Jó volt, de kiszámítható. A gyerekek jól játszanak, de nagyon sablonos filmecske. Többet vártam...

Érdekes összehasonlítás. Azt azért megnézném mondjuk 10 év múlva,hogy melyikükre hányan emlékeznek még...

A filmet végignézve szerencsének tartom, hogy a másik Capote kisregény megfilmesítésekor ( Álom luxuskivitelben) nem alkalmazták szerző által használt nosztalgikus, visszatekintős szerkezetet, akár narrációval.
Így nem igazán érdekes. Egy-egy mellékszál gyorsan eltűnt, a regényt sem mindig követi, itt nem tudom az okát.

Matthau nem igazán tud mit kezdeni a szokatlan szerepével, Lemmon pedig teljesen felesleges a filmbe.

Ezt kerem, koszonom:
Bai Ge Ji Hua: Taiwan Xin Dianying Ershi Nian Huei Gu (2002)
Our Time, Our Story
1h 57min | Documentary | 2002 (Taiwan)

T: Dokumentumfilm a taiwani filmgyartas 1980-90-es eveirol.

A Guling jie shaonian sha ren shijian (1991) negyedenel egy taiwani szemelyvonat halad el egyedi vasuti kocsikkal.

Egy (feltehetően amerikai) akció/thriller után kutatok. A 80-as évek vége felé, talán a 90-es évek elején készülhetett. Amire emlékszem: üldözés során, egy kocsikat szállító teherautóról a leoldott autókkal szab gátat üldözőjének a jófiú, emlékezetes volt, ahogy valamivel kitámasztotta a gázpedált :D Vagy amikor a "rossz" beleköp a "jó" levesébe. A fináléban a rosszfiút egy metrókocsihoz bilincselik, és abból lóg ki. Sajnos egyéb támpontot nem tudok, nagyon régen láttam már.

Van tippetek?

Úgy látom, teljesen egyedül vagyok a véleményemmel, de nekem ez a film didaktikus, közhelyes, mesterkélt volt. Pedig a filozofikus témák és az ilyen szemlélődős filmek a kedvenceim. Kicsit olyan volt, mint egy 3D-s aszfaltrajz, bizonyos szögből, mintha egy mély kút lenne, de beledobni már nem tudsz egy kavicsot, mert visszapattan az aszfaltról. Nekem a főszereplő játéka sem tetszett, sőt számomra minden szereplő hamiskásnak tűnt, legfőképp az a bárbéli pár. Amúgy végig Babits sorai cikáztak a fejemben, aki ezt a témát gyönyörűen tudta kibontani az Ősz és tavasz közt c. versében.

"Elzengett az őszi boros ének.
Megfülledt már hüse a pincének.
Szél s viz csap a csupasz szőllőtőre.
Ludbőrzik az agyagos domb bőre,
elomlik és puha sárrá rothad,
mint mezitlen teste egy halottnak.

Este van már, sietnek az esték
álnokul mint a tolvaj öregség
mely lábhegyen közeledik, halkan,
míg egyszercsak ugrik egyet, s itt van!
Nem tudjuk már magunkat megcsalni:
óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!"

(A filmben nyíltan vagy látensen kavargó fogalmak, mint ateizmus, nihilizmus, realizmus, buddhizmus, panteizmus stb. így egymásra hajigálva épp úgy oltják ki egymást, mint a tibeti jógagyakorlatokat a cigizés... ráadásul ez a csakazértis cigizek-dolog nekem egy kicsit gyerekesnek tűnt, azért nem szeretnék 90 éves koromra oda jutni, hogy az autentikusságomat ilyen gyerekes lázadással kelljen önmagam számára kifejeznem.) Elnézést mindenkitől, akinek tetszett ez a film, simán lehet, hogy a hiba az én készülékemben van.

