felújított változat előzetese :)

Azt még nem is néztem. Valóban.
Elég feltűnő, hogy mekkora a szórás. A Jokernél ugyanúgy röpködnek a max. pontok és az ötcsillagok, mint az igen gyenge osztályzatok. Ugyanezt látom a Jojo-nál.

Minimális a trancsír, de ami van, az abszolút tisztességes.

Egyébként a szokásosnál jóval trágárabb a film, úgyhogy szerintem indokolt a 18-as karika.

A többi is fönt van, csak nincs zöld pipájuk.

Imádom, mint a Poseidon-t, a Hollow man-t, a Sphere-t, Cliffhanger-t. Mind még abból az időből vannak, ahol azt hitték, hogy mekkora filmet csinálnak: díszlet, színészek, rendes fényképezés, "vicces" szövegek, akció. Szóval próbálták rendesen megcsinálni. Ezekhez még rendes szinkron is készült, ami nagy plusz nálam.
Olyan amilyen, ezért lehet most is még szeretni.

Én azt vallom, hogy sok esetben nem tesz jót az alapanyagnak, ha megpróbálnak eljutni a gyökerekig, mert azzal kinyírják a mítoszt. Arab muki a sivatagban: most komolyan ő tartja kézben a szálakat? Azt is nagy hibának tartom, ha egy jól felépített karakter, aki korábban lojalitásból kockázatot vállalt, hirtelen köpönyeget fordít, holott épp most került tárgyaló pozícióba. Az igazságosztó csaj egy ekkora kudarc után máshol írhatná a végrendeletét.
A harcok lassúbbak, ami nem csoda, hiszen akármit is mondanak, azért Keanu Reeves már nem mai fiú. A nagy John Wicket a filmben többször is simán megölhetnék, mégsem teszik. Ő meg amikor lehetősége van rá, simán végez az ellenfeleivel. Valahol elég kiábrándító, hogy a bérgyilkosok addig veretik magukat, míg sikerül meghalniuk végre.
Kellemes kis popcorn mozi, de ennyi.

Leírás alapján kattintottam vasárnap délután a Netflixen rá. Már az Europa logoból tudtam, hogy Luc Besson-hoz lesz köze, úgyhogy tudtam hogy mire számíthatok.
Mint a From Paris with Love, ez is jó volt, szórakoztatott, eltöltöttöm 2órát, izgalmas is volt. Volt benne akció, európában, nem teljesen amerikai fröccsöntött sz@r volt. Élveztem, a célnak megfelelt.

Nem baj, a lényeg, hogy meglett és ha most nézed meg először, akkor szerencsés vagy:)

Mint X-Men film, hozza a megszokott szintet, se több, se kevesebb.
De, van-e élet a Logan után? Hát, nem úgy néz ki. :D

