogságra, amikor minden összeesküdött az ember ellen. Nyomasztó a film képi megjelenítése, a hideg, szürke, téli Balaton, de nyomasztó a tragédia is, amit a főhős életét kettétöri. Mit lehet ilyenkor tenni - talán semmit, sokan összeroppannak és várják a végzetet, néhányan még keresik a kiutat a helyzetből, ami meg nincs. Viselnünk kell a tetteink következményeit, de a bűnhődés után akár boldogok is lehetünk, a remény él életünk végéig. A főszereplők hitelesek, a film végig élvezetes, és érdekes nézni az 1962-es vidéki élet mozzanatait, kordokumentum.

2021-12-16 09:26:41 offerus (5) #9

Szerettem volna írni a filmről, de ezt elolvasva inkább letettem a tollat. Nem szoktam ilyet tenni, de most egészében idemásolom:

„Azt gondoltam, hogy majd könnyedén átlépek rajta, a kisvárosi könyvmolyon. És lám, ő 75 évesen is kijárt a szövetkezeti parasztoknak vinni a palántákat. Olyannak kellett volna lennem, mint ő..."

Mintha egy egész, magát az előzőnél jobbnak és okosabbnak gondoló társadalom mondana magára ítéletet a Sarkadi Imre kiváló drámáját feldolgozó Makk Károly-filmben, amelynek - mellesleg - egy bizonyos Örkény István írta a forgatókönyvét (ő akkor még "le volt tiltva", így nevét nem tüntethették fel a stáblistán).

50 év nyilatkozik itt, 5000 évvel szemben.

Valami teljesen új, önmagát radikálisan és gyorsan elpusztító, öntudatlan és ezért tulajdonképpen bűntelen beszél. Generációk és generációk áldozták fel magukat, lettek földdé - élettelen tömeggé, melyből mégis élő növekszik - hogy ő megszülessen.

Most mind halottan fekszenek, egy emberként kiterítve, az Atya testében.

"Isten sírja reszket a Szent Honban!"

A (tékozló) Fiú pedig csak rezignáltan tudja összeszedni gondolatait, miközben a Szentlélek, a mindent átjáró erő, még csak alig ébredező szándék...

Az Atyát Imre bácsinak hívják.

Imre - a tisztaság jelképe a "magyar mitológiában". Egy csöndes és bölcs herceg, aki érdemei szerint jutalmazza csókjaival kortársait, de sok mindent képes kiállni azért, akit szeret.

Most öregember. Botanikus. Meglett és tapasztalt, csöndes és hallgatag.

Nem emeli fel szavát, nem vádol. Nem Fiú ő már, nem Herceg - ő az Atya. Nem haragvó Atya, nem villámait szóró Atya. Olyan bölcs, olyan szeretetteljes Atya, amilyen Atya talán nem is létezik e földi körökön belül. Az az Atya, aki könnyelmű fia egy szavára kiadja az örökséget, s aki az elherdálót nyugalommal és bölcsességgel várja vissza hajlékába. Leülteti és borral kínálja, semmijét nem sajnálja tőle.
Nézi a Fiút - a nők kedvencét, a sikerembert - ahogy élet és halál szent dilemmájával viaskodik. Őt is oly sok minden érte 75 esztendő alatt. Látta és bőrén érezte a 20. századot. Mégsem törték meg, mégsem fosztották meg erejétől - belül szilárd, erős, változatlan maradt.

De a Fiú más. Ő nem olyan, akit külső erők viharai tépáztak. Az ő romlása sokkal gyorsabb és biztosabb, mert őt belülről, a lehető legmélyebbről feltörő láva kínozza. Megölt egy asszonyt, s megölte gyermekét - szándékolatlanul, de megtette. Saját szeretője volt az asszony és saját gyermeke a gyermek.
Bűnéért hosszú évekre ítélik majd, vezekelnie kell. Bőven és sokat.
Szenvedi, nyögi Kálváriáját, pedig még alig kezdett neki. Arca közben sokszor hirtelen fájdalmas görcsbe rándul.

Zoltánnak hívják őt - szerepe csakúgy jelentős, mint Imréé. A honalapító Árpád fiát, utódát hívták így - Zoltán. Azt mondják, nagy örökséget vett át, nagy apától, de hamar is halt meg.

A ma még élő, de holnap már kiterített Atya, halott Atya örökében csak szédeleg, cselekvésre mind nehezebben képes...

Ám megjelenik a Szentlélek.

