The Dreamers (2003) ☆ 👁

Álmodozók
Innocents

(Bernardo Bertolucci)

amerikai-angol-francia-olasz dráma

3,8
★★★★☆
450 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2019-12-23 03:00:25 The Cortez (4) #34

Ez a film több párhuzam miatt is az Az utolsó tangó testvérfilmje. Olyan, mintha a rendező annak sikerét és botrányait szerette volna megismételni a XXI. század elején.
A mozi legnagyobb erénye, hogy annak ellenére sem unalmas, hogy Bertolucci már megint egy csomót politizál benne. A narráció 1000-el viszi előre a cselekményt, a 3 főszereplő furcsa kapcsolata érdekessé teszi, Eva Green meztelenkedései + a perverz szexjelenetek meg értelemszerűen sokat dobnak rajta. Bernardo nem spórolt sem az erős képsorokkal, sem a meglepő fordulatokkal, sem az utalásokkal. Több ismert rendezőt, illetve még több filmet említenek benne, utóbbiak előtt a híressé vált snittek megidézésén kívül, rövid bevágásokkal tiszteleg a készítő.
Igényes megvalósítás, polgárpukkasztás, valamint fiatalos jelleg jellemzi, amihez rengeteget hozzáadnak a régi rock 'n' roll trackek.

2013-11-20 09:46:00 BonnyJohnny (3) #33

Durva az imdb-s pontszám a jobb felső sarokban. :D

2013-11-20 09:31:33 Kalevala (4) #32

Remek film tele szenvedéllyel, vággyal, kiváncsisággal,álmokkal Így is kell ebben a korban. Ez az, ami tetszett a filmben, ez az olthatatlan szomjúság az ismeretlen iránt, a kisérletezés vágya, a habzsolni akarás. Ez a MINDENT, de MOST, AZONNAL-érzés. Az a dolga az ifjúságnak, hogy mindent kipróbáljon, ami lehetséges, és hogy utána lépjen tovább és vigye magával azt, amit ez a kor adott.

2013-06-01 13:19:32 sleepingdancer (3) #31

Egyszerre nosztalgikus, romantikus óda az ifjúsághoz, és leszámolás annak lázadásmitoszával, illúzióival. Bármennyire szép is a franca újhullámból, a szexuális szabadságból, a maoista-balos 68-as forrdalamiságból és a huszonévességből összegyúrt mítosz, a film megmutatja a fonákját is. Hiszen e mitosz megtestesítői, a francia testvérpár a papa által pénzelt gyerekek, felnőtt párkapcsolatra és politikai tevékenységre egyaránt képtelenek, míg velük szemben az amerikai srác fokozatosan valamiféle ellenponttá válik, aki igyekszik felnőni. Az egész filmet ez az ellentét mozgatja, és talán a legszebb az a folyamat, ahogy az eleinte mamlasz-szégyellősnek, éretlennek tűnő Matthew végül is fölébe kerekedik az álmodozó franciáknak. Szerethető film, de egy kissé súlytalan. Hármas és négyes között.

2012-07-01 15:02:43 kovilaci89 (4) #30

Jó az olyat amikor feszegetik a belefér és a tabu határait. Nekem bejön az ilyen, hogy Párizs 68' forradalmi hangulat .stb

2011-12-16 11:30:37 lonka (4) #29

Zseniális film, de szerintem a legvége nem volt eléggé átgondolva, nem adódott a fiú személyiségéből a cselekedete, ezért furcsa és érthetetlen volt
Csak emiatt 4-es, nem 5-ös

2011-07-04 10:38:58 hedike (4) #28

Számomra is a vége tűnt valahogy befejezetlennek..
Viszont, ha párhuzamot kell/próbálunk húzni valamivel, akkor egyetértek azzal, aki (egy másik fórumon) Szerb Antal: Utas és holdvilág című könyvével hozta párhuzamba, noha a fő mondanivaló más.

