Peaky Blinders / Birmingham bandája S01-S03

Félidőhöz érkeztem a pengesapkások történetében, így elérkezettnek láttam az időt, hogy egy kicsit írjak róla.

Kedvelem az olyan sztorikat, amelyek a 20. század első felét elevenítik meg, azon belül is a gengszter-érákat, főleg a szesztilalom idején játszódó amerikai alvilági történeteket. Azonban ezen időszakról elég kevés történet szól az angliai alvilágról, kevésbé van reflektorfényben, például soha nem hallottam ezidáig a valódi pengesapkásokról, akik megalapozták ennek a sorozatnak a történetét is. Szóval hiánypótlónak is tekinthető ez a sorozat, ami az első világháború utáni káoszban tengődő brit lakosság eszméletre térése közepette dudvaként gyorsan kifejlődő bűnöző-családokat termelte ki magából, melynek talán a második világháború szabott később gátat, teret adva egy még nagyobb és mocskosabb hatalmi játszmának. A sorozat három évada után úgy gondolom mindent láttam ebből az időszakból, amelynek tajtékos hullámain kétségbeesetten próbáltak fennmaradni a felső tízezerbe áhítozó, de azt nem értő, ezért örök vesztésre ítélt, patkányként tengődő alsó középosztály társadalmi rétegbe tartozó bűnözök. Hiába a pénz, paripa, fegyver, mindez mit sem ér a valódi hatalom nélkül.

Hihetetlenül jók a színészek, a forgatókönyv, és a látványvilág, és mindezek együttes nyomasztó és szénportól sötét atmoszférája, melyet tökéletesen vezet fel epizódról epizódra Nick Cave And The Bad Seeds - Red Right Hand c. dala. Az évadok eddigi felépítése és működése egyszerű: adott a Shelby család, aki erőt próbálnak képviselni, kitörni vágynak a nyomorból, vándorcigány életből, ahová születtek, próbálva erőszakkal, faltörő kos módjára elnyomni a többi bandát, körbe véve a hatósággal, politikai érdekekkel, akik folyamatosan bűnbak szerepébe kényszerítve, kihasználják/felhasználják őket a nyíltan fel nem vállalható üzelmeikhez, továbbá mindig van egy "főgonosz", aki előlép a fénybe és akit aztán le kell győzni az évad végére. Gondolom ez a további három évadra is fennmarad, kérdés persze milyen minőségben, mert most azt látom, hogy évadról évadra gyengül a sorozat, ahogy a karakterek is kezdik elveszíteni a célt, a talajt a lábuk alól (IMDb-n is az első három évad epizódjai szerepelnek előkelő helyen a nézői szavazatok alapján).

Ki kell emelnem Cillian Murphy-t, aki eddig egy kakukk-tojás volt nálam, nem tudtam őt hová tenni, most azonban már tudom. Tökéletes választás volt a főszerepre, minimalista játékú, szikár, azonban a tekintetével szinte mindent elmondó, nagy kék szemeivel újszülöttként a világra rácsodálkozó különc és titokzatos punk-rock figura (tisztára, mint a Green Day Billie Joe Armstrong-ja). Ezek után kíváncsian várom tőle a hasonló hangulatú Oppenheimert és, ha minden igaz jön a 28 nappal később folytatása is. De testvéreket, közvetlen családtagokat is jól válogatták, elhiszed nekik, hogy ők erre a szerepre valók: Paul Anderson, Joe Cole, Helen McCrory, Finn Cole a teljesség igénye nélkül. És hát itt van a zsidó bandavezért alakító Tom Hardy, aki egyszerűen zseniális ahogy a karakterét hozza, keveset szerepel, de hálás jelentei vannak olyan szöveggel, amiért bárki kapkodna. Én feliratosan nézem, a szinkronról nincs tapasztalatom, de nem ajánlom ebben az esetben, mert óriási a szereplők akcentusa, ami külön felöltözteti és autentikussá teszi a karaktereket, ezt nem lehet semmilyen módon visszaadni a szinkronnal. A korképnek és társadalmi rétegeinek közhelyes elvárásainak megfelelően kellően dekadens, erőszakos, brutális, nyers, véres és sokszor ostoba. De egyszerűen nem lehet "letenni", jól darálható széria. Nézem tovább.

