Killjoy

Tapasztalat: 8195 film
Kompetencia: 2 film
Súly: 8245
Regisztráció: 2008. november 9. (15 év, 4 hónap)
Kedvencnek jelölték: 58 user

Bemutatkozás

Jelenleg egy kiskunhalasi középiskolában tanítok, de eredendően mérnök-informatikusként végeztem és dolgoztam is évekig Veszprém környékén. A szabadidőm túlnyomó részében vagy filmet/sorozatot nézek, olvasok vagy a számítógépet nyúzom.

Amíg anyagi és egyéb helyzetem megengedte, megszállottan gyűjtöttem a DVD-ket. Néhány év alatt több, mint 2000 filmet, rajzfilmet és sorozatot szedtem össze. (Amiből kb. a fele egy rakás szemét, de legalább olcsók voltak :) Volt, hogy végig jártam egy fél országot átszelő utazás során az összes útba eső nagyáruházat és vadásztam a leárazásokra. Így lett enyém sok akciós és félreárazott film közt pl. a Holló díszkiadása 199 Ft-ért. Sajnos ma már nem engedhetem meg magamnak a számolatlan filmvásárlást, de ma is imádom a filmeket és mindent igyekszem megnézni, amihez hozzá tudok férni. Jelenlegi filmes szívem csücske projektemről itt olvashatsz bővebben: https://www.facebook.com/gyerevelunkmoziba/

A filmek mellett nagy szerelmem még a KÖNYVTÁR, csupa nagybetűvel. Középiskolás koromban egyszer a gimi öreg könyvtáros bácsija bevitt bennünket a hátsó irodába, és kinyitotta a páncélszekrényt, ahol többek közt egy első kiadású, dedikált Széchenyi könyv is pihent. Ezt 15 évesen a kezembe foghattam és az addigi hatalmas könyvszeretetem hatványozottan elragadott.

Harmadik nagy szerelem a képregények. Évekig voltam hobby-honosító a Hálózsák Képregények oldalon és mind a mai napig próbálom terjeszteni azt a gondolatot, hogy a képregények nem csak kívülre húzott alsónadrágban feszítő szuperhősökről szólnak, hanem sokszor sokkal mélyebb és komolyabb mondanivalójuk is van, csak merni kell belekezdeni egy-egy érdekesebb mű olvasásába. (Ajánlom kezdetnek a magyarul is megjelent Usagi Yojimbo, Sandman, Watchmen és Maus című darabokat!)

És végül a szakmából adódó szerelem: a számítógépek és az internet világa. 1986-ban tévedtem be a kiskunhalasi Úttörő Házba egy számítógépes szakkörre. Mai szemmel nézve sok értelme nem volt, főleg játszottunk, de sokszor mondom azt, hogy én akkor leültem a gép elé, és azóta sem álltam fel.

Kedvencek

Rendezők: Alfred Hitchcock, Ang Lee, Billy Wilder, Christopher Nolan, David Fincher, Miyazaki Hayao, Peter Jackson, Wolfgang Petersen
Színészek: Audrey Hepburn, Bill Murray, Keira Knightley, Robert De Niro, Robert Downey Jr., Tom Hanks
Műfajok: harcművészeti film, musical, vígjáték

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1975
Lakhely: Kiskunhalas

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
The Creator
Az Alkotó
4 2023-10-01 2,9
(169)
The Mouse That Roared
Ordító egér
5 2019-08-04 4,1
(49)
Three Peaks
Három hegycsúcs
3 2019-02-03 3,2
(10)
Sicilian Ghost Story
Szicíliai kísértettörténet
3 2019-02-03 3,1
(13)
Revenge
A bosszú
4 2019-02-03 3,5
(249)
Life of the Party
A partiállat
3 2019-02-03 2,2
(106)
How to Talk to Girls at Parties
Így csajozz egy földönkívülivel
3 2019-02-03 3,0
(62)
Entebbe
7 vérfagyasztó nap
3 2019-02-03 3,1
(55)
Dans la brume
Egy lélegzetnyire
3 2019-02-03 3,0
(80)
Taxi 5
Taxi 5.
1 2019-02-03 1,6
(71)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2019-02-03 13:26:49 True Crimes (2016) / Sötét bűnök Killjoy (2) #14