Nem jutott még nyugvópontra ennek a filmnek az értékelése, úgy érzem. Az eddigi értékelések a közepes-gyenge körül szóródnak (nemcsak a KT-n), mindenképpen megosztó filmnek számít. Kérdés, hogy szükség van-e még itt egy 147. kommentre, főleg Tenebra kettővel ezelőtti kiegyensúlyozott véleménye után. Megpróbálom őt (és másokat is) nem ismételni. Először moziban láttam a filmet, munka után ültem be rá, pedig ilyenkor kerülni szoktam a hosszú filmeket, kifárasztanak. Arra viszont jól emlékszem, hogy ezt a filmet végig feszült figyelemmel követtem, éreztem, hogy több van benne, mint ami elsőre ’kinyerhető’. A rejtjelező technikák (a sok közeli kép, a háttérben elmosódó szavak, a történések rejtvényszerű megjelenítése) lehet, hogy nehezítik a néző dolgát, de végre valamit nem készen kapunk! Miután megjelent dvd-n is, megajándékoztam magam egy második megnézéssel. Fejhallgatót használtam, ez pl. kifejezetten jótékony hatással volt a háttérhangok megértése szempontjából. A közeli képek, a főszereplő követése is tudatos választás, ilyen szempontból valóban a Saul párja a film, de máshol is láthattunk már ilyet (nekem most pl. a Dardenne fivérek néhány filmje ugrik be). Csak míg a Saulban egy megszállott férfit nézhettünk, addig itt egy megszállott nőt, ami azért nehezebb látvány. És amíg a megszállottság tárgya a Saulban kézzelfogható volt tisztességes temetést adni a fiúnak, addig itt sokkal kevésbé az: a titkok szövetének a felfejtése. A rejtjelezettség minden eszköze alá van rendelve a film fő céljának, a mélyben készülődő, de még láthatatlan történelmi katasztrófa megsejtetésének. Ilyen módon az eszközök tökéletesen illenek a célhoz. A Saul esetében a történet befejezett, mindenki által jól ismert. Itt viszont a kezdetek kezdetéről van szó, amikor még csak a kivételesen érzékenyek és kitartóak jöhetnek rá arra, hogy valójában már semmi sincs rendben. A Napszállta a pokol lassú kialakulását mutatja be, ez nehezebb, de izgalmasabb is. A kalapszalon itt valójában fedőtevékenység, elsősorban már nem kalapokat, hanem kalaposlányokat szállít. Az uralkodó osztály romlottságát pl. a szexuális perverziókon a grófnő szadista férje, az uralkodó fetisizmusa keresztül mutatja meg. A terrorista akciók is jelzik a mélyben rejlő elégedetlenséget (idekívánkozik BonnyJohnny Az Algíri csatához tett kitűnő észrevétele a terrorizmus hagyományos értelméről: „a kisebbség erőszakos előkészítő szakasza, a többség békésebb megmozdulása előtt.” A film látványosan mutatja meg például, hogy a megfelelő időben és helyen kimondott szó el tudja indítani az események lavináját. Az összegyűlt férfiak előtt elég kimondani a Leiter nevet. Beszédes név (leiter = vezető) A színészi játék - vagy ahogy többen jelezték, annak hiánya – is alá van rendelve a koncepciónak. Szerintem Jakab Juli nagyjából a következő instrukciókat kaphatta a film előtt: ne mosolyogjál; ha valamire kérnek, vagy utasítanak, tedd az ellenkezőjét; tartsál ki a végsőkig. Ezeknek tökéletesen meg is felelt. És ezek nem igazán nőies vonások, főleg abban a korban. De szükségesek voltak ahhoz, hogy a küldetését végig tudja csinálni. Kitartásának eredményeképpen titkok tudója lesz és a hatalmasságok elé kerül. Ilyen értelemben még modern női történetként is fel lehet fogni a filmet, nem adja fel a küzdelmet, hogy végére járjon az őt személyesen is érintő titoknak és amikor bekövetkezik, amiről ő már tudja, hogy be fog következni, egyet tehet: beáll a segítők közé.

Összességében szerintem nehezebb feladatot oldott meg Nemes László (igen, hívjuk így, ha már a stáblistán is így szerepel), mint a Saul fiában, úgy, hogy közben hű maradt az általa felvázolt elképzelésekhez (a vele készült interjút, aki akarja, elolvashatja a Filmvilág archívumában, a 2018 szeptemberi számban, nem teszem be 18. cikknek). A nagyvonalú költségvetést is kitűnően használta fel. Le a kalappal.

Habár hullt a hó, a film mégsem lett túl jó, inkább egy kicsit közhelyes, nem túl izgalmas tévéfilm DE senkit ne tévesszen meg a 7 százalékos rottenes értékelés, egy oldschool romantikus kémfilmnek/leszbikus drámának simán elmegy délutánra-estére, kellemes hangulat, szép (persze nem művészi) képek, a mindkét nemmel pajzánkodó Rebecca Ferguson pedig többféle és szebb kalapot visel mint pl. Rose the hat:)

Az van, hogy irtóra irigyeltem ezt az osztályt..először is amiatt, hogy létezett valaha egy ilyen összetartó közösség, melynek noha sokféle volt a számlálója, de határozottan ugyanaz a nevezője, mely megtartotta őket különbözőségük ellenére is. Gyerekkorom óta zsigeri vágyam egy ilyen csoporthoz tartozni. Sosem találtam rá. Mára már az is csoda, ha két ember között közös nevező van..
Aztán még amiatt is irigyeltem őket, hogy létezett egy kor, amikor a megoldás még olyan kézenfekvő volt, hogy elég volt a szomszédos, ugyanazt a nyelvet beszélő nyugatra emigrálni, ahonnan persze nem volt visszaút, de akkor is...hogy létezett egy földrajzilag is definiálható hely, mely abszolút megoldást kínálhatott. Szóval, hogy tárgyiasítható volt a paradicsom. Mára már ilyen sincs.

u.i.:Ha nem döntöttem volna el, hogy ezen a hullámvasúton, ami az élet csakazértis a végéig csak felfelé utazok, s mikor zuhanok épp akkor befogom a fülem, szemem, orrom, egyszerűen ignorálom, ha nehéz..akkor most nagyon szomorú lehetnék, mert soha ilyen szar korban nem éltünk, mint a mai...Se paradicsom, se eszmék mentén szerveződő közösség, se semmi se..Ráadásul fillérekre váltottuk az igazságot is, és ahogy a Mester mondja a démonok is tanítószerepben tetszelegnek.

Itt látható.

ja, értem

Majdhogynem az egész film egy visszaemlékezés,kb a 80%-a az eddigi puppet masterek összeollózott jeleneteiből állnak...a legjobb szó a filmre:fölösleges