The Trial of the Chicago 7 (2020) ☆ 👁

A chicagói 7-ek tárgyalása

(Aaron Sorkin)

amerikai-angol-indiai dráma, thriller, történelmi film

4,1
★★★★☆
247 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-11-20 23:46:35 The Cortez (3) #10

Írtam valahol, hogy zavar? Nem azért végigpofázós, mert bírósági dráma, hanem azért, mert ez az író-rendező egyik védjegye.
A névfelolvasás volt kínos.

előzmény: Gruden Gergo (#9)

2021-11-18 23:42:45 Gruden Gergo (5) #9

"Vegigpofazos". Ezt komolyan mondod? Teged zavar, ha egy filmet, ami egy birosagi perrol szol, vegig "pofaznak"???
Tudod, ez egy igaz tortenet (bar nem vagyok tisztaban a sztorival es, hogy valojaban mi tortent, de a fipm minden percet elhiszem). Mire gondolsz hatas vadasz alatt? Hogy felolvassa a neveket vagy, hogy elmondjak, hogy kivel mi lett a dutyi utan? Ha az elobbi, akkor gondolom biztosan tudod, hogy igazabol nem ez tortent. Ugye?

előzmény: The Cortez (#6)

2021-02-26 18:57:07 Xuja (4) #8

Feszes, egyszerre könnyed és súlyos tárgyalótermi dráma sziporkázó dialógusokkal és enyhén hollywoodi ízű pátoszossággal. Az egyik erőssége a párbeszédek mellett a karakterek, és az őket alakító színészek, jó kis sztárgárda vetődött össze. Langella vitte a prímet nálam is, az ő alakítása hibátlan. A rendezés is profi, a vágások és montázsok nagyon jól asszisztáltak egy-egy jelenet felépítéséhez. Egy-két rész volt, ami már kicsit giccsbe lógott nálam, de összességében az év (ami ugye egy elég gyenge évjárat) legjobbjai között a helye, erős négyes.

2021-02-05 02:24:08 Joeker81 (4) #7

Azon gondolkodtam, hogy miért kapott thriller besorolást is a film...nem ilyen egy szokványos thriller.

Thriller: "elsősorban filmes műfaj, neve az angol „thrill” (IPA: θrɪl) szóból jön, ami borzongást jelent. Ennek megfelelően az ismeretlentől való félelmet, ezt az archetipikus élményt idézi fel, mely az ősidőktől kezdve hat az emberre. Többnyire igaz a műfaj szereplőire, hogy megéreznek egy bizonyos bajt, ami fenyegeti őket, de sokáig nem szembesülnek azzal – ahogy a néző sem –, ezzel jön létre a kívánt feszültség, izgalom a nézőben. (Wikipédia)".

Igen, még is csak thriller. Mert valóban hátborzongató belegondolni abba, hogy attól kell félni, hogy akár a "gondolataid miatt kerülhetsz bíróság elé", mert néhány hatalommal rendelkező ember kisded sakkjátszmájában most éppen te vagy a feláldozható gyalog. Borzongató érzés az, hogy elárul az a rendszer, aminek a része vagy, amit igazából támogatsz, jobbá akarod tenni, hiszel benne, a véredet is adod érte. Ismeretlentől való félelem...igen lehet ez is, mert nem lehet tudni, hogy mi lesz akkor, ha ez emberek elszabadulnak, és aki tehetne ellene nem tesz semmit, mert valahol legbelül ő is azt akarja, hogy elszabaduljanak végre az indulatok. A szereplők itt is megérzik a bajt, ami fenyegeti őket mind a tüntetésnél, mind a tárgyalásnál..tüntetnek kint az utcán, és később bent a tárgyalóteremben, de többet nem tudnak igazán tenni ellene némi bohóckodáson, gúnyolódáson kívül. Aztán már nem is állnak fel, mert nem akarnak tiszteletet adni egy olyan rendszernek, ami visszaélve a hatalmával, erővel akar elnyomni...de aztán "reflexből" még is feláll valaki, amivel a külvilág felé, és az elnyomók felé is azt igazolja, hogy hiába való az áldozat és az ellenállás, bizony a részese, cinkosa az egésznek ő maga is. Ezt a keserű szájízt nem veszi el a film végén látható izzadságszagú, hazafias pátosszal átitatott, tapssal kísért névsorolvasás sem a Vietnamban elhunyt hősök neveivel. A hatalom mindig a "mintás füstüveg mögött lesz, amin nem látni át az utcáról" egy másik térben és időben, ahová nem ér fel a "lógesztenye" mérgező veszélye. Mennyire aktuális még most is, és aktuális lesz valószínűleg évtizedek múlva is.

