Egyszerű, kiszámítható, semmi extrát nem hozó, alacsony költségvetésű TV-film, de kedves, kellemes, derűs és jó nézni Meghan Markle-t. Nem ígér sokat, de azt magabiztosan teljesíti, egy olyan film, amiből a Netflixen lehet százat találni és valamelyik novemberi szerda estén jó megnézni egy doboz sós mogyoróval. Ne várd a fordulatokat, ne várd a komoly eszmei mondanivalót, ne várd az emlékezetes alakításokat, hanem pihenj. 6/10

A lányoktól kellene kicsit több!

Az előző női olimpia volt, 7(10) arany/ egy férfi.

Nem biztos, hogy intellektuálisan, vagy filmesztétikailag hasznos lesz, amit írok. Még mindig nem igazán értem, miért volt rám ilyen erős hatással a film. Először akkor kezdtem el könnyezni, amikor a film közepe táján Fern a férje régi fotóját nézegette. Később már annyit sírdogáltam, hogy már nem is tudom, mikor, miért. Még akkor is, amikor a mozi után már a sört ittam a szomszédos kocsmateraszon.
A végén született meg bennem a gondolat, hogy a film a gyászról szól, a nomád élet bemutatása csupán eszköz hozzá. Menet közben azt éreztem, hogy az élet fáj, pedig jelenetről jelenetre azt mutatja, hogy a nehézségek ellenére szép. Utólag azt gondolom, Fern fájdalma ütött át ennyire a vásznon, ezért sírtam már akkor is, amikor ő még nem tudott. Bevillant közben a félelmem a saját férjem elvesztésétől, lehet, ez is erősítette a hatást.

További gondolatok: Szép sorminta volt látni, hogy milyen hatással van mások életére. Hogy mennyit ad nekik, pedig alapvetően inkább távolságtartó.

Nem értek egyet azzal a véleménnyel, hogy a film nem mutatja be a nomádlét árnyoldalait, csak éppen a filmektől megszokott agresszív szélsőségektől tartózkodik. Az elején a sosem látott kutyatulajdonos tábortárs sorsáról a recepcióstól értesül, és nem, nem fogadja be a kutyát, bármennyire is ezt várnánk egy filmtől. Így életszerű. Az autója elromlik, itt sincs mesterséges csúcspont, tragédia sem lesz belőle. Ahogy az életben. Történnek velünk szar dolgok, amikből kilábalunk anélkül, hogy összeomlanánk. 1 év az életből.
Szintén a szélsőségektől tartózkodó az emberek jelleme. Nincsenek sem szentek, sem rossz emberek.

„Meg kell nézni őket ahhoz, hogy megértsd, hogy utólag beszélni tudj róluk.” (Adrian Sitaru)


Köszönöm, ezek szerint van még érdemi kommunikáció a kt-n!! Így kell ezt.Döbbenek, hogy Sitarutól mit idéztél, pedig bizony nem hallgattam tőle semmit, de itt véletlen pont összecsengünk. A többivel, amit írsz maximálisan egyetértek, soha nem is gondolnám, hogy az én meglátásom tökéletesen helytálló. És szeretem az érdemi kritikát, a "hely" számít, ahonnan írják.

Ha szereted a szép történeteket, a lassú vonalvezetést, ha kíváncsi vagy egy igazi barátságra, ugyanakkor visszaemlékeznél a gyerekkor nehézségeire és arra, hogy talán nem is volt olyan nehéz az a gyerekkor, hiszen minden csak viszonyítás kérdése, de ha ezekre a kérdésekre nemmel feleltél, még akkor is azt mondom, nézd meg ezt a filmet, hátha másképp fogod utána gondolni.
Ha rám hallgatsz, akkor...
ezt a filmet ne nézd meg társaságban, ne nézd meg pattogatott kukoricával és két sörrel, mert nem azt a filmet fogod látni, amit mutatnak. Ezt a filmet nézd meg a pároddal, nézd egyedül, kapcsold ki a telefonodat és add át magad a filmnek. Szerintem ebben az esetben nem tudsz csalódni. 10/10