Gyönyörű, életteli és szűz. Még innen fájdalmon és innen szenvedésen, hiszi és vallja szerelmét, mint a fű zöldjét és az ég kékjét.
Mirának hívják - nevének nyomát sem lelni a "magyar legendáriumban". Neve furcsa és idegenszerű - csodálatraméltót jelent.
Térdre kényszeríti az Atyát és a Fiút: egy pillantással, egy édes-bús megjegyzéssel, bimbózó nőiességének valami ártatlan megnyilvánulásával. Vagy csak egzotikus idegenségével, amellyel bárhol otthont formál és lelket ad neki.
Kolozsvárról jött - messziről, nagyon "máshonnan". Furcsa történeteket mesél, és mindegyik közben mond valami olyan ellenálhatatlant és édeset, hogy a szív is megreszket belé.
Egy szava: ítélet.
Mert minden szava ártatlan és új...

Sarkadi Imre drámája a "felhalmozó, gyűjtögető" apa és a "tékozló" fiú ellentétére épít, amelyet végig is visz, a maga módján. Makk filmje azonban teljesen máshova helyezi a hangsúlyjeleket - először is leépíti a Zoltán, Imre bácsi és Mira közti dialógusokon kívüli párbeszédeket, ezáltal csak erre a három emberre szűkítve a történetet, másrészt Imre bácsi és Zoltán konfliktusával egyenrangú pozícióba helyezi Mira és Zoltán kapcsolatának problematikáját is. Végezetül pedig, míg Imre bácsi a darab végéig életben marad, addig a film közepén meghal.

Abban, hogy a mozis átdolgozáshoz kreált párbeszédek minősége remekül konvergál a drámában találhatókkal, nagy szerepe van annak, hogy az "eredeti művet", mint sorvezetőt követő szándék helyett a filmre való átültetés nemes törekvéssel és kivételes képességekkel párosul.

Ez nem egy dráma filmre alkalmazása - ez film. Hogy ez meg is jelenjen a kész alkotásban, sok a szavaktól tartózkodó szekvencia: mint a jégen történtek, a halottmosdatás vagy a kóválygó Zoltán jelenetei.

A míves alapanyag, az eredetivel konvergáló parafrazeálás mellett pedig itt van a három főszereplő, korszakalkotó tehetség lenyűgöző játéka is: Páger Antalé, Pálos Györgyé és Törőcsik Marié. Páger a szótlan, csöndes, és rendkívül türelmes öreg karakterét felkavaróan hitelessé teszi, Törőcsik Mari a már több filmből megismert cserfessége mellett itt valami többet, valami sokkal drámaibbat is meg tud jeleníteni, Pálos György pedig rengeteg értékes apróságot rejtett gesztusba és mimikába.

A film Elveszett Paradicsoma nem az atyai ház melege vagy az orvosi egzisztencia biztonsága, kényelme.
Az Elveszett Paradicsomra Mira szemein keresztül láthatunk - egy pillanatra - rá.

"S ha tettdús életed / Zajában elnémul ez égi szó, / E gyönge nő tisztább lelkülete, / Az érdekek mocskától távolabb, / Meghallja azt, és szíverén keresztül / Költészetté fog és dallá szűrődni. / E két eszközzel álland oldalodnál, / Balsors s szerencse közt mind-egyaránt, / Vigasztaló, mosolygó géniusz."

Ez Mira és még sokkal több annál - Szentlélek. Amely megváltja a Fiút szenvedéseitől s nemcsak visszahelyezi elveszett Paradicsomába, de megmutatja neki a mindent - a Mindent, ami egyszer majd az övé lesz.

S várhat többet Férfi Nőtől?


Szerző, megjelenés: Vinogradov, 2013 március 10.

2013-01-02 11:39:55 Tenebra (5) #8

Mit tehet az ember a szilveszteri berúgás után másnaposan, ágynak esve, legyengülve? :D Hát persze, hogy filmeket néz!

Gondoltam, sort kerítek erre, úgysem láttam még. Nagyon zseniális! Makk Károly ugyanazzal a finom kidolgozással él, mint a Megszállottakban. Apró mozzanatokból, pusztán a cselekvésből érzékeljük, hogy mi zajlik le a főhősben. S ez a filmje sokkal inkább "antoniónis", mint a Megszállottak. Habár itt nem egy elvont értékrend-válság, hanem egy konkrét (véletlen) orvosi műhiba miatt üresedett ki és vált reménytelenné a főhős. Ez talán kicsit eltávolítja Antonionitól, de a megvalósításban, a karakterrajzban Makk mindenképp az olasz mestert közelíti. Talán pont ez a film gyengepontja, hogy igazából ezzel nem tudja egy általános korproblémává duzzasztani a főhős szenvedését, hanem inkább egy egyéni morális dilemma marad csak. Kár.

