Fájó szívvel adom a pontszámot, hiszem a hölgyek tényleg mindent megtettek, hogy szórakoztató legyen a film. De ha egy rendező ilyen szinten nem ért a dolgához, az megbocsáthatatlan.
2/10

Irène
Története:
Irène-nek mindene megvan ahhoz, hogy boldog legyen: jó állás, vidám barátok és egy új lakás, panorámás kilátással Párizsra. Csakhogy minden találkozása kudarccal végződik: vagy házas a szóban forgó férfi, és nem akarja elhagyni a feleségét, vagy éppen tokiói kiküldetésre kell mennie, vagy ami még jobb: kapcsolatuk során felfedezi partnere homoszexualitását. Annyira nem jön össze semmi sem neki, hogy harminc évesen, szülei nagy kétségbeesésére, Irène még mindig egyedülálló.

Gondolom, minden Tarr-rajongó látta már a partizános interjút a rendezővel, szóval itt most a beszélgetésről és a filmről is.

Végre van valami, amire szívemből büszke lehetek, és bátran merem elküldeni a videót külföldi barátaimnak, hogy tessék, lássátok, minden felszíni rettenet ellenére, ez a magyarság dicsősége. Tarr Béla, akiben egy személyben manifesztálódott népünk esszenciája, a konvenciókat nem ismerő, szabad, végig a halállal kokettáló, szabadszájú, végtelen érzékeny és értelmes lény. A magyar, ahogy aztat egyszer volt elképzelték.

Szóval innentől, nincs magyarázkodás, kibúvás, kaptunk egy élő referenciapontot, miként éljünk, szóljunk, érezzünk..Miként forgassunk filmet, mit jelent a művészet, a színészet, mi az emberi méltóság, és hogy minden nyomorúság ellenére, hol is van a remény. (nem egy darab életben..egyszerűen a végső megoldás nem férhet el abban, Tarr szerint)

És igen, én is látom, Tarr Béla mintha egy személyben magára vette volna népünk sorsát, mintha eldöntötte volna, én a magyart, az ugart, a sarat, a lassan nyökögni is már alig tudó véglények országát a hátamra veszem, és isten se tudja, de talán utoljára kiülök elétek, hogy bennem önmagatok gyönyörűségét, lassúságát, szabadságát megvizsgálgassátok. És mindezt ezen a semmihez sem köthető, a vulgaritást szépségként a beszédbe beágyazó, anyanyelvünkön, bassza meg. Mert a magyar még káromkodásában is egyedi. Aztán a háromórás beszélgetés után, a nyolcadik gerincműtét előtt botjára támaszkodva kisétál a stúdióból, és fényt kér végre a végére, A torinói ló után.. És mindezért egy óriási köszönet Gulyás Marcinak, aki itt korszakalkotót hozott létre.

És persze egy ilyen interjú után rögvest Tarr-filmet kell (muszáj) nézni, pont ráértem, épp utaztam végig Európán, és végre nem a gyomrom kezdett görcsölni, mint szokott, mikor landoltunk, hanem velem volt a Kárhozat és az interjú boldogsága.

Ja igen, a Kárhozat, egy film arról a (magyar) életről, mely teljességgel önmagában áll, nincs istene, alapzata, célja, szándéka, egy a születéssel kezdődő és a halálig tartó sűrű nyomorúság, mely már annyira nyomorult, hogy egyszer csak elkezd jólesni ez a fájdalom, szinte kéjes, ami történik..
Igen, pontosan ilyen lenne az élet, ha nem imádnánk szüntelen azt az alapot, melyből jelenségei felbukkannak. Ahol a körtánc már csak haláltánc, a szerelem unaloműzés, a zene pedig egy állandóan zengő gyászinduló. Ilyen lenne pontosan az élet, mely nem bír önmagánál nagyobb céllal, mely alá egész emberi minőségünket rendelhetjük. Szépen lassan, komótosan, nem sietünk, mert holnap sem lesz remény, visszasüllyedünk állati szintre, míg el nem önt minket a vízözön végre.

És ha már pusztulás, hát csináljuk eredetien, művészien, magyarul. A legszebb, legillatosabb romlás virága ez a gyönyörű film.

Ebben a filmben a legfélelmetesebb a dögunalmas tálalása.

Nagyon merész, hogy az egész film fürdés közben lett felvéve, s ezáltal a mondanivalója is pikánsabbá válik.

Most jöttünk ki a moziból. Jó volt majd' teltházban nézni. Teljesen korrekt, látványos, vicces film. Nem több, nem kevesebb.

