Livcsy

Tapasztalat: 518 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 518
Regisztráció: 2008. március 27. (15 év, 11 hónap)
Kedvencnek jelölték: 12 user

Demográfiai adatok

Nem: nő
Születési év: 1989
Lakhely: Nagykanizsa

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Ben-Hur
Ben Hur
5 2023-11-23 4,3
(812)
Everything Everywhere All at Once
Minden mindenhol mindenkor
5 2022-07-09 3,6
(405)
Doctor Strange in the Multiverse of Madness
Doctor Strange az őrület multiverzumában
4 2022-05-16 3,2
(300)
Doctor Strange
Doktor Strange
4 2022-04-18 3,2
(37)
Kingsman: The Secret Service
Kingsman: A titkos szolgálat
4 2022-03-11 3,7
(836)
The King's Man
King's Man - A kezdetek
1 2022-03-11 2,9
(157)
Don't Look Up
Ne nézz fel!
2 2022-01-18 3,7
(625)
Druk
Még egy kört mindenkinek
4 2021-12-28 4,2
(554)
Hotel Transylvania 2
Hotel Transylvania 2. - Ahol még mindig szörnyen jó
2 2021-12-23 3,1
(215)
Spider-Man: No Way Home
Pókember: Nincs hazaút
3 2021-12-22 3,5
(374)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2023-11-23 20:01:23 Ben-Hur (1959) / Ben Hur Livcsy (5) #119

34 éves lettem idén ősszel, de eddig a Ben-Hur kimaradt az életemből. Régóta égette a zsebem ez a hiányosság és most eljött az idő, hogy megnézzem.
Mostani rohanó világunkban talán még többet mondott nekem, mint a maga korában mondhatott.
Kérdeztem Mátét nagyjából a film háromnegyedénél, hogy vajon már most éreznem kellene, hogy ez mekkora film? (Rég túl voltunk a fogatversenyen is.) Ő akkor azt mondta, hogy igen. Én pedig türelmesen vártam és figyeltem tovább, pedig aligha legnagyobb erényem a türelem. Hát még a nálam fiatalabbak esetében, akiknél egy négy perces videó már túl hosszúnak, hovatovább unalmasnak számít, még akkor is, ha olyan témát dolgoz fel, ami amúgy érdekli! (Ezt első kézből hallottam, tapasztalatból írom.)
Gyorsuló világ, lassú várakozás. De megérte!
Minden részlet a helyére került a fejemben, amikor elhangzott az utolsó mondat.
Akkor éreztem, akkor értettem meg: ahhoz hogy ez akkora erővel bírjon igenis szükség volt minden egyes párbeszédre, minden szereplőre, minden apró és nagyobb cselekményre.

Én is Cumberbatch-fan vagyok, sőt annál még talán több is egy fokkal. A férjem szerint az ő nevével nekem gyakorlatilag BÁRMIT el lehetne adni, de ezt jól elb@szta. Pedig durván sokat készült rá, utána olvastam.
Dió és kaamir tökéletesen megfogalmazták, hogy mi a baj ezzel a filmmel.

előzmény: wim (#19)

Hol is kezdjem? Tegnap megnéztük a Spider-Man: No Way Home-ot. Nagy várakozásokkal mentem, de szomorú szívvel vezettem haza. Abban reménykedtem, hogy úgy fogok hazajönni, hogy azt mondom: ,,na EZ AZ a film, aminek az Endgame után jönnie kellett volna!” Hogy népmesei fordulatokkal éljek: kaptam is ajándékot, meg nem is. Maximálisan meg tudom érteni azokat a rajongókat, akik szeretni fogják, de a személyes preferenciáim és néhány alapvető logikai baki miatt nálam közepesnél jobb sosem lehet. Mindenképpen látnom kell még egyszer, hogy mindent helyre rakjak magamban.

