Pieces of a Woman (2020) ☆ 👁

(Mundruczó Kornél)

amerikai-kanadai-magyar dráma

3,8
★★★★☆
160 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-04-04 15:31:12 Gasz András (3) #45

A zenéje se volt rossz amúgy és akkor amikor megláttam hogy Howard Shore akkor már nem is csodálkoztam :) (Cronenberg filmek és Gyűrűk Ura , Hobbit trilógia)

2021-04-04 09:22:09 Gasz András (3) #44

Nekem is tetszett a film, de még jobban tetszett volna, ha nincs agyon lassítva, tipikusan feleslegesen kitartott jelenetekkel (kedvencem az időpontok a híddal miért kellett kitartani 1-2 percig mindig?), olyan magyarosan művészien amit megszoktunk itthoni művészi lassúbb filmektől. Sokan mondták, nagyon hogy vontatott a Zack Snyder Justice League , hát ez ezerszer jobban. Sokszor éreztem a Saul fia stílusát rajta, a kamera használat módjával, a vágatlan jelenetekkel. Amúgy pedig Vanessa Kirby megérdemelte az Oscar jelölést, bár szerintem Frances fogja elvinni. Tetszettek az utalások, a motívumok az alma motívuma, a híd jelentése, a végén a bírósági jelenetnél az a mosoly! LeBeouf se volt oly rossz mint szokott sokszor. Színészileg nagyon rendben van a film, de a rendezés és a forgatókönyv, a jó alapötlet ellenére a megvalósítás terén, sajnos sokszor csalódás volt. Jó kérdés miért nincs magyar cím erre én is kíváncsi lennék. A szinkronja a filmnek nem rossz!

60%

2021-02-04 21:04:10 Umberto (4) #43

Miért nincs magyar címe a filmnek?

2021-02-03 08:48:20 Adam Taylor (4) #42

A zseniális első fél óra után folyamatosan gyengül és erőtlenedik a film, de elsősorban Kirby alakítása miatt még így is hatásos és erős dráma marad.
Mundruczóval kapcsolatban egyébként ez már a sokadik visszatérő érzésem: remek ötletek, parádés megoldáok után mintha egyszerűen szétfolyna az ujjai között a film, nem tudja a teljes játékidő alatt fenntartani ugyanazt a magas minőséget. A Pieces of a Woman-nél talán az zavart legjobban, hogy a brutálisan erős, nyers kezdés után minden szimbólum és metafora mesterkéltnek és erőltetettnek hatott.
Ugye jól rémlik, hogy az Ellen Burstyn által elmondott Holokauszt-történet ugyanaz, amit az On the Spot-os Born in Auschwitz-ban elmond a főszereplő édesanyja?

2021-01-26 16:13:20 Emberke (?) #41

Ha megengedsz egy apró észrevételt, s nem veszed tolakodásnak, személy szerint én nagyon erősnek érzem az ízléstelen jelzőt. Természetesen tiszteletben tartom a véleményed. Engedd meg, hogy néhány szemponttal alátámasszam azt, hogy ez a film, még ha nem is üti meg azt a nívót és mélységet, amelyet - lehet, hogy ugyan naiv módon - én elvártam volna, minden hibája és nem kellő mélysége (írhattam volna azt is, hogy felületessége) ellenére is nagyon jó alkotás.

Mint, ahogyan esetleg olvashattad is, van problémám a filmmel, zavarnak bizonyos kliséi, zavar, hogy - tudom, hogy furcsa lesz, amit írok - amolyan jó értelemben vett, kimagasló színvonalon megvalósított iparosmunkáról van szó. Ismerve a rendező korai filmjeit, a témát, én egy jóval filmre vártam. Olyanra, torkon ragad, amely nem engedi, hogy levegőt vegyél, amely a bőröd alámászik, amely napokig cipelsz az elmédben és a lelkedben. A téma ilyen, az ábrázolásmód pedig egy másik kérdés.

Azonban nekem minden hibája ellenére is tetszett és egyre jobban tetszik a film. Még úgy is, hogy van egy bivalyerős , a lelket a tudatot satuba záró téma, alaphelyzet, amelyről kevés film, és még kevesebb elgondolkodtató, magunk, valamint a társadalom elé éles tükröt tartó (színdarab, regény, vers, film) készült. Mindazonáltal - s itt valóban egyetértek veled is . a rendező megállt a téma felszínénél, picit lehajolt, majd némi kapirgálás után meggondolva magát, nem ásott le mélyre. Éppen a témaválasztás az, ami elismerésre méltó, amely bátorságra vall. Annak ellenére is, hogy megúszós - hogy így fogalmazzak - a jelenség, az adott dráma helyzet körüljárása. A fényképezés, amely modorossága ellenére is pazar, legalább is a film első negyedében. A Hollywood-i filmekben nem igazán láthatunk ilyen érzékeny kamerakezelést.

Természetesen mindenkinek igaza van abban, hogy a film az első negyede után már képtelen a helyzetek, karakterek mélyebb és összetettebb ábrázolására, jobbára, vagy egészen megmarad a felszínen. Mindezek ellenére sem gondolom, ( nyilván ez az én egyéni értékítéletem) hogy ízléstelen lenne. Inkább egy pont után elnagyolt, klisékkel teli, de semmi esetre sem ízléstelen.

előzmény: kaamir (#29)

2021-01-24 10:49:16 macready (3) #40

Sematizmus: „sablonosság a művészetben, a sokszínű, kimeríthetetlen valóság tartalmi és formai sémákba szorítása, vulgáris vagy éppen rafinált leegyszerűsítése. A valóságot leegyszerűsítő, kész gondolati sablonokkal helyettesítő hamis ábrázolásmód, amely az élményt nyújtó művészi hatást oktató célzatú tanulsággal pótolja.”