Szerintem nem árultak zsákbamacskát, előre lehetett tudni, hogy kettészedték a sztorit, így várható volt a cliffhanger. Azért nem csoda, hogy két részletben mutatják be, egy 4-5 órás animációt irreális lenne mozikba küldeni minden szempontból.

Még két napig lehet szavazni a 2023. évi LUX közönségdíjra jelölt öt film egyikére: https://luxaward.eu/hu/

A jelöltek a KT-n: Alcarràs, Burning Days (Kurak Günler), Közel, A Szomorúság Háromszöge, Will-o’-the-Wisp (Fogo-Fátuo).

"A szavazók közül tízen utazást nyerhetnek Strasbourgba, ahol június 14-én részt vehetnek az ünnepélyes díjátadón és találkozhatnak az alkotókkal is."

Östlund legutóbbi két szatírájával nem igazán nyűgözött le, és most újranézve a Lavinát, ettől sem dobnék egy hátast, ha nem találnám nagyszerűnek a rendezést. Hogy őszinte legyek az álszent és felszínes, jóléti államból elénk citált család olyan szinten irritált, hogy azt se bántam volna, ha elviszi őket a lavina, ebből eredően a drámájuk sem érdekelt igazán. Megkockáztatom, hogy az őket körülvevő karakterek és a családra adott reakcióik sokkal érdekesebbek voltak. De a lényeg: a rendezés. Imádtam a környezetet, a hegyeket bemutató nagytotálokat, az éjszakai makettszerű síközpont látványát, a belső tereket, a karakterek, mint motívumok szimmetrikus kompozícióit, ami sokszor reflektált a családi egység egyre növekvő aszimmetriájával. És mindezt beburkolja a baljóslatú, viharos, a téli táj nyugalmával ellenetetés zenével, A négy évszakból a Nyárral Vivalditól. Szuper a jelkép rendszere a filmnek, amikor az előzőeken túl látjuk a síközpont flott, olajozott és összehangolt mindennapi működését ellentétbe állítva a család mindennapi nehézkes, akadozó és a szétszakadás felé haladó működésével. A valódi irányított lavina egy irányítatlan individuális érzelmi lavinát indít el, amit nem lehet megállítani. Négyes.

Egyik résztől sem dobtam hátast de az első kettőnél még megtalálták azt az egyensúlyt, hogy az akciószcénák a nyilvánvaló irrealitások ellenére se keltsék el egy God-mode-os TPS-játék érzetét.Itt erre már a törekvés sem volt.Wick látványosan duracell nyuszi módjára aprítja az ellent,de totál tét és izgalomfaktor nélkül…. de hát hogy is lehetne ott izgulni,ahol a főhős lökhárítóval való találkozásaiból ivós játékot lehetne rendezni,a detox-ban való elhalálozás biztos reményével…vagy a harmadikról való kiesése a furgonra majd a betonra karcolásmentesen túlélhető.Bourne-nál legalább ezt úgy ellensúlyozták,hogy egy hullával a teste alatt zuhant.A Daredevil babérjaira törő vakon verekedő f*szinak sikerül megkoronáznia ezt a hiteltelenségcunamit,olyan harckoreográfiákkal,amiért látó kung-fu mesterek is kérik a receptet.A történet továbbfűzése és a mitológia kiépítése viszont egész működőképes és a saját szabályrendszerén belül következetes is.Még a színészeket is dícséret illeti,az általuk megformált karakterek mindegyike emlékezetesebb egy B-s eksönmúvi noname jófiújánál vagy badass-jénél.Operatőri munkánál is akadtak kreatív megoldások.Szóval nekem pont az működött benne aminek egy akciófilmben nem kéne és az nem aminek igen.6/10