Ezt a filmet október 14-én az art mozis napon láttam életemben először és meghatározó morális kérdéseket boncolgat melyek szerint elmosódik a bűnös és az áldozat fogalma és a segítségnyújtás bárkinek életmentő lehet az adott szituációban melyet az élet az ember elé tár.
Aki a telefonvonala végén van a segélyhívó szolgálatnál óriási felelősséget rak a vállára avval hogy megpróbál megoldani egy adott ügyet.

Szerintem a művészetterápiának nagyon fontos szerepe kell hogy legyen az emberek életében mert így tudják feldolgozni az életükben felgyülemlett válságokat és felveti ez a film azt a kérdést is hogy ki a kezelt és ki az orvos az adott szituációban, valamint hogy ki a detektív és ki a rabló de azt is hogy a vérségi kötelékek menyire határozzák meg egy ember felnőtt életét.

Hát. Lentebb már leírtak mindent. Üres, unalmas film, valószerűtlen, kifejezetten meredek helyzetekkel, közhelyes, erőltetett véggel.
A lentebbi kritikákkal szembe menve, sokáig hármason tartottam a filmet, de aztán valahol a háznál elvesztett. És onnan még sok volt hátra.

Épp csak beissza magát a bőröd alá a baljós atmoszféra, behajintanak a csontdarálóba. Örvendetes, hogy a Vesszőből font embernek ilyen tökös kistesója született, vártuk már nagyon jöttét.

A hitevesztettség és a hitámítás filmje nem gyenge mennyiségű belsőségbe áztatva.

Magyar felirata elkészült.

Igazán mesteri :D Azért itt is látszik, hogy a jó filmet nem a dollármilliók belepumpálása adja, és a CGI látványvilág, hanem az alaposan felépített, profi forgatókönyv!

A film mindent megpróbál. Már a legelején beveti az "in memoriam", a "based on true events" és a híres idézet kártyát is. Próbálkozik időbeli ugrásokkal, rejtély belengetéssel karakterépítéssel, szubjektív nézőponttal (csodálom, hogy a fejezetekre osztás kimaradt).
De nevetségesen amatőr.

Denise Richards felismerhetetlenségig szétszabott pofája (nem, az már nem arc többé) külön ízt kölcsönzött a filmnek. Ahogy a Jerry Maguire-ben még kiskölyök férfi "előadása" is beleég a retinába.
Amúgy irtó gyenge film, ahol Denise Richards a legjobb színész, Dolph Lundgren meg mintha a reggeli kávé mellől (vagy helyett) ugrott volna be szerepelni. A többiek szót sem érdemelnek. De nem csak szerintem van ez így: a (Richards mellett) főszereplő férfi például még a film plakátjára sem került fel... a hármas számú henchman viszont igen...

Szerintem irtó kiszámítható tucatzene.

Előnye, hogy visszaidézi a '80-as évek vége és '90-es évek elejének filmjeit. A forgatókönyvet valószínűleg akkor írták, de mivel már akkor is túl egyszerűnek, sablonosnak és unalmasnak találták, ezért eldobták, majd 20 évvel később megtalálták (a filmet még 2012-ben forgatták), vélhetően egy mellékelt színészlistával is, amin Don Wilson, Cynthia Rothrock és Joe Lewis szerepeltek.
Csak közben eltelt 20(!) év!
Hogy ezt a filmet szégyenérzet nélkül képesek voltak leforgatni, az talán azért lehetett, mert egyfajta divatos retronak szánták. De akkor mire vélhetjük a rajzolt torkolattüzet, animált robbanást és CGI vért... már azon ritka alkalmakkor, mikor felbukkan a vörös életnedv.
Pofátlanul szar film, amit csak az egyik mellékszereplő verekedései mentenek a nézhetetlentől.

én is örülnék ha valaki megválaszolná mi ez a logikai bukfenc amit írtatok többen is..

A film lényege tömören: az All About Eve (1950) és a Sunset Blvd. (1950) (+ egy kis The Moon Is Blue 1953) összecsomagolva egy vígjátékba, amely meglepő módon teljesen jól működött nálam. Mondjuk William Holden - Ginger Rogers - Paul Douglas hármas nélkül azért nem lett volna olyan szenzációs a film. Holden-t ismét egy idősebb nő hálózza be és teszi tönkre (persze sokkal lightosabban mint a Sunset-ben). Az "idősebb nő" (Ginger Rogers) mellett itt a volt férj (Paul Douglas) tovább színesíti az alapszituációt és kis részben a férfiak öregedése is szerepet kap a filmben. És megjelenik a feltörekvő fiatal színésznő karaktere is (Pat Crowley), aki sorsszerűen veszi át az idősebb nő státuszát a színházban. Akit érdekel az említett klasszikusok fúziója egy szórakoztató vígjátékban, megfűszerezve kiváló színészi alakításokkal, annak mindenképp ajánlom a filmet. +1 érdekesség: A Superman-ként híressé vált George Reeves is feltűnik a filmben, mint Ginger Rogers egyik szeretője.
Készítettem feliratot a filmhez, akit érdekel az megtalálhatja a neten.

Szabótól én az Álmodozások kora - Apa - Szerelmesfilm trilógiát szeretem nagyon. critixxhez hasonlóan én sem tartom egy hatalmas nagy rendezőnek érdemei és díjai ellenére, kb. lemásolta a francia újhullámot az első filmjével, utána meg áttért az akadémista mid-cultokra, melyekben elég sok a modorosság már (az Álmodozások korában is mondjuk, de az sokkal energikusabb, játékosabb, mint a nehézkes Mephisto-Hanussen-Redl és amik utána jöttek). Viszont a trilógiából nekem a Szerelmesfilm a kedvencem, ebben elég jól használja az időfelbontást a személyes történet és a történelem egybefésülésére, ebben sikerült szerintem a leginkább eltalálnia Szabónak az arányt a formai játék és a történetmesélés között.

A Budapesti mesék és a Tűzoltó utca 25. nekem már túlságosan is formalista alkotások, melyekben túlságosan is eltolódott a hangsúly az emlékezés bemutatása felé az emlékezés tárgya felől. Szeretem az avantgárd filmeket, de ezekben azért van sztori, csak azt csúnyán háttérbe szorítja a nehézkes szimbolizmus és a melldöngetés, hogy "én ennyire értek az időrend felbontáshoz".

A Mephisto-féle vonal sem rossz, meg a Bizalom sem, sőt még az Édes Emma, drága Böbe sem. Ezek közül talán a Hanussen tetszett a leginkább, az elég jól megragadja a rémisztő átmenetet a demokráciából (weimari köztársaság) a diktatúrába (nácik hatalomátvétele). A giccs és a modorosság ezekben már erőteljesen jelen van azért. És én mondjuk A napfény ízét is bírtam elsőre, de újranézve eléggé olyan érzésem volt, hogy hiába a kb. 3 órás játékidő, mintha az egészet összecsapták volna.

Szóval Szabónak én inkább az újhullámot majmoló korszakát bírom, semmint az akadémista filmjeit.

Walt Disney a rendező, Ub Iwerkset nem írja az IMDb.

A három kisfarkas (IMDb)

Bocsánat, de összekevertem az 1991-es Intimate Stranger című dokumentumfilmet az 1991-es Intimate Stranger című thrillerrel.
Az előbbihez kiegészítésként hozzátett szereplőket kéretik mind törölni (Joseph Cassuto kivételével).

Egyszersmind kérném engedélyezni az általam felvételre ajánlott Death Fighter című filmet!

Előbbiért utólagos elnézést kérek, utóbbit pedig előre is köszönöm! :)