operett

(kilépett)

Tapasztalat: 725 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 725
Regisztráció: 2006. július 2. (17 év, 8 hónap)
Kedvencnek jelölték: 11 user

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Changing Lanes
Ütközéspont
4 2009-05-16 3,4
(262)
Leányvásár
 
4 2009-05-16 3,5
(11)
Moszkva tér
 
4 2009-05-09 4,1
(935)
Kvartett
 
3 2009-05-08 ?
(4)
5 perc
 
2 2009-05-06 1,6
(36)
A nagymama
 
4 2009-05-05 ?
(3)
The Prestige
A tökéletes trükk
3 2009-05-02 4,4
(1684)
Kiss of Death
Megérint a halál
3 2009-05-02 3,2
(101)
Zodiac
Zodiákus
4 2009-05-01 3,7
(1098)
Thirteen Days
Tizenhárom nap - Az idegháború
2 2009-04-30 3,6
(111)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2009-05-02 19:11:46 Frida (2002) operett (3) #7

Na jó, rövidítek:

http://href.hu/x/8wud

2009-05-02 19:09:48 Frida (2002) operett (3) #6

Hát, ez több, mint érdekes éltetút, és a valóságalappal sem hibádzik a dolog (épp hogy elhallgat, nem túl sokat mond), pont ezért keveslem a filmet, az alakok elnagyoltak, kivéve K - de őt meg - minden tiszteletem ellenére, mert kelelmes és okos szemléyiség - egy nem eléggé sokszínű színáésznő alakítja, nem érthetőek pontosan K miértjei, ez nagyon nagy baj egy életrajzi filmnél - sem a magán, sem a történelmi miértjei, de főleg előbbiek - a történelmi háttér is némileg elnagyolt, így mondom, mert nem akarom leírni, amit a krtikia igen, hogy azt emel ki, amivel nagyot tud ütni, K életöröme igen, a véghetetlen fájdalama viszont nics benne a filmben, nem tudjuk, hogy a kétségtelenül megjelenő tragédiákat (bár a valóságnak csak a fele látható) hogyan éli meg, erre nem vállalkozik a film, fájdalmasan hiányoznak a dfájdalmak (csak szöveghelyek utalnak rájuk, de kijátszva nincsenek), pedig épp ez a kettősség adja a személyiség és művászete lényegét, ami részben az előtte lévő murálfestészetből táplálkozik, nem kis részben pedig az utána következőre hat - tehát ma is fontos - sok a mexikói festőnő. Ezért nem felmutatás, hanem a megélés szinten látnunk kellene a fájdalmat, a kettősséget, s akkor ahhoz is kedvet kaphatna a néző, hogy meg akarja érteni Mexikót, a valós eseményeket, az ottani trockijizmust, de főleg, K művészetét.

Íme egy nagyon szimpatikus, körültekintő, átgondolt kritika, ami a színéászi gyengeségekre, éppen a tablómivoltra, s a színéészi megéltség hiányűra (ha nemis ezekkel a szavakkal) utal, de a képek beemelésének művészi megtámogatottság (okoltság) híján manipultaív gesztusáról is ejt némi szavakat.

http://209.85.129.132/search?q=cache:BoyN4MZKFZMJ:www.magyar.film.hu/object.8EA810C4-0C82-4892-B616-88FB458609C0.ivy+kahlo+%2B+trockij&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu

Cezare, veled az a baj, hogy te itt filmeket értkelsz, állítólag nem személyeskedsz - de nem filmeket értékelsz, hanem eltévelyedett idelológiák mellett teszelhitet és személyeskedsz.

Egy: minden filmnél, bár ehhez csak úgy... - mint a többihez is, minden folytatás szándéka nélkül - hozzá mertem szólni - nem globálisan átláttató szándékkal, de belekötöttél. Így hát, igen, ideírtam, hogy filmeket hogyan érdemes megítélni -azt is kedvesen, s sok humorral.

_Nem személyeskedésed_ abban merült ki, hogy hozzám szóltál, megpróbáltál kioktatni, szerintem ezt a katedrán kell, vagy ha vannak gyerekeid - szegények, ha merne nekik nem tetszeni egy rossz film - akkor velük szemben kellene, nem pedig itt. Ebben talán frusztrálva vagy, hogy nem figyelnek elegen rád? Nevelned muszáj? Továbbá ilyeneket írtál: "kínoz" engem a film. Szánalmas, de nem vettem magamra.

Ki kell ábrándítsalak, film engen nagyon ritkán kínoz, ahhoz legalább fontos, ha már nem is jó filnek kell lennie, ez meg annyira rossz (hogy az egyébként narratívájára kíváncsiak számára sem) lehet fontos,annyira bárgyúan egyoldalú.

Igen, ez a legjobb szó, ez a film, azon túl persze, hogy esztétikai értelemben nulla, bárgyú. De én csak a kifejezetten emberellenes, illetve a határozott szándékkal művászetellenes filmeknek adok egyest, sőt van, amit le sem osztályzok - ezzel jelezvén, nem film. Ez ezért lett 2.

