Legfrissebb kommentek

De nyilván igazad is van, és valószínűleg nem így volt. (Bár az amerikaiakról jobban elképzelem, hogy 18 hadosztály indítanak egy fába szorult macska megmentésére, mint bármely más hadseregről... miközben gond nélkül szénné napalmoznak nyolc ázsiai falut óvodástól) Viszont a történetfejlődés szemszögéből teljesen megfogott a Ryan, mégpedig akkor, amikor az anyuka lerogy a tornácra... az nem giccs, az olyan csapás, ami megindokolja a filmet. Nekem. És azt gondolom, hogy a negyedik gyerekét elmegyek én kiszabadítani egyedül! Ezzel szippant be.

előzmény: budaik (#49)

2017-12-12 22:44:10 Wonder Woman (2017) nygaben (3) #50

Hát igen, szó ami szó, az amazonos világ bizony elég gyászos volt :DD, ilyesféle párbeszédekkel:
– It looks very good. – Very good. – How is she doing? – She's good. – Keep working with her. – I will.
https://www.youtube.com/watch?v=UHaRbkc0a3s

előzmény: unfamous (#49)

2017-12-12 22:40:28 [Általános fórum] Ugor #7210

Chris, te úgy viszed a hátadon a Facebookon a KT-t, mint Atlasz a Földgolyót!

előzmény: ChrisAdam (#7209)

Köszi!Majd meg is szeretném nézni. Majd utána nézek.

előzmény: csabaga (#25)

Aki SEMMIT nem szeretne tudni a filmről megtekintés előtt, az ne olvasson tovább!

Lejárt az embargó, ezért most én is megtöröm a hagyományt, és kivételesen nemcsak pontozok, de kommentelek is. :D

Filmünk az egyik legegyedibb stílusú Star Wars-film, továbbá az év egyik legintenzívebb moziélménye, ám mégsem képes túlnőni azokon a zavaró gyermekbetegségeken, melyek a mai álomgyári megapic-ek sajátjai. Először is: kissé túl hosszú - számtalan szituáció akad, mely tökéletes nyugvópontot kínálhatna, Johnson azonban makacsul szövi tovább a történetet, még akkor is, amikor annak tartalékai kimerültek. Másodszor - és ez már a Marvel-mozik áldatlan öröksége - túlzottan joviális a hangnem. A rendező precízen kidekázza, hogy minden megrázó, drámai momentumra jusson egy (jobb esetben kedvesen, rosszabb esetben irritálóan) vicceskedő gesztus, és annak ellenére, hogy a trailerek egy afféle Birodalom visszavág 2.0-ként pozicionálták, a film mégis eléggé kevert tónusú, ekképp több humort tartalmaz, mint a VII. rész, viszont erre nem mentség az, hogy a játékideje is hosszabb. Johnson egyszerre tesz engedményeket a szórakoztató blockbusterekre éhes plázaközönségnek és az ólomsúlyú tragédiára szomjúhozó rajongóknak (én az utóbbiak táborát erősítem), és bár kifejezetten ügyesen csinálja, jobban örültem volna, ha elszakad az uralkodó trendvonaltól, és nem oldja obligát aranyoskodással az éjsötét hőseposzt.

Mert Az utolsó Jedik hibái ellenére is egy éjsötét hőseposz: súlyos, intenzív és szívbemarkoló. Ami főleg annak köszönhető, hogy ezúttal sokkal könnyebben oda tudunk kapcsolódni az ifjú hősökhöz: a karakterrajzok elmélyültebbek (Kylo Ren útkeresése és vívódása sokkal rétegzettebb és átélhetőbb, mint Az ébredő Erőben), a motivációk világosabbak, s a cselekmény tétje is nagyobb, mint korábban. Johnson pedig meglép néhány igazán hajmeresztő húzást - gondolok itt Snoke halálára, mely amennyire váratlannak tetszik, olyannyira okosan átgondolt -, szolgál néhány könnyfacsaró csúcsmomentummal (Luke és Leia várva várt újraegyesülése), és annyira pimaszul szembemegy a nézői prekoncepciókkal, hogy egy jelenet erejéig nem átallja visszahozni Yodát (a jelenet amúgy kivitelezésében ellentmondásos, viszont pörölycsapásszerű meglepetés). Ha már itt tartunk, Johnson is túltolja kissé a fan service-t, ráadásul egyszerre idézi az Új Remény, a Birodalom és a Jedi visszatér ikonikus jeleneteit/szituációit, szóval aki abban bízik, hogy végre egy "nosztalgiamentes" Star Wars-film következik, mely teljesen szűz ösvényt tör, a csalódni fog.

