Legfrissebb kommentek
Teljesen inkoherens film, üres szereplőkkel, ember"távoli" párbeszédekkel és történésekkel. Nem tudom hova tenni, szerintem nem volt jó. Volt egy sajátos hangulata, azt meg kell hagyni.
Kiváló korrajz és jellemrajz két és fél órában, ami nem tűnt hosszúnak, végig lekötött, pedig ez a zsáner nem az enyém. Balzactól semmit sem olvastam, vagy tán a Goriot apót nagyon régen, de nem emlékszem rá, ez a film nagyon alaposan dolgozza fel a regényfolyamot a kritikusok szerint is.
Hát, ez nem volt jó. Inkább maradjatok a sorozat lezárásánál.
Nem bántásból, de itt azért a KT-n van egy szint. Errefelé ilyen futószalagon legyártott amcsi moslékot nem igazán nézünk.
Fájó szívvel adom a pontszámot, hiszem a hölgyek tényleg mindent megtettek, hogy szórakoztató legyen a film. De ha egy rendező ilyen szinten nem ért a dolgához, az megbocsáthatatlan.
2/10
Irène
Története:
Irène-nek mindene megvan ahhoz, hogy boldog legyen: jó állás, vidám barátok és egy új lakás, panorámás kilátással Párizsra. Csakhogy minden találkozása kudarccal végződik: vagy házas a szóban forgó férfi, és nem akarja elhagyni a feleségét, vagy éppen tokiói kiküldetésre kell mennie, vagy ami még jobb: kapcsolatuk során felfedezi partnere homoszexualitását. Annyira nem jön össze semmi sem neki, hogy harminc évesen, szülei nagy kétségbeesésére, Irène még mindig egyedülálló.
Gondolom, minden Tarr-rajongó látta már a partizános interjút a rendezővel, szóval itt most a beszélgetésről és a filmről is.
Végre van valami, amire szívemből büszke lehetek, és bátran merem elküldeni a videót külföldi barátaimnak, hogy tessék, lássátok, minden felszíni rettenet ellenére, ez a magyarság dicsősége. Tarr Béla, akiben egy személyben manifesztálódott népünk esszenciája, a konvenciókat nem ismerő, szabad, végig a halállal kokettáló, szabadszájú, végtelen érzékeny és értelmes lény. A magyar, ahogy aztat egyszer volt elképzelték.
Szóval innentől, nincs magyarázkodás, kibúvás, kaptunk egy élő referenciapontot, miként éljünk, szóljunk, érezzünk..Miként forgassunk filmet, mit jelent a művészet, a színészet, mi az emberi méltóság, és hogy minden nyomorúság ellenére, hol is van a remény. (nem egy darab életben..egyszerűen a végső megoldás nem férhet el abban, Tarr szerint)
És igen, én is látom, Tarr Béla mintha egy személyben magára vette volna népünk sorsát, mintha eldöntötte volna, én a magyart, az ugart, a sarat, a lassan nyökögni is már alig tudó véglények országát a hátamra veszem, és isten se tudja, de talán utoljára kiülök elétek, hogy bennem önmagatok gyönyörűségét, lassúságát, szabadságát megvizsgálgassátok. És mindezt ezen a semmihez sem köthető, a vulgaritást szépségként a beszédbe beágyazó, anyanyelvünkön, bassza meg. Mert a magyar még káromkodásában is egyedi. Aztán a háromórás beszélgetés után, a nyolcadik gerincműtét előtt botjára támaszkodva kisétál a stúdióból, és fényt kér végre a végére, A torinói ló után.. És mindezért egy óriási köszönet Gulyás Marcinak, aki itt korszakalkotót hozott létre.
És persze egy ilyen interjú után rögvest Tarr-filmet kell (muszáj) nézni, pont ráértem, épp utaztam végig Európán, és végre nem a gyomrom kezdett görcsölni, mint szokott, mikor landoltunk, hanem velem volt a Kárhozat és az interjú boldogsága.
