Top 5 töprengésre késztető, kissé nehezebben emészhető film

Jill toplistája, 2007. szeptember 12.

Film Rendező Műfaj Nézettség Átlag Megjegyzés
2001: A Space Odyssey (1968)
2001: Űrodüsszeia
Stanley Kubrick sci-fi 1004 4,2 Ez a toplista olyan filmeknek van szentelve, amiket nagy filmeknek tartok, de többször kell megnézni, hogy megértsük, és esetleg kicsit "elvont". A 2001 tipikusan ilyen, nem könnyű film, de nagyon jó, és lehet rajta agyalni eleget. Előbb agyalj, és csak utána olvasd el az okos bácsik elemzéseit. :)
Tystnaden (1963)
A csend
Ingmar Bergman dráma 208 4,4 Ez sem könnyű darab. Kimondottan "nem nézőbarát", provokatív, helyenként idegesít. Amiért mégis szeretem, az a mesteri kameramunka, a beszédes nagyközelik az arcokról és Ingrid Thulin csodás játéka.
Seppuku (1962)
Harakiri
Kobayashi Masaki dráma 231 4,7 Nagyon lassú, de végig roppant feszültséget áraszt, a végén aztán hatalmas katarzis. Nehéz? Igen, mert a japán filmek eleve nehezen befogadhatóak az európai átlagnézőknek. Ráadásul könyörtelenül naturalista (volt egy-két nagyon durva jelenet, még jó, hogy fekete-fehér), és cseppet sem idealizálja a szamurájvilágot. Egy értékek nélküli, képmutató kort ábrázol, amikor a régi erény már a múlté, illetve akik még képviselik, nagyon mélyre süllyedtek anyagilag (erkölcsileg viszont diadalmaskodnak), akik pedig a hatalmat birtokolják, gyáva, gerinctelen és képmutató emberek.
La classe operaia va in paradiso (1971)
A munkásosztály a paradicsomba megy
Elio Petri dráma 41 4,0 Erőteljesen marxista film, voltaképpen a neorealizmus örököse, de elég sötét, reménytelen, és nincs különösebb feloldása. Semmi sem változik, nincs se happy end, se tragikus vég, pont ez az, ami borzalmas. Egy lepusztult iparváros lehangoló gyára mint fő helyszín már eleve elég nyomasztó, plusz még az is, hogy nincs egyértelmű "jó" és "rossz". Másrészt meg bármelyik egyszerű kisember magára ismerhet a hősben. Miért nehezen emészhető? Mert az emberek nem szeretik, ha kellemetlen igazságokat vágnak a pofájukba. Ez a film ezt teszi, szókimondó és nem idealizál semmit. De akkor is meg kell nézni, mert az isteni, csodálatos Gian Maria Volonté már megint ragyogó. Ő, a milánói értelmiségi család fia, olyan hiteles a műveletlen, egyszerű, tucatfigura proli szerepében, hogy csak bámulni lehet.
Dr. Strangelove or: How I Learned to Stop Worrying and Love the Bomb (1964)
Dr. Strangelove, avagy hogyan szoktam le az aggódásról és szerettem meg a bombát
Stanley Kubrick háborús film, szatíra, vígjáték 720 4,4 Végezetül még egy Kubrick. :) Nem mertem nevetni ezen a filmen. Max vigyorogni időnként. Az ember fél nevetni az atomháborún, mikor ilyen a nemzetközi helyzet... de nagyon, nagyon abszurd, fárasztó is helyenként, amolyan "jajjjjjj" típusú humora van. Viszont tényleg jó.