Én a Godzillán legalább elszórakoztam, a Függetlenség napján jót nevettem, a Holnaputánon is még elvoltam, a Hazafinak akadt egy-egy vállalható része, de most csak az órát néztem, legyen vége már...

Több filmjét nem ismerem, aligha pont ezeket a hiányokat kezdem majd bepótolni.:)

Anakronizmus ugyan egy dán klasszikust hollywoodi idézettel jellemezni, és - elismerem - ostobán is hangzik, de nem tehetek róla, hogy Mary Poppins jutott eszembe, amint kihúzza a mérőszalagot, és leolvassa róla saját jellemzését: "Practically perfect in everything", avagy: "Mondhatni: a megtestesült tökély."

Habár egészen igazat adok Rékának, hogy egy olyan fergetegről, mint a kegyelem, szelídítve és lebutítva beszél csak ez az alkotás... ugyanakkor eljátszottam a gondolattal, hogy mi, emberek, hogyan is tudnánk máshogy... csak valami kicsinyített, emberi mivoltunkból eredő módon, földön járó képekkel, számunkra érthető fogalmakkal megérinteni/jelezni a Végtelent. Igaz, hogy ezek az ábrázolások mindig is hiányosak maradnak, de egy óvatos bepillantást azért kaphatunk, milyen is az, amikor gyógyulunk, mert valami örök és igazi érintett meg.
Ez a finom film nekem most a gyógyulásról szól, és pontosan olyan történelmi korban, olyan helyszínen és olyan emberek között játszódik, ahol/akik közt otthon érzem magam, tehát bele tudtam költözni a miliőbe. Kimondottan szívmelengető volt ezeket a nagyon érdekes és szép arcokat látni, emlékezni Dreyer karaktereire mondjuk az Ordetből, ahol ugyanezeket az arcokat láthattam 32 évvel fiatalabb "változatban".
Valóban csak hálát érzek most ezért a élményért.

Köszi, ez jól jött.:)

Viszont csak hatot láttam, a Zongoralecke kapja a szavazatomat.

https://www.imdb.com/title/tt8106534/

Ha még nincs fenn esetleg(én nem találtam), kérem szépen

köszi

Gondoltam egy még nem látott fantasy klasszikussal hangolok a The Witcher sorozatra és nem is okozott csalódást. Dark Fantasy elemek, SW és LOTR utalások, játékos muzsika, szóval jó kis móka ez.

A nyelv tesz inkább csak különbséget. Itt az a bizonyos előszeretet vonatkozásai nélkül próbálja venni ezeket a szavakat és így számára nincs különbség.

Ezt a magát felsőbbrendűnek gondoló felhasználónak küldöm, aki nem elégszik meg a színészek vagy a képi világ minősítésével:
A füstös, gengszterkalapos hangulat és Pesci húzzák fel az egyébként eléggé lapos filmet.

Küzdöttek az alkotók, mint disznó a jégen, hogy kitöltsék a 90perces játékidőt, de végül jó, hogy belerakták ezt a kozmikus sugárzássztorit, mert sima thrillernek nagyon kevés lett volna.
Ja, és a film főtámogatója a Jamison.

Jobban várom, mint a karácsonyt.

Nem igazán jött be. Ennyi véletlen egybeesést a mesében se látni...

Spoileres lesz!!!!!!!!!! előre szólok.


Ennek a Tarantino filmnek is megvannak a maga erősségei, ill. a szokásos, csak erre a rendezőre jellemző szórakoztató stílusjegyei (bár mintha filmről filmre egyre kevesebb lenne belőlük, pl. ebből is hol voltak már azok a tényleg hosszú és egyben sokszor vágatlan, de mégis annyira jó dialógusok amelyek a korai filmjeit jellemezték?), de összességében vhogy nem is tudom……….. eleve azért nem volt ebben a témában 160 perc. Persze a hosszú játékidő is egy tipikus jellemzője Tarantinonak, csak vhogy régebben azért indokoltabbnak érezte az ember. Itt pl. az a Playboy villás jelenet is miért kellett? Mi is történt ott? Hát a film szempontjából biztos hogy semmi érdemleges. Akkor már legalább Hugh Hefner-t megjeleníthette volna vki benne, hogy mégiscsak legyen vmi apropója. És ez amit most kiemeltem csak egy volt a sok ilyen közül.

