Konkrétan minősíthetetlen kategória minden téren, pedig minden baromsága ellenére (is) szeretem ezt a műajt, de ebben konkrétan egy másodpernyi értékelhető dolgot nem találni.

1/10

Igen-igen! Micsoda meglepetés volt ez a darab. Habár a játékidő indokolatlanul hosszú, néhol ráfért volna az olló, mégis annyi parádés jelenetet nyújt, hogy az utolsó percig leköti a figyelmet. Mert kreatív volt, állandóan meglepett, mozgalmas volt, a katarzis után pedig szélesen vigyorogva állunk fel. Irigylem a kreatív elméket, akik bátorságot nem félve odacsapnak az asztalra úgy, hogy kénytelenek felkapni a fejünket, mert... mikor lát az ember citrommal a szájukban csókolózó fiatal színészpalántákat? Az élőzenét se feledjük, az elborultságnak pedig vége nincs, az utolsó jelenet is rátesz egy lapáttal. És a nők... A nők... :)

Ahogy recseg, ropog minden, majd szétesik.. mi ezt meg belülről nézzük, na az nagyon jó volt.
Lassúcska, meg nem is annyira izgalmas, viszont képeiben és hangulatában nagyon tud.
A végén az a 10 perc, ahogy leszállnak, kinyílik az ajtó, kilép, lelép, körbenéz... na az tényleg mozivarázs, dermesztően szép volt.

Stranger Things 3 | Once Upon a Time in Hollywood

Közben pedig John David Washington és Robert Pattinson csatlakozott Christopher Nolan készülő filmjéhez. Micsoda nap ez!

A filmet nem láttam de a kommentek alapján érdekel.

Viszont a könyv... (Tudom, off, úgyhogy csak egy kicsiiiit). Egyrészt rendesen ütött, bp-i vagyok, a konkrét környéken nőttem fel. Másrészt viszont volt egy pont ahol már úgy éreztem h tobzodik a durvabbnal durvabb jelenetek leírásában, különös tekintettel a szexuális erőszakra, és öncélúvá válik. És így nekem pont a vége lett szinte hatástalan, mármint abban az értelemben, h elvileg annak a jelenetnek még utosebbnek kellett volna lennie - de addigra már kb minden megtörtént ami megtörténhetett, és így csak egy lett a sorban. Egy nagyon ocsmány sorban. Érdekel erről a véleményed, és az is h ez a film miben hasonlít a könyvre? Mert nem biztos h meg akarom nézni ha pont a fentiek terén.

Ez a fajta animációs megvalósítás sokkal jobban áll a történetnek,mint a Ron Howard féle giccs Jim Carrey ripacskodásával. Viszont Kerekes József hangja hiányzott

Egyesek szerint a La pointe-courte - az Agnès Varda oeuvre első darabja - a francia újhullám valódi nyitánya. Ennek a megállapításnak ez a film a maga formabontogatásával szépen meg is felel. Csak itt Godard gengszterizmusa helyett az olasz neo-realizmus kel nászra a pökhendi értelmiségeskedéssel. Bár azért a törvényenkívüliség mégsem idegen a kis halászközösségtől: a csónakosok folyamatosan merítenek ám a tiltott gyümölcsből mikor a zavaros vízre lopakodnak.
Mindig elvárt minimum az ilyen filmeknél a párbeszédek túlírtsága, ami örök védjegynek számít szinte valamennyi Godardnál is. A húszas évei derekán járó Philippe Noiret kellően pimasz látvány (kiköpött Barry Keoghan egyébként) és bár köztudott róla, hogy kiváló színész (legalábbis később azzá érett), itt ebben a filmnyelvi rebellióban talán épp a fiatal kora miatt nála is kilóg a lóláb, helyesen. Belmondo mellett zéró karizmával bír és egy szinte tökéletesen átélhetetlen figurát hoz. Szőke párizsi partnerével a rusztikus környezetben tengeri sikló módjára eltöltött szcénákban - szinte egyáltalán nem közösködnek a helyiekkel, egy kompozást és egy fagylaltot leszámítva - jelenlétük a meztelen, szerpentin-szerű intellektus szintjére szorítkozik.
Érdekes filmes etűd, szerencsére azért nem túl hosszú, finom humora és súlyos drámaisága előrevetíti Varda kendőzetlen dokumentarizmusát (lírai képeivel és aprólékos mikroközegábrázolásával talán ihletül szolgált Alfonso Cuarónnak is).

Szombaton/vasárnap beszámolok. :)

Hogy őszinte legyek, én sem mennék Cannes-ba ha angol nyelvű filmes lennék. Velencébe mennék, Torontóba mennék vagy a Telluride-ra mennék. Több a haszna.

Nagyon jó kis film, nem véletlenűl kapott közönségdíjat :-)

Jó szórakozást!

Sziasztok!

A hiányzó leírás ehhez a filmhez https://kritikustomeg.org/film/57984/the-war-you-dont-see-2010/ – Elgondolkodtató dokumentumfilm a háborús propagandáról, arról, hogy a kormányzat hogyan manipulálja a tényeket, s hogy a tömegmédia miképpen befolyásolja a világképünket.

Kulcsszavak: háború, média, manipuláció, hírek, televízió, sajtó.

A Kilenc hónap háború-t április 11-től vetítik a mozik.

Igazi szórakoztató, bárgyú, bugyuta, behemót egy böszmeség ez, olyan fajta, amire nem tudok haragudni. Kaland, látvány, szerelem, Atlantisz, Szicília, tenger gyümölcsei, mi kell még?

A szomorú az, hogy oda érkeztem, mikor ez boldoggá tesz, ahogy rohannak az évek. :(

Akinek bejöttek a hasonszőrű nagyszabású 20-as,30-as években játszódó, árulással teli zsaru,gengszter,politikai összefonódásokkal terhelt dél-koreai filmek, azok nyugodtan tegyenek vele egy próbát.

Apróbb bakiktól eltekintve szép ívű film és az európai szemnek könnyebb követni az eseményeket, mint az ázsiaiakat, az ismerős témák és az ismerők arcok miatt is.