The Sheltering Sky (1990) ☆

Oltalmazó ég

(Bernardo Bertolucci)

angol-olasz dráma, kalandfilm, szerelmi történet

3,6
★★★☆☆
86 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-12-06 02:46:28 dittike (5) #4

Filmklubos emlékeim közé tartozik ez az alkotás melyben minden szerelmi dráma kelléke megtalálható és nagyon fontos az időkezelés, a zeneiség, a táj, a földrajzi környezet és lelki táj harmóniája, valamint a színészek összehangolt játéka mely teljessé teszi ezt a történetet.

2013-06-21 13:54:13 Tenebra (4) #3

Újranéztem mostanában (kb. 10 éve láttam utoljára). Kicsit szerintem következetlen film. Szétfut néha, nem éreztem olyan egységesnek.
Viszont hangulatilag kiváló. Amihez jelentős mértékben hozzájárul a kiváló zene, melyet a nagyszerű Ryûichi Sakamoto szerzett. Az egyik kedvencem az alább említett sivatagi vounlás alatt játszott kevert, vérpezsdítő dallam. Goulou Limma .

Amúgy meg Bertoluccihoz hű, modernista elemeket nagyban felvonultató mű. A két házastárs kallódása akár egy Antonioni-filmbe is beillett volna (néha a Zabriskie Point jutott eszembe). Ahogy próbálnak egymásra találni, aztán mégsem megy, csak a betegség ébreszti rá őket valamennyire, hogy összetartoznak. Vagy mégsem? Én úgy éreztem, hogy a feleség felszabadult a férje halála után. Vad szeretkezések és önfeledt barangolások következtek. Egyáltalán nem negatív élmény a nő számára ura halála. Legalábbis ez jött le. Így számomra ez kicsit a női felszabadulásról is szólt, főleg a záró képsorok láttán.
Ja, és kicsit Camus is eszembe jutott a filmet nézve.

Úgyhogy marad a 4-esem. Néha kicsit szétfolyik, de amúgy hangulatában és a karakterviszonyok alakulásában kiváló.

2013-05-27 00:26:13 sleepingdancer (4) #2

Bertoluccinak ezzel sikerült meglepnie, mindenre számítottam, de arra nem, hogy ez a film az egyik legjobbja. Talán két-három alkalommal csúsznak be kissé hatásvadász, kalandfilmre emlékeztető epizódok, de az egészhez képest ezek jelentéktelenek. Végig van a filmben - meg a két egymást problémásan szerető művészember főszereplőben - valami felnőttség és mélység. És ennek ellenére kedélyesen, bután belemenekülnek egyenesen a veszélybe, a lázálomszerű semmibe - vagy mégsem bután, mert mi mást tehetnének. Itt szerencsére nem hat ráaggatott vizuális tuningnak az egzotikum, ez a film Afrika egyre mélyebb, forróbb bugyrai nélkül egyszerűen nem működne. A vége felé az a végtelen, néma, de belső eseményekkel teli karavánút a sivatagon át, talán a film legszebb, legjobb része.

2011-01-22 22:25:58 Ugor (5) #1

Érdekes. Pont olyan, mint a Transylvania, csak ez sivatag, az meg Erdély.... vagy fordítva?