Kedves, szerethető film, igazi történet nélkül. Mégis jó volt egy kicsit ebben a társaságban lenni, akik vitatkoznak, civakodnak, de mégis együtt döntik el, hogy ki csatlakozzon hozzájuk és együtt segítenek annak, aki bajba kerül. Bár mély nyomot nem hagy bennem (nem történt semmi olyan, ami hagyott volna), én fiatalodtam 20-25 évet, amikor néztem, és hálás vagyok ezért. 6/10

Kevin Hart viszi a hátán a filmet. Az alakítása remek, ripacskodástól mentes, de azért a humorát sem hagyta otthon.
A mellékkarakterek szerethetőek (bár a barátok sokszor idegesítőek, de főleg az elején, és szerencsére egyre kevésbé). A történet szintén. De mind a karakterek, mind a történet (es főleg a konfliktusok) soványkák. Nem töltik fel a filmet, ami így hosszúnak érződik.
Tipikusan az az elmegy film.

Ez egyszerűen remek :))
Alig várom ;)

„Minden rom. A művészet
örök. A többi por.
A népet
túléli a szobor.” – Théophile Gauthier

„Ez a film látszólagos eszköztelensége, minimalizmusa, a közvetítés visszahúzódó szerénysége mögött bonyolult belső szervezettségében, az érzékletesség felületi káprázatában, a mindennapiság naplószerű megjelenítésében alapvető megfigyeléseket rögzít a művészet és valóság, a festészet és a film, a tapintható-fénylő-látható világ és annak szublimált árnyképe közötti kapcsolatról, egy tenyérnyi külvárosi kertecskét a kozmosz picurka, ám szerves részeként bemutatva. A csaknem két és fél órás mű dokumentumfilmes álruhában, álbajuszban, álszakállban nem tesz mást, mint nyomon követi a külső és belső folyamatot, miként próbálja lefesteni a híres spanyol festő, Antonio Lopez a nehéz gyümölcsöktől terhes – talán négyéves – kis birsalmafát, amelyet saját maga ültetett háza alacsony téglafallal körülvett, szűk udvarán.
A törékeny fácskán a súlyos, érett gyümölcsök mintha a világegyetem minden életerejét magukba szívták volna, mintha a naprendszer minden fényét felfogták volna. Aztán beköszönt a hideg évszak, s talán december harmadikán lehullik az első birs. A kiteljesedés halálba fordul. A szomszédasszony néhány szebb példányból lekvárt készít, a lengyel kőművesek meghámozzák és megkóstolják: vajon ehető-e a művészet tárgya? Automata kamera követi nyíltan a földre hullott gyümölcsök felbomlásának, elenyészésének biológiai folyamatát, akár Greenaway Zoojában, a forma átalakul közönséges szerves anyaggá. Az a bizonyos fény kihuny, Lopez valószínűleg sohasem fejezi be a képet, érdeklődését elveszítve elrakja valami eldugott helyre. A művész és a természet küzdelmében a természet győz, a tavaszi megújhodásra kész hatalmas, univerzális erő és az esendő, sebezhető egyszeriség körforgása csupa jelkép, derűs közelség és titkos távolság, ami a birsalma érzéki, fanyar íze és a látvány elvonatkoztatott újrateremtése között teljességében talán sohasem megragadható.” Létay Vera

Szeretnem kerni feltenni ezeket, koszonom:

Stranger in the House, 2016
TV Movie
1h 28min

Director Allan Harmon
Writer Roslyn Muir
Stars Emmanuelle Vaugier, Matthew MacCaull, Jordana Largy

Upon returning from her honeymoon, Jade discovers that the caregiver she hired to look after her recently widowed father has seduced him into marriage and has the run of the home. When he suddenly dies following a fall, Jade suspects foul play and launches her own investigation after finding out that her new stepmother had her father change his will leaving his new bride nearly everything. It's a race to expose the truth and bring her father justice while protecting her legacy.



