Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Kedves, életszagú és néha szórakoztató történet két különböző stílusú íróról és a találkozásukról. Nem fog díjakat nyerni a film, öt év múlva senki nem fog rá emlékezni, de képes volt kellemes másfél órát szerezni. 6/10
Mosolyt sem: említene valaki egyetlen jó poént, humoros momentumot a film első feléből?
Betettem kettőt az idézetekhez. Egyik sem sírvaröhögős, de egy mosolyt mindenképpen érdemelnek.
előzmény: McCl@ne (#2)
Nem tudom miért, de nekem tetszett.
Undorítónak és a rossz értelemben vett "proli" dolognak tartom a kutyaszardobálást, de ebben a filmben valahogy oké volt. A meg nem értett zsenitől és a külvárosi Paula Coelhotól pont ennyi telik.
A kritikus beszólása pedig nem kicsit volt telitalálat.
És közben a csajnak rendszeresen voltak találó szövegei, többször felröhögtem rajtuk.
A dedikálás volt még jó, a sorban álló hülyék is, meg amikor a végén dedikálta a kínai étlapot :)
Igazából nem volt egy marha nagy durranás a film, de végig szórakoztató volt, életszagú és még egy-két gondolat is volt benne.
Hármas és négyes között haboztam, de megérdemli a négyest.
egyszerűen nem értem .... a streaming szolgáltatóknál az ember nap, mint nap beleütközik fantasztikus rendezésekbe, ezáltal az emberbe kialakul egy minimum elvárás ...., de az így vagy tökéletes még ennek sem felel meg .... ezt nem veszik észre az emberek?
A magyar filmekere oly jellemző kamarai hangulat köszönt vissza minden egyes páreszéddel. Vegyük észre, hogy így nem beszélnek emberek, így nem viselkednek emberek. Mintha egy színházban ülnék ... erőltetett, színpadias párbeszédpanelek ... életszerűtlen viselkedésminták. Pocsék történet, pocsék megvalosítása.
Látom, teljesen egyhangú a kritikai hozsannázás, úgyhogy kissé félve, de hozok egy - fél - ellenvéleményt.
Azért fél, mert ha a film második fele egy remekmű, akkor elnézést a következőkért, de azt én már nem tudtam megvárni. Ugyanis életemben először - negyedmagammal! - kimentem a moziból. Ez nagyjából engem is sokkolt, mert olyan filmeket végigültem, mint az Igazság ligája például, de egyszerűen a szabadidőm ilyen mértékű pazarlását most nem tudtam megmagyarázni magamnak.
Eltelt úgy 45-50 perc, ezidő alatt megismertem a két főszereplőt: két ellenszenves, üres, teljesen tipikus figurát, akik semmiféle érzelmet nem tudtak kiváltani belőlem. Mosolyt sem: említene valaki egyetlen jó poént, humoros momentumot a film első feléből? Teljesen életszerűtlen szituációk, mindenféle kohéziót nélkülöző karakterekkel, akik folyamatos önellentmondásban törik kezüket-lábukat, hogy az állandó jelenlétük ellenére se derüljön ki róluk semmi. Ismétlődő jelenetek (Volt, aki nem értette egy perc után, hogy az író könyvei nehezen fogynak, mert nincs irántuk érdeklődés? Hányszor kell átesni rajtuk, megmutatni őket nagytotálban, majd elmagyarázni, hogy mindenkinek lejöjjön?) A kutyaszaros jelenetnél kellett volna kijönni, mert már az első képsoroknál gyanút fogtam, amikor beront a lányához a billentyűzet miatt: ezzel gondolták bemutatni, hogy van egy gyereke, ezért az sem volt gond, hogy semmi értelme. De sorolhatnám még, mert egyetlen értékelhetően megírt jelenet nem volt, és én elhiszem, hogy papíron ez jól nézett ki valaki szerint, de mozgásban vállalhatatlan.
Azt egyáltalán nem értem, hogy a kritikusok mit szeretnek rajta. Fel nem foghatom. Soha nem volt még ilyen, hogy egyetlen értékelés sem esett egybe az enyémmel, pláne úgy, hogy negyedmagammal jutottunk ugyanerre, a kínok kínját átélve abban a háromnegyed órában. Szóval én nem mondom, hogy kerüljétek, nézze csak kedvére mindenki, de itt hagyom ezt az ellenvéleményt, mert nem bírom megállni szó nélkül, hogy mekkora pofára esés volt ez nekem.
Ebben a filmben inkább az emberi tökéletlenségeken van a hangsúly, mielőtt, még a cím bárkit is megtévesztene.
Te jó ég... ha holnap forgatnak egy filmet a zombi toalettkacsák támadásáról, esélyes, hogy abban több életszerűség lesz, mint ebben. Ennyire holdkóros karakterekkel és életidegen történeti elemekkel tarkított "filmet" ugyanis már nagyon régen nem láttam. Még úgy is, hogy csak egy egyszernézős lájtos romantikus vígjátékot vártam. McCl@ne lentebb már leírta, amit gondolok, mást hozzátenni én sem tudok. Csupán hogy én sem értem, hogyan állhat egy ennyire gyerekes sztorival és ilyen antipatikus karakterekkel rendelkező film ilyen átlagon.