Fauda - 4. évad

Tavaly láttam, még év elején az első három évadot. Függő lettem kb 10 perc után akkor... És mikor befejeztem a harmadik évadot, erre az adrenalin bombára vártam, amit leszállított a negyedik évad. A stílus ugyanaz a realista megközelítés, ami az első három szezont is jellemezte. Ezúttal talán még komplexebb karakterek keltek életre a képernyőn, mint eddig bármikor. Ugyan fel van osztva a sztori "jókra" és "rosszakra", de olyan árnyaltan mutat be mindent, hogy egy pillanatra sem lehet vádolni elfogultsággal a készítőket.
A cselekmény összetett, ismét több szálon fut, a szereplők tele meglepetéssel. Drámai, feszültség, atmoszféra, bekúszik az ember bőre alá...és nem enged...Most is érezhető volt az alkotók szándéka, hogy itt nem az arabok elleni gyűlölet a mozgatórugúja az elit csapatnak, a főhősöknek, hanem egyszerűen a gonosszal való küzdelem, illetve valamiféle megbékélés a népek között...
A befejezés pedig britális katarzis. Az utolsó 10-15 percet alig akartam elhinni, ahogy sorra meglőttek mindenkit, aztán a zárókép, ahogy fentről látjuk a földön heverő katonákat, és Doron mester arabul és héberül imádkozik...megkönnyeztem...gyönyörű.
Jöjjön az ötödik évad!
UI: Kis érdekesség. A brüsszeli jeleneteket Budapesten forgatták. Imádtam a sárga villamost és a lakótelepet. Talán Kelenföld...?

nem lenne rossz, ha nem lenne benne az összes fő és mellékszereplő halhatatlan...a kedvencem amikor a végén a félvér srácot 20x leszúrják, de természetesen ő is túléli...sokkal jobb lehetett volna, ha bátrabb, és nem tolják az arcunkba ilyen durván a happy endet...

Ehhez végig kell nézni az egész sorozatot, ugye?
Az elsőt láttam moziban, elvoltam vele, nem akartam kimenni, vagy ilyesmi, de azért elragadtatva nem voltam. Keanu-t szeretem, az akció jó, de erőltetett volt, sablonos és a vége röhejes. Aztán a másodiknak háromszor álltam neki, de öt percnél többet nem bírtam belőle, annyira filléres, mintha egy AI rakta volna össze arra a parancsra, hogy "szorozd meg az első részt kettővel!"
Szóval kétlem, hogy pótolnám őket, de most meg néznék valami akciót moziban, és ezt eléggé dicsérik.

A gyerekeim imádják!

Mi történt abban az első 5 percben? Vagy ennyire nem történt semmi? Mindenesetre köszi a figyelmeztetést. Holnap akartam megnézni, de így lehet, hogy inkább másra fordítom azt az időt. :D

Sajnos arra előbb is szükség lesz, mint 2030...

Olyan extra felemelkedèsre gondoltam mint Fraser most. Òriàsi èletmû van mögötte, sok ikonikus jò filmmel.
Pl az Amerikai história x, Színes fàtyol. Ezek nagyon bennem maradtak.

Egyedi élmény volt,viszont képtelenség lenne róla spoiler nélkül írni: Képzelj egy egy multiverzumot,aminek minden egyes leágazó univerzumában az alternatív éneid más életutakat járnak be,és más és más döntések láncolata juttat el arra hogy :táncos/ harcművész/ mesterséf/filmsztár legyél.Ehhez jön az a felfedezés, ami által ezek az univerzumok a tudatod alteregóidba való átvitelével illetve a képességeinek (táncmozdulatok,táblapörgetés, késforgatás) a lehívásával átjárhatóak lesznek.Mindez egészen abszurd cselekedetek (légy bekapás,oszlopnyalogatás stb..) hatására következik be.A film elsősorban szerintem sorsdráma,mert tömörítve ugyan de bepillantást kapunk az alternatív Evelynek sorsfordító döntéseinek pillanatába,ami bemutatja,hogy milyen apró döntéseken múlhat,hogy hova fut ki az ember élete,és olykor egy sikeresebb életút nem feltétlenül szükséges a boldogsághoz (lásd filmsztár énje vs férj beszélgetés).A harcművészeti akcióvonal a rengeteg már említett abszurdsággal lényegében csak katalizátora magának az egész családi (anya-lánya ellentét;férj-feleség válási dolog ;maradi nagypapa) konfliktusrendszernek a filmvégi kicsúcsosodására,amiben a családtagok egymás iránti elfogadása mint végső reveláció jelenik meg.Persze mondhatjuk hogy ezt az üzenetet már kismilliószor láttuk és ez tény de nem ilyen körítéssel.Annyi impulzust ad a film ,hogy érdemes másodszor megnézni ,már csak a kreatív geg-ek miatt is ( Űrodüsszeia virsliujjas majmokkal, Mátrix: azonnali készségtanulás, választási lehetőségek,harckoreográfiák, L'ecsó :patkány (jelen esetben mosómedve) irányítja a fickót a fején stb...) .Az univerzumok sokszínűsége is van hogy egész fantáziadús :kövek,rajzfigurák,Piñyáták szintjén léteznek,bár a virsliujjasat nem bántam volna ha kicserélik pl amőbákra.

Tény hogy nem ajánlható mindenkinek,az összes rétegét szerintem képtelenség lehámozni két nézéssel viszont se rá se le nem beszélnék le róla senkit,mert ehhez tényleg nyitottság kell.A megosztottsága is abszolút érthető bár azért a maga közönségét láthatólag sikeresen megtalálta (IMDB:7,9 Letterbox 4,4) Nekem:7,5

:D