Nem tudom, hányan nézik ilyen szemmel, mint én (szerintem amúgy kevesen), de én most lazán át fogom ugrani azt a részt, amin mindenki pörög: hogy milyen jó volt látni a régi Pókembereket és főgonoszokat, mert amúgy jó volt. Remek színészi alakításokat láthattunk tőlük. Az is tetszett, hogy nem a sokadik fene tudja, milyen nagy veszéllyel kellett szembe nézni. Egyszerű volt a feladat: helyére pakolni mindenkit. Az odavezető út és a film morális kérdései viszont finoman szólva nem állták meg a helyüket. Nem finoman szólva: vállalhatatlanok voltak. Mert a nagyobb galibát okozó események előtt lehetett volna még próbálkozni, amire egyébként még Doctor Strange is rávilágít közvetlenül a halála előtt. (A halál itt szimbolikusan a kiherélést jelenti.) Mert amit ebben filmben műveltek vele, az kimeríti a karaktergyilkosság fogalmát, az ember meg kapkodja a fejét, hogy most mivan?? Nem tudom, mi volt a célja ennek, egyesek szerint talán az, hogy népszerűsítsék a karaktert. A Multiverzum belépésével és Tony Stark kilépésével egyértelműen át kell helyeződnie a hangsúlynak az MCU-ban egy másik figurára. Ha lehet (a multiverzum miatt), akkor olyanra, mint Doctor Strange. Évek óta reménykedem ebben titkon és még mindig bízom benne, hogy nem alaptalanul. De mégis milyen ez az olyan? Ki is Doctor Strange? Fene tudja már…! Miért van az, hogy mindenki saját maga marad, Tony Stark Tony Stark, Wanda Wanda Amerika kapitány Amerika kapitány és így tovább a végtelenbe, de pont Őt, akit kiszúrtam magamnak kell a közönség igényeinek megfelelően (tényleg ez az igény amúgy??) formálni? Nem arról van szó, hogy valakinek a személyisége ne fejlődhetne, hanem arról, hogy valaki alapvetően valamilyen. Olyan. És kész. Útja során egy karakter egyes tulajdonságai finomodhatnak. Visszavehet az egójából, mutathat több megértést mások iránt, vagy kevesebbet, lehet fizikailag erősebb, vagy gyengébb, de ALAPVETŐEN valamilyen és olyan és kész. Fiatal felnőtt korom óta próbálom megérteni, elfogadni a személyiségjegyeimet és finomítani rajtuk, ahol szükséges, de attól még én ÉN maradtam.

Félreértés ne essék, azzal sincs bajom, ha hibázik. Féltem, hogy azért fogom utálni, mert azok után ahogy levezényelte az Infinity war-t és az Endgame-t (mert ezt az apró tényt sokan elfelejtik ám!), nem tudnék elfogadni egy ilyen trriviális dolgot, de mégis sikerült! Miért? Mert imádom, amikor Doctor Strange hibázik. Az Ő hibáit imádom a legjobban az MCU-ban (lásd What if…? ep. 4. és a megváltás a 8., 9. epizódokban) A nagy erő nagy felelősséggel is jár, ha már Pókember ugyebár… Viszont itt úgy láttam, hogy egyáltalán nem érvényesül Newton III. törvénye, miszerint minden hatás kivált egy vele ellentétes irányú, de azonos erejű ellenhatást és ebbe már szerencsétlen Benedict Cumberbatch is belezavarodott.

A KONFLIKTUS.

A bűbáj és Peter Parker bizonytalanságának hatására megjelentek más univerzumukból olyan főgonoszok, akik tudták a tényt, hogy Peter Parker Pókember. Őket kellett volna visszapakolni a helyükre, ami egyébként egy méltó feladat mind Parkernek, mind Doctor Strange-nek. Bevallom őszintén, én ezt szerettem volna látni: hogy ketten állnak szembe ezzel a problémával. Majd amikor már nagyon nem megy, akkor lép be a többi Pókember. Az is tetszett (egy bizonyos pontig), hogy Peter megsajnálja őket közelgő haláluk okán és emiatt konfliktusba kerül Strange-dzsel. Ez mehetett volna ideig-óráig, de aztán le lehetett volna építeni a dolgot, amikor közösen rájönnek, hogy nincs hazaút. Legalábbis a gonoszoknak nem, illetve nem ebben az univerzumban. Nekem így May néni halála sem a várt drámát hozta. Annyit mondtam közben magamban: ,,Gyerekek, ez mind nem lenne, ha hallgattatok volna na kire?????”

