Jó hogy nem követem a politikát, így ezek a sztorik meg tudnak lepni. Nagyon érdekes :)

Kinek a pap... :) :)

2011-ben még készült(ek) TV-játékok a Magyar Televízióban! A furcsa és egészen bárgyú cím Bajor Gizi utolsó napjainak lehetséges történetét nyújtja. Máig is homályos a férj, Germán Tibor tettének indoka, nagyon sok oka lehetett, hogy előbb kioltotta imádott Gizijének, majd a saját maga életét. Kováts Adél vegye nagy-nagy megtiszteltetésnek, hogy az egyik legnagyobb magyar színésznőt alakíthatta. Egyedül Hegedüs D. Géza rövid, Timár Józsefként való szereplését emelném ki, bravúros kabinetalakítás volt.

Arról nem is beszélve, hogy a végén hogyan engedhetik a bírók a kb. félholt koreait tovább versenyezni. De akciófilmekben ne keressünk logikát. :D

Remek kérdés.
Februárban még arról cikkeztek a weboldalak, hogy több amerikai forgalmazó is verseng Enyedi Ildikó filmjéért. Azóta viszont semmi.
Mécs Mónika, a Testről és lélekről producere sejtelmesen azt nyilatkozta szeptember utolsó napjaiban, hogy október első hetében várhatóan lezárul az a több hete tartó tárgyalássorozat, amely az egyik nagy amerikai forgalmazó céggel zajlik. Úgy tűnik, még mindig nincs megegyezés...
A jó hír viszont, hogy ezek szerint még most is van érdeklődés a film iránt.

Nálam ez nem működött. Viccesnek nem elég vicces, drámának nem elég drámai, valahol a kettő között elhasalt az egész, ráadásul semmi újat nem mutatott ebben a műfajban. Kicsit értetlenül állok előtte miért van mindenki úgy elajulva tőle.

Idehaza egyenlőre alig ismeri valaki, de egy teljesen vállalható és tisztességesen elkészített mozi lett ez. Ügyesen kerüli a giccsességet, megható de nem lépi át azt a bizonyos ingerküszöböt. Egyszerűen csak elmesél egy szép történetet kutya és ember között, amit nem lehet nem szeretni.

Üde színfoltja ennek a műfajnak. Van benne egyediség, ötlet és merészség bőven. Több ilyet! Remélem idővel több emberhez eljut.

Bizony, az utolsó 20 perc menti meg a filmet, attól hogy katasztrófalis legyen, így csak simán rossz.
Jó lenne már Schwarzit egy jó filmben látni.

Nem látunk sok új dolgot, de azért nem egyszer meglepett a film. Egyrészt sokkal rosszabbra számítottam, másrészt vannak igazán jó jelenetei, így összességében kellemesen jó meglepetés. Bár a végére "igaz történet alapján" giccses lesz, de bennem volt a félsz, hogy sokkal inkább az lesz. Daniel Radcliffe elég szépen cipeli a hátán a filmet, bár a film leginkább a helyszíne miatt - a dzsungel miatt volt izgalmas és élvezhető. Gyönyörű látványvilága van, az operatőri és vágói munka elsőrangú. Ezáltal aztán hangulatos is lesz, igen hamar bele lehet süppedni a fülledt Dél-Amerika világába, kilépve a nagyváros utcáira pedig kell néhány perc, mire az ember visszatér.
Nagyon jó, hogy nem féli a nézőjét igazán megrettenteni, nem egyszer szorult ökölbe a gyomrom, nem egyszer szorítottam a szék karfáját mind a tíz körmömmel, bizony igencsak magával ragadja a nézőt, ha túl tud jutni az ember a forgatókönyv olykori apró bicsaklásain. Szerencsére a nagy kaland és kosárnyi pozitívum a film második felében van, ami eltünteti a film kezdeti betegségeit. A finálé előtti 20 perc viszont már-már zseniális. Revanant mínusz Chivo és művészkedés.

75%

Ui.: Elképzeltem, milyen lenne, ha Lnych rendezi a filmet. Majd meglátjátok, miért.

Igen,ott biztos nem az játszott szerepet számára,hanem a forgatókönyv.

Én is mindig így járok vele.

Ez a (tévé)film azon nagyon kevés magyar filmek közé tartozik, mely a rendszerváltás veszteseit mutatja be. A privatizált, majd bezárt gyárak egyikének végnapjait.
Hiteles kordokumentum. Látszik, hogy a rendező jól ismeri a témát.

Ez a film egy igazi titok. Nem tud róla sem az IMDb, sem a Port.hu. Bár - anno - még a tévé is bemutatta.

Milyen remek téma, és mégis mennyire gyenge ez a film. Nagyjából koncepció nélkül, felületes asszociációk alapján hányja egymásra izgalmas kiáltványok részleteit, amik a megcsonkításuk és kontextusidegenségük miatt elvesztik mindenféle relevanciájukat, tökéletesen lényegtelenné és értelmetlenné válnak. Közben Cate Blanchett eljátszik rengeteg figurát, lényegében fölöslegesen.

A szituacionizmus egy kigúnyolt hajléktalan őrjöngése, a futurizmus valamiért a brókerek világa, a dadaizmus csak egy egyszerű gag egy temetésen, a Dogma 95 kiáltvány egy rajzóra kísérőszövege. Legfeljebb az lehet ennek a filmnek a tanulsága, hogy marhára nem gond, ha az ember semmit sem ért a 20. század nagy szellemi áramlataiból, sőt az se baj, ha büszke rá. Cate Blanchett színészi hatóereje lenne hivatott elvinni a hátán, miközben az egész film arról tanúskodik, mennyire gondolatszegény azokhoz tartalmakhoz képest, amikből építkezik. Hát nem viszi.

Másodszorra kevésbé jött át, lehet csak én voltam nagyon fáradt, lehet, hogy ez a film csak elsőre üt (balga gondolat), mindenesetre most legkevésbé sem gondolom ötösnek. Néhol untam, néhol túlbonyolítottnak éreztem, néhol pedig a poénok se jöttek át. Viszont amit sejtek, hogy valószínű ez a szerencsétlen szinkronos fordításnak is köszönhető. Pocsék leferdítés, annak idején tisztán emlékszem, hogy angolul néztem és baromira nevettem minden egyes poénon. Sok szerencsétlen körülmény hátráltatta az ötöst, de most a négyessel alszik jól a lelkem azzal együtt, hogy egyébként mindig azt gondolom, jó kis szórakozás, stílusos műfajkavarc, remek sztorival.