2010-10-01 19:34:02 BonnyJohnny (3) #27

Engem is nagyon összezavart ez a film, mikor először láttam. Igazából fogalmam sem volt, hogy miről szól pontosan. Talán pontosan semmiről, hanem csak úgy nagy vonalakban, pia és drog által homályosan mindenről. Lázadásról, dekadenciáról, szexről, és egy elég érdekes életérzésről, ami valljuk be, csábító, csak a legtöbben nem merik átengedni magukat neki (én sem). Valaki összehasonlította az utolsó tangóval. Nos, én abból már első nézésre is többet értettem mint ebből, de akkor még az is öncélúnak tűnt. Aztán napokkal később, emlékszem, zuhanyzás közben esett le, hogy bazd meg! Bár teljesen talán (valószínűleg) még most sem értem. Majd valamikor garantáltan újranézem.
Ez a film sem nézés közben nem fogott úgy meg, sem utána nem agyaltam (igazából percekig sem, nem, hogy egy hétig), és a "bazd meg" érzés sem jött. A filmet egy vállrándítással elintéztem. Lehet, hogy a film sokkal több mindenről szól, csak én (és még jó pár fórumozó) nem értjük.
Mindenesetre nekem ez öncélúnak tűnik. Mielőtt valaki engem is letámadna, az Utolsó tangó nem. Elfogadom, hogy a hiba az én készülékemben van, de nem.

Eddig mindenki megjegyezte, és élszemérmeskedőnek érezném magam, ha én nem tenném. Eva Green csodálatosan szép, és a szerepében ellenállhatatlan romlottság, tipikusan az az Éva, akinek a kezéből nem csak az gyümölcsöt, de a kígyót is megenném.

Amúgy a film beállításaival, fényképezésével, vágásaival, meg úgy jeleneteivel semmi bajom.

2010-10-01 11:56:24 Rituska (4) #26

Engem nagyon összezavart a "The Dreamers". Még mindig nem tisztult le pontosan, mit is láttam, mit akar ez alkotás. Egy dolgot azonban biztos köszönhetek Bertoluccinak, szerelmes lettem Garrelba. Összességében azt hiszem többet vártam, igen sok ismerősömnek ez az egyik kedvenc filmje, és ódákat zengtek róla. A filmbevágásokkal nem igazán tudtam mit kezdeni, én személy szerint nem voltam elájulva tőlük, bár zavarni sem zavartak. A politikai, forradalmi szálát kissé kidolgozatlannak érzem, valóban nagyobb hangsúly van a szereplők szexuális életén, ami nem feltétlenül róható fel negatívumként. A végét én is összecsapottnak érzem, mintha kicsit "elfáradt" volna az egész. Semmiféle frenetikus hatást nem váltott ki belőlem a film, bár engem is végig lekötött, és néhány jelenetet egyértelműen zseniálisnak éreztem. De azt hiszem valamiért nem állt össze egy egésszé, vagy nem tudom........ A színészek briliánsak, különösen Garrel. Eva Green csodálatosan szép, szinte eggyé válik a varázslatos francia hangulattal, finom, nőies, ellenállhatatlan. Azok a jelenetek, amikor Garrel a zöld zakóban flangál, guberál, stb.... gyönyörűek. Hihetetlenül működik ez a férfi a kamera előtt. Talán túl sok a mondanivaló, és emiatt olyan "bombaként" hatott rám az egész. A lázadás, a totális szabadság, a költészet, a korlátok nélküli szexualitás, a filmművészet szeretete, a szülő-gyerek viszony összetettsége, a beteges testvéri ragaszkodás, francia-amerikai különbözőségek, sok, sok, sok. Olyan érzésem támadt közben, mintha mindent elakarna mesélni, mindent megakarna mutatni a film, "lemezteleníti" önmagát, és ezzel hirtelen nem tud mit kezdeni a néző. (Illetve, hát én nem tudtam mit kezdeni vele.) Mindenképp erős film, valószínűleg majd újra kell néznem......