Azt, hogy pontosan mi történt, ebből persze nem fogjuk megtudni, sőt sosem fogjuk tudni, de a történet alkalmas arra, hogy érdekfeszítő krimit, személyes drámát csináljon belőle - aki tud. Nos, ehhez azonban rendező, forgatókönyv, operatőr és színészek kellenek, nem pedig homályos utalások egy agyament elméletre - persze, nem fogadom el, hogy ez a fim ementén készült, mert tudom, hogy még mi mentén, lévén vannak idevágó isemreteim, ha fáj is ez neked - csak mindegy, sosem hivatkoztam volna rájuk, mert a filmet nem ismeretek alapján, hanem ezstétikai kategóriaként értékeltem, s másokat is erre buzdítottam. A filmeket felnőtt embereknek készítik (kivéve amit nem), s felnőtt ember olvasott és tapasztalt annyit, hogy el tudja dönteni, egy film jó-e szerinte, anélkül, hogy minden egyes film témájába beleásná magát, mert nem azt dönti el, hogy igaz-e, ahnem, hogy jó-e - szerinte. Nagyon-nagyon vezsélyes ennek ellentmondóan háromszor is beírni egy topikba. Egy gyári munkás tehát sosem értékelheti, ileltve nem számít a véleménye hogy, teszem azt, a Ben-Hur jó filme-. S miért nem, mert nem megfelelőek a bibiliai iseretei, s ráadásul, lefogadom, sosm hallott még a másik envangélim-elméletről. Szegény, ssoem fogja tudni élvezni a filmet. Igaz, Cezare, te nagyon okos?

Na, szóval ezt nem.

Az zavar, de nem lep meg, hogy veszed a bátorságot és kioktatsz, tanácsolod, mit kellene elolvasnom ahhoz, hogy megértsek egy filmet, tényleg übergáz - s ezt lehet. Ilyenekt írsz: akkor talán "nem kínozna" a film, de érdekes, bár nem vártam mást, ez senki szerint sem személyeskedés. Természetesen te sem érzed annak. Még ki is jelented magadról, mikor válazst kapsz az együgyű beírásodra, hogy jó ember vagy, aki sosem személyeskedik. Biztos a liberális antropológia szerint kerültél a pozitív oldalra, csodállak érte. Én, itt a sötét középkorban, azért jöttem erre a lapra, hogy leírahassam a véleméynem (ha akarom), ne akarjak másokat meggyőzni, ne tanácsolgassak, csupán megjelenítsem, ami számomra fontos, ha van ilyen.

A humor eszközét választottam, hogy válaszoljak a szegény, eltévedt, idősödő professzornak, a humor emberi elme legmagasabbrendű funkciója - nem jött be. Mondjuk, persze, nem csodálkozom.

Szerinted sértett és dacos, mások szerint nekem (!) nem emberi a hangnemem. Egyébként a humor, meg ha valakinek igaza van egy vitában, ez a kettő így együtt, na, ezek már eléggé irritáló fegyvertények, nem mondom, hogy nem vártam ezeket a kedves "hozzászólásokat". Csak annyit a filmről kizárólag én írtam - és előttem egy megszólaló. Ugye nem haragszol, ha nem tudom a nevét, soha nem érdekel, ki rja - az érdekel, mit. Egyetlen a filmről szóló megjegyzésemet sem vitatta senki, nem tett hozzá, nem vett el - a film itt senkit nem érdekel.

Visszatérve: én elég sok mindent olvastam, van négy dilomám, s nem hiszem, hogy egy szar film kedváért, egyébként _őrült_ ideológiákkal teli baromságokat kellene olvasnom. Egy - ebbőlkövetezőleg több - Amerika-szakértőt _elég közelről_ ismerek viszont, de ha ez nem lenne így, súgok neked: az ifjabb Bush, a csodálatos idején jelent meg számos elemzés arról, h nála már csak JFK volt használhatatlanabb elnök, ellentmondásosabb, lőzungokat hangoztatóbb, majd teljesen mást cselekvő, egyszerűen azért, mert semmihez sem értett, kimagaslóan a legalacsonyabb IQ-ja volt az összes addigi elnökhöz képest (amióta mérik), fogalma nem volt, mit kell csinálni, ezért leosztotta a feladatokat, lett is eredménye. És ezek, biza, tények. (Mondjuk, azt tudta, h hogy számoljon le az őt megválasztó maffiózoókkal, nem mondom, h semmihez sem értett.) Ha ezt nem tudod, akkor nem kisgyermeki, hanem csecsemő szinten állsz, egy emberből csak azt akarod látni, ami neked tetszik, könyvek garmadát olvasod, de csak egyik oldalról, ez bájos, ha öt éves vagy. Tényleg úgy érzem, hogy el kellene olvasnod egy-két könyvet a témában, de ha számodra K. elintézhető úgy, h a "jó fiú", akkor inkább fáéról-fára kellene ugrálni, mint a majmok, az legalább egészséges, mert testmozgás, és célszerűbb, mint azt hinni, értünk valamihez.