Roppant hatásosan induló (pazar kameramunka), majd egyre művibbé váló film; az idő haladtával főleg a közhelyek követik egymást, amíg végül eljutunk az ízléstelen fináléig.
Kaamir szavaiban is van igazság: „olcsó szimbolizmus, felszín kapargatása, gumicukor-érzelmek, tolakodó zene és papírmasé karakterek.” *
Mundruczó filmje megpróbál fájdalmasan és mélyen szólni fontos dolgokról, de mindezt olyan kimódoltan, Oscar kompatibilisen, hollywoodi szórakoztatóipari termékként teszi, hogy végül a középszerbe süllyed.
Az erőteljes indítás, az első fél óra miatt 6 pont.

* „Általánosságban midcultnak azokat a kulturális termékeket nevezzük, amelyek a magas művészet (legyen ez bármi) elemeit leegyszerűsítve használják arra, hogy valami könnyen befogadható alkotást hozzanak létre, ezzel elhitetve a befogadóval, hogy épp művészetet, kultúrát fogyaszt. A midcult gyakorlatilag a műveltség illúziójával kufárkodik, éspedig úgy, hogy olcsósítja, lebutítja azt, amit mondjuk valamiféle alapvető érzékenység vagy alapműveltség híján nem biztos, hogy az egyszeri befogadó fel tudna fogni.
A midcult vagy middlebrow kultúra ott lép be, ahol a tömegkultúra már nem képes kielégíteni a közönséget, a magaskultúra azonban még mindig elérhetetlennek tűnik. A kultúrafogyasztás élményét adja meg a társadalom széles rétegeinek, azonban azzal fenyeget, hogy tulajdonképpen lebutítja a magaskultúrát, vagyis annak felvizezett, fogyaszthatóvá tett hamis változatát juttatja el a tömegkultúra felől érkező befogadókhoz.”
Ez a jelenség éppúgy érvényes lehet a filmekre, mint az irodalomra, zenére stb.

2021-01-21 23:39:12 caulfield (4) #39

Martha keményen lázad az anyja ellen, minden tekintetben, kezdve az apa kiválasztásával, aki szőröstül-bőröstül véve… túl sok, ugye. Az otthonszülés dettó. A hanyagság, szétszórtság, mind ennek a mamámból áradó ridegségnek való ellenfeszülésnek a gyümölcse. Még a bába esetlensége is, ő sem tudja függetleníteni magát a miliőtől (más kérdés, hogy ez mennyiben menti fel.) Nem az otthonszülés bemutatása a cél, hanem ezen bizonyos karakter otthonszülésének az ábrázolása. Ellen Burstyn jelenléte mindent áthat, vagy áthűt, különösen azokat a jeleneteket, amelyekben nem szerepel. Az ő születése attrakció volt a pesti gettóban, a lánya is egy mutatvánnyal készül, csak végül a műugró a medence szélén landol - elnézést.

előzmény: mimóza (#10)

2021-01-21 15:57:17 kaamir (2) #38

Teljesen igazad van abban, hogy ezek kompromisszumok, amiket meg kellett hozni ahhoz, hogy vágatlan lehessen a jelenet. Én csak annyit mondtam, hogy engem ezek kizökkentettek, és elkezdett máson járni az agyam - vagyis nem tudtam a film lényegére koncentrálni miattuk.

Amúgy a film két legjobb/legmegrázóbb jelenetében is volt két kizökkentő elem számomra, és ez így már nekem tú mács.

1. Amikor megszületik/meghal a baba - a gyomrom ökölbe szorul, mert ez minden szülő rémálma. De közben meg látom, hogy basszus, ez a legszarabb műbaba az Amerikai mesterlövész óta.

2. Amikor Martha előhívatja és meglátja a gyereke fényképét - remek jelenet, átélhető, döbbenetes. Csak közben az jár a fejemben, hogy ki a rossebb használ még manapság filmes fényképezőt?


És lehet, hogy ezek apróságok, vagy kötözködésnek tűnnek, de szerintem amikor a film legtöbb kulcsjelenetében van valami ilyesmi, akkor engem kirángatnak az illúzióból. Teszem hozzá: egyáltalán nem ezek miatt tartom rossz filmnek.

előzmény: ChrisAdam (#35)

2021-01-21 15:55:21 sissoko (3) #37

Elég sok hibája fel lett sorolva a filmnek, kár leragadni ezen a mentő/bába dolgon szerintem.

2021-01-21 15:49:37 Xuja (?) #36

Óriási nagy +1. Sose értettem azokat, akiknek ha nem tetszik az adott film (bármilyen okból), akkor rögtön ilyen jól megmondom attitűddel minden csip-csup apróságba belekötnek rajta és nüanszokon kotnyeleskednek. (És ezt most általánosságban írom, nem a #33-ra kihegyezve).

előzmény: ChrisAdam (#35)