Ha nagyon megerőltetem magam, - de csak akkor! - el tudom fogadni, hogy Peter ilyen könnyen legyőzte és ott hagyta Őt a tükördimenzióban. De hogy ezt az utána következő akciót az egyszerű középiskolás barátaival zavarja le, nem nyomja le senki a torkomon. A másik probléma, hogy Strange helyében nem fogadtam volna el ilyen könnyen a két tini válaszát, hogy: ,,ó, Peter megold ám mindent, mert olyan ügyes és olyan jó ember!” Főleg nem 12 órányi dühös szenvedés után a tükördimenzióban, ahol tehetetlenül agyalsz rajta, hogy mi a fenét csinál a kis tejfelesszájú Pókember és hogy ezzel mit indít el, vagy egyáltalán hol tartunk. Majd utána könnyes szemmel búcsúzom tőle, mert amúgy a saját bűbájom miatt nem fogok emlékezni az egészre? Ó, nemár…

Na ezek a dolgok ölték meg számomra a filmélményt. A végén már azt is, hogy Peter olyan horderejű döntést hozott, amivel felnőtté vált és amivel a karakter így a három filmben tényleg három szintet lépett. Viszont az alkotók a filmélmény megölésével sem végeztek pontos munkát, mert be kell valljam, az nagyon tetszett, hogy a varázslat után mégsem fedte fel magát MJ és Ned előtt, holott ebben az esetben ezt éppen pont megbeszélték. (Nem úgy, mint az eredeti bűbáj előtt, ahol MJ megrökönyödése teljesen jogos volt. Elvégre Peter meg sem kérdezte őket, hogyan éreznek, mit akarnak, egyből Doctor Strange-hez fordult.) A többi logikai baki, mint pl.: hogyan, mi módon tudnak emlékezni Pókemberre, ha Peter Parkerre nem? Ott van Happy: az ő lelkében a kettő tényleg egybe forrt és fura, ahogy May sírjánál arról beszélnek, hogy Peter Pókemberen keresztül ismeri May-t. Happy nem ismeri akkor személyesen Pókembert sem? Oké, hogy az emlékek törlődtek, de mégis melyikek? Történtek olyan dolgok, amik olyan szinten abszolút pontok az időben, hogy nem lehet nem emlékezni rájuk szerintem. Sajnos az a szomorú igazság, hogy aki meg tudná magyarázni ezt, az szintén nem emlékszik az egészre. :D


Azért a stáblista végén én is kaptam egy kis felejtő bűbájt, ami szinte szó szerint reboot-olta a megelőző két órát és ami miatt elképzelésem sincs, hogyan fogok aludni május 6-ig. :D

Nem győzöm kivárni!!!!!

Inkább még ezerszer az Endgame, mint csak egyszer is ez! Ha a pokolra jutok, ez a film fog menni végtelenítve. A lassítás lassításainak lassítása újratöltve. Minden jelenet legalább 2 órával hosszabb, mint amennyire szükséges lenne. Minden eltelt 10 perc olyan volt számomra, mintha legalább két nap lett volna. Linkelek egy jó cikket, ez mindent elmond:
https://hvg.hu/kultura/20210318_zack_snyder_az_igazsag_ligaja_kritika_rendezoi_valtozat_batman_superman_wonder_woman

2021-03-16 11:00:39 Wonder Woman 1984 (2020) Livcsy (1) #18

Szerintem ő tényleg csak eljátszotta, amit írtak neki és azt zseniálisan tette. Divat, nem divat, én akkor is kedvelem őt.
A rendezőnek volt egy ilyen bónája, a miért-jét én sem értem. : D

előzmény: tomside (#17)

2021-03-15 21:17:07 Wonder Woman 1984 (2020) Livcsy (1) #16

Több Pedro Pascal, kevesebb minden más! Ő legalább zseniális!
Egy óra után elaludtam. Gondoltam, ma folytatom, de nem vitt rá a lélek...