2010-04-05 22:07:46 Kremy (4) #25

Már háromszor láttam,szeretem ezt a filmet,engem lekötött végig és nem tekintem öncélúnak,hiába kap nagy szerepet benne a szexualitás.(míg a Ken parkot meg ilyeneket annak tartom és nem kifejezetten kedvelem,persze nem egy lapon említendők)
A zene nagyon jó mindvégig amúgy,számomra ez sokat hozzátesz. Ami viszont elvesz belőle és amiért 3/4edet adok rá,az a vége.Számomra összecsapott,kissé befejezetlen.Amilyen jó a film,olyan rossz a vége.

2010-02-13 13:11:14 Tams (5) #24

Fantasztikus film, a filmművészetről, és annak szeretetéről! A Forradalom ami nem kap túlsok szerepet, szerintem a filmek láthatatlan forradalmát jelképezi! A zenék nagyon el lettek kapva benne, ami sokat dob a hangulaton!

2009-02-13 20:16:39 ThomYerk (5) #23

szerintem is ez a "megoldás", vagy inkább ez tetszik jobban. bertolucci azért eléggé elkeni a forradalom témáját ahhoz, hogy ne elsődleges történetként kezelhessük. de mindenkinek ez saját dolga

előzmény: Paul Ricard (#19)

2009-02-13 19:20:27 puttancsospeti (2) #22

"Eva Green-nek meg szép mellei vannak."
Számomra ezzel ki is merült minden pozitívum ebben a filmben.

előzmény: Jereváni Rádió (#3)

2009-01-28 16:29:01 ronin07 (?) #21

És pontosan: Matt, Theo és Isa, illetve ahogy teszik, amit tesznek azáltal csak diszletként szolgálnak, ez a bajom a filmmel.

2009-01-28 16:26:36 ronin07 (?) #20

"Számomra ezért működik a film."

Számomra meg ismertetett okokból nem, és az életben nem győzöl meg a film mélységeiről.

előzmény: Paul Ricard (#19)

2009-01-28 15:40:16 Paul Ricard (4) #19

Ezzel az a baj, hogy a hármójuk kapcsolatát(amelyben csak egyetlen, bár kétségtelenül domináns szál az erotika) a szexuális lázadás allegóriájaként kezeled csupán és ez durva leegyszerűsítés. Úgy tűnik a szavaidból, hogy számodra az élet számos területén megnyilvánuló változások állnak a centrumban és a három individuum a háttérbe szorul, díszletnek szolgálnak. Nálam éppen fordítva: a lázadozások a díszlet és a fiatalok a releváns tényező. Számomra ezért működik a film.

2009-01-28 14:47:13 ronin07 (?) #18

Igaz, akkor hadd fogalmazzák másképp: a diáklázadások és a szexuális forradalom közötti összhang nem stimmel. Az újhullám pedig tényleg csak szinesiti a filmet. Az újhullám és a diáklázadások ideológiája azonban egy tőről fakad. De a kettős központi motivumháló közül az egyik még mindig nem stimmel, és Bertolucci rossz koncepcióját minősiti. A rossz párhuzamok rossz filmet szülnek.

előzmény: Paul Ricard (#17)

2009-01-28 14:16:07 Paul Ricard (4) #17

Mivel ez egy zeitgeist-movie, így elég sok mindent bele lehet látni. Szerintem a filmbevágások sokkal inkább egyfajta hommage-ok a korszak nagy művészei előtt, de nem ez alkotja a főszálat, inkább csak színesítik a filmet, így azt sem hiszem, hogy feltétlenül szubsztanciális kapcsolatot kellene keresni az újhullám és a szexuális forradalom között. Az pedig, hogy csak a nemi szervekre fogsz emlékezni belőle, nem hinném, hogy a filmet minősíti.

előzmény: ronin07 (#16)