2021-01-21 15:31:20 ChrisAdam (5) #35

Akkor hadd háborodjak fel egy picit. :)
Én tényleg nem értem, hogy miért rójátok fel ezeket a filmnek. Mármint azért van egy forgatókönyvíró, hogy megalkossa a sztorit, annak minden aspektusát. Azt is, hogy a bába nem olyan közeget hozott létre, nem volt eléggé profi, és a többi. Lehet, hogy nem úgy alakult, ahogy az a legtöbb alkalommal ismeretes, vagy ahogy bemutatják (reflektálva még egy korábban, mimózával folytatott diskurzusra), de itt így történt, és lám: nem is jól sült el. (Azt már nem tudjuk, hogy biztos ezért.)
De.
Még ha dokumentumfilm lenne, ami feldolgoz egy igaz sztorit, vagy valami ismeretterjesztő alkotás, akkor érteném az erre való felháborodást. Nincs egy általános sztenderd, hogy meddig tart a szülés, vagy kinek mennyire fáj, vagy mennyire van valakitől a legközelebbi mentőállomás, bába (bocsi, ezen jót mosolyogtam). Valahogy ahogy a szüléshez érünk, mindenki elkezd hitelességért kiáltozni - lehet pont azért, mert igazából nem tudjuk, hogy mennyiféle lehet? (Szülészek, segítsetek.)
Konkrétan ha itt nálam szülne a nem létező feleségem, akkor nagyjából 3 perc alatt itt lenne a mentő, de lehet, hogy sokat mondtam, mert kb. öt sarokra van az állomás. De máris abszurd, hogy ezt fel kellett tényleg hoznom. (Az amcsi akciófilmekben meg bármilyen hosszú is a film, tuti a végére érnek oda a rendőrautók, valakit zavar? Nem.) És én ismerek olyat, aki pikk-pakk megvolt fél óra alatt. Szerintem tökre nem lehet itt valamiféle törvényszerűség hiányát felróni, mert a valóságban sincs. Valaki fél napon keresztül vajúdik, valaki meg így. Vagy hirtelen mindenben elkezdtük keresni így a valóságot? Van film, ahol nem hihető a szex időtartama? Vagy a helyi közért túl közel van a főhős lakásához? Lehetne folytatni, de nem érdemes. :) Természetes, hogy választaniuk kellett az alkotóknak: ha 3 órás a szülés, akkor a vágatlan jelenet ötlete kuka.
Az apró túlzások, esetleges kompromisszumok: ezek öröktől fogva létező filmes elemek, amik ráadásul most egyáltalán nincsenek messze a valóságtól. De ahelyett, hogy ezen csámcsogunk, tökre nem arról beszélünk, meg nem arra figyelünk, ami tényleg a filmről szól. Hát miért szeretjük akkor a mozit?

előzmény: kaamir (#34)

2021-01-21 08:54:19 kaamir (2) #34

Nem tudom, hogy spoiler-e, mert a film elején van, de inkább elrejtem :)

Szóval nekem két dolog volt zavaró:
1. Szerintem egy gyerek - pláne első szülésnél - nincs meg a magzatvíz elfolyásától számított 25 perc alatt. Nekem a vajúdás meg a kitolás is nagyon pikk-pakknak tűnt.

2. Ez zavart jobban: mintha a bába és a mentők is szomszédban laktak volna, annyira gyorsan ott voltak.

előzmény: somogyireka (#33)

2021-01-20 23:45:49 somogyireka (3) #33

A hitelességbe, pláne a real time fényében inkább ne menjünk bele.- esetleg lehetne mégis kicsit belemenni. Mire gondolsz?

előzmény: kaamir (#29)

2021-01-20 15:20:46 wim (3) #32

Nekem sem igazán jött be, amikor megnéztem, akkor azt hittem, talán a szinkron miatt, ezért engedékenyebben pontoztam. Pedig akkor is inkább az ordító hiányosságokat érzékeltem, mint a pozitívumokat (többé-kevésbé tisztes iparosmunka). A hozzászólásod megadta az utolsó lökést, úgyhogy felülbíráltam az értékelést. :)

A Házassági történet sem az esetem, de ott legalább voltak jó színészi alakítások (imádtam az ügyvédeket).

előzmény: kaamir (#29)

2021-01-20 12:58:49 sissoko (3) #31

Már a megtekintés alatt is kényelmetlenül éreztem magam, és nem a téma miatt. Érezhető volt a görcsös igyekezet a készítők részéről, hogy itt most egy nagyon mély és fontos filmet látunk, miközben egy percig se hittem el a szereplők egyetlen (na jó, ez azért túlzás) mozdulatát. A Házassági történettel kapcsolatban is egyetértünk.

A régi város is szóba került lentebb. Remek példa, mert ott elhittem, amit itt nem.

előzmény: kaamir (#29)

2021-01-20 12:37:38 somogyireka (3) #30

Az van, hogy sok nappal a megnézés után én is ide jutottam el, de engem is elsőre megvett ez a nagy téma. Nagyon pontos meglátás.

előzmény: kaamir (#29)

2021-01-20 09:02:38 kaamir (2) #29

Úgy látom, én leszek az ördög ügyvédje, mert nekem ez nagyon-nagyon nem tetszett. OK, az első fél óra tényleg ügyes (nem kiemelkedő, pláne nem filmtörténelem, de jól megcsinált. A hitelességbe, pláne a real time fényében inkább ne menjünk bele).

Utána viszont jön egy másfél órás hollywoodi gyász-kiskáté. Közhelyekkel, unalommal. Aztán a finálé, ahol a jó ízlés már a látóhatáron sincs. Vanessa Kirby elmondja a kamerába nézve (!!) az Oscar-könyörgő beszédét, de még ez sem elég, kell még egy snitt. Az olcsó szimbolizmus keretében a híd végre összeér, a kicsírázott új élet pedig ott játszik az élet fáján. Még esetleg kiírhatták volna, hogy Éééérted? Ugye érted?!


Ízléstelen film, mert egy olyan témát választ, ami önmagában, a legszarabb előadásban is hatással van az emberre. Itt pedig pontosan ez történik: a felszín kapargatása, gumicukor-érzelmek, tolakodó zene és papírmasé karakterek. A Házassági történettel rokon ez a film: ott a válást, itt a gyászt látjuk úgy, ahogy azt Móricka elképzeli.

Ja, és Shia LaBeouf fanszőrzete nélkül bőven tudtam volna élni, de hát Mundruczó Komoly Európai Rendező, úgyhogy bátran mutat fanszőrzetet. Ennyi az ő bátorsága kb.

2021-01-20 07:19:56 oscarmániás (?) #28

Olvasom az egyik elemzést, ahol keresztbe-kasul el van ájulva az író az első fél óráért, aminek nagyon örülök, bár a filmet még nem láttam. Viszont Stan Brakhage művészi látványpornóját igen. Ha vkit érdekel...