Fáj ez a film, mert valami nagyon hiányzik belőle.. Fáj, mert elszalasztott lehetőség. Pedig apait-anyait beletettek, igazán akarták. 35-ös filmre forgatták, szemcsés, sejtelmes, "lírai". Porto-t rakták mögé díszletnek, ami ugye lehetett volna Athén is akár, ami az eredeti terv volt. Szóval valójában lényegtelen, hogy hol, hisz képeslap csak a táj, amolyan csali, mert szép. Csavargatták a sztorit jobbra is, meg balra is. Látószög a lány oldaláról, majd a fiú felől, kiugrás a jövőbe, majd végül végre megismertük a történetet, úgy ahogy volt, és pont, és vége van. Szuper kis tákolmány, jó nézni, finomka, nem sért fel, cirógat. Ám lehetne pompás palota, ha nem hiányozna belőle igazán egy valami: a szenvedély. Pedig minden porcikájában azt szomjazta..
Amiatt nem is ágálok, hogy milyen üresek a párbeszédek, dehát szerelem idején minek is az..Szóval ez még belefér.
A szexjelenetkor esett le, a fenébe, ez nem valódi, ez a lángolás ugyan nem égeti fel a vásznat.. Pedig néha sikerül a rendezőnek engemet is fetüzelni, és lennék szereplője, de nem itt.
Azóta "tanakodom", hogy is van ezzel a hüvelyi orgazmussal három lökés után..na ja, férfi volt a rendező, valószínű sok nő hazudott neki kéjt..
Viszont ez az Anton Yelchin, akinek talán pont az utolsó filmje ez, és ha rá gondolok fájdalmamban összerándulok..összezúzodott teste jut eszembe egy értelmetlen, hülye technikai hiba okán: saját autója gázolta el nélküle.., na ez az Anton ez tényleg odaavan. Vagyis szuper gyönyörűen játssza a szerelmet. Bárcsak nem ez a lány lenne kiválasztottja, akkor lehet jobban működne az egész. Jó, tudom, a szerelem vak. Én meg nem vagyok.
Szerelmes film kémia nélkül. Genyó vagyok, hogy ilyet írok vagy csak igazira vágytam?

Szerintem Strange-nek a mágikus tudására is szükség volt ahhoz, csak a kővel nem lett volna képes a jövőbe látni.

Eddig a pillanatig semmit nem tudtam az igazi afrikai rítusokról de most végre kicsit bennfentesebbnek érzem magam a témában sajnos figyelembe véve azt hogy a negatív dolgokba való belepillantás által lett ez lehetséges.

Felkavaró formanyelvi megoldásokat alkalmazó dokumentumfilm mely a fekete afrikaiak bevándorlását mutatja be Európába részletes mélységgel és olyan tárgyi tudásanyaggal a háttérben amely nagyon jól érthetővé teszi a néző számára a migráció kérdésének megértését és valódi módon beleérezni tud az ember ebbe a folyamatba ha ezt az alkotást megtekinti.

Tényleg pofátlanul, szinte megmosolyogtatóan össze van lopva minden ebben a filmben, de az élvezhetőség nem ezen múlott, hanem, hogy az egyébként egész érdekes építkezés eszméletlenül összecsapott végkifejletbe torkollik. Kár érte, az első fele ér egy kisnégyest, de az összkép nagyon nyögvenyelős.

a végén hipp-hopp kijelenti a főszereplőről az orvos, hogy most kezdődik (folytatódik?) az ifjúságaez valahol persze szép, de egy idős embernél inkább parasztvakítás, aztán mégis elvezényli a királynőnek a müvet ezzel mintegy kinyílik, felülírja és felülmúlja korábbi önmagát, a lánya is kiköt egy új kapcsolatban, nekem ez egy kicsit túl szép, hogy igaz legyen - persze forgatókönyvileg magyarázza a változást a barátja halála, a látogatása a feleségénél, de mégicsak az az érzésem, hogy van ebben a filmben, a befejezésben, valami indokolatlan, hamis optimizmus

Korrekt BBC tévéfilm. Se több, se kevesebb.

Igy kell elegansan reklamcikket iratni.;)