Most olvasom Perintfalvi Rita könyvét az egyházon belüli, papi szexuális visszaélésekről. Ez egy feldolgozhatatlan dolog. Te is, én is (nekem is van lányom), általában arra a következtetésre jut/unk, hogy nem tudom, mit tennénk, ha a lányunkkal ezt meg azt... hogy ez milyen rettenetes lenne. De, fura módon, azt nem nagyon olvastam még sehol, hogy a szülők azt mondták volna, hogy na, lányom/fiam, akkor te többé nem mész templomba, mert elegünk volt abból, hogy ott mennyi abúzus éri a gyerekeket! Pedig, ha belegondolsz, a hatalommal való visszaélés csak úgy lehetséges, hogy a szülő arra nevelte a gyereket, hogy annak a bácsinak hatalma van ám felette! És az élet megy tovább... a netes farokfénykép-küldőknek a vérét akarjuk, és a leggonoszabb állatoknak kiáltjuk ki őket. A sekrestyékben megejtett gyerekek meg csak véletlen, szerencsétlen velejárói egy folyamatnak... pedig hát...

Gyilkos hangulatú, egyszerű, de néhány váratlan fordulattal megszórt, lassan hömpölygő sztori, amely klasszikus témákra és erős érzelmekre megy rá: félrebaszás, átverés, megalázottság, bosszú stb. Akadnak benne elnyújtott, véresen erős jelenetek, mint ahogy nevetségesebb pillanatok is, mindezek mellett a filmnek van egy furcsa, ám visszafogott humora. A karakterek tűrhetőek, viszont az őket játszó színészek maximálisan hitelesen alakítanak. Összességében ez egy teljesen korrekt alkotói bemutatkozás a Coen-tesóktól.

gondolom, most az évfordulóra (így egy évvel a választások előtt+békemenet) oda kell(ene) tenni nagyon magukat. játékfilm+doku, és van még egy kiállítás is "Vérbe fojtott köztársaság" címen a CÖF szervezésében.

Aki meg akarja nezni es elolvasni a hatteret, itt megteheti:
https://tubthumpmag.wordpress.com/2012/06/06/dying-to-know/comment-page-1/

Nem tudom azt mondani, hogy ez a film rossz. Van benne pár jó poén, meg úgy az egésszel elvagy. Úgy értem, egyszer. Mert nem tartom valószínűnek, hogy még egyszer kíváncsi legyek rá. Több baj is van vele. Például, hogy elolvasod a címét, és már tudod is a sztorit nagy vonalakban. Nincsenek nagy meglepetések, érdekes csavarok; megy az egész úgy, ahogy az a tömeggyártott romantikus filmeknél szokott. Elég nagy probléma még az is, hogy nincs egy szereplő, akivel azonosulni, vagy legalább szimpatizálni tudsz. Nekem legalábbis egyik szereplőt sem sikerült megszeretnem.
...És igazából nem is nagyon tudok többet mondani az egészről. A főszereplő csaj szép, a málészájú (brazil) Ronaldo imitátort meg nem az én tisztem fel- vagy lepontozni. :)

Nézegessen inkább Verzió filmeket! Nyakunkon a fesztivál! :o)
Verzió november 9-14. a mozikban!
November 15-21. online

Teljesen egyetértek! Remekbe szabott film, kitűnő színészi alakításokkal!

