Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Most másodszori nézésre erősebbnek találtam ezt filmet, mert az élet egy igen kellemetlen mozzanatát mutatja, be amikor egy élet munkája, s nem csak egy ház a tét, hanem a családi kapcsolatok, kötődések, s nem kötődések vagy rosszul kapcsolódások is a felszínre kerülnek.
Szomorú magyar valóság. Remek szatíra, és elkeserítő életkép napjaink Magyarországáról.
Végre egy " magyaros" magyar film. Úgy látom a filmiparban dolgozók kezdenek rájönni, hogy nem kell nekünk amerikát majmolni, vagy a holokausztot választani témaként, hogy eredményeket érjenek el. Jó az irány... remélem folytatódni is fog.
Aktuális és szép vicces film egy nem túl vicces eseményről.
Vígjátéknak ugyan nem nevezném, de a dramedy megjelölés indokolt lehet.
Ebben a (debütáló!) filmben szinte minden benne van, de nekem leginkább egy felnövés történet. Remek sztorivak, kiváló színészekkel (kedvencem Láng Annamária rendőrnője).
Fazekas Máté, a rendező eredeti hangja nagy nyeresége a magyar filmnek.
Én mindkettővel elvoltam.
A rendőrnő egyfelől rögtön az első bemutatott mellékszereplő, általa hamar közli a film, milyen hangot is akar megütni, plusz idővel annyira tudatosan fokozzák az életképtelenségig, hogy mindenkinek le fog esni, mennyire rímel a főszereplőre. Egy darabig azt hittem, kézen fogva sétálnak majd el a naplementébe az utolsó jelenetben, és nagyon örültem neki, hogy nem így lett - de kellett ő is, hogy Ricsi meghozhassa a nagy döntést.
A család pedig... nem fogom azt mondani, hogy nem borzasztó nagy közhely az apa-fiú-lány trió mindenestül, de a Kilakoltatás szerintem csodaszépen előadta a sablont. Tetszettek az apróságok; hogy apa felemelt hangjára a legnagyobb hiszti közben is figyelnek a gyerekek, hogy az elvi ellentétek mellett azért kedélyesen elbeszélgetnek az anyuka szülinapi ajándékáról, és hogy a gyerekek együtt kiszabadulnak a családfő bűvköréből. Láttunk már ilyet, persze. Ettől függetlenül, minőségi tálalásban én ezt bármikor simán megkajálom.
Abban maximálisan egyetértünk amúgy, hogy kifogástalan a film humora. Örülök, hogy a prosztó baromkodáson túl is van élet.
előzmény: wim (#4)
Nekem az álmodozó rendőrnő figurája volt életszerűtlen, meg kicsit a család-vonal is ki tudja, mennyi idő után itt jönnek össze a családtagok, ezért adtam rá csak négyest, de ettől függetlenül nagyon szerettem. A sztori előzetes ismerete alapján tartottam tőle, hogy valami helyzetkomikumra épülő erőltetett magyar tucatvígjáték lesz, de nem. Kitűnő humorú, remek szatíra. Simán meg tudnám nézni még egyszer.
előzmény: Rorschach (#3)
Hát az biztos, hogy lelkiismeretesen gondozták ezt a projektet az Inkubátor Programban. Nemcsak, hogy az összes várakozásomat felülmúlta a Kilakoltatás, de messzebb megyek és azt is meg merem kockáztatni, hogy ez egy tökéletes első film.
Engem ez a derült égből úgy megcsapott, hogy nem is nagyon fejtegetném inkább részleteiben a turmixot, amit a mozi kínál. Csak annyit mondanék, engem lenyűgözött, hogy az író-rendező milyen biztos kézzel festette meg a mindennapok kis mikrokozmoszát. Számomra sütött az aprólékosság az egészről, és épp ezért meleg szívvel ajánlom mindenkinek. A tavalyi Pig óta nem láttam olyat, hogy szűz kéz ennyire erősen fogja a gyeplőt, és ennyire tudja, mit akar mondani, azt pedig hogyan közölje - és nagyon örülök neki, hogy magyar filmben volt most ilyenhez szerencsém.
Meglepődtem azon, milyen körültekintően lett kimunkálva minden a főszereplőnktől a folyamatosan adagolt és gazdagított gageken át a sztori mérfölköveiig bezárólag. Az ötös viszont két aspektus miatt jár. Egyrészt konkrétan fél hektáron játszódik az egész mozi, ami kurvanagy vállalás, és mégsem érződik egy pillanatig sem kevésnek, korlátoltnak a film, tökéletesen belakja a forgatáshoz rendelkezésre álló teret. Többek között ezért is érződik igényesen megcsinált bohózatnak a Kilakoltatás jó sokáig.
Ám a másik, nyomósabb érv az ötös mellett, hogy ez a szürreális kálvária nem egy komolytalan feloldozással, nem azzal zárul, hogy elütik egy viccel az összes gondot, hanem igenis beköszön a keserédes valóság - mert ez a szabály. Sőt, TEK-esekként rúgja rá az átlagemberre az ajtót a világ legkontrasztosabb jelenete után, avagy abba a képbe, amikor a Kádár-kocka konyhájában ott van a bombászruhás végrehajtó, nem lehet nem beleszeretni.
Imádtam, hogy az összes addigi, sorok között lappangó mondanivalója kiszabadul a filmből az utolsó néhány percében. Nemcsak, hogy nem erőltetett a tónusváltás, de szerintem egyenesen hibátlan lezárás.
Ismét egy jó magyar alkotás.
Bár az első 10-15 perc meglehetősen csetlő-botló, a színészek, rendezés, operatőri munka "jaj, de gyerekcipőben jár nálunk", de később a szereplők is szerencsére belefeledkeztek a tótágas black mirror világba. Precíz társadalomkritikát kaptunk, és aki kicsit is beleásta magát a mindent átszövő, legfelsőbb hatalomig nyúló maffia-szerűen működő végrehajtói nyerészkedésbe, minden percben kuncoghat, sóhajthat, szégyenkezhet. Itt senki nem úszhatja meg hosszú távon, és bízzunk gyermekeink még romlatlanságában.
A részletekre különösen érdemes figyelni. Ezernyi gondolatot, félelmet ébresztett bennem...
Ajánlom a filmet bármely érzületű, filmkedvelő magyarnak, A tanú mellé sorakozik hosszú távon... Számomra biztosan...
Egy kilakoltatás története, mely akár igaz is lehetne.
Remek alakítások, kiválóan megírt sztori, megszívlelendő üzenettel. Szinte azonnal belecsap a dolgok sűrűjébe, azután pedig egy pillanatra sem áll le, mindig történik valami érdekes. Már amennyire a magyar valóság tragikomédiájának mikrokozmosza érdekes tud lenni. (Spoiler: az tud lenni.) Erős négyes, le a kalappal!