Much Too Shy, 1942

1h 32min
vigjatek

Director Marcel Varnel
Writers Ronald Frankau(from an original story by), Walter Greenwood(screen adaptation), Michael Vaughan(additional scenes)

Stars George Formby, Kathleen Harrison, Hilda Bayley

A handyman and amateur artist gets into trouble when nude female bodies are added to the heads he has drawn of prominent ladies, and are sold as soap adverts.



The March Hare, 1956
1h 25min
vigjatek

Director George More O'Ferrall

Writers T.H. Bird(novel "Gamblers Sometimes Win"), Paul Vincent Carroll(additional dialogue), Allan MacKinnon(screenplay)

Stars Terence Morgan, Martita Hunt, Bernard Rook

Sir Charles Hare, a young Irish baronet, gambles his all on one of his horses at Ascot. But the horse is 'pulled', and Sir Charles is forced to sell his Irish estate. His aunt, however, has some surprises in store for him.

A Netflix 2021-es horrortrilógiájának első felvonása. A végeredmény nem lett egy nagy eresztés: tele van pakolva klisékkel, a karakterek gyengék, a színészek szintén, a humorosnak szánt részek humortalanok, ráadásul 5 percenként a Sikolyt idézgeti a beállításokkal, a történésékkel, a főcím bevágódásával és az elején még a zenével is. A forgatókönyvbe erőltetett leszbikus civakodás, valamint a rivális bandák közötti háborúzás pedig egyenesen az unalom posványába taszítják a kezdetben ígéretesnek tűnő alkotást. A nyitójelenet faszán össze van rakva, ám utána kapkodós, összecsapott rendezés + agyonvágás jellemzi a legjobban a természetfeletti slashert. Amiket sikerült tökéletesen eltalálni az a 90-es hangulat, illetve a valóban vegyes műfajú track-ek. Összességében olyan az egész, mintha egy American Horror Story évad lenne, szigorúan a középszerű fajtából.
Azért felmerül a kérdés, hogy miért nem lehet ma már egy korábbi évtizedben játszódó horrorfilmet forgatni anélkül, hogy az ne tisztelegjen görcsösen egy vagy több klasszikus előtt?

A francia filmekben a húzónevet kerettel szokták jelölni.

Nézve ezt a filmszerűségszerű képződményt, egy dolog most már bizonyos: Will Ferrell egy fokkal rosszabb Adam Sandlernél! Ahelyett, hogy felismerné a hibáit, tényleg komolyan elhiszi és gondolja, hogy amit csinál az vicces. (Anyám borogass!)

Ebből lehetett volna egy félreértéseken alapuló jópofa vígjáték is (mind a Balekok), nem tudom miért erőltették ezt a gengszter vonalat, lövöldözést, robbantást...
A film inkább Belmondó stílus, Delon úgyanúgy nem illik bele, ahogy a Borsalinóba sem.

90 évek akciómozijai visszaköszön Taylor Sheridan rendezésében??? igen sajnos az ő rendezésében,ennél ő többet tud,nem is értem,hogyhogy ő rendezte ezt a filmet. Jolie mint tűzoltóparancsnok,na ne már,a szél is elfújja,de ha ezen túllépünk,akkor csak ott van a filmben,de nem játszik,csak néz a messzeségbe,egyedüli üde szinfolt a két ügynök Nicholas Hoult,Aiden Gillen ők mentik a produkciót,és ami még pozitivum,a hogy lehet látni,hogy költöttek a az erdőtűzre,annyira nem vészes a cgi.
Na de a film elején amikor robban egy ház,na az már elég gagyin néz ki

felejthető film,egy jó rendezötöl 50%