DiCaprio persze nagyon jó itt is (külön élvezhette gondolom a sok szerep a szerepbent). Pl. nagy pillanat volt az is amikor a forgatási (ebéd)szünetben elsírja magát, merthogy miközben mesél a kislánynak hogy miről szól az éppen olvasott regénye, ráeszmél hogy mennyi párhuzam van az ő pályafutása és az éppen olvasott regény főszereplőé között. Bár abból a jelenetből is talán ki lehetett volna még többet hozni azzal ha elárulja a lány hogy kicsoda, és pl. bemondja hogy Meg Ryan, vagy Nastassja Kinski, vagy Virginia Madsen (ők mindannyian 8 évesek voltak 1969-ben, ahogy a filmben látható gyerekszínész is), ezzel is egy újabb hírességet (vagy legalábbis annak nevét) szerepeltetve Steve McQueen-é mellett. Csakhogy hadd lessünk ezen is :)

Vagy amikor Timothy Olyphant karaktere hozza kellemetlen helyzetbe azzal hogy elkezdi arról faggatni hogy

Timothy: Figyelj, valamit muszáj megkérdeznem tőled. Tényleg előled halászta el McQueen A nagy szökést?

Leo: Nem voltam meghallgatáson, nem találkoztam John Sturgesszel, szóval nem mondhatnám, hogy elhalászták előlem a szerepet. De az a hír járja, hogy egy röpke pillanatig McQueen fontolgatta, hogy lemondja a filmet, és akkor egy ideig rajta voltam egy négyfős listán.

:DDD Amúgy itt végképp rájön az ember (ha addig esetleg még nem történt volna meg), hogy ez a Rick Dalton talán mégsem egy akkora ász, mint amekkorának mondjuk a film legelején még kinéz. De különben ez is egy jó oldala volt a filmnek sztem, tehát a karakterrel ez a lecsúszott színészes drámai vonal. Amely vonal talán abban a lakóbuszos Leós elfelejtett szöveg miatti kiakadásban éri el a legszomorúbb de egyben mégis a legviccesebb csúcspontját, hiszen miközben röhöghetünk magán az őrjöngésén közben sajnálhatjuk is a sorsát, hogy az odáig jutott hogy amiatt ilyeneket őrjöng:
https://www.youtube.com/watch?v=Fz2uexMDwAE

De! az igazán érdekes arc az mégiscsak a Pitt által alakított Cliff, akiről nem mellesleg még azt sem tudjuk meg hogy tényleg megölte-e a feleségét (hiszen az a hajós jelenet nem lett végig megmutatva), ezzel is növelve a karakter személye körül kialakuló elemi feszültséget, főleg a film utolsó stádiumában.

És hát akkor a vége. Az (is) különben nagyon jó Tarantinoban, hogy nála sosem tudhatod hogy mi lesz a vége/ki marad életben stb., és a Becstelen Brigantyk óta tisztában vagyok vele hogy a történelemhamisítástól sem riad vissza. Ez persze nem feltétlen baj (ezek a filmek úgyis is csak az ő univerzumában működnek/léteznek, tehát ha elfogadjuk közben a rendező sajátos játékszabályait a történetvezetésre/dialógusokra/koreográfiára/emberi anatómiára egyszóval mindenre vonatkozóan), sőt mint írom épp ellenkezőleg, mert így legalább nála tényleg sosem lehet tudni hogy mi lesz. És épp ezért így, ebben a filmjében is végig lehet izgulni azon hogy mi lesz Rick Daltonnal, Cliffel, az ő blökijével :) nameg persze mindenekelőtt Polanski feleségével és az ő barátaival, már ha lesz velük egyáltalán valami - és ugye nem is lett :) És vhogy jó is volt ez a vége, így happyenddel, mert így legalább az igazságérzetünk is jól meg lett simogatva ezáltal, ami nekem spec. elég jól is esett.

