Kicsit át vagyunk verve, meg nem is. Az első 5 percben betöltik a fejünkbe, hogy amit látunk – főleg, ha nem értünk hozzá - az nem biztos, hogy a valóság, többféleképpen magyarázhatjuk, és az influencertől függően fogjuk szeretni vagy nem. Szóval beültetnek egy hintába, hogy készüljünk fel, mert ki tudja, hogy amit látunk, az a valóság vagy nem. Majd kapunk egy történetet, ahol némi meglepetésre szinte minden az, ami. A történet konfliktusai nem a szereplők általunk ismert vagy nem ismert egymás közti viszonyaiból fakadnak, hanem saját maguk jelleméből. Nincsenek háttéralkuk, az egyetlent már a filmismertető elárulja, és mi is hamar megtudhatjuk. Természetesen folyamatosan kapjuk az új infókat verbálisan, vagy fedetten, de a kisördög ott bujkál végig bennünk (mert a sok csavaros, trükkös thriller belénk ültette a gyanakvást, hogy színház az egész világ), hogy ki kivel paktált le az előzménytörténetben vagy amíg mi látunk két beszélgetőt, addig másik kettő esetleg telefonon vagy így-úgy bizniszelt. De pont hogy nem, hiába várjuk a „nagy csavart”. Szóval az az átverés, hogy nincs átverés. Na jó, azért lesznek vaskos meglepetések. Mindenki fut a saját szálán, a saját érdekei, érdeklődései mentén, egymáshoz lazán kapcsolódva és ez is épp elég ahhoz, hogy feszült, érdekes, elgondolkodtató legyen. Valahol meg bosszantó, hogy már ennyire bennem van, hogy újabb és újabb csavarra számítok, pedig nem kéne. Plusz még a hinta az elején.És közben belelököm magam James Figueras csapdájába, mert minél többet gondolkodom a filmen, annál jobban tetszik ez a váratlan önreflexió, ami aztán behúz engem is és attól, hogy gondolkodom rajta, egyre jobbnak és a maga nemében egészen különlegesnek tartom a filmet.

Nem kell ide nagy értelmezés, kitalálni mást, Székely Gabriella 1979-ben tökéletesen látta, megfogalmazta:

"Ám Tengiz Abuladze A kívánság fájában nem tudta megszólaltatni a mesét. Hiába suhogtatja rendezői varázspálcáját, mesefigurái nem engedelmeskednek. Némák és mozdulatlanok. Belesimulnak egy század eleji színes képeskönyv lapjaiba, illusztrálják a boldogságkeresés példázatát. Egyikük azt a szerepet kapta, hogy lobogó türelmetlenséggel, fülét a földre tapasztva, várja a közelgő forradalom dübörgését. A másiknak a kívánság fáján kell csücsülnie, onnan lesi szerencsecsillagának feljöttét. A harmadiknak, negyediknek a csodakövet kell megtalálnia. Az ötödik a szerelemben keresi a boldogságot, de máshoz, a gazdag fiúhoz kényszerítik. A hatodik a dicső grúz legendákba kapaszkodva lebeg a föld felett. A hetedik negyvenéves mátkaságában a kitalált vőlegény szerelmén csüng. Mindnyájan vágyakoznak, keresik a boldogságot, csak éppen semmit sem tesznek érte, és belepusztulnak a reménykedésbe.

És közben a bohókás mesefigurák élettelenül, ügyes kezű rajzoló ceruzavonásaiba zárva várják, hogy levegőhöz jussanak, megmozgassák elgémberedett tagjaikat, és megelevenedjenek a filmvásznon." (Filmvilág 1979./9.)

Nos, negyven év után is pont így "szólt" a tévé képernyőjén keresztül ez a szovjet/grúz falusi mese.

Kifejezetten szórakoztató.

Ennek a filmnek az volt a legnagyobb pozitívuma számomra,hogy a végignézése utáni első sokkból felocsúdva azon nyomban megnéztem a Mélység titka bővített változatát.

Na,az jó film.


4/10

Valamikor 17-18 évesen futhattam bele a tévében az eredeti animébe, és imádtam, amíg el nem aludtam rajta. Jó pár évvel később szereztem be a filmet, és alig bírtam végignézni, megint majdnem elaludtam rajta, és még csak nem is tetszett különösebben. Ismét eltelt pár év, és azt hittem velem van a baj, vagy hogy túl fiatal voltam, hogy megértsem azokat a bizonyos filozófiai mélységeket, amikről mindenki beszélt, úgyhogy újra megnéztem, de hiába kerestem, nem találtam benne eget rengető sztorit, remekül kidolgozott karaktereket, és főleg nem mélységet. Nem is nagyon emlékszem már rá. Ellenben ez a film tetszett, bár leginkább a hangulata miatt, ami a kifogástalan látványvilágnak, és a remek zenéknek volt köszönhető. Magával ragadó a film vizualitása, hamisítatlan cyberpunk világot tárnak elénk. A sztori persze egyszerű, mint a faék, és az akciók is bénácskák, de a képek és a zene összhatása nekem helyenként igen hipnotikus volt. Valamiért Scarlett Johanssonnak is baromi jól állt ez a szerep. És nagyjából ennyi. A hangulat, mindig az a bizonyos atmoszféra, ha az rendben van, akkor még egy történet nélküli agymenés is simán beszippant (lásd pl. Beyond the Black Rainbow). Az eredeti vége viszont klasszisokkal jobb, azt már persze nem merték meglépni.