Én természetesen azonban nem venném a bátroságot, hogy kioktassalak, s könyvet ajánljak, hátha befolyásolhatom a véleményed egy filmről, mert nem fontos nekem, h mi a véleményed személy szerint neked - az fontos, hogy aki ennek 5-t ad, annak hogyan vehetőek komolyan a _filmekre_ adott szavazatai, de ez is mindegy. Nem ezért szóltam hozzá, valaki előttem beírt, azt folytattam. Mert egyetértettem. Ezért _nem_ sértődötten, s _nem_ is dacosan, hanem kifejezetten jó humorral két alaptényre hívtam fel a figyelmed második beírásomban, ha már hozzám szóltál:

Bevezetés az esztétikába száz van, legtöbb - magyar nyelven elérhető - marxista ihletettségű, ez tehát az a poén volt, ami hivatott volt arra, hogy megértsd: a film, film. A művászet, művászet - ha az. Nos, ez az utalásom nem jött be. Mindenki, aki lát egy filmet el tudja dönteni, tetszik-e neki. Ennek kétségbe vonása, amit immár három beírásodban erősítettél meg, kulturfasizmus, s igen veszélyes. Az, hogy bármely művet (ráadásul film)csak az képes megérteni, aki ezt-azt (egyébként, amit ideírtál, arról, a már említett magánkörülmnyeim okán természetesen ennél jóval többet tudok, sőt a film hátteréül szolgáló történések valós lezajlásáról is, de ez mindegy, ilyen elmebeteg könyveket soha nem fogok keezmbe veni, ahgoy szceintológus sem leszek, azt hiszem, így is megértettem a filmből, hogy az amerikaiak (idiótábbik fele) mit gondol, ha semmilyen háttérinformációm sem lenne/lett volna, ezt hívják intelelktuáűlis képességnek, egy ember megnéz egy filmet, s megérti, hogy az mit akar mondani, de ilyen arhaságokat sosem fogok olvasni, ahhoz rövid az élet, vannak jó könyvek is), nos ez maga a kulturfasizmus, én pedig az ellenkezőjében hiszek. És ez elég fontos ahhoz, hogy megszólaljak, mert primitív kioktatásod nem lett volna érdekes magában: nem, semmit senkinek nem kell elolvasnia - a film megítélhető teljesítmény.

Elég explicit leírtam, s nem a humoros részben, hogy nem kértem tőled segítséget, hogy meg tudjak ítélni egy filmet, ha nem nekem címezted volna, csak úgy általában beírod, akkor azt mondom, ok, egy túlbuzgó népnevelő, nyilván tanár (nyugdíjazott), sok az ideje. De nekem írtad, ezért válaszoltam, az ui. mindennél fontosabb, hogy nyilvánvaló legyen egy filmes honlapon, bárkinek joga van a véleményéhez, továbbá a jó film, aminek művészi ereje van, vagy nincs, de legalább izgalmas, érdekes, jók benne a zsínészek - egyetemlegesen hat mindenkire. Ilyen ez már. A honlap lehet a tiéd, haveroké, akárkié - a művészet és a véleményszabadság nem.

Nagyon kínos, hogy filmeket aszerint ítélsz meg, mit gondolsz a bennük szereplőkről, illetve a narratíváról (sőt annak is valóságtartalmáról), bizonos háttérismereteid alapján, amik, hát, éppoly egyoldalúak, mint a film maga - de, persze, úgy ítéled meg, ahogy akarod, amagmtól nem sejtettem volna, ha nem hozod nyilvánosságra, most diszkvalifikáltad magad, de ah neked ez így jó...

Itt is (máshol is) kedves bejegyzést tevő honfitársad - több fórumon, monstre hozzászólásokban hosszasan hirdette, hogy egyes filmek azért nézhetetlenek, mert a benne szereplő figurák negatívak, sez milyen negatív hatással van a társadalomra (ugyanaz a baromásg, csak ellentétes előjellel) - és senki (!) nem mondta, hogy haver, a filmeket nem így ítéljük meg, fel kéne nőni a kamaszkorból.

Hát, én most mondom, pár amerikai filmet már képes voltam megítélni, anélkül, h Kissingert olvastam volna, s ez a jövőben sem lesz máésként. Mint a te más véleményt tűrő képességed sem lesz már kellemesebb a jeleneginél, ez is biztos.

A másik, amiről szóltam, hogy ez a film rossz. Elég részletesen - erre úgy válaszolni, hogy de a Raymond Aron vagy de a Bundy - egy vicc, de tényleg, jól is szórakozom, egyébként már másoknak is megmutattam ezt a csoda pengeváltlást - mert érdemes. És erre is fel akartam hívni a figyelmet, valóban. Milyen is az, ha elfogynak az érvek...