Ja igen, a Kárhozat, egy film arról a (magyar) életről, mely teljességgel önmagában áll, nincs istene, alapzata, célja, szándéka, egy a születéssel kezdődő és a halálig tartó sűrű nyomorúság, mely már annyira nyomorult, hogy egyszer csak elkezd jólesni ez a fájdalom, szinte kéjes, ami történik..
Igen, pontosan ilyen lenne az élet, ha nem imádnánk szüntelen azt az alapot, melyből jelenségei felbukkannak. Ahol a körtánc már csak haláltánc, a szerelem unaloműzés, a zene pedig egy állandóan zengő gyászinduló. Ilyen lenne pontosan az élet, mely nem bír önmagánál nagyobb céllal, mely alá egész emberi minőségünket rendelhetjük. Szépen lassan, komótosan, nem sietünk, mert holnap sem lesz remény, visszasüllyedünk állati szintre, míg el nem önt minket a vízözön végre.
És ha már pusztulás, hát csináljuk eredetien, művészien, magyarul. A legszebb, legillatosabb romlás virága ez a gyönyörű film.
Ebben a filmben a legfélelmetesebb a dögunalmas tálalása.
Nagyon merész, hogy az egész film fürdés közben lett felvéve, s ezáltal a mondanivalója is pikánsabbá válik.
Most jöttünk ki a moziból. Jó volt majd' teltházban nézni. Teljesen korrekt, látványos, vicces film. Nem több, nem kevesebb.
Fauda - 4. évad
Tavaly láttam, még év elején az első három évadot. Függő lettem kb 10 perc után akkor... És mikor befejeztem a harmadik évadot, erre az adrenalin bombára vártam, amit leszállított a negyedik évad. A stílus ugyanaz a realista megközelítés, ami az első három szezont is jellemezte. Ezúttal talán még komplexebb karakterek keltek életre a képernyőn, mint eddig bármikor. Ugyan fel van osztva a sztori "jókra" és "rosszakra", de olyan árnyaltan mutat be mindent, hogy egy pillanatra sem lehet vádolni elfogultsággal a készítőket.
A cselekmény összetett, ismét több szálon fut, a szereplők tele meglepetéssel. Drámai, feszültség, atmoszféra, bekúszik az ember bőre alá...és nem enged...Most is érezhető volt az alkotók szándéka, hogy itt nem az arabok elleni gyűlölet a mozgatórugúja az elit csapatnak, a főhősöknek, hanem egyszerűen a gonosszal való küzdelem, illetve valamiféle megbékélés a népek között...
A befejezés pedig britális katarzis. Az utolsó 10-15 percet alig akartam elhinni, ahogy sorra meglőttek mindenkit, aztán a zárókép, ahogy fentről látjuk a földön heverő katonákat, és Doron mester arabul és héberül imádkozik...megkönnyeztem...gyönyörű.
Jöjjön az ötödik évad!
UI: Kis érdekesség. A brüsszeli jeleneteket Budapesten forgatták. Imádtam a sárga villamost és a lakótelepet. Talán Kelenföld...?
nem lenne rossz, ha nem lenne benne az összes fő és mellékszereplő halhatatlan...a kedvencem amikor a végén a félvér srácot 20x leszúrják, de természetesen ő is túléli...sokkal jobb lehetett volna, ha bátrabb, és nem tolják az arcunkba ilyen durván a happy endet...
Ehhez végig kell nézni az egész sorozatot, ugye?
Az elsőt láttam moziban, elvoltam vele, nem akartam kimenni, vagy ilyesmi, de azért elragadtatva nem voltam. Keanu-t szeretem, az akció jó, de erőltetett volt, sablonos és a vége röhejes. Aztán a másodiknak háromszor álltam neki, de öt percnél többet nem bírtam belőle, annyira filléres, mintha egy AI rakta volna össze arra a parancsra, hogy "szorozd meg az első részt kettővel!"
Szóval kétlem, hogy pótolnám őket, de most meg néznék valami akciót moziban, és ezt eléggé dicsérik.
A gyerekeim imádják!