2021-01-18 13:03:53 hhgygy (4) #27

A történet menetében az, amikor lefeküdt a "rokon" ügyvéd csajjal, az nekem valahogy nagyon fals volt, vagy ilyen hímgyűlölő közhely, nem tudom.
(OFF: ritkán sikerül megszereznem filmeket magyar szinkronnal - hála istennek. Ebben a filmben is iszonyúan zavart a szinkron, de szegény (lopós) ember vízzel főz. Fordítóként nagyon zavarnak az ügyetlen, stílustalan megoldások, az erőltetett szóferdítések stb. Feliratban jobban elviselem, mint amikor kizárólag egy másik fordító ilyen-olyan megoldásait hallgathatom. Persze, amikor meg a felirat rossz, akkor meg az a baj, szóval nekem semmi se jó :-)

2021-01-17 21:09:47 Bubu (3) #26

Tetszik az összehasonlítás, bár a Régi város számomra sokkal megrázóbb volt. Talán mert Michelle Williams klasszisokkal erősebb alakítást nyújt, mint Shia LaBeouf... Meg a forgatókönyvet is stabilabbnak éreztem.

előzmény: ChrisAdam (#25)

2021-01-17 21:00:47 ChrisAdam (5) #25

Az elmúlt héten még sokszor eszembe jutott a film, de nem csak ez, hanem A régi város is, mert hasonló aspektusai vannak, még ha történetében, és sok-sok minden másban merően különböznek. Meg is néztem újra, csak hogy ne legyen elég a depresszióból. :) Nem tudom, kinek jutott még eszébe, de ugyanaz a fojtogató, nyomasztó üresség lengi körül a filmet, és ugyanígy a gyógyulásra való hajlam mutatkozik meg a végén, ami "gyönyörűvé" teszi a filmet. De írtam is erről hosszabban.

2021-01-16 07:47:41 Dió (4) #24

Technikailag megint van annyira erős, mint a Jupiter holdja és a rendező előző filmjei - amit az első fél órában csinál Mundruczó, olyat eddig magyar filmben nagyon keveset láttam. A történet viszont itt tényleg ellövi az összes puskaporát, és a maradék 90 percre már sokkal kevesebb emlékezetes jelenet jut, sőt, valahogy nekem nem is áll össze kerek egésszé utána minden. Ez a gyönyörű értelmiségi nő és ez a végig irritáló és töketlen férfi mit láttak egymásban, mi keresnivalójuk volt valaha is egymás mellett? Mit akart a film megmutatni vagy mondani a főszereplő nő és az anyja viszonyával? Stb. Volt egy olyan érzésem, hogy a kezdeti lendület után Mundruczó elvesztette a fonalat, hogy mit is akar mondani a filmmel, ezzel 90 perc nettó üresjáratnak teret engedve. Ha ezzel szándékosan a nihilt és elveszettséget akarta bemutatni, ahogy lentebb írtátok, akkor az szerintem hiba volt, mert ez soha sem sül jól el. A fotóelőhívós és az utolsó jelenet ugyanakkor megint nagyon szépek voltak, szinte érzéki kiteljesítése a korábban elhangzott "time heals all wounds"-nak. Még őrlődöm, hogy hármas vagy négyes...

2021-01-15 20:58:46 dittike (5) #23

Olyan emberi érzéseket vált ki a nézőből, amelyek természetes tőről fakadnak, főleg, ha ilyen kényes témáról van szó. Én bevallom szinte zokogtam, annyira elviselhetetlennek éreztem a főszereplőnő fájdalmát. A nő édesanyjának születéstörténete is különösen felkavaróan van elbeszélve, bár az élni akarásról szól ez a film azt hiszem és ez így van jól.

2021-01-15 12:41:54 Bubu (3) #22

Én el tudom képzelni, hogy eredetileg az a holokauszt mondjuk 1956 volt, ami korban még passzolhat is, ha mindketten kicsit harminc felett szülnek. Csak lehet, amikor más közegbe tették (bár ugye meghagyták magyar származásúnak a főhőst), ezt a témát nehezebb lehetett eladni nemzetközi közönségnek.
Nem ez volt az egyetlen didaktikus mozzanat, ott van mindjárt a híd építése is.

előzmény: wim (#21)

2021-01-15 11:47:14 wim (3) #21

"... indokolatlan a holokauszt borzalmainak, lelket, tudatod paralelizáló hatásait megemlíteni..." - és ennek érdekében Martha anyját kvázi a nagyanyjává öregíteni. Engem rettentően zavart, hogy az anya korban abszolút nem passzolt a lányához (szélsőséges számításokkal persze összehozható, de kilógott a lóláb).
Almamagokkal kapcsolatban is egyetértünk, de úgy emlékeszem, a filmben nem ez volt az egyetlen többé-kevésbé didaktikus mozzanat, bár ez volt a leginkább erőltetett.

előzmény: Emberke (#19)

2021-01-15 11:12:46 somogyireka (3) #20

És végül hányast adsz rá? Ilyen az, amikor nem saját élményt dolgozunk fel..és ez az, amit sem te, sem én nem tudunk megfogalmazni, hogy miért éreztük magunkat végig picit becsapva, kellemetlenül. De majd ha igazit látunk, akkor rá tudunk mutatni, na ez az!!

előzmény: Emberke (#19)