Ami pedig az utánam szólók humorérzékét illeti (téged is beleértve)- zagyvaság, nem emberi hangnem stb., - ha a tanúból idéztem volna egy idióta mondatot, biztos most humoros fiú lennék - szóval, ez a harmadik, ami azért megragadó. Egy ország, ahol befejezték a humort. Gondolom, lassan az országot is be fogják zárni, de hál'istennek, én nem fogok elkeseredni, alapvetően optimista természet vagyok. A romokon majd megjelenik egy patkány, s özv. harsányiné patkinyirtást fog vállalni, hozptt szalonnával, s valakinek, egyszercsak, majd művészetre támad igénye, aminek sok mellékterméke lesz, mint pl,. ez a film és hasonlók, s azok is megítélhetőek lesznek a maguk kvalitásai szerint.

Hmorral máskor nem próbálkozom, minek, de midnig vissza fogom utasítani, ha valakik nem engedik meg, hogy véleményem legyen, csak ha ezt-azt elolvastam, ami a művészetbe vetett hitük teljes hiányáról árulkodik, mellesleg. Az pedig, hogy valaki népnevelő létére nem tudja a jókedélyt a durcától megkülönböztetni még elég nagy adag szomorúságra is vall - bár én soha, de soha, de soha nem személyeskedek, pláne ezen a fórumon. (!)Sajnálatos. De azért, ha ez 5-ös, ez a film, akkor talán a filmklasszikusokra adott 5-eidet tegyük el máshová,

Azt hiszem, tudom, milyen kontextusban kell értelmeznem egy filmet - a többi filmek és az ízlésem kontextusában -, nem jeleztem, hogy segítségre lenne szükségem e tekintetben, de kedves, hogy próbálsz elmagyarázni nekem egy filmet. Ez a film konkrétan szar, alant kifejtettem, miért gondolom így, de hogy kínozna az erős túlzás.

Az, hogy olvasmányt ajánlasz, megtisztelő, ha megengeded, én a Bevezetés az esztétikába c. remeket ajánlanám, mert abból már ki lehet indulni, ha az ember egy művészi teljesítményt óhajt megítélni, ez a film ugyanis egy műveszi ág terméknek (ha nem is művészfilmnek) gondolja magát. Ja, és az a jó az általam ajánlottban, hogy nem köll hozzá se republikánusnak, se demokratapártinak lenni, elég, ha az ember koncentrál, s ha jól figyelt, a végén meg tudja ítélni, hogy amit lát (hall), jó-e. Persze, csak ha van ilyen igénye.

Különben örülök, hogy beírásoddal még közelebb hoztad, amire én is voltam bátor utalni, ez az infantilizmus egész elképesztő, nem keverném ide, hgoy valami liberális avagy realista-e, ráadásul amire utalsz, szoknyája szegélyét sem suhintja az antropológiának, de kétségkívül érdekes, jó tudni, hogy egész ideológiája van. Persze, minek nincs? "Fiaik" pedig, ha mér így említéd,de én konkrétan értem megalapítják a zscientológia egyházat - annyira megható. A jók és a rosszak... ez mindig olyan szép.

Biztos akkor sem a filmben Augusztusi fegyvereknek titulált, sem más efféle kultuszkönyv nem lebegett JFK szemei előtt (lefogadom, életében 10 könyvet nem olvasott, vannak háttérelemző műsorok, ileltve periodikák, szaklapok, amelyekből tudható, hogy K. a mindenkori legostobább elnök volt, a szó abszolút konrét értelmében, kifejezetten buta volt), amikor kurvázott, megvesztegetett, maffiózókkal megválasztatta magát, majd leszámolt velük (részben), s amikor előkészítette - az Amerikát _nem_ fenyegető Vietnám elleni háborút, s nyilván azok a filmek, amik viszont erről szólnak, azokat meg a republikánusok készítik - de attól még nem jobbak, egy jó Kennedy-filmet nem láttam még. Eygszerűen képtelenek. De ennyire rossz filmet is régen láttam, ami H-ból pörgött volna ki, s ekkora költségvetésű lenne, ez azért tényleg ritkaság. Egy tingli-tnagli vígjáték gondosabban van előkészítve, fordulatosabb, s jobbak benne a színészek. Viszont több olyat is láttama téémakörben, amiben ez a borzalmas Costner szerepel, ő biztos e4gy korai indigógyerek, azaz, bocs... wilsoniánus, és "kétségkívül" munkálkodik, igyekszik, s kétségkívül még szabadkőműves is, de akkor is rossz színész. Az meg, hogy valakik arberendezedési hasonlóság alapján kapjanak szerepeket... persze ebben az esetben ez mindegy, akik nem így kaptak sem alázzák le a vászonról a "fiúkat". Az is olyan szép, ahogy ezt többször mondják, a fiúk... Gondolom, demokrata rendezői kézre vall, hogy az elnöknél-alelnöknél senki sem lehet jobb színész. Azt nem tudom eldönteni, hogy akkor a mikrofon, ami belóg, most demokrata-e vagy republikánus. És az operatőr, csak mert borzalmas - lehet, hogy belülről akartak bomlasztani?

előzmény: Cesare Gonzago (#7)

Nos, hm...

