Nomadland (2020) ☆ 👁

A nomádok földje

(Chloé Zhao)

amerikai dráma

3,9
★★★★☆
221 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-08-29 02:24:14 Ugor (5) #25

Úgy gyúrtam rá, hogy előzőleg megnéztem az óriásplakátokat újra, hogy ráhangolódjak egy kicsit Frances McDormandra. Hát, nem volt valami okos elképzelés, ez egy teljesen más Frances McDormand volt. Mozi-minimaratont hajtottunk végre, először ez a film a Művészben, azután a Druk, de semmiféle fáradtságot, tikkadást nem éreztünk, végig a topon tartott a két film. Szóval, biztos nem tudok újat mondani, ez a nő mindent tud. Eddig is a kedvenc színésznőm volt, hát akkor még most... Chloé Zhao, ha ő csinálta ezt végig, nagyon nagy stílusérzékről tett tanúbizonyságot. Nem tudom, hány rendező lett volna képes ezt a látszólag semmi témát ennyire végigfesteni, és értelmes, értékes történetté faragni. Neki ez nagyon ment. A kilátástalanság, vagy annak elfogadása, beletörődő derűvel megélése első hallásra egy nagy üres tartalom. Nincsenek brutalitásokkal fűszerezett drámai betétek, az egész film egy tartós, csendes dráma. Sors. Sorsok. Vándorok. Életek úton.

2021-08-03 14:08:20 marcilu (5) #24

Nem biztos, hogy intellektuálisan, vagy filmesztétikailag hasznos lesz, amit írok. Még mindig nem igazán értem, miért volt rám ilyen erős hatással a film. Először akkor kezdtem el könnyezni, amikor a film közepe táján Fern a férje régi fotóját nézegette. Később már annyit sírdogáltam, hogy már nem is tudom, mikor, miért. Még akkor is, amikor a mozi után már a sört ittam a szomszédos kocsmateraszon.
A végén született meg bennem a gondolat, hogy a film a gyászról szól, a nomád élet bemutatása csupán eszköz hozzá. Menet közben azt éreztem, hogy az élet fáj, pedig jelenetről jelenetre azt mutatja, hogy a nehézségek ellenére szép. Utólag azt gondolom, Fern fájdalma ütött át ennyire a vásznon, ezért sírtam már akkor is, amikor ő még nem tudott. Bevillant közben a félelmem a saját férjem elvesztésétől, lehet, ez is erősítette a hatást.

További gondolatok: Szép sorminta volt látni, hogy milyen hatással van mások életére. Hogy mennyit ad nekik, pedig alapvetően inkább távolságtartó.

Nem értek egyet azzal a véleménnyel, hogy a film nem mutatja be a nomádlét árnyoldalait, csak éppen a filmektől megszokott agresszív szélsőségektől tartózkodik. Az elején a sosem látott kutyatulajdonos tábortárs sorsáról a recepcióstól értesül, és nem, nem fogadja be a kutyát, bármennyire is ezt várnánk egy filmtől. Így életszerű. Az autója elromlik, itt sincs mesterséges csúcspont, tragédia sem lesz belőle. Ahogy az életben. Történnek velünk szar dolgok, amikből kilábalunk anélkül, hogy összeomlanánk. 1 év az életből.
Szintén a szélsőségektől tartózkodó az emberek jelleme. Nincsenek sem szentek, sem rossz emberek.

2021-08-01 13:25:43 KicsiPeti (4) #23

Szerettem nézni az első percétől az utolsóig,a képi világa és ember közelisége nagyon bevonzott,ugy érzem megérdemelten kapott Oscart mint szinész,mint rendezés téren.
Valahol még el is gondolkodtat,amellett pedig egy kicsit el is érzékenyit.
Nagyon élveztem ,hogy bevattak,hogy milyen is az igazi nomád élet,nem szineészekkel,hanem igazi nomádokkal. Gyönyörű letisztult képi világa,szép csendes filmzenéje,pedig gyönyörködtet.
Igazi filmcsemege