Jim Carrey számomra már nagyon régóta nem vígjátékszínész. Ha kapásból kellene pár filmjét mondanom, akkor tutira a Truman Show, az Egy makulátlan elme örök ragyogása vagy a (nekem tetsző) 23-as szám jut eszembe, és csak bőven utánuk az Ace Ventura, a Dumb és Dumbert, a Maszk és társaik. Sőt, amit Carrey legutóbb a Kidding című sorozatban alakított... Egyszerűen zseniális volt, bár ott a sorozat is fantasztikusan fel van építve!

Na, most itt nem ez volt a helyzet. A történet soványka és lapos, a rendezés már-már a pocsék szintet közelíti és a már lentebb említett akcentus erőltetés meg aztán pláne röhejessé tette az egész próbálkozást. Pedig alapjában véve lett volna ebben potenciál, csak nem igazán sikerült abból semmit a néző elé tenni. Adott volt egy jó szereplőgárda, egy nem kimondottan egyedi, de azért thrillernek nem rossz alapötlet, amit ez a Sanyi gyerek rettenetesen rakott össze. Kár érte.

Életem legmeghatározóbb filmélményei között mindenképpen ott van az 1975-ös The Rocky Horror Picture Show. Nem tudom megmondani, hányszor láttam, és nem tudom megunni. Imádom az összes szereplőt, a dalokat és úgy összességében az egész RHPS hatást! :)

Épp ezért éreztem egy kicsit szentségtörésnek, amikor pár éve felröppent a hír, hogy készül egy "remake"... TV-be... Na, itt dobta le az agyam totálisan az ékszíjat. Aztán jött a következő hír: Doctor Frank'n'Furter szerepét Laverne Cox, EGY NŐ fogja játszani... Hát mi a fene??? Aztán mikor 2016-ban Halloweenkor lement a Fox-on, nem néztem meg. Valahogy nem éreztem szükségét! De végül csak nem bírtam ki, és pár napja nekiültem.

Mit is mondhatnék? Kb. ugyanazt, amit nemrég egyik ismerősömnek a Gran Torino után: MIÉRT VÁRTAM ERRE EDDIG??? Nagyon más, de közben meg nem is annyira! Laverne Cox baromi jó Frank'n'Further, a mély hangja valami döbbenet volt, bár kicsit túl nőies bizonyos helyeken egy transzvesztitának a transsylvaniai Transzszexuális bolygóról, Victoria Justice nagyon cuki Janet és ami engem egy pillanat alatt berántott, az a nyitány Ivy Levan előadásában. Ez a csaj annyira... húúúúú… és ahogy az egész nyitást felépítették a dalból... Nem gondoltam, hogy ilyet mondok valaha, de nálam ez a megoldás köröket vert az eredeti nyitány ikonikus vörös ajkaira... A vacsoraasztalnál, Columbia mondatán pedig szakadtam a röhögéstől!!! Amikor RiffRaff az asztalra dobja a húst, Columbia azt mondja: "I hope it's not meatloaf again... :D Egyszerre volt maximálisan odaillő, miközben eredetileg ugye nem volt ilyen a szövegben, és egyúttal zseniális kikacsintás.

De azért minden pozitívum ellenére nem tudok elmenni az mellett, hogy igazából SEMMI újat nem kaptam ettől a feldolgozástól... Sőt, a szereplők egy jó részénél mintha csak egy az egyben átemelték volna az eredeti szereplők fizimiskáját. Jó, persze. Egy musicalről, egy színpadi darabról van szó, ami azért elég kötötté teszi, hogy mit is lehet kihozni belőle, de igazából azért annyira nem, hogy szinte semmiben ne próbáljanak újítani, gondoljunk csak mondjuk az Operaház fantomjának szerintem zseniális filmfeldolgozására néhány évvel korábbról. Az egyetlen igazi extra az, hogy itt-ott a mára már legendássá vált mozis performance-t is belevették a filmbe, ami sokaknál ronthat az összképen, hiszen aki nem ismeri az RHPS köré épült "kultuszt", az nem igazán tud mit kezdeni ezzel a kilépéssel a filmből, bár ők jó eséllyel már a sírok közt táncolós temetői lánykérésnél lazán kinyomták az egészet. :) És azért sok helyen érződik a tévés költségvetés is a kevésbé monumentálisnak ható díszleteknél, mint pl. a Let's do the time warp again bálterme.