2009-01-28 12:03:45 ronin07 (?) #16

Hát, nekem a rengeteg filmes párhuzam a szexualitással meg az időbeli azonosság nálam simán felidézte az újhullámot. És ne feledjük, hogy az olyan bevágások, mint Hawks A sebhelyesarcúja hatottak az újhullámra, és azok vezéralakjaira plusz a mozi forradalma, egy képkivágás Belmondóról és a leszámolás nemcsak a papa mozijaival, hanem az értékrendjével is a nouvelle vauge hagyományai, de ide sorolom a kiaknázatlan, vagy inkább rosszul kiaknázott viszonyt a mozi, a szexualitás és a társadalmi lázongások között. Mind jelen volt a hatvanas évek Párizsában, de Franciaország más területein is, és mind egy eszmény alá rendelődtek: a változás alá.

előzmény: Paul Ricard (#13)

2009-01-28 11:56:28 ronin07 (?) #15

Látok kapcsolatot, csak nem helytálló az a kapcsolat.

előzmény: Jereváni Rádió (#14)

2009-01-27 19:11:47 Jereváni Rádió (3) #14

„Egyszerűen nem látok szubsztanciális kapcsolatot a kettő között”

Nem tudom, nekem meg azonnal lejött a két történés közötti párhuzam. Számomra teljesen egyértelmű a kapcsolat, túlságosan is.

Azért az mulatságos, hogy neked az a bajod a filmmel, hogy EGYÉRTELMŰEN NEM találsz kapcsolatot a film két színtere között, nekem meg az, hogy a két színtér között a kapcsolat TÚL EGYÉRTELMŰ. :)

előzmény: ronin07 (#12)

2009-01-27 18:16:59 Paul Ricard (4) #13

Te tudod...csak az a bibi, hogy ennek a filmnek semmi köze nincs a francia újhullámhoz. Ha a filmbevágásokra gondolsz, csak egy újhullámos film volt köztük, Godard Külön bandája. Ezen kívül néhány korai amcsi film meg Bresson Mouchette- jéből a halálforgás, csak ugye ő független alkotó volt.

előzmény: ronin07 (#11)

2009-01-27 18:02:14 ronin07 (?) #12

Persze, makro-és mikroszintű forrongást is láthat(nál), ha odabent nem lenne indokolatlan, amit látsz. Egyszerűen nem látok szubsztanciális kapcsolatot a kettő között, és ez szerintem baj. Nem elég csak a territoriális elkülönítés, olyan a benti szál, mint egy ember szív nélkül vagy egy autó motor nélkül. A szándék nemességében viszont egyetértek veled.:)

előzmény: Jereváni Rádió (#9)

2009-01-27 17:53:55 ronin07 (?) #11

Számomra meg erről: "Jaj, de jó az újhullám" - egyébként az egyetlen értékelhető mozzanat a filmben, kint dübörgés, bent meg üres szex és testnedvek szaga.:)

előzmény: Paul Ricard (#8)

2009-01-27 17:05:18 puttancsospeti (2) #10

Didaktikus. Amolyan, akart, csinált, megtervezett dekadencia és széthullás.

előzmény: Jereváni Rádió (#9)

2009-01-27 16:57:50 Jereváni Rádió (3) #9

„Az utóbbi filmben semmi összefüggést nem láttam szexuális és mozis/ kultúrális forradalom között. Odakinn tombolás, a lakásban meg hirtelen "basszunk" mentalitás. Semmi kapcsolat, csak úgy jön magától.”