Szanytelen- Színtelen
ameerikai - amerikai
költségvetásű - költségvetésű
el játszszsák - eljátszák
belóha a iksrofont - belóg a mikrofont - :)
seenki - senki
játsszál - játszák
nálkül - nélkül
ehlyesen- helyesen
beszéllve - beszélve
nemlehetett - nem lehetett
angyszerű - nagyszerű
egyháborútól - egy háborútól
fogkozzák - fokozzák
coster - Costner
em - nem
hőát - hát
izadtságszag - izzadtságszag
hasonltó - hasonlító
oyla - olyan


Szanytelen, szagtalan, egyoldalú, nagy amaerikai nyálas, ráadásul nem gontoltam volna, h ilyen költésgvetásű filmben még el játszszsák ma is a véletlenül belóha a iksrofont (többször is), infantilis, pont olyan film, amilyenekben Costner részt szokott venni. senkki senkit nem játszik remekül, itt nincsenek színészek - konkért vonások hasonlósága alpján egyesek több filmben is JFK-t játsszál, egyszer leleplezik, h maffiózó, ostoba, marha, aki a kapcsolatai, pénze és a mellé válogatott szakértők nálkül egy modnatot nem tudott volna ehlyesen megfogalmazni, nem beszéllve magánéletének és megválasztásának kifejezetten kínos körülményeiről, más filmekből megtudjuk, ami tény is, hogy ő, azaz ő készítette elő úgy a terepet, hogy Vitenámból már nemlehetett kihátrálni, itt viszont, mert jó fiú, s angyszerű államférfi, sőt mert vallásos és mert (figyelem!) jó ember (!) megmenti a világot egyháborútól. Még ha így is van/volt, az ilyen filmek csak a hányingert fogkozzák. coster egyébként em képes leszállni a témáról - mindig neki kell az egész világot megmenteni, ezen túl, a K-gyilkosságot is megfejtette egy remekműben - hasonló alakítások, fényképezéstechnika, dramaturgia és rendezői erények ihlette filmopuszban, hőát, nem tudom... Ha csak egy izgalmas (akár hazug, egyoldalú, de kevésbé nyálas) filmet csináltak volna, senkire sem hasonltó, de jó (alkalmazható) színészekkel - akkor a történelmi tények (vagy amennyit tudunk róluk) érdekessége önmagában elvihette volna. De így. Ez az izadtságszag... Nagy kár, a téma megér egy jó amerikai filmet, az orosz változatra még egy oyla 100 évet várhatunk, illetve, úgysem lesz, ez nyilvánvaló.