2021-07-26 10:01:09 Hege (5) #22

Megérintett ez a film és minden aspektusa mélyen elgondolkodtatott. Azért különleges alkotás ez, mert nem csak a fő vonal, hanem a mellékszálak is egytől egyig gondolatébresztők.
Kiemelve egyet, mellbevágó volt az a jelenet, mikor a 60 éves Fernnel közölték, hogy nem tudják, milyen munkára lenne alkalmas. A 20-as, 30-as éveikben járó fiatalok az élet mókuskerekében gyakran bele sem gondolnak abba, hogy mi lesz velük 30-40 év múlva, mikor a fiatalabb generáció átveszi a helyüket és "hasztalanná" válnak. Azok, akiket az élet rákényszerít arra, hogy időskorukban is dolgozzanak, rossz esetben mi marad nekik? Mosogatás egy gyorsétteremben? Fizikai munka egy gyárban? A társadalmi elvárások azt az illúziót keltik, hogy ez egy silány élete ismérve.
Valójában csak rajtunk múlik, milyen minőségű életet élünk gondolati szinten. Swankie-nek a boldogsághoz elég volt találkoznia szarvasokkal, pelikánokkal, vagy fecskékkel.

A csodák körbevesznek minket a mindennapi életünk folyamán, csak fel kell ismernünk és meg kell becsülnünk mindent, amink (és amíg) van. Ez a film valós értékeket közvetít. Túlmutat felszínes világunk hamis képén, ahol mindent a státuszszimbólumok határoznak meg.

2021-06-18 01:24:09 Benny Bug (5) #21

A filmnek nincs konkrét A-ból B-be tartó cselekménye, egyszerűen életképek sokaságával mesél nekünk egy szívfacsaró, mégis giccsmentes történetet. Majdhogynem dokumentumfilm-érzete volt, a kamera csak forgott, de közben mintha nem színészeket láttam volna, hanem azt, ahogy zajlik az élet, a maga kendőzetlen valójában. Zseniális húzás hogy valódi nomádokat is láthatunk -akik nem színészek, hanem maguk is így élnek. Lassú, borongós meditatív utazás a Nomádok földje, ami kevés szóval is rengeteget tud mondani. Frances McDormand pedig hatalmasat megy. Az all time kedvenc marad tőle a Három óriásplakát, de nincs sokkal lemaradva jelen filmünk sem. A gyönyörűszép, letisztult képi világ és a határozott, magabiztos rendezés miatt mindenképp ajánlom nagyvásznon megnézni, ha még van rá lehetőségetek. Gondolkodtam kicsit ugyan négy és öt között, de inkább utóbbi felé hajlok - megérintett, magával ragadott, nagyon is sokat adott. Remélem, Zhao ragaszkodik kézjegyeihez az Örökkévalók forgatása során is és nem hagyja, hogy alkotói vízióját romba döntse a profitéhség és a megfelelni akarás.

2021-06-12 22:46:45 sleepingdancer (4) #20

8/10 Nagyon szép, ahogy az emberi élet végességét szembeállítja a természeti idő kvázi végtelenségével. Költői, víziószerű, szomorú film.

2021-04-27 14:06:46 offerus (5) #19

Érdekes, hogy Chloé Zhao a díjátadó kapcsán Herzogot is megemlítette („ha el vagyok veszve, arra gondolok, hogy mit tenne Werner Herzog”). 44 évvel korábban Herzog készített örökbecsű drámát a kényszerű nomádokról, a meg nem valósuló amerikai álomról (Bruno vándorlásai).

2021-04-26 12:42:11 szandika99 (4) #18

Ez a magyar felirat sajnos elég vacak, azóta már készült sokkal jobb, egyébként köszi.

előzmény: offerus (#17)

2021-04-25 08:07:14 offerus (5) #17

Nincs háza, de nem hajléktalan

Meglepő volt ez a sok díj és jelölés (most éppen 227 és 135 az imdb szerint). Ebből a 6 Oscar jelölés sorsát hamarosan megtudjuk. Nem mintha nem érdemelné meg a díjesőt. Kicsit utánanézve a részleteknek Ágóval annyiban vitatkoznék („a világ idei díjtermésének felét már most elvitte”), hogy a díjak túlnyomórészt Amerikából jöttek, a jelentősebbek – a velencei Arany Oroszlánt kivéve – mindenképpen. Nagyon sok fesztiválon bemutatták eddig szerte a világban, de legtöbbször a jelölésig sem jutott. Ez egy ízig-vérig amerikai film, egy olyan természeti-kulturális közegbe ágyazva, amely máshol nem igazán van meg. A földrajzi tágasság mellett a vándorlásnak-táborozásnak nagy hagyománya van, amelyet nem csak ’főhivatásként’ lehet űzni - ebben az esetben valóban szubkultúra, vagy kényszerűség. Az amerikai ’camp culture’ fogalom, amelynek komoly infrastruktúrája van, a motorizációról és az olcsó üzemanyagról nem is beszélve, a ’letelepedettek’ is gyakran űzik. De itt jobban megvan a lehetőség arra, hogy ha valaki elveszti a munkáját és a házát, akkor ne a teljes lecsúszással kelljen rögtön szembenéznie, hanem választhasson egy köztes életmódot. (A minap láttam egy magyar filmet, ahol a falu elnéptelenedése alkoholizmushoz, öngyilkossághoz vezetett.)