2021-01-15 09:15:28 Emberke (?) #19

Pár nappal ezelőtt néztem meg a filmet. Vártam, míg leülepedik a lelkemben. Azért vártam, hogy ne az elhamarkodott elő és/vagy utóítéleteim vezéreljenek, míg a klaviatúrát cséplem. Igen, sajnos a film nézése közben - szükségszerűen ugye - is voltak furcsa benyomásaim, érzéseim, kezdett körvonalazódni valamilyen véleménycsíra a lelkemben. Nos, ezért volt szükség arra, hogy várjak néhány napod, hagyjam, hogy a mű által a lelkemben felvert érzelmi porfelhő kissé alább szálljon, ne homályosítsa el az "értékelésem" látképét.
Mindenek előtt fontosnak ítélem leszögezni, hogy a rendező Delta utáni filmje már problémát okoztak számomra. Szerény véleményem szerint a Delta utáni művek kevésbé vagy rosszabb esetben nem is hozták azt a színvonalat, amelyet az egyszeri filmnéző elvárt volna. Természetesen nincs azzal bajom, hogy művész időnként megújul, eddig ki nem próbált műfajok hűs, vagy éppen langymeleg tavában mártózik meg. Azonban akkor már kissé problémás lehet az ilyen fürdőzés, ha ez érzékelhető minőségbéli romlással jár együtt. Megítélésem szerint Mundruczó esetében ez a fajta minőségromlás, ha nem is radikálisan látványosan, de azért karakteresen érzékelhető. Magáról a filmről. Izgalmas, drámai, a vásznon kevésbé kibeszélt, körüljárt alaphelyzet van a történet középpontjában. Emiatt mindenképpen dicséretet érdemel a rendező, és természetesen a film forgatókönyv íróját: Wéber Katát. A mainstream-től elszakadva, filmre visz egy felfoghatatlanul drámai helyzetet. A kérdés, hogy minden hogyan valósul meg, mennyire ás mélyre, a kiásott gödörbe hogyan taszítja be a nézőt, onnan kiengedi-e. Mint említettem, nagyon furcsa érzéseim, gondolataim voltak a film nézése közben. Szeretem, ha a film képi világa, hangulata tükröződik a kamerakezelésben. Ebben a filmben ugyan szép számmal volt ilyen operatőri munka, s ez alapvetően tetszett, vagy ha pontosabban szeretnék fogalmazni tetszhetett is volna, azonban mindvégig úgy éreztem, hogy az erősen kimódolt, vagy jobban szólva modoros. Ugyanilyen vagy még rosszabb érzéseim voltak a filmhez választott zenével. Nagyon hollywoodinak éreztem. Végig az volt a benyomásom, hogy a képi világ és a választott zene is oly módon lett megválasztva, mintha az majdan kielégítené a fesztivál ítészek esztétikai igényeit. Vagyis - nem könnyű ezt leírni - de a szerzői, horribile dictu a művész filmes klisék uralták a művet ebből a szempontból is. Abból a szempontból is, hogy amit téma ábrázolását illeti. Nem éreztem, hogy mélyfúrás van, épp ellenkezőleg amolyan felszínes módon került bemutatásra az, hogy a pár, valamint a körülöttük lévő családtagok milyen mélyen gyalogolnak a pokol ösvényein. Értem én kibeszéletlen, titkolt, magunkban cipelt tonnányi traumák öntudatlan módon történő áthagyományozódását, értem én a anya-lánya között feszülő konfliktust, még is az volt a benyomásom, hogy indokolatlan a holokauszt borzalmainak, lelket, tudatod paralelizáló hatásait megemlíteni, legfőképpen pedig párhuzamba állítani azzal a személyes tragédiával, amelyet a főhős éppen átélt, megszenved, amely pszichés módon paralelizálja. Almamagok allegórikus jelenléte a filmben is amolyan "Oscar-díjas" megoldás, picit vagy nem is olyan picit, didaktikus és egyben sematikus megoldás is. Összességében természetesen nem rossz film ez természetesen. Sőt. Azonban bántóan kimódolt, nagyon a fesztiváldíjas filmek kliséiből építkezik.

előzmény: somogyireka (#17)

2021-01-13 21:35:54 tomside (?) #18

Nem láttam még, de azért király, hogy belebotlok egy magyar filmről szóló írásba az Economiston. Dicsérik.

2021-01-13 11:34:03 somogyireka (3) #17

Méltán büszkék lehetünk erre az alkotásra, hisz az első két jelzőt - amerikai és kanadai - itt valóban emeli a harmadik, a magyar. Ez a film azért lett ilyen finom, ilyen érzékeny, mert magyar a forrása, magyar benne a forgatókönyvíró fájdalma. Az amerikai filmek szenvedése más "szövetű", nem rokon..
Bár azért sokkal jobban szerettem volna ezt az egészet magyar színészekkel, stb..de akkor biztos össze se jön..És miért? Mert ez olyan nagyon de nagyon intim téma, valami ami bennem, nagyon "magyar"...valami itt bennem a gyomrom és a szívem között, itt ahol, ha kipreparálna egy óriás és betenne az embergyűjteményébe, itt szúrna át.

Mivel az én egyetlen szülésem kb. a harmadik óra vajúdás után félbeszakították és vittek a műtőbe, ezért a szülés részre nem tudok reagálni, az viszont valamelyest "fájt", igen, valahogy nem merek teljes súlyommal ráfeküdni a látottakra, hogy a főszereplőnő nem anya..Nem kukacoskodnék ennyire, ha nem lenne ilyen fontos téma.

Az egyik angol nyelvű cikk ugye valótlanságot állít, mely szerint Wéber Kata a saját hasonló tragédiáját dolgozza fel, de miután végighallgattam Katával az interjút most már tudom, szó sincs itt ilyesmiről..(valaki mást veszített el és azt a gyászt "hozta" be ide) Így már azt is tudom, miért éreztem végig magamat furcsán kellemetlenül. Talán pont itt és emiatt csúszik el az egész egy picit..Innentől nem tart meg a film a saját gyászomban, gyászaimban, nem segít semmiféle feldolgozást, mert az egész így nem igazi..

Pedig Kata igazán édes nő, sőt...gondolom pont nem erre a jelzőre vágyik, úgyhogy fokozom, érzékeny, rendkívül okos, és ez a film nem jött volna létre nélküle. Mundruczó a bátorság vagy inkább vakmerőség jelképe, a mindig új területen kísérletező, mint az a festő, aki tud impresszionistául és szürrealiastául is, de itt most senki sem kérte az újabb izmusát. Itt az érzékeny nő - benne, társaként, általa - alkotott. Igazán irigylésre méltó alkotói munka, huhh, sokkal izgalmasabb, mint bármiféle testi nász, nekem ez a találkozások legmagasabbika. A férfi, aki óvatosan kihívta Katát a napra, hogy megmutassa annak legrejtettebb fájdalmát, egy feldolgozhatatlannak tűnő gyászt. És akkor innen már a forgatókönyvíró bravúrjáról van szó, arról, hogy innen Kata, mert azért a teljes önfeltárásra nem merészkedett, vagyis valódi fájdalma érintetlen marad, az íróasztal mellett újraalkotta más testben saját kínjait, és ebből lett a film.