De amúgy rendkívül jó film, kiváló színészekkel. Én Törőcsik Marit kiemelném. Nagyon szokatlan volt tőle e szerep, de szerintem egy színész tehetésge nem abban nyilvánul meg, hogy mindig ugyanolyan karaktereket hoz, hanem abban, hogy mennyire tud változatos figurákat eljátszani. Neki ez nagyon jól megy. Szinte minden 50-80-as évek közti filmjében más. És itt is egészen meglepő volt. Nekem tetszett.

2011-12-05 01:51:14 tractorking (4) #7

Az '56-os forradalom leverése utáni kábulatból a 60-as évek elején kapott új erőre a szellemi élet.
A lassan kibontakozó (és viszonylagos) politikai enyhülés éveiben, egyre több rendező merte vállalni saját véleményét, s kísérletezett az eddigaktől eltérő dramaturgiával, oldottabb kamerakezeléssel, az emberi lélekben végbemenő folyamatok érzékeltetésével.

Mind több olyan film készült, amelybe az alkotó beleszövi gondolatait, nyugtalanító töprengéseit, kételyeit.
Ilyen "töprengő" film az Makk Károly Elveszett paradicsom-a is.

Érzékletesen járja körül azt a szituációt, amit a főhős a bűn elkövetése után érez.
Szécsényi Ferenc operatőri remeklése a téli Balaton kopársága, a csonkolt fák, kihalt, késői vasútállomás ezt a lelkiállapotot tükrözik.
Bármilyen üressé is vált a világ Zoltán számára, Mira iránt támadt szerelme rádöbbenti: érdemes a bűnhődést vállalni. S egyuttal fölsejlik előtte a megváltás lehetősége is a Mira nyújtotta reményben.

Szép, elégikus hangulatú film, epizódjai lélektanilag kidolgozottak. Páger és Pálos György nagyszerűen ábrázolják a bölcs, kiengyensúlyozott nyugdijas tanárt és a belső zaklatottságából feloldást remélő orvost.

2011-04-21 16:10:42 jesi (5) #6

Lehet, én azt kb 10 éve láttam és csak halvány emlékeim voltak.

Mindenesetre nálam benne lenne a Makk Károly top 4-ben a Szerelem, Erkölcsös éjszaka, Macskajáték mellett

előzmény: zéel (#5)

2011-04-20 18:18:15 zéel (3) #5

OK! A képek szépek voltak. (Néha túl szépek is. Legalábbis, helyenként, funkciótlanok.)
Hatás ügyben pedig nem tudok vitatkozni. Az magánügy!
Lehet, ha nem előző nap látom a Mihályfi félét, Páger utolsó filmjét (ami felkavart rendesen!), akkor másképp értékelem ezt.
Egyébként előre mondom, a Mihályfi-féle (tévé)film sokkal szegényesebb, de engem mégis sokkal jobban megfogott. Talán az erőteljes színészi játék?

előzmény: jesi (#3)

2011-04-20 17:23:12 pókmacska (5) #4

Most már látni szeretném a másik változatot is!
Egyébként így nem tudok összehasonlítani...lehet, hogy nem is kéne...
Nekem nagyon tetszett így is. Rég hatott rám így film. Egy dologgal viszont egyetértek: Törőcsik kicsit furcsa volt nekem. Ahogy mindig szégyenlősen lehajtotta a fejét...az zavart

2011-04-20 13:51:53 jesi (5) #3

nem értek egyet veled, ez egy nagyon erősen fényképezett és nagyszerű film, hatása alatt álltam egész sokáig.

előzmény: zéel (#2)

2011-04-12 23:30:29 zéel (3) #2

Talán, ha nem tegnap láttam volna a Mihályfi félét...
Röviden: ez a paradicsom - csalódás!
Már a szereposztásnál bukik a film. A női főszerep nem Törőcsiknek való. Hegyi Barbara sokkal jobb ebben a szerepben. Cserhalmi is sokkal jobb, mint Pálos.
Ez a film hosszú és szenvelgő, a másik rövid és drámai!

2011-04-09 17:51:46 zéel (3) #1

Az érdekességeknél említett film itt megtekinthető:
[link]