Számomra kétfajta film létezik: az idejétmúlt és az örökzöld. Az, hogy "régi" nálam abszolút nem pejoratív jelző, sőt inkább pozitív. :D Engem a némafilmek is lenyűgöznek, és szerintem a német expresszionista filmek, az orosz montázsfilmek és D. W. Griffith filmjei is (tudom, a rasszizmusuk miatt manapság trendi utálni ezeket, de én művészi szempontból nézem őket) modernnek és frissnek hatnak még ma is. Ugyanígy az amerikai film noirok, a hatvanas-hetvenes évek európai művészfilmjei vagy éppen a Hollywoodi Reneszánsz filmjei. Ellenben mondjuk, ha egy 10-20 évvel ezelőtti átlagos látványfilmet elevenítek fel, akkor az sokszor már-már nevetségesnek hat szerintem nem feltétlenül a technikai megoldásai miatt, hanem mert süt róla az egyszernézhetőség, az eldobhatóság érzése. :D Hogy a legkézenfekvőbb példával éljek: szerintem a régi Star Warsok eredeti formájukban is igen látványosak és élvezhetők, míg mondjuk a 2002-es A klónok támadása újranézés után bántóan műanyaghatású és avítt. Vagy mondjuk az 1933-as King Kong speciális effektusain a mai napig meg vagyok rökönyödve, hogy a korához képest mennyire jól megoldottak benne mindent, és egy-két effektet leszámítva még ma is simán élvezhető a film. Míg a 2005-ös verziót újranézve meglehetősen szemet bántó a CGI-majom. :D És meggyőződésem, hogy ne csak fikázzam a közelmúlt filmjeit, hogy mondjuk A Gyűrűk Ura-trilógia az még 20 év múlva is tök jól fog kinézni, és simán elővehető lesz, míg a durván műanyaghatású és erőltetett Hobbit-trilógiát nem sokan fogjuk emlegetni (ahogy a hasonló kaliberű WarCraft-filmnek sem kell 10 év sem, hogy megmosolyogtatóan idejemúltnak tűnjön).

Szóval szerintem egy film kora az nem annyira mérvadó. Az számít, hogy mennyire időtálló.

a film után az első gondolatom az volt, hogy szívvel és lélekkel.

aztán a következő az egyensúly. mert nincs annál billegősebb mérleg, mint amikor a szívszaggatást akarod összepárosítani a visítva röhögéssel.

de a legvégső gondolatom ez volt: remélem Korg elkezdte már nyomtatni a szórólapokat!

Annyira nem víg, de Devon nagyon jól alakítja a border collie szerepét.

Holnap és holnapután a Toldi moziban! (Továbbá ma is volt egy vetítés.)

Akárcsak egy volna Esopus fabulái közül...

Csoda ez a film! "Otthon vagyok" érzetem van, mindvégig. Szeretem a jurtát, az emberek - felnőttek, gyerekek - szemét és arcát, a távoli hegyeket, a sivatag fölött a végtelen, kék eget, a fehér tevecsikót, a moorin khuur dallamait, a hihetetlen természetességet. ŐK még azt a világot képviselik, ahol az embereknek nem gondjuk meg terhük volt, hanem dolguk.
Lelassító, megállító, töprengésre késztető film, ami után lassan az az érzet uralkodik el rajtad, hogy minden szépen a helyére kerül.

És bekövetkezik, ami még nem volt: a stáblista alatt felcsendülő dal miatt húzom fel ötösre. :) (Nem annyira földi.)