Az interjúban nagyon pontosan és értelmesen elmeséli a valódi vágyát, ami alkotás közben hajtotta, a gyászfeldolgozásban való elakadást, ahol a gyászoló nem is akar a folyamat végére érni, hisz miközben - és ezt gyönyörűen mondja-, itt mennyire is érződik, hogy a szívéből szól, ez a folyamat, noha rettentően fekete mégis van benne valami ismeretlen csillogás. A fájdalom túloldala ez már.

Velem az van, hogy valószínű, addig nem nyugszom, míg meg nem tudom, mi az a fájdalom, amit ezzel a kitalálttal eltakart és titokban azt a filmet várom, mert párosuknak megvan ehhez minden eszköze..És az irány nagyszerű.

2021-01-13 07:11:40 somogyireka (3) #16

ez a leírás még csak a film elé..megint fontosnak tartottam összefoglalni főleg egy ilyen súlyos téma kapcsán. Természetesen a definíciók ahányan vagyunk annyi fajták, de én csak ennek mentén tudok filmet nézni.A filmről egy másik bejegyzésben majd.

Épp a minap kezdtem el nézni az ARTE-n egy filmet Was ist Kunst? címmel, melyben egyes alkotók megpróbálták kifejteni, mit jelent számukra a művészet. Ám mikor egyhuzamban harmadszorra is azt hallottam, nem tudom, kikapcsoltam. Azt gondolom, az életben 1-2 ténylegesen fontos fogalmon kívül nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy alapkifejezéseinket ne definiáljuk önmagunknak, és azon körbeírás mentén vezessük az életünk. Ez természetesen mindenki esetében egyedi lehet, és bőven el is térhetnek egymástól az egyes definíciók. Ám például egy kapcsolat kezdetén mindig nagyszerű lenne, ha a másik ismerné magát annyira, hogy pontos meghatározásokat ad. (vegyük csak a legsűrűbben előforduló fogalmakat, mint család, haza, szeretet, szerelem, na és persze a művészet, miközben tudjuk, van egy határ, melyen túl definícióinkkal nem megyünk, ahol végre elhallgatunk)
Nos e filmnél megint nagyon fontos, hogy tisztázzam a saját művészetfelfogásomat, mely mentén filmeket nézek, könyveket olvasok..Számomra a művészet az élet által írt események felemelése, visszahelyezése oda, ahonnan felbukkannak, és itt rögtön egy olyan fogalomhoz érkezek, melyet meg sem próbálok meghatározni, ám maga ez a visszaemelő mozdulat már egy csodálatos utalás arra. Arra, amire csak mutatni lehet. A művészet igyekszik kivonni a jelenség jövő-menő jellegét, mintegy megtisztítani múlékony jellegétől, s így azt szó szerint megörökíteni. Ami a művészet szűrőjén fennmarad az már örök, sőt még ez a szó is eltakarja, mert az örök szónak is van valami időbeli jellege. De itt már ugye nem illik dadogni sem..

Ám számomra a legfontosabb, hogy az alkotás szigorúan átélt eseményekből kiindulva dolgozzon, tehát ne a másik meséjét adja át, mert átbújni másik testbe nem lehet. Ez a bázis, ez a végtelenül személyes, intim jelleg. Persze tudom, ha a világ az én művészetfelfogásom szerint haladna, az alkotások óriási hányada nem is jöhetett volna létre. De akkor nem is lennénk ennyire elveszve, mert akkor a művészetet is lehetne eredeti funkciójára használni, mely szerint létra, híd...a halandó és halhatatlan között. Akkor az egyes őszinte alkotások tényleg megbízható nyilak lennének, melyek irányába elindulva valódi útmutatást kapnánk "haza". Ennek híján maradunk itt a régiben.

Beleégni, beleveszni csak abba tudunk igazán, ami a mienk, amit ismerünk, ami minimum egy-két réteget lehántott rólunk...

2021-01-11 19:26:24 Kempesbaba (?) #15

Nekem is pont ez az ügy jutott eszembe

előzmény: Bubu (#14)

2021-01-11 19:23:08 Bubu (3) #14

Nem tudom. Én nem úgy értelmeztem, de felmerült bennem. Biztos lehet így is, úgy is értelmezni. Mást és mást jelenthet minden nézőnek egyéni tapasztalatok / gondolkodásmód függvényében.
De szerintem nehéz elvonatkoztatni a magyar helyzettől, vagy mondjuk a Geréb Ágnes ügye körül kialakult vitáktól.

előzmény: Kempesbaba (#13)

2021-01-11 19:04:08 Kempesbaba (?) #13

Épp az lett volna a kérdésem, hogy lehet-e a filmet értelmezni az otthonszülés elleni kiàllásként?

előzmény: Bubu (#12)

2021-01-11 17:58:10 Bubu (3) #12

Azzal egészíteném ki, hogy a filmben mutatták, hogy a bábát öt rendbeli hanyagságért / mulasztásért, 2 rendbeli műhibáért és (gondolom, gondatlanságból elkövetett) emberölésért állítják bíróság elé. Ha ebből indulok ki, nem egy hiba nélküli szülést kell bemutatnia a filmnek. Elhangzik több mulasztás is: oxigénhiányos szoba, felügyelet nélkül hagyott, vajúdó nő... stb. Arra például jó lehet ez, hogy elgondolkodtasson olyanokat, akik még nem szültek és tapasztalatlanok, hogy ahogyan kórházi szülésnél, úgy otthon is csúszhat be hiba, minden jóakarat mellett is. Ennek a kimondása szerintem nem kampány az otthonszülés ellen, hanem egy fontos szempont lehet.