A színészi alakítások viszont ragyogóak, Mark Hamill pedig egyenesen kolosszális (élete egyik, ha nem A legjobbját nyújtja), és a látvány is pazar (még ha grandiozitás tekintetében nem is vetekszik a Rogue One-nal). Ami pedig a film érzelmi csúcspontját jelenti (Luke halála), e tekintetben a film ismét ambivalens: a legendás Jedi önfeláldozása heroikus és szívhez szóló, ám ahogy azt kivitelezik (Luke "spirituális képmásában" a birodalmi csúcsfegyverek nem képesek kárt tenni, Kylo Ren fénykardja viszont igen?), nos, az már problematikus. És egyébként is tarkítják logikai ellentmondások bőven Az utolsó Jediket. Illetve összességében is erősen túlzó a szokásos PR-szöveg ("a legjobb SW-film A Birodalom visszavág óta"), de annyi bizonyos, hogy Rian Johnson, ha közelítésmódját joggal is érhetik bírálatok, simán tartja Az ébredő Erő által megalapozott színvonalat, mi több, az egyik legeredetibb, legegyedibb, legmerészebb Star Wars-opust sikerült tető alá hoznia.

További kommentek...

A nap filmje

The Machinist (2004)

4,0 ★★★★☆ The Machinist (2004)
A gépész
(Brad Anderson)
spanyol dráma, thriller

Trevor Reznik egy éve nem aludt már rendesen. Álmatlansága azonban nem szokványos inszomnia, hiszen folyamatos ébrenléte nem más, mint szakadatlan rémálmok sora, melyekben megdöbbentő paranoiák, bűnök, szorongások kísértik. Éjszakáit vagy a repülőtéri kávézóban tölti Marie-val, a felszolgálólánnyal, vagy egy prostituáltnál, Stevienél, akinek ő a legrendszeresebb kuncsaftja. Egy ideje azonban Trevorral egyre furcsább dolgok történnek. Ki hagy kódolt üzeneteket a lakásán? Miért kezd Marie egyre inkább hasonlítani az anyjára? Miért nem szólt neki Stevie arról, hogy jól ismeri új munkatársát, Ivánt? És egyáltalán, ki valójában Iván? A férfi egyre zavaróbb és nyugtalanítóbb, mintha állandóan őt figyelné... Mi történik vele tulajdonképpen? Összeesküvés áldozata lett vagy az egész csak meggyötört elméjének képzelgése?


Korábbi napok filmjei...

Bemutatók

További bemutatók...

Legfrissebb írások

[efesasanisimasa.wordpress.com] Wonder Wheel: Az óriáskerék, 2017

Kate Winslet óriásit - akár Oscar-esélyeset is - játszik a hervadó nőiességét és vélt szerelmét egyre hisztérikusabban és kétségbeesettebben óvó nő karakterében. Mellette Jim Belushi atlétatrikójában olyan, mint Marlon Brando lett volna híres szerepében, A vágy villamosa Stanley Kowalskijaként. Juno Temple viszont Marylin Monroe-ra hajaz dögös-vörösben, amikor az még Norma Jeane Mortenson volt.
A film operatőre sem akárki: Vittorio Storaro. Bernardo Bertolucci gigantikus tablóinak fényképezésével vált világhírűvé. Ahogyan itt a korhűen berendezett Coney Islandot és illően felöltöztetett és instruált statisztériát fényképezte narancssárgában-aranybarnában, szinte állandó “golden hourban”, vagyis demerungban, az valami csodás.

Tovább...

[www.es.hu] Menedék - Volt egyszer egy Szíria

A történet önmagában is megrázó, ám minden históriát lehet jól és rosszul elbeszélni. A Volt egyszer egy Szíria művészi erejének titka a szigorú, pontos formában rejlik. A színészek hiteles, visszafogott játékában, mindenekelőtt a híres arab–izraeli színésznő, a több filmben – köztük Jim Jarmuschnál, Pat­rice Chéreau-nál, továbbá olyan blockbusterekben, mint a Szárnyas fejvadász és a München – látott Hiam Abbas görög sorstragédiák asszonyait idéző fenséges alakításában, ahogy megpróbálja egyben tartani, megóvni, átmenteni a családot. Ennél is jelentőségteljesebb az a folyamatos, érzékeny hosszú kameramozgás, amellyel Virginie Surdej bejárja a szűk teret, egyszerre érzékeltetve a bezártság klausztrofóbiáját, a félelmet, a bizonytalanságot és a zaklatottságot.

Tovább...

[www.filmtett.ro] Wonder Wheel - Az óriáskerék kritika

Woody Allen remekül helyezi bele a súlyos életutakat a vidámpark állandóan zenélő, hangoskodó, színes forgatagába. Az Apokalipszis most Oscar-díjas operatőre, Vittorio Storaro remek kompozíciókba foglalja a színfalak mögött drámázó családot.

Tovább...

További írások...

Szavazz: Melyik novemberi bemutató érdekel legjobban?

További szavazások...

Random idézet

Roger nyúl: Nehogy azt mondd, hogy máris cserben hagyott a humorérzéked.

További idézetek...

Random érdekesség

Michael Haneke:
A franciák számára az 1961-es algériai háború ilyen titok.

PG

További érdekességek...

A nap toplistája

A modern európai művészfilm szerzőegyéniségei (a Nagymesterek) (critixx)

További toplisták...