Valószínűleg azért nem ilyen szép ez a világ Amerikában sem (olvashatók ilyen irányú berzenkedések), de szerintem nem is a dokumentarista ábrázolás volt a film célja. Hanem hogy apró, szép gesztusokon keresztül mutasson meg egy létező hagyományt és beszéljen a kapcsolatok szükségességéről, a szolidaritásról. Beletalált. Nem tudom, Francis McDormand milyen közegből jött, de olyan természetesen illett bele ebbe a világba, mintha mindig is itt élt volna. (Ezt ifj. Ó. Posszum lejjebb sokkal szebben kifejtette). De erre utal az is, amit több helyen olvastam (itt az érdekességek között szerepel), hogy a valódi nomádok egy része is közülük valóként fogadta el őt, nem tudták, hogy ’civilben’ színész. Egy kivételes színész, szó szerint hiteles mellékszereplőkkel, kevés történet, annál több hangulat. A megfelelő pillanatban nézd meg.

A bejárt út térképen itt látható, a helyszínhez, forgatáshoz kapcsolódó érdekességekkel kiegészítve (angolul). A film pedig egyelőre itt (magyar felirattal).

2021-04-24 00:13:57 unrealnoise (3) #16

Nekem túl száraz volt. Hangulatfilmnek jó lenne, de valahogy nem tudott elkapni a tét nélküliségével. Ha lett volna neki valami aktív drámai éle, feszültséggel, akkor akár működhetett is volna. Elhiszem, hogy valakit betalál ilyen fajta "hatásvadászat" nélkül is ez a film, de nekem ez kevés volt. A zene szerintem nem volt különösebben jó, sőt szinte kár is volt beletenni.

Amúgy meg ettől független érdekes kérdéseket vet fel az emberben ez a fajta életmód. Konkrétan megéri? Mármint oké, kiszakadsz a mókuskerékből, a tragédia árnyékából kilépsz a természetbe, szabad vagy, aztán mi van? Ugyanúgy meg kellene élned valahogy, ide mész dolgozni, aztán oda, közben nélkülöznöd is kell, ahelyett, hogy mondjuk dolgoznál fixen az amazonnak, és a szabadidődben töltődnél fel. Szóval sokkal előrébb nincs az ember így sem. Jó, ezt most nyilván leegyszerűsítve kezelem, de akkor is. Sokat lehetne erről dumálni egyébként, de lehet felesleges, mert nagy igazság úgy sem lenne.

2021-04-04 10:12:06 Gasz András (4) #15

Zhao szerintem megkapja a rendezői Oscart megérdemelten a jelöltek közül! A színésznői jelöltekből is Frances esélyes megérdemelten! Nagyon jó mondanivalók, csodás fényképezés és rendezés, nagyon jó hangulat és egy ilyen válságos időszakban a tematika is nagyon fontos. Sok ilyen eset van a valóságban is az USA-ban, így érdemes volt vele foglalkozni. Megható a film, néha picit vontatottabb, de ritkán éreztem csak ezt. Számomra a jelöltek közül ez érdemelné meg a legjobban a díjazást!