A filmről: megrázó és fontos téma, de kicsit sok volt nekem a minden sarokból előugró, nem épp finoman tolt metaforák sora, illetve középtájon, a családi vacsoránál leült kicsit. Plusz van pár jelenet, amit igazán kihagyhattak volna, mert nem adott hozzá semmit a masszív kényelmetlenség érzésen kívül (ami értem, hogy célja is a filmnek, de helyenként tényleg sok volt).
De fontos témáról indít beszélgetést / vitát, és nagyszerű színészekkel és operatőri munkával teszi. Howard Shore zenéje pedig gyönyörű és szívhez szóló, mint mindig.
Érdemes megnézni.

előzmény: ChrisAdam (#11)

2021-01-11 17:30:40 ChrisAdam (5) #11

Érdekes ezen gondolkodni, valamint félve teszem fel a kérdést a témához nem értve: vajon hiteles-e, ahogy bemutatja a szülést? Vagy lehet-e szülést hitelesen bemutatni?

Életemben egyetlen szülésen voltam ott, az kórházban történt és én voltam a baba, és nincs is túl sok fogalmam arról, hogy pontosan milyen egy szülés - azon túl, amit egyéb filmekben láthatunk, könyvekben, cikkekben olvashatunk. Remélem, életemben majd eljön a lehetőség, hogy jelen legyek egynél-kettőnél.
De úgy gondolom, valahogy ez is olyan, hogy nagyjából ezerféleképpen történhet, minden nő másképp éli meg (valaki káromkodik, és?), minden kultúra, vallási hovatartozás másképp viszonyul a történtekhez, mindegyik pár más módon készíti fel magát, mindegyik férfi másmilyen energiákkal segíti a nőt, stb. Az emberi természetnek olyan mélységeit élheti meg két ember (és főleg az anya) - gondolom én -, hogy szerintem hiba ezt egyetlen képletben felírni. Ezt nem is kijelentem, mint inkább diskurzusra bocsátom.

De a lényeg: szerintem itt eléggé homály fedi azt, hogy a két főhősünk mennyire is volt felkészült, nem sokat tudunk a szülés előtti időkről (arról se, hogy az otthonszülésnek mi a konkrét oka, háttere), a forgatókönyv szándékosan homályba meríti ezt a részt. De hála égnek nem is arról szól a film, hogy ezt az otthonszülést egyébként egy orvosszakértő hogyan értékeli: tényleg minden a helyén volt, vagy már az elejétől számtalan hibát elkövettek? És egyáltalán: ki a hibás? Ennek a megfejtése izgalmas kérdés, de Martha végső monológja szerintem mindent helyretesz.
És pont azért, mert a film és leginkább a végkifejlet nem arra fókuszál, hogy mi lett volna, ha felkészültebbek, ha ezen és azon a ponton nem hibázott volna a bába, vagy ők maguk, satöbbi. Ami megtörtént, az megtörtént, ennek elfogadásához pedig hatalmas utat kell megtenni. És ezen a ponton már teljesen mindegy, hogy hogyan, de a baba meghalt. Lehet, hogy a teljes otthonszülés már nem úgy alakult, ahogy eltervezték, ahogy bárki is gondolta volna. Ez nem egy egyenlet, egyetlen megoldással. Lehetett volna kórházi szülés is, lehetett volna felkészült, éberebb és figyelmesebb bába is, és így tovább. Mindegy. A kis Ivett meghalt, ennek a gyászát pedig minden körülmények közt és előzményekkel ugyanolyan borzalmas feldolgozni próbálni, és elfogadni.

2021-01-11 16:25:23 mimóza (3) #10

--- a magam nevében írom a #9-es hozzászólásra reflektálva ---
De.
A lehető legcsodálatosabb megélés, folyamat és esemény, ami csak történhet egy nő életében. Nem lehet túlmisztifikálni, mert maga a misztikum. Rejtély és csoda, ugyanakkor a legtermészetesebb dolog a világon a gyermek megszületése. Mondom mindezt én is három gyermek után. :) Semmilyen, de tényleg semmilyen tapasztalat és élmény nem hasonlítható hozzá. :)

Továbbgondolva - most már a filmről: amit az alkotás első fél órájában ábrázolnak, az NEM tudom, hogy mi akart lenni.
Itt az égvilágon semmi nem jelzi a felkészültséget, mintha magának az anyukának sem lett volna gőze semmiről - a cukormázas babaváró buli és a gyerekszoba berendezése ugyanis nem egyenlő a felkészüléssel! A vonzó, biztonságos, a célnak megfelelően berendezett, védettséget adó környezet kialakítása sehol sem látható, a bábáról nem is beszélve. Uhh! Egek! Mi az, például, hogy magára hagyja ő és az apa is a vajúdó nőt a fürdőkádban? Hol van az "itt vagyok neked, rám bízhatod magad, gyöngéden kísérlek" érzés? A tragédiát (mert tragédiák a maximális emberi erőfeszítés, tudás és felkészültség ellenére is történ/het/nek), be lehetett volna úgy is mutatni, hogy előtte minden szakszerűen, szépen, biztonságot sugárzó térben/légkörben zajlik! Akkor talán még nagyobbat ütött volna.

Egy szó mint száz, nem tudom és nem értem, miért akarta a rendező az otthonszülést, mint témát ennyire taszító módon bemutatni. :(((
Ez a rész - egyes.