Mi történt abban az első 5 percben? Vagy ennyire nem történt semmi? Mindenesetre köszi a figyelmeztetést. Holnap akartam megnézni, de így lehet, hogy inkább másra fordítom azt az időt. :D
előzmény: EmiBemi (#2)
Sajnos arra előbb is szükség lesz, mint 2030...
előzmény: Dió (#6)
Olyan extra felemelkedèsre gondoltam mint Fraser most. Òriàsi èletmû van mögötte, sok ikonikus jò filmmel.
Pl az Amerikai história x, Színes fàtyol. Ezek nagyon bennem maradtak.
előzmény: Ubul (#81)
Egyedi élmény volt,viszont képtelenség lenne róla spoiler nélkül írni: Képzelj egy egy multiverzumot,aminek minden egyes leágazó univerzumában az alternatív éneid más életutakat járnak be,és más és más döntések láncolata juttat el arra hogy :táncos/ harcművész/ mesterséf/filmsztár legyél.Ehhez jön az a felfedezés, ami által ezek az univerzumok a tudatod alteregóidba való átvitelével illetve a képességeinek (táncmozdulatok,táblapörgetés, késforgatás) a lehívásával átjárhatóak lesznek.Mindez egészen abszurd cselekedetek (légy bekapás,oszlopnyalogatás stb..) hatására következik be.A film elsősorban szerintem sorsdráma,mert tömörítve ugyan de bepillantást kapunk az alternatív Evelynek sorsfordító döntéseinek pillanatába,ami bemutatja,hogy milyen apró döntéseken múlhat,hogy hova fut ki az ember élete,és olykor egy sikeresebb életút nem feltétlenül szükséges a boldogsághoz (lásd filmsztár énje vs férj beszélgetés).A harcművészeti akcióvonal a rengeteg már említett abszurdsággal lényegében csak katalizátora magának az egész családi (anya-lánya ellentét;férj-feleség válási dolog ;maradi nagypapa) konfliktusrendszernek a filmvégi kicsúcsosodására,amiben a családtagok egymás iránti elfogadása mint végső reveláció jelenik meg.Persze mondhatjuk hogy ezt az üzenetet már kismilliószor láttuk és ez tény de nem ilyen körítéssel.Annyi impulzust ad a film ,hogy érdemes másodszor megnézni ,már csak a kreatív geg-ek miatt is ( Űrodüsszeia virsliujjas majmokkal, Mátrix: azonnali készségtanulás, választási lehetőségek,harckoreográfiák, L'ecsó :patkány (jelen esetben mosómedve) irányítja a fickót a fején stb...) .Az univerzumok sokszínűsége is van hogy egész fantáziadús :kövek,rajzfigurák,Piñyáták szintjén léteznek,bár a virsliujjasat nem bántam volna ha kicserélik pl amőbákra.
Tény hogy nem ajánlható mindenkinek,az összes rétegét szerintem képtelenség lehámozni két nézéssel viszont se rá se le nem beszélnék le róla senkit,mert ehhez tényleg nyitottság kell.A megosztottsága is abszolút érthető bár azért a maga közönségét láthatólag sikeresen megtalálta (IMDB:7,9 Letterbox 4,4) Nekem:7,5
:D
előzmény: jackbau33 (#5)
A nap filmje

4,4
Lúdas Matyi (1977)
(Dargay Attila)
magyar
animáció, vígjáték
A klasszikus Fazekas Mihály-mesének megfelelően Ludas Matyi, a szegény, furfangos libapásztor kisfiú története elevenedik meg arról, hogyan száll szembe és torolja meg a falu gazdag emberétől igazságtalanul kapott 25 botütést.
Bemutatók
Legfrissebb írások
[telex.hu] A fesztelen diplomata
A Pacifictionben minden adott, hogy egy igazi trópusi thriller legyen: Francia-Polinézia mesés tájai, egy nagyhatalmú potentát, aki alól kirántják a talajt, egy nemzetközi összeesküvés, gyanús összenézések, ki nem mondott titkok, politikai machinációk. De mint egy félrenyomott rejtvényben, hiába kötjük össze a pontokat, a végeredmény torz, rémálomszerű, nem valós, felismerhető forma helyett valami ismeretlen, kifürkészhetetlen alak hömpölyög a szemünk előtt, ami hipnotizálja az agyat, de semmiképpen sem nyugtatja meg az idegeket. Vészes nyugtalanság a nyugalom szigetén, tehetetlenség a hatalom középvezetésében, tanácstalanság ott, ahol bizonyosságnak kellene lennie. Mint egy hibásan nyomtatott képeslap, egy elázott könyv, egy fényt kapott negatív, végtelenül egyedi, és megismételhetetlen.