2009-04-21 21:24:46 Chico (2001) operett (5) #4

Egyáltalán nem értek egyet Zéellel. Ez a film kifejezetten jó és nagyon fontos. Ad egy: felhívja a figyelmet arra, hogy hogy úsztuk mi "magyarok" meg a délszláv háborút (persze, hogy ez a vonal kiteljesedjen, nem árt a lent is említett Kepes-filme(ke)t is abszolválni, ami további tanulságokkal is szolgál - ajjaj, de még mennyivel!). Ad kettő: ez egy _játék_film, a háború tényeinek meghamisítását tehát nehéz számonkérni rajta, de tény, ha delikát ügyhöz nyúl az ember, pláne közelmúlt történelme, akkor ilyesmikkel szembe kell néznie, s dönteie illik - ha lehet, nem hazudni. Nos, a véleményemet erről egyszer már Mészáros Nagy Imre-filmjével kapcsolatban kifejtettem, de nem ez a lényeg. A szóban forgó konkrét film nem állítja, hogy a háborúról szólna! Egyértelműen egy emberről szól, és _semmit_ nem hamisít meg, annyira nem, hogy dokumentum filmek vannak az összes háborús jelenet alátámasztására - garmadával állnak rendelkezésre a tanuságtételek celluloid alapon. Hogy - a konkrétumokon túl - sugallja-e a film, hogy az usztasák a jók, a csetnikek a rosszak - az egyéni megítélés kérdése, szerintem a film nem azonosul Ricardóval (még egyzser, ez játékfilm) -aki ráadásul egyáltalán nem beszél eről. Tehát, szerintem, nem - nem állít ilyesmit a film. Az viszont tény, hogy a konkrét falbuan - magyarlakta! falu - és az egséz háborúban egyébként, a szerbek léptek fel támadólag, mások tehát mind territoriális alapon, mind önrendelkezésük védelmében vívott szabadságharcot folytattak, ezt más századokban így nevezték, akármik is az előzmények - a régmúltban fellelhető okok. És ezek a mások lehetnek magyarok, horvátok, albánok stb. A már hivatkozott Kepes-filmből (ami nem játékfilm) ki is derül, mi volt Ricardo apjának véleménye a horvátokról (és arról, hogy miket csináltak a második világháborúban usztasa fedőnév alatt), s hogy apai nagyapját, zsidó származása miatt, Pesten jól a Dunába is lőtték a nyilasok, felteszem ezért emigráltak, ergo hogyan is állhat az ő fia "fasizsták" mellé? - teszi fel a kérdést Ricardo apja, amire Ricardo _tud_ válaszolni - nem azt mondja, hogy akkor mi volt, hogy melyek az etniakai, történelmi, geopolitikai előzményei a kialakult helyzetnek, azt sem mondja, hogy nincs midnen oldalon (vagy nem lehet) jogos sérelem, azt mondja, azzal kell foglalkozni, ami a jelenben van - s nemzetközi brigádot alakít - egyébként nem szándékosan, csak csatlakoznak hozzá, egy falu védelmében. Ennyi. És az ottani harcokat látjuk - utolsó betűig hűen a valós lezajláshoz. valaki tehát beáll védenelmzni egy megtámadott falut - utolsó emberig. Nagyon nagy véletlen, hogy megússza. Ez mind a Fekete Ibolya, mind a Kepes-filmekből kiderül. Ami a háború elferdítését illeti, ebben a filmben nem kapunk képet sem a háborúról, sem annak okairól, Kepes doujában viszont egy az egyben megszólal az az apa, akinek lelövik Fekete-filmben a fiát, látjuk a házat, ahol a Fekete-filmben (és a valóságban)először öl embert Ricardo - halljuk a tanúkat, a "bedilizett", depressziós amgyar fiút stb. - kiderül, minden igaz, s úgy igaz, ahogy a Fekete-film állítja - nem a háborúról, mert arról nem beszél - mármint a konkrétról (a háborúról, mint olyanról, s annak lélektanáról nagyon is), hanem a konkrét harcokról, ami egy nagyon konkrét ember nagyon konkrét részvételét illeti. Az élet ezer százalékosan igazolja a filmet.

De nem ez a lényeg, hanem az, hogy ez a film - valójában - miről szól, egy ember bemutatásán keresztül. A hatalmas zavarról, ami itt az elmúlt évtizedekben (s a filmből nyilvánvaló, nemcsak itt) volt/van, az ideológiák összeroppanásáról, aminek ma látjuk a következményeit, arról, hogy jelent-e valamit az, hogy bal-jobb (s ha igen, mennyire relatív Latin-Amerikából nézve), arról, hogy mi magyarok nemcsak azt nem tudjuk (akarjuk tudni), a határszélen mi törtéik, de azt már végképp nem értjük, ki volt Che, mi van ma Bolíviában (Venezuelában, Argentínában, Chilében, Kubában), ki mit akar - s aki mindezt egyben akarja látni, az megőrül. Egyszerűen bedilizik. Többször elhangzik,hogy polgári ésszel fel nem érhető, ami történik, de Ricardo nem polgár, s az vesse rá az első követ, aki olyan körülmények közt gyerekeskedett, mint a vidám Pinochet-féle puccsidőszak, na majd, asszem, még fogjuk mi ezt sajnos jobban is érteni. Ő guerrillero, harcos, _nem terrorista!_, ez is elhangzik a filmben (Carlos-szal való kapcoslata okán), mert Chilében bírt élni akkor, amikor - s ezt is látjuk a filmben. Látjhuk a belső vívódásait - Jeruzsálem, az önkeresését az izmusok útvezstőjében. Szerintem kifejezetten nagy film, szinte zseniális.

A film továbbá szól a magyarokról (azáltal, hogy szól nek_ik_), akiknél szűklátókörűbb banda ritkán adatik - példaként állít elénk egy embert, aki itt él(t) közöttünk, de meg akarta érteni, ami volt/van, nem félt, s nemcsak odáig látott el, hogy Orbán vagy Gyurcsány vagy ilyesmik, hanem, mindig mögénézett, ezért, ahogy elmondja többször is a filmben, belga lett - polgárnak harcos, kémnek túl feltűnő.

off: (Meghalt. Igen. Vicces, hogy hazánk rendőrsége behatol a halott otthonába - bár ezt Bolíviában nem kérik -, s ott, ki hinné, megtalálja azt, amit egy ország tud, hogy ott van, mert több dokumentumfilmből tudható. A harcosnál tehát fegyverek vannak. Ugyanez a magyar állam (amelyik ezt a rendőrséget kivezényli) ugyanakkor nem kéri számon, úgy mint ahogy például az írek, hogy hová lett kettő, azaz kettő darab állampolgára. Egy élő és egy holt(test) nem hiányzik neki, nem tesz szóvá (mint máskor, ha drogcsempészekről van szó). Hát, köpedelem!