Amúgy tényleg annyira kiszámíthatatlan volt hogy mi fog történni a végén, én arra is gondoltam pl. hogy Cliff az acides cigitől megtébolyulva - kombinálva a végig rejtélyben maradt, ködös múltjával - esetleg saját maga fogja a szomszéd házban tartózkodókat lemészárolni. Aztán arra is hogy full heppiend mentesség lesz (mert ugye Tarantinonál akár ez is megtörténhet, ahogy meg is történt már), tehát nemcsak Sharon-ékat hanem Rick-et és Cliff-et is kinyírják a hippik. Hát nem ezek lettek :)

De a soundtrackje miatt is végig olyan nagyon szeressem vagy ne szeressem kettőség volt végig bennem. Értem ezalatt hogy pl. egyrészt a zenekar rajongójaként nyilván jólesett hogy két Deep Purple szám is felcsendült a filmben (a Kentucky Woman: https://www.youtube.com/watch?v=iJ1RNT8x4FA és a Hush: https://www.youtube.com/watch?v=W1PNvopXjbg ), ahogy erős mosolyt csalt az arcomra pl. a Mrs. Robinson https://www.youtube.com/watch?v=9C1BCAgu2I8 is, meg nyilván a California Dreamin https://www.youtube.com/watch?v=9YicQtP-xyg is nagyon adta a kor hangulatát. Csakhogy: mindemellett én a régi Tarantino filmekben pont azt is szerettem hogy egy csomó (addig nekem) tök ismeretlen előadó tök ismeretlen vagy lehet annak idején nem tök ismeretlen, de azóta tökre elfelejtett, de közben meg tökjó számaira hívta fel a figyelmem (az egyik legjobb példa erre az hát persze hogy a Ponyvaregény Misirlou-ja: https://www.youtube.com/watch?v=V4eEqN4HY7Q Dick Dale-ről addig azt se tudtam hogy létezett). Na ilyen „felfedezést” ez a film se nagyon nyújtott - amit a legutóbbi, régebbi korokban játszódó filmjeiben (amely korokban még mint olyan hogy könnyűzene még nem is létezett ugye) még csak-csak megértettem és így elfogadtam, de egy 1969-ben játszódó filmnél már azért elvártam volna Quentintől hogy prezentáljon már nekem pár akkori, ismeretlen vagy közben feledésbe merült gyöngyszemet is.


Összességében ez egy tipikus 4-es nekem. Négyes csak azért mert a műsorideje ellenére elég kevés az igazán szórakoztató pillanat/jelenet/párbeszéd/egysoros benne (lásd Ponyvaregény, amiből oldalakat lehet idézni, vagy pl. Mr. Drapp/Mr. Szőke aranyköpései a Kutyaszorítóban-ban - ebből mit fogsz?). Viszont a kort azt meg nagyon szépen megidézte, és mivel én amúgy imádom ezt a kort, ebből a szempontból meg végig imádtam ezt a filmet is nézni. + mint írtam nekem a befejezés is tetszett. Szóval tényleg, ez számomra amolyan tipikus „jó”, ill. kiegészíteném: jó volt egynek. Ill. egyszer. Mert amúgy ez megint nem egy olyan Tarantino film lett amit gyakran elő fogok még venni, akárcsak egy-egy jelenete miatt (mint ahogy a 90-es évekbeli gengszterfilmjeit szoktam, mindez persze összefüggésben azzal is amit pár sorral fentebb írtam). Mindenesetre az Aljas nyolcas-hoz képest így is kellemes felüdülés ez a film, nekem az volt a mélypont az eddigi munkásságában (azt 1xűen már untam, annyira vontatott volt). Nameg: oké mint írtam, ehhez a korhoz én is vonzódom és tudom hogy Tarantino is (ennek már ezen film elkészülte előtt is kb. kismillió jelét adta), tehát meg van értve hogy fontos volt neki ez a film. DE!!! akkor is, végre visszatérhetnénk már a jelenbe egy Tarantino filmben, annak mostmár nagyon tudnék örülni. (De ezt meg lehet már hiába is várom, merthogy úgy néz ki hogy a köv. - és egyben elvileg utolsó! merthogy azzal meglesz a 10. rendezés - project egy Star Trek film lesz. WTF????????????? :( )


Ja és még egy végső gondolat: azzal amúgy nem értek egyet hogy Tarantino ezzel meggyalázta volna Sharon Tate emlékét (mint azt olvastam nem egy helyen). Erre a filmre esetleg a hippik ill. a velük szimpatizálók nézhetnek némileg rossz szemmel, hiszen a kor messze legjellegzetesebb, legjelentősebb szubkultúrája egyetlen, a Manson vezette bűnbanda képében jelenik meg - bár sztem ez is elég erőltetett, elvégre ezek a Spahn-tanyáról jövők tényleg kegyetlen gyilkosok voltak ill. azokká lettek hippiség ide vagy oda, ezen nincs mit szépíteni. És ha egyszer Tarantino Mansonékról és az ő Helter Skelter-jükből akart filmet készíteni…….