A végtelenségig elnyújtott, elviselhetetlenül fárasztó alkotás félrekúrással, politikával, Prágai Tavasszal fűszerezve.
Daniel Day-Lewis hihetetlenül hiteltelen és röhejes alfahímként, Juliette Binonche az egyik legócskább jelenetben, durván szekunder szégyenérzetet keltően viselkedik, Lena Olin pedig valami felfoghatatlan erőltetettséggel próbálja eljátszani a csábító kurvát. Tehát a főszereplő trió itt nagyon nem volt a helyzet magaslatán, Stellan Skarsgard a 2 alig pár perces képsorában, magasan lekörözi őket.
A filmben fontos szerepet kapnak a tükrök, de még inkább az előttük meg az azokon történő baszások. Ettől függetlenül senki ne számítson semmi izgalmasra, mivel az erotikusnak szánt részek – leszámítva a meztelen fotózást – pont annyira unalmasak, mint az egész alkotás, ami a botrányosan színvonaltalan utolsó szakaszával, képes alulmúlni félresikerült önmagát.

Egy nagyszerű film a bosszúról és az emberi természet negatív oldalairól. A téma talán egyik legjobbika. A film ugyan tényleg lassan indul be és nagyjából fél óra múlva gyorsulni kezdenek az események. Kifogástalan a rendezés. A színészek játéka valami egészen elképesztő. Minden tiszteletem az övék. Nagyon nagyon jól játszottak mindannyian. Park Chan Wook úr előtt szintén. A trilógia első darabja. Érdekes és tényleg beteges humora van a filmnek. Az én részemről abszolút megérdemli az öt csillagot!

A film nem szórakoztató, hanem elgondolkoztató és roppant elszomorító. Tükröt tart elénk milyen korrupt világba élünk. Hiánypótló alkotás remek színészekkel

a téma jó, ötlet jó, az előadásmód egy pöcegödör
az elején még elhittem hogy az üres, klisés dialógusok, szenvelgések szándékosan vannak csúcsra járatva hogy valami tükröt tartsanak az amcsi 2bites sorozatrománcoknak és az ezekhez dukáló szókészletnek
de amikor az érző szívű, de belül pajkos főhősünk csendes pillanatai mögé bekúszik a szívbemarkoló zongorakíséret, sántítani kezdett ez az egész
álművészi(eskedő), durrogtató semmi
a képek is: szépek szépek.. de túl élére vasaltak, nem lépnek ki a komfortból
idegesítő film

jo a sorozat hire de nem nagy kunszt, sokszor inkabb idegesito.
a pilot 5/5 meg a zene is fasza de utana huzavona az egesz, szenvelgos parbeszedek, megnyilvanulasok.
sorozatokra jellemzo manírok csavar így csavar úgy de hova meg miert
vegkifejlet is ehhh

Nagyon aprólékos, lassú film de rendkívül figyelemreméltó alkotás a hatvanas évek akkori változó nyugati világáról. Ez volt az első angol nyelvű filmje. Művészet, nyomozás így együttvéve mennyire eredeti ez az egész.

Érdekes alapsztori, középszerű megvalósítás. Fókuszálhatott volna jobban a leszbikussággal járó problémákra / élethelyzetre, ehelyett kicsit más (számomra kevésbé érdekes) témákat jár körbe. Helyenként elég erős a dráma (tetszett az időfelbontása is) de ugyanakkor néha meg kifejezetten, álmosítóan unalmas. Jobb lett volna megtörtént eseményes játékfilmes köntösbe helyezni az egészet, mert azok a részek sikerültek jobban.

Szívem szerint zseniálisra értékelném. Bődületes nagy kliséhalmaz, de akkora főhajtás az elődök előtt és annyira lendületes, hogy nálam feliratkozott a nagy klasszikus kalandfilmek közé.
Ne várjatok egy világmegváltó mozit, nézzetek sok-sok kiváló dél-koreai alkotást :)

Az első fél óra dögunalom, nem csodálom, ha valaki emiatt idő előtt kinyomja. Ha viszont kibírtuk, utána elég jó lesz és a feszültséggel is korrekt módon játszik. Persze ha valakinek nem kenyere az, hogy végig egy számítógép képernyőjét látjuk, ne erre keresgéljen. Engem viszont érdekel a Dark Web-téma, főleg mióta láttam Paul Street videóit róla. Lehetett volna kegyetlenebb meg sokkolóbb a téma okán, de nálam így is korrekt kategória. A rossz Blumhouse-film nem itt kezdődik.

Hát nem indul olyan gyorsan, de viszont végére... nagyon is emlékezetes tud maradni. Érdekessége még ,hogy elég komoly dráma létére azért könnyedebb pillanatai is vannak. Érdemes volt rá időt szánni.