Pedig nem értem, hogy nem lehet észrevenni a párhuzamokat. Mindkettő felfordulást jelent, míg kint a téren társadalmi szinten, addig bent a lakásban az emberi kapcsolatok szintjén. Ami kint makroszinten megy, az bent mikroszinten folyik. Mondom, a szándék nemes volt, csak nekem túlságosan szájbarágós lett a végeredmény.

előzmény: ronin07 (#7)

2009-01-27 14:55:02 Paul Ricard (4) #8

Dióhéjban számomra erről szól a film:
A hatvanas évek végén egy testvérpárt és egy amerikai fiút összehoz a sors Párizsban. Összebarátkoznak és egy közel sem konvenciális kapcsolat alakul ki közöttük. Mindhárman élénken érdeklőnek koruk problémái, a politika és a mozi iránt. Miután lehetőségük adódik rá különféle játékokba bonyolódnak, amiben központi szerepet játszik a szexualitás. Igen, olykor gátlástalanul "basznak", de ez is csak a lázadó magatartásuk egyik kivetélésének tekinthető. Miután a politikai események számukra kedvező fordulatot hoznak, a testvérpár is az utcára vonul. Lázadásuk immár nem szorul a négy fal közé. Ekkor a forgatag közepén az amerikai fiú szembesül azzal, hogy valójában nem tartozhat közéjük.

Még mindig nem értem, mi ebben az öncélú.

miért látsz párhuzamot Az utolsó tangó... és az Álmodozók között

Mindkettő tipikus Bertolucci. Nem konvencionális kapcsolatok, csalódottság/elégedetlenség, szexuális deviancia, mindkettő Párizsban, nagyjából ugyanabban a időben(nem véletlenül), Matthew és Paul, a két amerikai, előbbi úgy sétál Párizs utcáin, mint Dorothy Óz Birodalmában, utóbbi végletekig megkeseredett, akár Matthew is lehetne felnőttkorában. Hirtelen ennyi.

előzmény: ronin07 (#7)

2009-01-27 12:57:51 ronin07 (?) #7

"sehol nem fedeztem fel komoly összefüggést a szexuális forradalom és a francia újhullám között"

Én meg azt nem értem, miért látsz párhuzamot Az utolsó tangó... és az Álmodozók között.:) Az utóbbi filmben semmi összefüggést nem láttam szexuális és mozis/ kultúrális forradalom között. Odakinn tombolás, a lakásban meg hirtelen "basszunk" mentalitás. Semmi kapcsolat, csak úgy jön magától. Sajnos.
Az utolsó tangó..-ban a személytelen kapcsolat és a tragikus múlttól való menekülés motívumát kötötte össze Bertolucci, majd az őszinte kötődésnek ad gellert Paul meggyilkolásával.

előzmény: Paul Ricard (#4)

2009-01-27 12:50:57 puttancsospeti (2) #6

Ez már "naggyon magasröptű művészet" volt nekem... :-)

2009-01-27 12:46:11 ronin07 (?) #5

"Amúgy meg van kapcsolat a kettő között: mindkettő nagyjából egy időben folyt le."

Ha neked ennyi kapcsolat elég...

2009-01-24 20:01:35 Paul Ricard (4) #4

Ezzel az erővel az Utolsó tangó is öncélú, de látom az ötös nálad...

sehol nem fedeztem fel komoly összefüggést a szexuális forradalom és a francia újhullám között

Ezt a kijelentésedet meg nem teljesen értem. Francia újhullám?
Amúgy meg van kapcsolat a kettő között: mindkettő nagyjából egy időben folyt le.

előzmény: ronin07 (#2)

2009-01-24 19:30:01 Jereváni Rádió (3) #3

A szándék szép volt, csak túlságosan szájbarágós lett a '68-as párizsi események és a lakásban folyó szexuális deviancia közötti párhuzamok bemutatása. Eva Green-nek meg szép mellei vannak.

előzmény: ronin07 (#2)

2009-01-24 19:21:32 ronin07 (?) #2

Durván öncélú mozi szerintem, én sehol nem fedeztem fel komoly összefüggést a szexuális forradalom és a francia újhullám között, csak a nemi szervekre fogok emlékezni belőle jó ideig. Meg Eva Green-re.:D

2008-07-08 15:32:08 Gaby (5) #1

A könyv is meg a film is egyszerűen zseniális...