Érdekes felvetés ez a "nőként rühellem", mégis azt kérdezném meg inkább, miféle zűr volt körülötte? Valahogy nem emlékszem ilyesmire.

előzmény: Livcsy (#33)

2009-04-13 03:09:14 Felhő a Gangesz felett (2002) operett (?) #4

Hát, több fronton sem értek egyet.

A legfontosabb: Tóth Ildikó nem méltó pár itt, mert sokkal erősebb a színészi jelenléte, mint Ternyáké. Sajnálom Ternyákot, megsirattam, tehetségesnek tartottam, de hogy mennyire, azt nehéz megmondani, mert többnyire csak az látszott, képességes, az esetek többségében teljesen megítélhetetlen volt a teljesítménye (színházban is, filmen is) - itt aztán abszolút. De ettől még Tóth Ildikó sokkal erősebb kvalitás, ez nem kérdés.

Azzal is akadnak problémáim, hogy etikus-e drogossal drogost játszatni (s most nem mennék bele az akkor épp tiszta volt-e Ternyák vitába, mert nem érdekes) a szó művészeten kívüli értelmében (sosem szoktam ilyesmiről beszélni, de most igen), művészeten belüli értelmében meg felmerül, hogy érdemes-e ilyesmit tenni, általában nem. Szinte sosem. Szerintem, most sem volt érdemes. Sokkal izgalmasabb lett volna egy kvalitásos, nem drogos színészt látni a szerepben.

Dettre állandóan feszegeti az ilyesféle határokat, lásd a Színésznő és a halál, ha jól mondom a címet, kifejezetten felháborító film (és itt nincs kívül-belül), sikerült a mindkét értelemben etikátlan megoldást megtalálnia, semmi közöm egy magánember magántragédiájához - ha nem mint színész van jelen a vásznon, s amit látok nem dokumentarista ihletettségű - voayerurré tesz, nem pedig nézővé, ez hatalmas különbség, s ebben áll, hogy valami művészet-e, na jó, egyáltalán film-e. Sajnos Dettre nem egy jó ízlésű ember - hogy finoman fejezzem ki magam. Ráadásul mindezt a saját – akkori - nőjével tette meg, nem mennék bele a részletekbe, de attól, hogy valaki önként megy a vágóhídra, mert idióta, attól ez még aljas dolog. És, sajnos, megint manipulál, ahelyett, hogy rendezne.

Amit a kritika ír: pont a katarzis deficites a filmben, nem is lehetséges katarzisról beszélni, több ok miatt sem. Legfontosabb: Tóth sorsot formál, Ternyák nem tisztázott mivoltában vesz részt a filmben, nem tudjuk, színész-e vagy magánember (nem arról beszélek, hogy mi a szándék, hanem, hogy, sajnálatosan, mit látunk a vásznon) - de, engedjük meg, hogy előbbi, sajnos, és ez _nagy baj_, akkor sem sorsot játszik, hanem létállapotot mutat fel. A kettő ég és föld.

Ternyákot ki- és felhasználják, nem pedig alkalmazzák ebben a filmben. És ezt abszolút esztétikai értelemben írom.

Ha két fejet nézek 90 percen át, akkor lehetetlen, hogy ennyire ne legyen egyenszilárdság a teljesítményük között - illetve az őket mozgató rendezői koncepció annyira zavaros legyen, hogy az egyik fej sorsot játszik (ismerjük a miértjeit), a másik meg csak demonstrál, mégha fontos társadalmi kérdésben is.

Egyébként, nem azért tudjuk a Tóth játszotta figura miértjeit, mert van "háttér", szöveghely a forg.könyvben (az van Ternyáknál is: anya, apa, ház-lakók, drogos barátnő - tehát nem a narratív indoklásokat hiányolom), hanem mert Tóth el tudja játszani a sorsállapotokat. Ha nem lenne a kerettörténet, nem lenne a férj, akkor is elfogadhatóak lennének a miértjei, minden mozdulata okolt ugyanis. Ez maga a színészi hitelesség, ez a tehetség.

Erre nagyon gyönge érv (csak mert már látom, hogy ez fog következni), hogy Ternyáknak már nincs sorsa, épp erről szól a film, ezért nem mutatja fel "az alkotás". Ad egy, ilyen nem létezik, midnenkinek van sorsa, ráadásul enek a figurának van csak iagzán, szörnyű sorsa van, ezt kellene láttatni - előzményekkel, okokkal, környezettel, mindez - forg. könyv hiányosságai, dramaturgia ide vagy oda - ki kell hogy derüljön egy színészi játékból. Csak ezzel nem foglalkozik a film, a színész meg nem alkalmas rá.

Ő egy állapot, nem egy sors, ez meglehetősen problematikus. Nagyon-nagyon problematikus.