És akármennyire is PC-sítünk ma már mindent, azért egy Dr. Everett Scott, hogy a tajtékos hebrákba lett néger, akarom mondani, afroamerikai és hogy lett az ő unokaöccse Adam Lambert (Eddie)??? Gyakorlatilag ezzel a "hű, de muszáj valahova benyomni egy színesbőrűt, mert különben le leszünk fasisztázva" baromság miatt totál értelmetlenné vált Frank von Scott-os utalása, mert azért a színesbőrű úriemberről nehezen képzeli el az ember, hogy az árja Németországból származó tudós...

Összességében egy jó feldolgozás, ami ugyan semmi újat nem hozott és aki látta, és szerette az eredetit, annak inkább csak egy felesleges újrázás, de ha valaki most látja először, annak ez az új arcokkal készült változat is eladhatja magát a musicalt, ami így közel 50 év távlatából is egy zseniális agymenés. Külön filmként nehéz értékelni, mert még a kameraállások jó része is az eredeti változatot idézi, a minimális pluszok és a bátrabb "szexjelenetek" azért annyit nem adnak az egészhez, de talán a már fentebb említett nyitány és ha fiatalabbakkal nézzük, akkor a modernebb képi világ miatt azért mindenképpen érdemes egyszer belenézni.

Hatalmas kínszenvedéssel, de befejeztem. Az mostmár egyértelmű, hogy ennél a filmnél sem én voltam a célközönség. És ez egyértelműen a meleg filmek ábrázolásmódja miatt van, szemben mondjuk a tényleg romantikus filmekként nézhető leszbikus történetekkel. Nemrég néztem meg az Egy éjszaka Rómábant, ami szoftpornós jelenetei ellenére sokkal több érzelmet és romantikát hordozott számomra, mint a Szólíts a neveden.

Én úgy gondolom, hogy toleráns ember vagyok és maximálisan kiállok az mellett a nézet mellett, hogy mindenkinek joga van azt szeretnie nemtől, kortól, vallási vagy nemzeti hovatartozástól függetlenül, akit a szíve választott. De amikor azt kell néznem, hogy egy srác megujjaz, kinyal, majd megdug és teleélvez egy őszibarackot, mert annak a beméllyedése egy másik "beméllyedésre" emlékezteti, majd ezt a barackot az idősebb pasi elkezdi kinyalni és megenni... Hát engettessék meg nekem, de nekem ez már baromira nem fér bele a romantikus film titulusba. Nem beszélve arról, hogy az egész film alatt inkább csak a testiséget kaptuk a komolyabb érzelmek helyett, miközben a film bemutatója körül ódákat zengtek arról, hogy micsoda egy csodálatos romantikus történet... Én kérek elnézést mindenkitől, akinek tetszett, de részemről ez a film egy baromi nagy kínszenvedés és orbitális csalódás volt.

2018-09-23 10:32:15 A Quiet Place (2018) / Hang nélkül Killjoy (2) #64

Na, ez tipikus példája volt a mai nézői elvárásoknak. "Legyen itt-ott ijesztő, meg feszült, de egy pillanatig se kelljen rajta gondolkodni." Az ötlet nem rossz, de ennyi logikai hibát még a Transformers filmek sem hoztak.