Az előző rész semmitmondó ürességénél azért ez jobb, mármint itt legalább történik valami és mondjuk az egyszavas kommunikáció mellett van egy-két olyan eset, amikor megszólalnak összetett mondatos nyelvbeszédben, amit aztán meg is értenek. Talán ennek titokzatos folyománya az is, hogy néhol a sztori is néha megerőlteti és túlteszi magát a "mennek valahová és szexelnek" örök körforgásán. Persze itt is megvan a jól bevált recept, miszerint egy apró/vagy nagyobb konfliktus megoldása a heves szex, ami után minden rendbe jön. Ja, és végre láthatjuk a filmtörténelem első olyan autós üldözését, amiben nem történik az égvilágon semmi, rettenetesen unalmas és inkább azon van a hangsúly, hogy a hi-tech Audi ilyen-olyan oldalról hogy néz ki különböző környezetben. De persze nem csak az autós üldözés tündököl benne, hanem egy zseniális túszdráma is, melyet hihetetlen feszült képsorokon kísérhetünk figyelemmel, lebilincselő csavarokkal és fordulatokkal, egy igazán rétegzett rosszakaróval, a megoldáskor pedig egyöntetűen veszünk mély levegőt a szereplőkkel és habár a rettenetes feszültségtől kikészült izmaink még olykor meg-megremegnek, békésen dőlhetünk hátra - gondolhatjuk, de hát a film nem ilyen egyszerű, mert hát a megoldás nem maradhat el egy kiadós huncut kéjelgés nélkül, így aztán megint kapunk egy jó nagy adagot a már két részen keresztül megszokott korhatárosnak titulált, ámde rettenetesen érzéketlen, gyenge, sóhajtozós, kamera-prűd szexjelenetből.

Így hát, hölgyeim és uraim, megszületett hivatalosan a filmtörténelem leggyengébb, legbutább, legsutább, legtörténetlenebb trilógiája, Mr. Grey és Miss Steele kalandjai az ágyban, amiből - és hadd mondjam el akkor itt is, harmadjára - egy normális világban egy igen komoly drámát lehetett volna kihozni, mert alapvetően nagyon is fontos témákat pedzegethetne, amik aktuálisak és kevés szó esik róluk, de nem... Az ennek-annak 50 árnyalata inkább választotta a felületes szexuális túlfűtöttséget, a logikátlan "thriller"-kalandot, amit persze majd rágás nélkül önthetünk a torkunkba, hogy aztán egyből szaladjunk is vele a vécére. Szomorú ez, éppen abban a világban, ahol a szexualitás egyre nagyobb teret kap a nyilvánosságban és ennek vonzata a nők elleni erőszak felszámolása, az ilyen-olyan kisebbségek felkarolása, a férfi-nő egyenjogúság és folytathatnám... ebben a világban éppen az a film rendkívül népszerű, ami a férfi és nő közti egyenjogúságot üti hátba baltával, a nők ellen irányuló gátlástalan "nyomulást" festi le arannyal: mert valahol, valakiknek az igazi férfi Christian Grey, az igazi nő pedig Anastasia Steele.

Fals, fals világ. 20%

Így elsőre két gondolatom lenne hozzá: a való életben az a klassz, hogy nem lámpaoszloptól lámpaoszlopig változunk, így hát van némi (elegendő?) időnk a gondolatvilágunk átalakítására és a változások elfogadására, továbbá jó döntések meghozatalára is, hogy amennyire rajtunk áll, egészségesek, fittek maradjunk; a másik pedig az, hogy Isten őrizz valaha is egy olyan szakasz előfordulásától, amikor az anyukáknak el kell takarniuk a gyerekük szemét, nehogy meglássanak (2:27). :D

Ui.: Ha lenne az énemnek némi feminista beállítottságú oldala, az rögtön visítana: SZTEREOTÍPIA!)
De nem visít. Csak suttog.

Ilyen szemetet hogyan lehet kiadni,engedelyezni,egy fillert se èr.

https://ujszo.com/sport/elhunyt-henri-michel-francia-valogatott-volt-szovetsegi-kapitanya

S egy szlovák (film)rendező/író is:

https://www.cas.sk/clanok/685090/havaria-na-r1-pripravila-slovensko-o-literarnu-osobnost-zomrel-spisovatel-a-reziser-peter-kristufek-44/