85%

2021-04-02 01:36:44 BalaKovesi (4) #14

Azóta megnéztem, több lettem egy igazán értékes filmmel, és kevesebb pár könnycseppel. Főleg az első fél órája, valamint az utolsó nagyjából 20 perce érintett meg, közötte nekem többször is kicsit leült, ezért sem adtam meg neki az ötöst (mondjuk ebben az is közrejátszhat, hogy angolul néztem, így nem mindent értettem meg elsőre, szóval volt, hogy megállítottam, megnéztem mit jelent az adott szó, és utána folytattam). McDormand hibátlan, a valódi szereplők hitelesek, az egész nagyon életszagú, finoman érzékelteti a szereplők közötti ki nem mondott szavakat, a bennük lezajló néma harcokat, de nem próbál görcsösen megríkatni. Nekem a zene sem volt egyébként tolakodó, bár Ludovico Oltrmare-ét napestig tudnám hallgatni. Tudom, agyonhasznált jelző, de én ezt akkor is egy fontos filmnek tartom, mégpedig amiatt, ahogyan a szereplőihez viszonyul. Nem tudom, hogy ezt empátiának hívjam-e, vagy inkább nem ítélkezésnek, de szerintem nagyon a helyükön kezeli őket. Nem lustaként, nem gyávaként, hanem elsősorban emberként. Nem állítom, hogy nincs, aki lustaságból dönt emellett az életforma mellett - bár nem is tudom elképzelni, hogy egy ilyen döntés bárkinél ilyen egytényezősen álljon össze -, ilyet nem igazán mutat a film, de akkor sem süti rájuk kollektívan a bélyeget, hanem az egyéni életeket nézi és mutat meg belőlük szeleteket, az embert, akinek persze vannak hibái, korlátai, amiket nehezen lép át, de mégis többek között ezek teszik őt emberré. Zhao nem ítélkezik, ugyanakkor nem is hirdet teljes ártatlanságot, hanem megmutatja a bennünk és körülöttünk meghúzódó határvonalakat. Hiszen nekünk is vannak ilyenjeink, személyiségünkből adódó négyzetmétereink, nehézségeink, és azt hiszem a film ad(hat) mégegyet azzal, hogy kirántja alólunk azt a bizonyos széket, azt a komfortot adó gondolatot, hogy csak az szegény, aki az is akar lenni. Nem akarom politikai vizekre terelni a kommentemet, ugye ezt itt nem is nagyon szabad, de én ezt egy nagyon leegyszerűsített gondolatnak tartom, és én a filmből is erre aszociáltam, mégha nem is kifejezetten a szegénységről szól, hanem egy életformáról, amit különböző okokból választanak emberek. Szóval érdemes nézni, és egyetértek kaamirral abban, hogy érdekes film, csak szerintem emellett jó is, bár kétség kívül leül a közepén. Remélem, hogy moziban is láthatom majd. See you down the road...

2021-03-31 18:52:06 ifj. Ó. Posszum (5) #13

Sajnáltam, hogy nem moziban néztem, fogom majd, ha lehet. Még jobban beránt, ebben biztos vagyok.

előzmény: BalaKovesi (#8)

2021-03-30 13:30:20 Xuja (3) #12

Én is ezzel értek egyet, de ugye mi hármasok vagyunk.. :D Amúgy persze, minden jobb moziban, de én a közeljövőben elérhető (korlátolt) kínálatból sem választanám ezt.

előzmény: kaamir (#11)

2021-03-30 13:24:28 kaamir (3) #11

Mivel a stílusa alapvetően a dokumentum-filmekére hajaz (sok beszélő fej, néhány látványosabb természetkép), sztem nem maradsz le semmiről, ha otthon nézed egy nagyobbacska tévén.

előzmény: BalaKovesi (#8)

2021-03-30 12:28:05 BalaKovesi (4) #10

Akkor lehet a te taktikádat választom, megnézem itthon és ha tetszik majd elmegyek rá valamikor (ki tudja mikor). Ki is kölcsönzöm, köszi!

előzmény: Ágó (#9)

2021-03-30 12:20:45 Ágó (4) #9

Én biztosan megnézem moziban is.
Hangulatfilm A nomádok földje és moziban még sokkal nagyobb élmény lehet... képernyőn keresztül is az volt.

2021-03-30 09:55:54 BalaKovesi (4) #8

Szerintetek megéri várni a filmre a mozibemutatóig? Elméletileg május 6. a hazai premier, csak most ugye semmi sem biztos, én pedig már jó ideje szeretném megnézni. Azt mondjuk alapvetőnek tartom, hogy moziban teljesebb élmény egy film, mint otthon, ezért inkább azt kérdezem, hogy veszít-e annyit az otthoni megtekintéssel, hogy várjak a premierig, vagy sem?