Meg különben is, csak meghallgatom újra Scott McKenzie örökzöldjét, a San Francisco-t
https://www.youtube.com/watch?v=7I0vkKy504U

vagy akárcsak belenézek újra a Michael Wadleigh rendezte Woodstock c. dokuba
https://www.youtube.com/watch?v=wo_ijYTcu3A

és máris helyreállt bennem a világ rendje=máris újra úgy érzem hogy rossz korba születtem, merthogy a 60-as években akarok élni :( és term. így, ill. csakis így, hippiként :) (Manson és a többi Jézus-mozgalmas ill. egyéb szélsőséges meg min. tehet egy szívességet)

A rendező '80-as évek elején készült alkotásai közül kettőt is láttam, az egyik pont az volt, amelynek a forgatása után bekövetkezett a jelen filmben elbeszélt tragédia. Malmros akkori kislány-múzsája, Line Arlien-Søborg nyilatkozatai szerint kettejük viszonyát a rendező a valóságtól eltérően festi le (a róla mintázott karaktert a filmben Ibennek hívják). A vonatkozó dán nyelvű cikkeket a Google fordító korrekt minőségben ülteti át angolra, az egyikből egy rövid részletet bemásolok az érdekességekhez.

Woody Allen:
Budapest szép volt, remek helyszínnek bizonyult, de érezhető volt a megszálló oroszok jelenléte. Ami nekünk mint filmkészítőknek szerencsés helyzetet teremtett, mert az orosz katonákat, semmi dolguk nem lévén, szerepeltetni tudtuk a filmünkben, ami egy vicces háborús film volt. Az orosz katonák lelkesek voltak, mert nagyon unták Magyarország megszállását. És mindent úgy csináltak, ahogy az a nagykönyvben le van írva: csodálatosan meneteltek például. Ideális helyzet volt, katonák játszottak katonákat, amit hitelesen is csináltak. Ha az Államokban kellett volna 500 katonát foglalkoztatnom, azt nem engedhettem volna meg magamnak, de a Magyarországon állomásozó orosz katonák főleg cigarettát – kartonnyi cigarettát – és hasonló dolgokat kértek, amivel mi boldogan elláttuk őket. Cserébe keményen dolgoztak, ami remek volt. Csak nagyon hideg volt, és nagyon korán sötétedett, így nagyon rövidek voltak a forgatási napok, eléggé elhúzódott a munka, amit nem is nagyon bántam, mert sok minden tetszett Budapesten. A csodás utcák például és az Operaház.

Mi ebben az elképzelhetetlen? Barátok, akik évek óta jó cimborák, képesek egy pillanat alatt összekapni egy hülyeségen és utána évekig nem beszélnek. Ha egy távoli ismerősöd odamenne hozzád és pofán verne csak úgy, nem kapnád fel a vizet? Nem küldenéd el a francba és kerülnéd el jó messzire ezek után?

A film elég nyomós okokat ad a hirtelen, intenzív érzelmi megnyilvánulásokra és váltásokra. Az, hogy esetleg neked ez nem elég, nem a film hibája.

Minden idők egyik legfeleslegesebb filmje. Már csak azért sem értem az elkészítését mert az eredeti,argentín El secreto de sus ojos megkapta a Legjobb idegennyelvű film Oscarját,ami azért eléggé fel szokta kelteni az érdekődést. Mondjuk a 2 milliós költségvetésre így is termelt 47 milliót,de ebből a USA bevétel csupán 6.4 millió. Ha a történetben látták a kraftot,akkor viszont miért kellett ennyire elbarmolni? Az eredetiből kb. semmi sem maradt,ezzel a gárdával,egy ilyen alapanyaggal a végeredmény konkrétan egy fércmű lett,gratulálok.

Az eredeti nálam All Time Top10,ez meg...meh.