[filmvilag.blog.hu] A teremtés ereje - Beszélgetés Gauder Áronnal
A Nyócker! rendezőjének második egész estés animációja, a Kojot négy lelke az indián mondakör egyik őstörténetét meséli el.
[hu.ign.com] Maradt még szufla Keanu Reevesben?
A legújabb, negyedik rész az eddigi leghosszabb, legmonumentálisabb John Wick, ám ebben ér minket a legkevesebb meglepetés. Vannak azért meglepetések, megijedni nem kell!
Szavazz: Melyik márciusi bemutató érdekel leginkább?
Random idézet
Enzo Avolfi: Tudja, néha olyasmit teszünk, amit nem kellene.
Random érdekesség
Alternatív címek: Rita, az amerikai lány (Rita, la figlia americana)...
A nap toplistája
Jó Rövidek - Animációs rövidfilmek III (nejmed)
Film | Átlag | Megjegyzés |
---|---|---|
Allegro non troppo (1977) |
3,6 (17) |
<b>Olaszország</b> Rövidfilmfüzér Bruno Bozzettótól. Nagyon érdekes darab. Az tökelütött olasz humor annyira nem tetszett (ezek az élőszereplős részek), de alapvetően az animációk miatt érdekelt, azok viszon valami eszméletlenek voltak. Sajnos egyenként kb 10 percet tettek ki, a leghosszabb a Ravel Bolerójára készült, a borító is ebből a részből származik. Személy szerinti kedvenc a Szatíros volt. Egyrészt Debussy műve valami fantasztikus, lenyűgözö a képi világ: (jó nedves-elfolyós akvarelles hátterek domináltak benne). A téma pedig magáért beszél: a férfi vágy:) A méhecskés rész nagyon rövid, viszont annyira kedves, bohókás, szeretni való. A szerelmes párt a méhecske szemszögéből láthatjuk, valami eszméletlenül meghúzott alulnézeti perspektívából. A legnagyobb arclezúzódást pedig a Sibelius Valse Trist-jére készült rész hozta. Itt technikailag is meg van trükközve a dolog, az embereket bevágta az animációba, szellemként vannak jelen. A házból egy fal maradt meg, abból építi fel gondolatban a cica a helységeket, az embereket. Lélekzetelállító volt. |
Cavallette (1990) Grasshoppers |
4,0 (36) |
<b>Olaszország</b> Az Allegro non Troppo után szintén egy Bruno Bozzetto mű. Egy kis gyorstalpaló világtörténelem Mestertől. Amit nagyon tud az öreg: intelligens humor/szatíra, lényegretörő sallangmentes nyelvezet, persze egy büdös szó használata nélkül. Igazi európai figra egyébként ő, (ezzel a kisfilmmel lehetne definiálni az európaiságot, legalábbis én eljutottam erre a szintre) Komolyan az egyik legjobb animációs emberkévé ugrott előre nálam. Nézzétek meg! |
The Exciting Life of a Tree (1999) |
4,0 (22) |
<b>USA</b> Bill Plympton munkái mindig föladják a leckét. Egyrészt félelmetes jól rajzol, ez fegyvertény. Viszont az ordenáré humora kiakasztó tud lenni, de kétségkívül jól műveli ezt a műfajt is. Jelen esetben ettől nem kell félnünk. Az első feltűnő dolog a paraszt humorának a visszafogottsága volt. Amit kapunk az egy tökéletesre csiszolt viccköteg, aminek a középpontjában egy egészségesnél jóval fejlettebb életösztönnel megáldott fenyőfa áll. Korokon átívelően küzd az életbemaradásért, de sajnos ez nem elég. Azt hiszem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az emberi hülyeség minden akadályt legyőz. |
Eat (2001) Zabálj! |
4,2 (24) |
<b>USA</b> Nagyon jó atmoszférával és karakterábrázolással bíró kis éttermi történet, mely a megszokott plymptoni ordenáréságba csap át. Zseniális! |
