- Kifejezetten harcolt azért hogy ide helyezzék. Ilyet még életemben nem láttam.
- Azt hittem használhatok. Nézze,jobb lenne ha nem úgy kezdenénk hozzá hogy tökönrugdaljuk egymást.
De persze maga a főnök.
- Így van. Hát nézzen körül és figyeljen. Értjük egymást?
- Nézze,eddig se kifutófiú voltam. Öt évig dolgoztam a gyilkosságin...
- De nem itt!
- ...ezzel tisztában vagyok.
- Akkor a következő hét napban ezt legyen szíves tartsa észben,jó?


Ma 25 éves a Hetedik,minden idők egyik legmeghatározóbb thrillere.


Fincher remekének az elkészültét számtalan legenda övezi. Ennyi év távlatából már nem kis feladat kigobozni hogy valójában mi történt,hogy történt,a lényeg: ennyi szerencse,félreértés,tévedés (a szerencsét mondtam már?) ritkán övez egy produkciót,de úgy látszik 1995-ben még az égiek is azt akarták hogy Andrew Kevin Walker éjsötét története a gyöngyvászonra kerüljön. Hogy mást ne mondjak,a produceri nyomásra átírt, pozitív(abb) kicsengésű script helyett a hollywoodi stúdiórendszerből az Alien³ fiaskó után egy életre (!) kiábránduló David Fincher kezébe a forgatókönyv eredeti változata került - a többi már történelem.

Úttörőnek lenni sosem könnyű. Számtalan próbálkozó elbukik az élet millió területén,akik aztán örökre a feledésbe merülnek,akiknek azonban sikerül,azokra örökké emlékezni fognak. A Hetedik gyakorlatilag teljes stábjára elmondhatók a fentiek,egy olyan dologba vágták a fejszéjüket,amire addig semmilyen formában nem volt példa,ám az elkötelezettségüket jelzi,hogy mind Pitt,mind Freeman szerződésbe íratták hogy csak az eredeti befejezésssel mehet le a film - de ne szaladjunk ennyire előre. Miután a producer Arnold Kopelson közbenjárására Fincher eltökélte magát, jöhetett a szereplőválogatás. Megmosolyogtatónak tartom hogy Sylvester Stallone is,Denzel Washington is a sztori túlzott erőszakossága és pesszimizmusa miatt dobták a főszerep lehetőségét,hogy aztán évekkel később olyan,a zsánert (akkor már) majmoló darabokban villogjanak mint a D-Tox,vagy a Letaszítva. Pitt azonban örömmel írt alá,tudta jól hogy David Mills karakterével örökre kiradírozhatja magát a szépfiús imázsból,és a további szerepvállalásait elnézve igaza is lett. Morgan Freeman a Remény rabjai után itt szintén csupán a sokadik jelölt volt William "Smiley" Somerset szerepére,ám úgy szól a fáma,hogy egy alig két perces telefonbeszélgetés után Kopelson nyomban repülőre ült,és személyesen vitte el a forgatókönyvet az éppen készülő Wolfgang Petersen mozi,a Vírus helyszínére - arra a Víruséra,melyben Kevin Spacey szintén jelentős szerepet alakított. Hogy kinek az ötlete volt a szerepeltetése,az a mai napig ellentmondásos,azt viszont egyöntetűen állítják hogy a film eleji stáblistából való kihagyás eredetileg az ő ötlete volt. Ez szintén egy szerencsés,remekül bevált döntésnek bizonyult,még ha amúgy pusztán szimpla emberi önzés is állt a háttérben: a Közönséges bűnözők promózása illetve a forgatási helyszín közti ingázás meglehetősen kikészítette Spaceyt,ám azzal hogy eldugták a nyilvánosság elől,gyakorlatilag semmilyen hivatalos eseményen nem kellett részt vennie. Augusztusban aztán robbant a bomba, bemutatták Singer filmjét,a világ megismerte Keyser Soze-t,hogy aztán pár héttel később Jonh Doe-ra is rácsodálkozzon. Külön színezetet ad a stábnak a szerelmespár Pancser és Fafej,azaz Tracy és David kapcsolata, Paltrow és Pitt ugyanis akkor a való életben is egy párt alkottak már egy ideje,és ez le is jön minden közös jelenetükről. Az megint az év kérdése lehetne hogy vajon szándékosan alakult-e (alakították-e?) így,de mondanom sem kell,a látottak után a filmvégi gyomros így még sokkal elviselhetetlenebb.

