Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Na ez az egyetlen Jancsó film, amit nyugodtan végig bírtam nézni, és úgy ahogy, (eltekintve a szokásos Jancsó-féle formanyelvtől), még szerettem is.
Jancsó tanyák iránti vonzalma ebben a filmben legalább értelmet kap, és végre nem úgy néz ki a ház, mintha kartonból vágták volna ki (mivel romos), és az elmaradhatatlan felsöprés sem olyan feltűnő (mivel dimbes-dombos a táj). A két főszereplő pedig végre hiteles, szerethető figura, hiteles reakciókkal. Hála Istennek különböző nyelven beszélnek, így nincs túl sok dialógus, úgyhogy a párbeszédek sem mesterkéltek.
Igaz, régen láttam, de emlékszem, hogy megfogott a két, egymással ellentétes oldalon harcoló katona között szövődő barátságféleség. Szóval jó kis pacifista sztori, és jók a színészek is.
Az alaptéma kicsit hajaz a Negyvenegyedikre, de ott egy férfi és egy nő a két ellentétes oldalon harcoló katona, akik között "barátság" szövődik, mondjuk, azért az izgalmasabb verzió. :-)
Nagyon érdekes volt hogy szinte csak orosz beszéd hallatszik és félszavakat értettem meg belőle de a képiség miatt így is élvezhető és érthető ennek a különös barátságnak a története.