Szörnyű ez a film. Közvetlenül ébredés után néztem meg, de így is majdnem elaludtam. Egymáshoz szinte semmilyen módon nem kapcsolódó jelenetek (mintha többszáz különböző film lenne egymás után pakolva), pocsék alakítások és egy olyan konfliktus, ami még egy tisztességes férj-feleség veszekedésben nem se állná meg a helyét, nem hogy egy ekkora produkcióban.... Jó ég, de sótlan volt mindenki!

2020-10-28 12:14:14 Sherlock Holmes (2009) Livcsy (2) #110

Összefoglalva: borzasztó. RDJ-nek egyáltalán nem áll jól ez a szerep, bármennyire is kedvelem. Vagyis ,, ez" amit csinál, jól áll neki, de ez meg nem Sherlock Holmes. Oké, hogy újra gondolunk és adaptálunk, de Sherlock Holmes egyszerűen nem ilyen. Az egész karaktertől idegen ez a ripacskodás. Ha már feldolgozás: úgy fáj, hogy senki sem említette a BBC-féle zseniális Sherlock-ot, ami viszont tudott úgy újszerű és inspiráló lenni, hogy nem nyelte le, majd hányta ki a karakterét. Élő szereplőkkel, interakciókkal, személyiségfejlődésekkel. Próbálok nem elfogult lenni, mert sajnos be kell valljam, hogy Benedict Cumberbatch a gyenge pontom. (Kábé minden ellenállásom megszűnik, ha meglátom, vagy meghallom a hangját.) De ha lehántom az egészről a bennem élő tinilányt, akkor is BC nyer.

Ez a film egy elb@szott Blöff utánzat, ami kb úgy arányul az eredetihez, mint a Coop-os mogyorókrém a Nutellához. Bár lehet, előbbinek javult a minősége az elmúlt 10 évben.
Mindegy is, engedjük el. Tegyük fel, hogy mindenkire illik a rá osztott szerep és a színészi alakítások tökéletesek. Akkor is ott van a halálosan unalmas sztori. Háromszor aludtam el rajta. Váltogattam a szinkron és az eredeti hang között, csak történjen valami. A sztorit nagyon hamar elfelejtettem, miután vége lett a filmnek, de arra emlékszem, hogy a csavar egyszerre volt kitalálható és klisés és emellett mérhetetlenül érdektelen. A film színei viszont tetszenek, ez egy pozitívumként maradt meg bennem.
Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miért vannak ennyien oda érte, hiába olvastam el a kommenteket, de nagyon szívesen meghallgatok bárkit, hátha tudok újat olvasni! : )

No, hát aludtam rá egy évet. Sajnos a véleményem nem sokban változott. Tény, hogy ami az Infinity war-ban történt, annak súlyát nem lehet überelni: bizton ki merem jelenteni, hogy BÁRMILYEN is lett volna ez a film, SOHA nem lett volna olyan jó, mint az. Az egyszer ütött, de akkor nagyot.
Na jó, egy dolog ütött még:
Egy év után szúrtam ki az intro hiányosságait (ha-ha-ha), ami zseniális és szívfacsaró is egyben.
A neten persze millió rajongói teória létezett, szerintem ha egy századáról tudok, akkor sokat mondtam. Biztos vagyok benne, hogy ezek közül nem egy nem kettő ennél sokkal jobb ötlettel állt elő és épp ezért szomorú, hogy a legolcsóbb, legegyszerűbb megoldást választották.
Persze az Infinity war után – hangsúlyozom – számomra, akkor szólt volna nagyot a film, ha a végére kiderül:
mégsem EZ az az EGY.
Na akkor aztán jól összecsináltam volna magam. De ilyen az élet.
Az elmúlt két hétben megnéztük az egész filmfolyamot és teljesen a hatása alá kerültem, de valahogy a Végtelen háború után 3-4 napig nem akartunk tovább lépni. A férjemmel kimondatlan gondolatokkal megegyeztünk abban, hogy szerintünk ez a vége és kész. Aztán nagy nehezen sorra került. Mivel nem előzte meg akkora várakozás, mint első körben, nem is bukott nálam akkorát.
Azért annyira nem voltam oda se, félreértés ne essék.
Vannak dolgok, amik tetszettek akkor is és most is.
Sokan szidják, de nekem ilyen Thor. Én az elmúlt pár hétben sokkal kisebb horderejű dolgok miatt is jobban szétestem, mint Ő egy ekkora kudarc után. Abszolút meg tudom érteni. A szervezet, az ego bizony így is reagálhat egy ekkora sokkra és ezzel nem vitatkozom, mert a saját bőrömön láttam.