Egy rövid lista azokon, amiken felakadtam:
Miért járnak cipő nélkül? Akkor nem nyikorog a padló vagy nem csikorognak a kavicsok? A lény egy patkány hangjára már támad, de egy csomó apró zajra nem? Tudjuk, hogy a zajos helyek a biztonságosak. Akkor miért nem mennek olyan helyre? Az elején a tűzgyújtáskor lehet látni a rengeteg fellobbanó tüzet, de kb. mind valami elhagyatott, csendes helyen? Ki szórta fel a háztól távoli utakat hamuval és mennyi hamu kellett ahhoz? Ha a lény csak hall, miért nem támad a nyikorgó hintákra? Ha mezítláb megyek az erdőben, akkor nem zörög az avar a lábam alatt? És soha nem lépek semmi olyanba, ami szúr vagy vág? A gabonasiló vaslemez oldalát úgy töri át egy pillanat alatt a lény, mint a papírt, de az autó ajtaja és teteje szinte meg sem karcolódik, mikor azt próbálja szétszedni. Többszáz méteren keresztül gurul egy autó a kavicsos úton, de az nem csap akkora zajt, mint egy ház belsejében elhangzó suttogás... És amin totál kiakadtam: a szög a lépcső deszka közepén. Hát ki az az idióta, aki ilyen helyre alulról felfelé üt be egy szöget??? És akkor már a baba projektről ne is beszéljünk, pláne, hogy ez a baba olyan okos, hogy soha nem sír, vagy a cold-openben arról, hogy egy ilyen helyzetben hagyjuk a gyerekeket (A kisfiú NÉGY éves!) messze lemaradni a hátunk mögött... Ja! És azt se felejtsük el, ahogy a lények zavarják az áramellátást... Pffff...

Tipikus mai horror. Szűkülj be, zárd ki a külvilágot, parázz és hagyd az agyadat pihenni közben. Mondanám, hogy jó volt, de annyira zavaró volt számomra, hogy szinte percenként jött valami teljesen logikátlan dolog csak azért, hogy még jobban húzzák a feszültséget, hogy a végére totál belefáradtam. Amit meg pláne nem értek, hogy mi a francot akarnak kihozni a készülő második részből? Na mindegy! Egynek elment, az alapkoncepció érdekes volt, de ha általában gondolkodni is próbálsz egy film eseményein, akkor ez nagyon-nagyon nem a te filmed lesz!

Számomra borzasztóan elkeserítő az a tendencia, ami az elmúlt évek "az év legjobb horrorja" titulussal emlegetett filmjeit jellemzi. A szintén tök logikátlan Vaksötét, a nyíltan rasszista, de mivel afro-amerikai csinálta, így egyből piedesztálra emelt, pofátlanul plagizáló Tűnj el!, vagy épp ez a mostani Hang nélkül is, mind azt az irányt követik, hogy ijesztgessünk, meg legyen valami mindfuck koncepció, aztán úgyis bekajálja a nép, nincs itt szükség intelligens forgatókönyvre. A Démonok közt "univerzumról" nem is beszélve. Hol vannak az igazán intelligens horrorok? Mert az nem hiszem el, hogy nincsenek, de úgy tűnik, hogy a nagyobb stúdiók és a forgalmazók sem látnak bennük fantáziát, és inkább fesztiválokon és a torrent oldalakon kell őket keresgélni, mint a magyar mozikban.

Ez mi a frász volt? Ha nemrég a Hang nélkülnél arra panaszkodtam, hogy csak akkor működött, ha totál kikapcsoltuk az agyunkat, akkor ez a kijelentés itt hatványozottan igaz. Technikailag meg valahol egy tévé sorozat szintjén csinálták meg a vihart, de ilyen pocsék forgatókönyvet már régen láttam. Ez a befejezés mi a rák volt? 60mph-val száguldó kamion lehagyja a 160-180 km/h sebességgel tomboló hurrikánt??? Jéééééézus! Még katasztrófaturistáknak SEM ajánlom!