A Venom (2018) számomra úgy lett méretes csalódás, hogy alapból nem vártam tőle sokat. Így a folytatáshoz már tényleg úgy álltam hozzá, hogy felőlem jöhet bármi, az előzmény olyan mélyre rakta a lécet minőség terén, hogy annál nem lehet lejjebb süllyedni.
Valamilyen szinten igazam is lett, a Vérontó alcímre keresztelt második rész pár fokkal fogyaszthatóbb lett, mint elődje, az összkép azonban még így is egy bőven rossz szuperhős-mozi.
Történetről, sőt, forgatókönyvről igazából nem is nagyon beszélhetünk, amit itt kapunk sztori szinten, az csak egy vázlat, amiben benne vannak bizonyos ötletfoszlányok és karakterkezdemények, de pár mondatnál bővebben semmi sem kerül kibontásra.
Ez pedig elég nagy szégyen már alapból is, de ha belegondolunk abba, hogy manapság hol tart a szuperhős-zsáner, még több szomorúságra ad okot.
Értem én, hogy a Sony fejesei Venom figurájára nem akartak ráhúzni egy komolyabb, összetettebb alkotást és elsősorban az volt a céljuk, hogy a fiatalabb közönséget nyerjék meg maguknak, de ilyen hozzáállással is lehet olyan filmet készíteni, melyben van egy egyszerű, de működőképes sztori, belső logika és minimálisan kifejtett karakterek, megtámogatva némi motivációs háttérrel.
A Venom 2. azonban magasról tesz az ilyen dolgokra, sőt, kimerem jelenteni, egész egyszerűen hülyének nézi a közönségét és egy másodpercre nem próbál meg úgy viselkedni, mint egy épkézláb mozifilm. A másfél órás játékidő persze kellően feszes, egy percre nem ül le a cselekmény, nincsenek üresjáratok, faltól falig akciókból és poénokból áll az egész film. Ez olyan szempontból pozitívum, hogy unatkozni nem lehet a látottak alatt és így már akad is némi fejlődés az első részhez képest.
Azonban ez az eszeveszett pörgés arra sem ad lehetőséget, hogy elmerüljünk a cselekmény világában, esetleg bármiféle érzelmet tápláljunk a karakterek irányába.
Igaz, ez nehéz is lenne, hiszen ahogy fentebb már említettem, egy hihetetlenül primitív alkotással van dolgunk, ahol minden egyes momentum kong az ürességtől.
Emiatt hiába a neves színészi gárda (Tom Hardy, Woody Harrelson, Michelle Williams, Stephen Graham, Naomie Harris), egyiküknek se volt lehetősége arra, hogy igazán kibontakozzon. Hardy ugyanúgy végigripacskodja a jeleneteit, mint az előző epizódban, Harrelson egy tipikus, két dimenziós gonosz figura (egy árnyalatnyival talán jobb, mint az első részben Riz Ahmed), a többiekről meg nem is nagyon érdemes szót ejteni, annyira kevés és jelentéktelen a vásznon töltött szerepük.
Félreértés ne essék, ilyen téren sem volt elvárás számomra, hogy egy Shakespeare dráma szintjét érje el a produkciót. Nem, elég lett volna csak egy átlagos MCU mozi szintjét megütni, ahol a szereplőknek van épkézláb háttere, rendelkeznek motivációkkal és megvan a maguk helye a cselekményben. Ehelyett a Venom 2.-bent kapunk egy rakás jobb sorsra érdemes, tehetséges arcot, akiket teljesen súlytalan bábokként dobáltak ide-oda az írók.
Ideje lenne már valami pozitívumot is írnom erről a fércműről, úgyhogy szót ejtenék a látványról és az akciójelenetekről. Andy Serkis rendező (aki színészként elég jártas a motion capture területén) és Robert Richardson operatőr (számtalan Tarantino és Scorsese alkotás gyönyörű képeit köszönhetjük neki) miatt azt gondoltam, ilyen téren nagy baj nem lehet a filmmel.
Az biztos, hogy a rendkívül túltolt CGI csörték pár fokkal jobbra sikerültek, mint az elődben, de ennyi. A játékidő során egy emlékezetes beállítással, esetleg kreatív ötlettel nem találkozhatunk, az összes harcjelenet az a tipikus vizuális zaj, amit a látványfelelősök tisztességesen összeraktak az utómunka során, de ennyi.
Visszakanyarodva az MCU- filmekhez, azok se mindig állnak a helyzet magaslatán, ami a kreatív akciójeleneteket illeti, de a leggyengébb alkotásaik is keresztbe lenyelik azt, amit a Venom és a Venom 2. felmutat.
És itt jön az a kérdés, amit manapság talán már többször is feltettem gyenge/rossz blockbusterek kapcsán: Mit lehet kezdeni egy látvány-orientált mozival, ha ezen a téren még a minimumot se hozza? A válasz, nem sokat, főleg, ha más téren se tud kellő értékelhető momentumot felmutatni.
Kicsit úgy érzem, kezdek már túl szigorú lenni, úgyhogy meg kell említenem Marco Beltrami zenéjét, ami semmi extrát nem tartalmaz, de legalább a tételei passzolnak a jelenetek alá, így ő legalább a minimumot belefektette ebbe a „szuper” produkcióba.
Na jó, az talán ér egy teljes jogú dicséretet, hogy a készítők most nem egy tipikus „mentsük meg a világot” szitut helyeztek a sztori középpontjába, hanem egy kisebb léptékű adok-kapok eseménysort Eddie és Cletus között.
Nem egy olyan nagy dolog ez, sőt, ahogy fentebb már írtam, ennek a felállásnak sincs sok értelme, de legalább ilyen téren nem szálltak el úgy az írók, mint az előzmény esetében.
Mindent összevetve, a Venom 2. egy baromi rossz képregény-film, vázlatos történet kezdeménnyel, zéró logikával, nulla karakterekkel és említésre se méltó színészi alakításokkal.
Bizonyos elemeiben megugorja az első rész színvonalát, de még így is annyi sebből vérzik, hogy a közepes kategóriát esélye se volt elérni.
A Sony fejesei azonban röhöghetnek markukba, ugyanis ismét hatalmasat kaszáltak, nem is kellett ehhez más, mint egy nagy múlttal rendelkező képregény karakter, akit bátran le lehetett butítani bárgyú poénokkal és vértelen akciókkal a tizenévesek szintjére.
Jár a taps!