hetekkel azután, hogy láttam egy másik írásom kapcsán így írtam a filmről:
A Gart Davis-féle Mária Magdolna-film gyalázatosan rossz, élvezet volt rányomni az egyest, mikor pontoztam, legalább ennyi örömöm hadd legyen. Egy felszínes ismeretek által összevissza tákolt szörnyű építmény, amely tárgyi szinten is több helyütt téved, de hadd emeljem ki a legfontosabbat, ugyanis Krisztus az Írás szerint, úgy tudom, nem vízzel keresztelt, azt elvégezte előtte az a másik..És talán egy élő, az Abszolútat megvalósított Mesternek, akinek annak a ténye, hogy én és az Atya egy vagyunk az egyetlen valóság, nem valószínű, hogy a szomszédba, lásd ez az édes leányka kell tanácsért mennie, hogy ugyan már Mária, aki Magdolna is segíts, mit tanítsak ma ennek a sokaságnak. Na meg, tudom illene nőként egy nagyot tapsolnom, hogy végre minket tesznek a polc tetejére, mint legszebb díszet fel, de nehogymár Mária Magdolna legyen az az egyetlen egy, aki a jézusi tanítást igazán meghallotta volna, mert ugye a híres-hírdedt női érzékenység és odaadás..és a többiek, mind a tizenkettő, aki egytől egyig férfi csak sertepertéltek ottan mellette, és ilyen-olyan vágyaik kielégítése okán követték a Mestert.
Aztán még hosszú és unalmas elkenése annak a végtelen mélységű tanításnak, amely a krisztusi..De viszont ennek okán könnyen fogyasztható, ám az emésztése érzékenyebbek, a kereszténységet a forrása felől és nem a történelem irányából vizsgálók számára megterhelő lehet. Mint mikor a mcdonaldsos hamburgert, hogy erről is legyen ismeretem kipróbáltam, eszed és noha az ízfokozók miatt akár finomka is lehet, de azért utólag olyan, mintha a csomagolást is lenyelted volna.

És, igen: habár már említettétek, hadd emeljem ki: nagyon megdöbbentett, milyen élethűen leutánozták a felejthetetlen baltával-ajtót-szétvágós jelenetsort a Körkarlenből (1921).

Néhol olyan, mintha nem is Marvel-film lenne, mert még az Avengersre való utalgatások ellenére is kissé kilóg a sorból. Könnyed a hangulat, de azért mérföldekre van a Galaxis Őrzői poénjaitól és lazaságától. Témáját tekintve ez is a technológiáról + a tudományról szól.
Ezt a heist movies irányt nagyon eltalálták, a családi szál viszont rohadtul elcsépelt. A főellenségnek – mint ahogy a Hangyának is – király a design-ja, de fájóan súlytalan, szinte semmit sem csinál a játékidő egésze alatt. Lassú a sztorivezetés (főleg a történet első fele), akadnak üresjáratok is, ám a finálé legalább kellően pörgős, kreatív és őrült lett (mint anno a Thor 2-ben). A látvány 10 pontos, a vizuális megoldások ütősek, a zenei főtéma zseniális, az ötletek pedig keményen elborultak. A végső harc végén az alkotók egyszerre idézik meg a 2001-et, az A hihetetlen módon zsugorodó férfit és sajnos a borzasztó Interstallert is.
Az Avengers 2-nél fényévekkel jobb, de azért Edgar Wright sokkal többet kitudott volna hozni belőle. Összességében 1 kiváló eredettörténet, aminek a 3. Fázis első darabjának kellett volna lennie.

Aaron Sorkin első rendezése Molly Bloom életét dolgozza fel, így fontos szerepet játszik benne a póker. A Jessica Chastain testével eladott film pörgős, és rengeteg benne a dialógus meg a narráció. Szinte az egészet végigpofázzák a színészek, de szerencsére érdekes szövegekkel van megtöltve a forgatókönyv, aminek köszönhetően 1 percre sem válik unalmassá a sztori, ráadásul még gyorsan el is telik a több mint 2 órás játékidő.
A nyitójelenetben látható síugrós snittek látványosak lettek, a főszereplő és az apja (K. Costner) közti hosszabb párbeszéd pedig a mozi legerősebb része.
A zsugázáson, dumáláson, jogi diskurzuson meg a drámázáson kívül, akad benne pár percnyi erőszak is. Az alkotás talán egyetlen erőltetett pontja: Idris Elba túltolt szófosás jelenete.

Interjú: Ambrus Attila – 2018. február 5.

Ezt kernem feltenni, koszonom:
Cinematographer Style (2006)
1h 26min | Documentary | 25 June 2006 (USA)