Andrew Kevin Walker forgatókönyve már önmagában megér egy misét - Fincher mintegy hálája jeléül "bele is írta" őt a Harcosok klubjába,az ott látható három detektív neve ugye Andrew,Kevin,és Walker -,ám a rendező szintén komolyan gondolta a nézőkkel való játszadozást. A hetes szám nem csak a hét főbűnre utal,hét nap eseményeinek a leforgását látjuk,az első helyszínelés házszámai szintén hetessel kezdődnek, Tracy arca is pontosan 7 másodperccel a végzetes lövések előtt villan fel egy pillanatra,és az is egy érdekes képi metafora,hogy a korábban a nyomozás alatt folyamatosan sötétben,szakadó esőben játszódó történet John Doe felbukkanásával kivilágosodik,megkapjuk a magunk napsütését (a kocsiban ülve szinte "belehajtunk" a fénybe,azaz felcsillan a remény),hogy aztán mindez már a lemenő nap fényében érjen véget,és mire David megint a rendőrautóban ül,már ismét éjsötét (azaz kilátástalan) legyen minden.

Bár a soundtrack Howard Shore érdeme,a film során felcsendül Bowie,a Gravity Kills,sőt Charlie Parker és Marvin Gaye is,a zenét a legtöbben a mai napig a Nine Inch Nails Closer című dalával azonosítják. Nem is csoda,minden idők egyik legfelkavaróbb főcíme gyakorlatilag egy új stílust teremtett,se szeri se száma az utánzóinak,az alatta hallható zörejfeszt pedig nem hogy aláhúzza a látottakat,hanem egyenesen a retinánkba égeti. A fényképezés Darius Khondji zsenijét dicséri,egyenesen szényenletesnek tartom hogy az akkor már a Delicatessen és az Elveszett gyerekek városa után minimum félistenként számon tartott iráni mester ezért a munkájáért sem kapott Oscar-nominációt,a Hetedik ilyen szempontból egyébként is mostohagyereknek tekinthető,az egy szem Richard Francis-Bruce a tanítani való vágásért lett jelölve (a Remény rabjai után másodszor),ennyi. Khondji végül a Chicagói Filmkritikusok Szövetsége díjával vigasztalódhatott.

A filmnek számtalan emlékezetesnél emlékezetesebb jelenete van,hamarabb rágnám le a lábam minthogy egyetlen kedvencet válasszak közülük. Ha csupán a három fő karakterre koncentrálunk,már akkor is a rém humoros vacsorameghívás,majd a trió első találkozása a lakásban a kezdeti feszengés utáni metrós performansszal (az a röhögés!),Tracy és Sommerset meghatóan őszinte,már-már meghitt beszélgetése,a lelkes kölyökkutya habitusú Mills minden jelenete,amikor szegényt leoltja a rendőrkapitány (R. Lee "ez nem is az én asztalom!" Ermey remek),a szinte andalító,az addig látottakkal szándékosan éles kontrasztban álló könyvtárjelenet (A seggünkön jön ki a kultúra!),a "garbage man" rész,annak a jelentősége,végül a kifutása,Pitt szerencsétlen kéztörése,amit aztán szimplán bedolgoztak a scriptbe,az ajtóberúgás zseniálisan életszerű megkomponálása mind-mind felejthetetlenek, és akkor az utolsó fél óráról még nem is beszéltem. Nem is fogok. Aki látta,tudja. Aki nem látta,az meg még nem látott semmit.

- Ha most lelövöd,ő nyert.
Bumm bumm bumm.


10/10

David Lynch másik leggyengébbje, ami még a Dűnénél is jobban kilóg az életműből. Egy lineáris szerkezetű, vontatott történetvezetésű nyugger road movie-ról van szó, amely nélkülözi a rendező stíljegyeit, bár egyesek szerint az összes benne van, csak éppen alig lehet észrevenni őket. Az álmosító mozi állítólag egy igaz sztorit dolgoz fel, ennek ellenére valahogy az egész túl meseszerűnek tűnik. A legerősebb pont a színészi alakítás, illetve a fényképezés.

Ne legyen avas a sör meg más által összenyálazott a ropi?

Szerintem sosem egyértelmű, csak annak látszik. A díjosztók logikáját egyre kevésbé értem.
Utólag könnyű spekulálni, de mint az itteni KT ábra mutatja, ez a film kevésbé ismert :)
No de hát ha sikerült kedvet csinálni ehhez és Megszállott meg Katasztrófa - Egy asszony története című klasszikusokhoz.

Újra néztem, mert nagyon szép. (És mert csak angol nyelvű feliratot találtam hozzá.)
Már első alkalommal is végig Mihalkov Oblomovja (nagyon nagy kedvencem!) járt az eszembe, hogy mennyire hasonló a két film hangulata. Vajon hatottak-e egymásra?
Hát persze, Koncsalovszkij és Mihalkov testvérek. Sőt, Koncsalovszkij ezen filmjében az ifjú Mihalkov szerepel is. Nyilván ezt-azt eltanult a bátyától.
Ha már a szereplők...feltétlenül meg kell említeni két ragyogó színésznőt. Az egyik az itt debütáló Irina Kupcsenko (akit én Mihalkov Tanúk nélkül c. kiváló kamara-drámájában fedeztem fel) , a másik a lengyel Beata Tyszkiewicz.