Szerepek (4,0)
Rendezések
Film | Év | Műfaj | Nézettség | Átlag |
---|
Portré
1927. június 10-én született Budapesten. Hatéves korától színész akart lenni, csak a színház és a mozi érdekelte. Tanulmányait elhanyagolta, az előkelő bécsi intézetből éppúgy eltanácsolták, mint a kecskeméti református kollégiumból. 1945-ben lett a Szegedi Nemzeti Színház tagja. 1947-ben felvételizett a Színművészeti Főiskolára, mert a szakszervezet nem tűrt meg a pályán képesítés nélküli színészeket. 1951-ben végzett, de a vizsgaelőadása elmaradt, mivel apjával együtt kitelepítették. Major Tamás közbenjárásának köszönhette, hogy alig két hét után visszaengedték a főiskolára, és megkaphatta a diplomáját. A debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, melynek társulata olyan nevekből állt, mint Mensáros László, Latinovits Zoltán és Soós Imre (akivel egy ideig közös albérletben lakott). 1957-ben, mikor a társulat szétszéledt, átszerződött a fővárosi Madách Színházhoz.
A hatvanas évek elejétől kezdve haláláig az egyik legnépszerűbb és legtöbbet foglalkoztatott színésznek számított, rendszeresen szerepelt filmen, televízióban, rádióban. Munkamániája legendás volt, mindent alárendelt a hivatásának. A kritika máig a legjobb Molnár Ferenc-színésznek tartja, maga is Molnár-darabokban játszott a legszívesebben. Nagy szerepei voltak még: Claudius (Hamlet), Sévigné (A bolond lány), Tigris Brown (Koldusopera), Harpagon (A fösvény), Jablonczay (Régimódi történet). Filmjei közül kiemelendő a Két félidő a pokolban, a Meztelen diplomata, A tizedes meg a többiek és Az ötödik pecsét.
1980-ban világossá vált, hogy veleszületett csontvelő-rendellenessége leukémiává alakult. Állapota egyre romlott, 1982-ben otthagyta a színpadot. 1984-ben, kihasználva az átmeneti javulást, három bemutató erejéig még visszatért: eljátszhatta többek között régi álmát, a Játék a kastélyban Turaiját. 1985. december 30-án, tévéfelvétel közben halt meg. Utolsó filmje, az Első kétszáz évem az 1986-os Berlinale egyik Arany Medve-jelöltje volt.