Sorkintól tényleg azt kapjuk, amit már az előttem szólók leírtak. Úgy éreztem, hogy a színészek nagyon élvezhették forgatni ezt a filmet, szinte lubickoltak a karaktereikben, tették mindezt úgy, hogy nem vitték túlzásba a drámai játékot. Frank Langellát emelném ki én is. Jó volt látni, hogy mennyire jól érezte magát a bíró szerepében, öröm volt nézni a játékát, amire nem igazán volt példa a 2008-as Nixon óta. Az a szerep akkor egy Oscar jelölést hozott, remélem ez is hoz egyet neki, és talán el is vihetné... Bár nem sok esélyt látok rá, miután a Golden Globe jelölési listában csak Sacha Baron Cohen neve szerepel a legjobb mellékszereplőként a filmből. Viszont a film több Golden Globe jelölést is kapott: Legjobb filmes forgatókönyv, Legjobb rendező, Legjobb film - dráma, Legjobb filmes dal. Meglátjuk mennyit sikerül ebből beváltani.

2021-01-18 23:02:16 The Cortez (3) #6

Hollywoodi sztárparádéval spékelt, tárgyalótermi politikai dráma. A megtörtént sztorit feldolgozó film hosszas, részletes, archív felvételeket is mutogató és Sorkinhoz híven, természetesen végigpofázós. Egyértelműen az alakítások terén teljesít a legintenzívebben. Az összes színész megkapja a maga pillanatát, kivéve a Gyurcsány Ferencre hasonlító szereplőt. A vége felé haladva egyre sűrűbben hangzanak el erős, érvényes mondatok a rengeteg dialógus + monológ közepette. A netflixes alkotás leggyengébb része az epikusnak szánt lezárás, mivel erőltetten túltolták benne a hatásvadászatot.

2020-11-11 10:23:55 kaamir (4) #5

A Sorkintól megszokott magas forgatókönyv-minőség, ezúttal pedig rendezőként sem vall szégyent. Igazi instant klasszikus tárgyalótermi dráma: okos, humoros és remekül átélhető film, nekem egyedül a vége volt túl patetikus/patrióta.

A színészek egytől egyig kiválóak, én pedig szinte látom magam előtt Frank Langellát, ahogy egyre szélesebb vigyorral olvassa a forgatókönyvben a figuráját. Rettenetesen hálás szerep, Langella pedig lubickol is benne rendesen.

2020-10-21 18:14:47 BalaKovesi (5) #4

Ez hihetetlenül erős volt...

2020-10-20 16:53:48 marcilu (5) #3

Vasárnap reggel úgy keltem fel, hogy ezt a filmet most azonnal meg kell nézni! Erre meg is volt a lehetőség, kávéval, pizsiben így lehet feldobni egy borús vasárnapot.
Az érzelmi hatás nagyon erős volt végig, nevettem, dühöngtem, izgultam, a hányinger kerülgetett, a bíró miatt undorító erőszakos gondolataim támadtak (helló, csodás színészet!), a végén bőgtem. A történetet természetesen nem ismertem korábban, Sorkinhoz illően eleinte nem is voltam mindig képben azzal, hogy ki kicsoda, sok volt a név-emlegetés, de végülis nem rontotta az élményt, szépen tisztult a kép menet közben, épp annyira, amennyire kellett.

2020-10-20 02:52:12 whiteman 01 (5) #2

Kár, hogy Sorkin csak mostanában kezdett el rendezni. Tudjuk már legkésőbb a Social Network óta, hogy íróként egy zseni, viszont ennél a filmnél azt éreztem, hogy egy tapasztaltabb direktor se csinálta volna jobban. Jövőre az Oscaron legjobb forgatókönyv borítékolva , színészek közül Sasha Baron Cohen, és Frank Langella a legesélyesebb, de én a legjobb film díját sem zárnám ki. Zseniális politikai dráma, nagy kár, hogy moziban nincs lehetőség megnézni...

2020-10-18 18:49:40 Adam Taylor (5) #1

Az év egyik legerősebb filmje, Sorkin-hoz méltó penge szkripttel - bár engem eddig sem zavart, hogy nála majd' mindegyik figura nyelve úgy pereg mint egy AK47-es, figurái a teljes Wikipediát a fejükben hordják, de ezúttal nincsen öncélú elméskedés és földtől elemelkedett szócsaták sem. Van viszont egy hihetetlenül izgalmas tárgyalás egy ügyről, amiről még életemben nem hallottam, a kezdeti zavarok után a film mégis tökéletesen érthetően átadta az egész sztorit, na meg hogy mit is jelentett ez akkoriban.
Legalább ennyire izgalmas A chicagói 7-ek tárgyalásának vetülete a mára nézve, amikor egészen hasonló megmozdulások zajlanak szerte Amerikában, a tüntetések résztvevőit pedig egészen hasonlóan igyekszenek Antifa-címkével egyetlen névtelen masszába kenni.