A másik: Tony Stark mint családapa. Telitalálat. Egy csoda! Imádtam minden percét, ahogyan megmutatkozik az apai oldala és a finom váltás, ahogy Pepper már nem csak a szerelme, hanem a gyermeke anyja is.

A harmadik: Natasa egész szereplése a halála pillanatáig. Minden rezdülés, minden gondolat és mozdulat ahogy átfordul a kétségbeesésből és újra – már-már nosztalgikus – erővel veti bele magát az eseményekbe. Csináljuk már, csináljuk már! De jó, megint együtt vagyunk, poénkodunk, de közben küzdünk. Zseniális!

Amerika kapitány mindig is hidegen hagyott, pedig Isten látja lelkem, én mindent megpróbáltam.


Azok a kérdések, amelyek bennem is megfogalmazódtak, úgy látom másnak is szemet szúrtak, úgyhogy ettől most megnyugodtam. Tényleg már leírni se akarom. Pedig tegnap este elkezdtem összeszedni, a fejemben csinos kis listát állítottam össze, aztán repült a kukába. Attól, hogy összetöröd a koszos tányérokat, még ugyanúgy retkesek maradnak, maximum szétszóródnak a mocskos darabok a konyhában, hogy jobban anyázzál, amikor porszívózod. A kutya meg közben feleszi a spagettidarabokat a padlóról.

Hogy őszinte legyek a Far from home-ba vetettem az utolsó reményemet, hogy talán ott választ kapok majd néhányra, aztán kiderült, hogy Doctor Strange nem ér rá (wtf????), meg amúgy kamu az egész.
Pedig akitől igazán várnám ennek az időtrutyinak a megoldását, az Doctor Strange. Tegye fel a kezét az az MCU karakter, aki nála behatóbban ismeri az időt? Bocs Banner, Stark, pim részecskék, meg kvantumvilág.


Ha már itt tartunk:
A harmadik megtekintés során próbáltam arra fókuszálni, hogy ezt a zagyvalékot tudjam valamihez kötni, ami egyébként a hálátlan nézőseregnek szerintem sokszor eszébe sem jut; nevezetesen, hogy azt látom, amit Doctor Strange is látott! Tessék csak még egyszer elolvasni a film címét! Minden lelki, fizikai sérülés, karakter leépülés, halál és dráma az ő lelkét nyomja és nyomta mind a végtelen háborúban, mind pedig itt. Tudta, hogy ki mit és milyen módon fog átélni és megélni.
Aztán a fináléban abban az egy bizonyos pillanatban, pillantásban MINDEN benne volt: tudom, hogy meghalsz, tudom, mit veszítettél, tudom, mit fogsz még és mit veszítettünk mind és az is, hogy SAJNÁLOM.


Na ezzel sikerült egy kicsit elfeledtetni a káoszt, meg így adtam magamnak egy löketet ahhoz, hogy találjak valamit, aminek igazán súlya van. Aztán a barátnőmmel órákig elemezgettük ezt a pillanatot és minden odavezető eseményt.
A szinkron egyébként minden eddiginél rosszabb, komolyan mondom, fájdalmas. Pedig az évek során a legtöbbjükét el tudtam fogadni. Mindössze egy fő akad, akinek a szinkronhangjaira különösen érzékeny vagyok, az pedig Benedict Cumberbatch , márpedig miatta nem sokat kellett aggódni ebben a filmben.

A végeredmény marad hármas. Nem jó, de nem is tragikus.
Én azért várom a folytatást, kíváncsi vagyok a frissítésekre! :)

Összes komment...