Johnny Guitar (1954) ☆ 👁

(Nicholas Ray)

amerikai dráma, western

4,0
★★★★☆
51 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-08-01 21:39:48 Xuja (4) #7

Nőközpontú, revizionista western helyenként mesteri feszültségteremtéssel és emlékezetes noiros áthallásokkal és figurákkal. Crawfordnak még mindig erős a jelenléte a vásznon, Sterling pedig ugyanolyan jó macsó, mint az Aszfaltdzsungelban. Nekem a képi világ annyira nem tetszett mondjuk, tehát messze nem hibátlan, de azért üdítő filmélmény 2021-ben is a Johnny Guitar. Az elemzés is érdekel, csak az 50 perces hossz tántorított el eddig kicsit :)

2021-07-28 07:43:49 oscarmániás (5) #6

Rajongóknak feliratos elemzés, köszönjük a fordítónak :)
itt

2021-04-21 14:37:08 chaplinfann (4) #5

Ez a film, ha jól tudom nem Technicolorral, hanem annak "vetélytársával" Truecolorral készült.

előzmény: Tenebra (#2)

2019-12-05 17:48:12 kisbenceee2 (4) #4

Én úgy tudom, hogy Truffaut egyik kedvence volt.

Egyébként nem rossz film, de a mesterműtől messze áll.

előzmény: critixx (#3)

2011-10-15 14:26:00 critixx (?) #3

Godard egyik kedvenc filmje. Legalábbis fiatalkorában az volt. :-)

előzmény: Tenebra (#2)

2011-10-15 14:10:24 Tenebra (5) #2

Ma újranéztem. Kurva jó még mindig. Johnnyra úgy emlékeztem, mint aki csak egy mellékfigura, és egész végig áll, oszt kész, tiszta sótlan. De nem, rosszul emlékeztem. Viennán és a Dancing Kiden kívül a legjobb fej.

S ez a Johnny Guitar erőssége: egytől-egyig kiváló karakterek vannak benne, így önmagukban is elviszik a filmet a hátukon.

De a történet is kiváló szerintem, jól megmutatja a rohadó csőcselék kicsinyes dühét. Legjellegzetesebb, hogy ugye egy temetés után, temetői ruhában mennek lincselni... Hát igen, sokat elmond a kor és korunk álszentségéről.

Egyébként azon gondolkodtam végig, hogy vajon ez a nagyon erős színvilág a Technicolornak köszönhető csak, vagy Ray direkt ilyen túlstilizált világot akart teremteni? Mert végülis a legtöbb filmje színes, de mindegyikben éreztem egy kis "sirki" fricskát a színvilágban is. De nem szeretnék ebbe belemagyarázni semmit, mert olyan markánsan nincs koncepciója, mint Douglas Sirknél.

2008-02-09 22:39:06 Paul Ricard (5) #1

Végre egy formabontó western, méghozzá az '50-es évek közepéről! Ebben a filmben két nő "vetélkedése" áll a középpontban és az a bizonyos Johnny Guitar legalább annyira megkapó, mint a film-noirok titokzatos (anti-)hősei.