2021-01-11 15:25:31 Xuja (?) #9

Nem láttam a filmet, de gondolom olyan is van, akinek meg hasonló körülmények között zajlott az otthonszülése, mint a filmben. (Sőt, biztos, mert valahogy nagyon túlmisztifikálod ezt az egészet a kommented alapján, jó hogy nem azt írod hogy csodálatos érzés szülni.)

előzmény: rth (#8)

2021-01-11 13:40:58 rth (2) #8

Két eshetőséget látok: Vagy a rendező nem látott otthonszülést (de talán szülést se), vagy szándékosan csúsztat a hatás érdekében. Ez elszomorít. A téma ugyanis eleve kényes. Az emberek fejében torz kép él az otthonszülést (de úgy álatlában a szülést) illetően, amit a film csak megerősít. Mintha a film tájékoztatás helyett tudatosan meglovagolná az emberek otthonszületéssel kapcsolatos félelmeit. Az első fél óra éppen ezért nekem, akinek három gyermeke született otthon, a második a kezeim közé, borzasztó volt. Háborítatlan környezetben tipikusan nem hanyatt fekve szülnek a nők. Nem jellemző a csúnya beszéd. Az anyán elképesztő energiák folynak át; vibrál a helyiség. Mire oda jut, a szülő nő együtt dolgozik a tolófájásokkal, azokat nem irányítják, nem szólítják fel arra, hogy ne nyomjon, stb. Ezek a valótlanságok nagyon bosszantóak voltak nekem és a feleségemnek.

A film erőssége annak a bemutatása, hogy az anya mennyire egyedül marad a gyászával. Szörnyű, hogy az alap dráma nem volt elég: kényszeresen jobban és jobban igyekeznek fűteni a filmet. Alulról hármas.

2021-01-10 15:29:28 TheDriver (4) #7

Sajnos Kirby biztosan nem fog Oscart kapni érte, max jelölést... Frances McDormand fog minden bizonnyal nyerni.

előzmény: Benny Bug (#6)

2021-01-10 14:47:46 Benny Bug (5) #6

Az első fél óra hibátlan. Ilyen részletességet még nem láttam filmben, ahogy az érzelmekkel is tökéletesen játszik. Úgy megborított, mint nagyon régóta már semmi. Aztán utána jön az üresség. Félreértés ne essék, szerintem ez direkt lett ilyen, hogy érzékeltesse a karaktereket ért szörnyűséget és annak feldolgozási folyamatát. Szép lassan csorgó dráma, a végére helyére kerül minden és a sok szívfacsaró pillanat ellenére is mondhatjuk, hogy szép filmet kaptunk. Nagy öröm, hogy mindez ráadásul hazánk fiának rendezése, aki nem tud hibázni. Vanessa Kirby csodálatos. Jó helyen lenne nála az Oscar-díj. Aprólékos, finom és rendkívül igényes alakítás az öve, de a háttérben Shia LaBeouf is teszi, amit tennie kell. Csak ajánlani tudom. Nehéz, megrázó témáról beszél, de épp ezért fontos, hogy halljuk meg a film üzenetét. Az pedig egy csoda, hogy a filmnyelv által egy ekkora tragédiáról is lehet úgy beszélni, hogy széttiporja lelked, de közben mégis különleges, felejthetetlen élmény maradjon.

2021-01-09 17:04:35 nemtag (4) #5

Teljes mértékben egyetértek a hozzászólásoddal. Köszönöm, hogy leírtad, ami a fejemben kavargott. :)

előzmény: ChrisAdam (#2)

2021-01-09 07:37:04 TheDriver (4) #4

Mennyire jó ezt leírni, hogy a 2021-es év első igazán erős alkotása két magyar filmes közös munkája. Mundruczó Kornél rendezése, Wéber Kata forgatókönyve nyomán, még hozzá elég neves nemzetközi sztárokkal.
Vanessa Kirby (meggyötörten is gyönyörű) remélem az Arany Oroszlán-díj mellé begyűjt még számos rangos elismerést, mert tényleg megerdemelné. Tökéletes alakítást nyújt, a megtört, gyermekét elveszítő nő szerepében. Neki kiváló ellenpólusa a forrófejű, egyszerű melós, Shia LaBeouf (igazán neki való szerep) a közös jeleneteik rendkívül erősre sikeredtek, különösen amikor elragadjak őket a kitörni készülő érzelmek, elfojtott indulatok.
A háttérben Howard Shore tökéletes muzsikaja remekül illeszkedik a filmhez és kiváló aláfestést szolgáltat a jelenetekhez. A Pieces of a Woman egyébként rögtön az első fél órában produkál egy olyan iszonyatosan erős kezdést, hogy aztán ennek a későbbiekben nem is tud fölé nőni, és rögtön el is lövi a fő műsorszamot, a 20 perces vágás nélküli nyitány tanítani való. És milyen jó ezt egy magyar filmestől látni! Nem egy könnyű darab, rendesen berantja az embert a Fehér Isten rendezőjének új filmje, de igazán fontos témáról mesél, kendőzetlenül és amikor kell naturalisztikusan. Ilyen témáról nem is lehet szórakoztató filmet készíteni, de elgondolkodtató és igényes mozit bizony lehet. És nagy örömmel konstatáltam, hogy ez most nagyon is sikerült.

2021-01-09 00:36:38 dr. caligari (5) #3

Én először el kezdtem keresni az Ezüst Vapitis listán Vanessa Kirby-t, aztán jöttem rá, hogy majd csak jövőre..

előzmény: ChrisAdam (#2)

2021-01-08 22:54:39 ChrisAdam (5) #2

Gyönyörű film. Furcsa jelző rá, de mégis ezt találom helyénvalónak. Az első 30 perc makulátlan, filmtörténelem. Vanessa Kirby egyszeri és megismételhetetlen, valószínűleg soha vissza nem térő csillogása. Aztán jön a vákuum, egy légtelen tág tér, ami mégis totálisan kitölti a filmet és amelyben fekete lyukba omlik össze a fél világ.

Aztán, mint egy hosszú, fájdalmasan visszatartott sóhaj utáni levegővétel, érkezik a mosoly. A gyógyulás.

Régen volt rám film ekkora hatással. „Köszönöm.”