Akinek sorsa van, azzal szimpatizálhatok, megvethetetm, azonosulhatok vele, szánhatom, ott ebszélhetünk katarzisról. Az, hogy ezzel ennyire nem foglalkozik a rendező, az Dettre elég alattomos szándékait és (pl. drog-)problémaérzékenységét is (más) megvilágításba helyezi.

Tehát én is fintorgok, mert ez rossz is, etikátlan is.

A Filmkultúra kritikájához még: Ternyák figurája épp hogy nem tudja közvetíteni "a külvilág szellemileg sokszor csak homályosan megragadható gyötrelmes valóságát", jajj…, kritikarás... - ő kiragadott figura, nem is karakter, nem is közegbe ágyazott, hogy lenne képes bármit is közvetíteni? Hiába az ide-oda kötődő szálak, a borzalamas ház-lakók - az tényleg olyan közhelyesen van szereposztva, hogy sírni kell, anyának a Sáfár legalább ötletes - ha meglátom a Monorit vagy a Székely B-t, akkor tudom, azt fogja írni a _bármelyik_ "filmkultúra", alternatív. És ez olyan szánalmas. A filmre is, a Filmkultúrára nézve is.

Abban, hogy ez egy erős férfi-nő kettős egyetértek az idézett kritikával, csak mondjuk jó lenne hozzátenni, hogy azért, mert nincsenek kettősök magyar filmeken. Egyáltalán. Tóth Ildikó erre bármikor képes, más ilyen színésznőt is amlíthetnék, aki tud ilyen indokolt, hiteles én bensőséges lenni - mármint a korosztályból, mondjuk, Györgyi Anna, de ez csak példa – (férfi színész is van ilyen, bár, tény, azt nehezebb lenne találni, s nagyon helyzetbe kellene hozni, azaz nagyon erős rendező kellene hozzá, de lehet ilyen a Rudolf Péter), csak film nincs ilyen (komolyan vehető). Vagy a Miskolci B és C már filmnek számít? Ez lenne a mérce?

És hát, azóta is, Dettre és az ő vérvalóság filmjei, a következő is, csak a szereposztás eleje: Mucsi Zoltán, Csuja Imre, Scherer Péter. Ennyi elég is. Csupa-csupa meglepetés. Szóval, ez is keményen koppan a betonon, alternatívan karcolja a leget és a szellemileg már-már felfoghatatlan létvalóságot katartikusan szűri át. Gondolom, bár nem olvastam az idevágó kritikát.

Visszatérve: ez a film elég messze áll a zseniálistól, viszont közel áll az émelyítőhöz, a hazughoz, a hatásvadászhoz, az ízléstelenhez, a közhelyeshez. Sok értéke ellenére (nagyszerű színészi pillanatok) inkább az etikátlansága a meghatározó.

(P.S.: Nem szimpatizálok a kócos, koszos, zseni vagyok-jellegű, emberi sorsokkal játszadozó rendezőfigurával, aki egyébként, ezeken az embereken folyamatosan átlép, ne tévedjünk (!), ezt teszi, mert hol vállal felelősséget értük? A rendező mindig felelősséget vállal a színészeiért, azok nem jöhetnek szakmailag rosszabbul ki a filmjükből, mint ahogy bementek, nem jöhetnek ki pőrén, megalázottan vagy úgy, hogy ne tudják folytatni a pályát. De olyat is tudunk mondani, aki magánemberként is megtette ezt - meddig is lakott a Makknál Darvas, amikor kiengedték a börtönből, és senki nem fogadta a köszönését sem? Csak ha már a halhatatlan "párosoknál" tartunk, igen, Törőcsik-Darvas a Szerelemben, az egyenszilárdság /mármint, adott filmben, egyébként Darvas egyébként sokkal jobb színész, de az a film úgy volt megcsinálva, mivel volt neki rendezője, hogy ez ne tűnjön fel/, és hiába volt Darvas valóban börtönben, mint színész, s nem mint börtöntöltelék szerepelt abban az "elég jó" filmben - a kvalitásaival volt jelen. Kis szerepben ugyan, de megrendítő, feledhetetlen pillanatokkal – a színész (ha a
a maga ura, s egyben van) magánéleti tapasztalatait művészetté szublimálja - jobb esetben. Ezzel Makk egyébként minden értelemben rehabilitálta, nem pedig megalázta őt, mellesleg remekművet alkotott.)

Én erről valahol - nem itt - írtam hosszabban, melyik topikban, akkor? Malkovich is remek valóban, s az ő magyarhangja is, egyébként, de érdekességként elmondanám, hogy az első amerikai filmes Ügynök halála, természetesen, egy magyar rendező alkotása. Szerintem, ez, nekünk, magyaroknak, lévén a művészvilágban úgy él a Tímár-féle előadás képe, mint a Gábor-féle Hamleté, különösen ikonikus, s ehhez képest fontosak azok a hangsúlyeltolódások, amelyekre az első beírásomban utaltam.

előzmény: berto (#4)

Összes komment...