Sok helyen nagyon lehúzták a kritikák, de amikor ennyire ínséges időket élünk jó heist movie-kból, akkor még a nem túl acélosan összerakott Ocean's 8 is kellemes szórakozás tud lenni. Persze nem ér fel sem Sinatraék eredeti sztorijához, sem a remake trilógiához (mondjuk azért ott is esett a végére már a színvonal), de ha önmagában nézem, és eltekintek attól, hogy ez egy kvázi folytatása a Clooney-banda három filmjének, akkor egy egyszer nézhető, nem túlságosan túlbonyolított rablós-átverős filmet láttam, amire azért annyira nem bántam meg a rászánt időt, mint mondjuk a tegnapi Hurrikán melóra.

Sántha Orsolya férjének kérdésére válaszolva:
Már ott megoldották, hogy Claude-hoz kerüljön egy kis darab, gondolom biztosítandó, hogy ha átvizsgálnák valamiért, akkor már ott bukhasson. És ugye a Cartier nyaklánc ellopása igazából csak az elterelésre szolgált és csak arra kellett, hogy Claude-ot minél mélyebben be tudják mártani.

Kár, hogy a végére, mikor kiderül, mire is megy ki a játék, már teljesen szétesik az egész. Pedig sokáig jobbnak éreztem, mint a Westworldöt. Volt rendes történet, haladtak az események is, de végül abba a hibába estek a készítők, hogy valami nagyon nagy összeesküvést akartak kreálni, ami viszont nem igazán működött. Bár lehet, hogy akkoriban ez még egy logikusnak tűnő megoldás volt. Végülis ha belegondolok mondjuk az azidőtájt készült Bond összeesküvésekbe... :)

2018-07-30 23:12:30 Irinyi (2018) Killjoy (4) #1

Volna potenciál a sztoriban, a fényképezés szép, a rendezés sem rossz, a gond ott van, hogy úgy kellett összekalapozni a pénz egy jó részét a neten, így erősen visszafogott az egész. Bár valószínűleg épp ezért nem is vállaltak túl nagyot a készítők, nincsenek látványos effektek, csak egy érdekes történet(kezdemény). Sajnos végezetül azt kell mondjam, hogy sokkal ütősebb 20 perces filmek is kerültek már ki magyar készítők kezei közül, de az irány nem lenne rossz.

Kicsit olyan hangulata volt, mint mondjuk egy játék beharangozója. Végig a Jumurdzsák gyűrűje és a Miazma járt a fejemben. Olyan megvalósításban simán el tudnám képzelni ezt a sztorit is, de így rövidfilmként egy picit nekem soványka lett. Végig vártam valami csattanót, kikacsintást, de sajnos elmaradt. Vagy csak én nem vettem észre. Reménykedtem, hogy Oszkárról kiderül, hogy valójában valami Jules Verne-szerű emberke, de sajnos semmi. Hiányzott valami apróság a végéről, hogy tényleg emlékezetes legyen.

Újra ugyanaz a vigyorgás volt végig az arcomon, mint az első rész alatt tizennégy évvel ezelőtt... Brad Bird ismét nagyot alkotott :) Azt mondjuk sajnáltam, hogy MoleMan(?) karakterével később már nem nagyon kezdtek semmit, legalább egy jó kis csihi-puhit még el tudtam volna vele is viselni, hogy helyre álljon a status quo :)


A film előtti kisfilm pedig hozta a már-már szokásosan elvárt szívmelengető és megkönnyezhető minisztorit.

A hét éves fiammal baromi jól szórakoztunk, és tűkön ülve vártuk a stáblista utáni jelenetet, hogy majd valami kis morzsa leesik... Erre jött a doboló hangya... Aki látta a Végtelen háborút, annak a tévében lévő adásszünet szignál sem nagyon tett hozzá semmit az egészhez... Ennél jobban a Marvel csak a Kapitány türelemről szóló lelkesítő szövegével cseszett fel jobban a Pókember végén... Egyre jobban hajlok arra, hogy az első stáblistás jelenetet még megvárom majd moziban, de a többi már bőven elég lesz a DVD megjelenés után... Egyszerűen döbbenet, hogy néha mennyire szemtelenül a képünkbe ....nak ezekkel a nesze-semmi-fogd-meg-jól jelenetekkel...

Összes komment...