Hát, széles vigyor... :o)) kis szovjet Svejk, olyan kis vidéki, tahó humorral, valahogy így képzelem a szláv muzsik népi hülyéskedést, meg persze benne van Menzel legendás ember- és életszeretete is, a lökött ellenségen is tudunk szórakozni, pompás torztükör a klasszikus és ostoba szovjet kommunizmusnak, az idióta ideológiaiának, a tökhülye katonai vezetésnek, szóval, remek szórakozás az egész! :o)) Régen vadásztam rá, kitűnő minőségben végigvigyorogtam!

Pontosan ötven évvel ezelőtt - 1971. október 20-án - , Vendel(in) napján mutatták be először a filmet. :)

A "Hallmark-os" karacsonyi filmek mintajara keszult, de foleg afro-amerikai szineszekkel.
A szineszek es a hang a legjobbak benne, a rendezes, vagas, kameramunka nem eri el az o szintjuket.

Lehet, hogy butuska, de hogy ez mennyire jól esett most nekem! :)))
Végig fülig érő vigyorral néztem a történetet.
Az Andrássy út 1940-ből ('39-ből?) pedig, igazi időutazás. Mesebeli. Főleg a hóesésben. :)))
[[Még ha Hollywoodban építették is fel...]]
És milyen remek kis karácsonyi film!

Nincs benne rosszul kiosztott szerep, ellenben mind nagyon jó. Vérbeli kalandfilm nagyon jó hangsúlyokkal, és a mából visszanézve nagyon jól esik, hogy az erőszak sosem a szemünk előtt történik. Bogart az eddig nekem legjobban tetszőt alakította, bár nem láttam túl sok mindent tőle. Egyelőre.

Szerintem is. Gézánk fizimiskája illet az idősebb Bruce Wayne-hez, Batmanként is volt megjelenése. Ez már alapból több, mint amit Kilmer és Clooney esetében elmondható.

tényleg "B-film", de mégis lekötött. néhol elég primitív, de összességében kifejezetten jó a mérleg. a mai hollwyoodi "A-filmek" örülnének, ha fele ilyen érdekesek, eredetiek tudnának lenni...