Ring of Fire (2000) |
3,7 (21) |
<b>Németország</b> Andreas Hykade rövidfilmjeivel érdemes megismerkedni. Megdöbbentően betegek a munkái. Szürreális folyam az egész, az ösztönvilág szintjén mozog, tele szexuális utalásokkal. Nagyon mélyre le tud süllyedni ebben a bugyorban. A Ring of Fire-rel rokonítható még a "The Runt" és a "Wir lebten im Gras", de ez a legjobb szerintem. |
Atama-yama (2002) Mountain Head |
3,7 (26) |
<b>Japán</b> Ebben a listában lévő japán blokk az élő bizonyítéka, hogy mennyire változatos a japán rajzfilmgyártás. Yamamura Koji nyugati alapokon nyugvó, ízig vérig japán rövidfilmje egy kapzsi emberről, akinek egy cseresznyefa nő ki a fejéből.:) |
Ningyo (1964) Mermaid |
3,5 (20) |
<b>Japán</b> Tezuka Osamu kísérleti filmje. Ami miatt megfogott, az az alakok absztrahált megjelítése és a háttérben használt textúrák által keltett hatás. A figurák csak pár vonallal vannak földobva és átlátszóak, így anyagszerű tud lenni a környezetük. Az alakok és hátterek hangsúlyának felcserésése izgalmas hatást kelt. Igazi modern minimál nyelvezete van. Ennek ellenére olyan érzékletesen megjelik a víz alatti világ, hogy az már csoda. Jah, és szól valamiről.:) |
Iblard jikan (2007) |
3,6 (33) |
<b>Japán</b> Ez a második rövidfilmfüzér ebben a toplistában. Naohisa Inoue fantasy festő képeit animálta meg finoman a Ghibli Stúdió. A képek nagyon lassan változnak, az összkép nagyrészt statikus, vagy csak egy apró mozzanat van ami viszi a tekintetet. |
Szkazka szkazok (1979) Mesék meséje |
4,2 (24) |
<b>Szovjetunió</b> |
Satiemania (1978) |
3,8 (22) |
<b>Jugoszlávia</b> Abba a kategóriába sorolható, amit legfőképpen a zene szervez. Négy (vagy öt) zongoradarab szólal meg, és mindre más tematika szerint hordja föl a képi rétegeket. Egyértelműen nem lehet megfejteni, hogy miről is szól. Inkább hangulatokat fest, és kísérletezik. Kipróbál technikákat, egy jeleneten belül össze is keveri ezeket, bizonyos momentumok mozgását "kikapcsolja" menet közben, vagy éppen csak az animált dolgokat keveri az állókkal. Végeredményben szinte meditatív állapotban hozza a nézőt (legalább is engem alaposan elvarázsolt), és utat enged a képzeletnek, hadd fussa a köröket a történésekapró szituációk megfejtése felé. És a tengerként hullámzó búzamezők a film végén...kevés ilyen csodálatos képet láttam eddig. |
Frank Film (1973) |
2,6 (21) |
<b>USA</b> Egy önéletrajz újságkivásokkal. Nem hangzik túl érdekesnek elsőre. Először mikor láttam csak egy pszihedelikus maszlagnak találtam (és hármast adtam rá:) Azóta egy párszor újranéztem, és szép lassan fölkúszott a kedvencek közé. Nem véletlenül kapott Oscar díjat! |
The Old Man and the Sea (1999) Az öreg halász és a tenger |
4,4 (57) |
<b>Oroszország, Kanada, Japán</b> Hemingway klasszikusnak számító történetetét meséli el ez a rövidfilm, gyönyörű akrilfestmányszerű képekkel, (de teljesen számítógéppel készült egyébként) A képkockák részletessége miatt kicsit darabos az animáció (ami nem hiba, inkább a ritmusát adja meg a történetnek. Bill Plympton munkáinál is ez a helyzet) Összeségében egy nagyon korrekt és látványos munkáról van szó. |
6. Tár?