2021-03-24 08:48:15 ifj. Ó. Posszum (5) #7

McDormand azért vigye el az Oscart, mert ennyire full természetesen játszani rohadt nehéz. Amikor az látszik, hogy az alakításban nem volt semmi különös, csak le van filmezve az adott színész, na, ott lapul a dög. Abba van az igazi munka. Nagyot játszani rettentően látványos és flow élmény, viszont tisztán, természetesnek maradni rohadt nagy meló. Főleg ebben a filmben, ahol ráadásul civilekkel kellett vegyülnie a színészeknek. Egy apró hazug mozdulat, és azonnal lebukik.
A filmnek is ez a legfőbb erénye. Rohadtul természetes, mintha egy doksit néznél. Van nyelve, de nem tolakodó, van sztori, mégis megmarad az epizodikus szerkesztésnél. Csepegtetve vannak az infók, részletekben kapod meg, ki, miért, mit csinál.
Sodrása van, költői nyelve, zseniális ritmusa. Régen láttam ilyet amerikai filmnél. Talán a legjobb filmnek való drukkom már szubjektív, de akkor is, hajrá Nomadland. Vigyen is még el sok-sok díjat.

előzmény: Mario Brothers (#6)

2021-03-23 18:17:35 Mario Brothers (?) #6

Miért is?

előzmény: ifj. Ó. Posszum (#4)

2021-03-23 16:33:39 Ágó (4) #5

Vinni fogja a legjobb filmet. :)

Illetve a világ idei díjtermésének felét már most elvitte.

előzmény: ifj. Ó. Posszum (#4)

2021-03-22 18:27:34 ifj. Ó. Posszum (5) #4

McDormand kapja csak meg a harmadik Oscarját, a Nomadland pedig a legjobb filmet, akkor is, ha van jobb nála. Mert ez valami csoda, amit itt műveltek.

2021-03-14 15:43:28 wim (4) #3

A rodeós után magasak voltak az elvárásaim, ez annál gyengébb lett, de így is megfogott a filozófiájával. Hasonló képi gondolkodás, hasonló mögöttes tartalmak, csak míg ott a szereplők nagyokat hallgattak, itt sokszor direktben ki is mondják a dolgokat. Ettől még nem lett szájbarágós, ami a rendezőnő jó arányérzékét dicséri.
Ehhez képest viszont nem értem, miért tolta ennyire túl a zenét (három hozzászólóból hárman írjuk ugyanezt :)) a film második felében. Az első felére ez még nem jellemző, csak a másodikban borul az egyensúly; emiatt helyenként már érzelmesnek, didaktikusnak hat, pedig alapból nem az.

Engem el tudott kapni, végig lekötött, de ehhez valószínűleg kell a közös hullámhossz. Nem a nomád életforma bemutatása a lényeg, az csak egy bónusz ( amúgy teljesen reális; valós történet alapján, többé-kevésbé az eredeti szereplőkkel), hanem amit a szereplők mondanak, gondolnak az életről, annak tudatos megéléséről illetve amit a képsorok sugallnak ugyanerről.

2021-03-14 14:22:23 Xuja (3) #2

Lassú, eseménytelen, dokumentarista dráma töredezett narratívával és hiteles szereplőkkel. Nem igazán célja a "nomádok" életvitelének górcsővé tétele, sokkal inkább egy impresszionista, céltalan hangulatfilm. Ha ez el tudja kapni az embert (engem nem tudott) akkor persze működhet, de sokkal érdekesebben / drámaibban is hozzá lehetett volna nyúlni a témához. Engem is zavart egyébként a zene, ami túl sok volt ehhez a minimalista koncepcióhoz.

2021-03-03 15:20:47 kaamir (3) #1

Hiteles, vagy legalábbis annak látszó portré egy igen furcsa szubkultúráról és életmódról (szektáról?). Zhao kétségkívül maximális empátiával közelít a közeg és figurák felé, ugyanakkor kritikát nem igazán fogalmaz meg, és a nomádlét árnyoldalait sem mutatja be különösebben.

Ami a megvalósítást illeti: erőteljesen dokumentarista a feldolgozás (néha be is zavar a tolakodó, túl erős zene). Ennek megfelelően McDormand alakítása is olyan, mintha egy természetfilmest látnánk. Ő visz be minket ebbe a világba, az ő szemén keresztül látjuk, és rajta keresztül szólalnak meg a "bennszülöttek" (akik egytől egyig mind ultra jófejek. Árnyoldalak ebben a tekintetben sincsenek). Igazán főhőssé csak az utolsó fél órában válik, ahol viszont megfelelő felvezetés nélkül elég tompán puffan a dráma.

Hagyományos értelemben vett cselekmény nincs, inkább egy állapotot mutat meg a Nomadland. Kissé romantikusan, lassan, de alapvetően jó ízléssel. Inkább érdekes, mint jó film.