Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Sándor Pál valamiféle 'ellenállási' krimit forgat le látványos körülmények között, de sem atmoszféra-teremtő iróniája, sem kort idéző alakrajza nem tud életrekelni.
A kor, a hangulat hiteles és szuggesztív megjelenítése mellett a művészi szándék elkallódik, ironikus szemlélete nem tud kibontakozni. Nem marad más, gyönyörködhetünk a felvételek csöndesen elringató szépségében. Mert Ragályi Elemér operatőri munkája e nosztalgikus múltat idéző képek költészetével, emlékezetes remeklést nyújt.
Lágy költői tónusok és keményre exponáltak részletek teremtik meg egyidejűleg a múlt varázsát.
Bármennyire is egyenetlen a film, érdekes kísérletnek is tekinthető; igaz egy nem igazán sikerült kísérletnek: a mozgalmi kalandosat a nosztalgikus-ironikussal próbálta elegyíteni.
Sándor Pál ritka kudarcainak egyike.
Reális választás bizonyos szintű kudarcnak értékelni, de az szerintem kérdés, hogy nem-e éppen ilyen filmet szerettek volna csinálni. Abban a korban, de még jelenleg is eléggé ellentmondásos korszak volt amit feldolgoztak és azóta hiába változott róla az általános vélekedés, szerintem kijelenthető, hogy maga a film is inkább óvatosan hömpölygő képfolyam, aztán ki mit érez ki belőle, lát meg a hullámokban csillanni, az már ránk van bízva.