Film | Év | Rendező | Műfaj | Nézettség | Átlag |
---|---|---|---|---|---|
Les quatre cents coups A gyerekkor rendezője, Truffaut szabadjára engedett kamerája a Négyszáz csapásban bezárt és rabságukból megszökő gyerekeket figyel. Önéletrajzi film, mely egyszerre szól nyomasztóan és felszabadítóan a szeretethiányról. Hőse, Antoine a kamaszkor küszöbére érkezett. "A boldogtalan gyermek mindig bűnösnek érzi magát, s talán ez a legszörnyűbb" - mondta Truffaut. Antoine azért boldogtalan, mert szülei is azok. Szintén magányos barátjával kisebb-nagyobb diákcsínytevéseket követ el, s emiatt szülei jóváhagyásával javítóintézetbe záratják. A film befejezése különösen nyugtalanítóan sugározza a szabadságba-szökés egyszerre felszabadító és nyomasztó kettőségét. Az utolsó három perc véget nem érő futás a tengerparton, a kamera hosszasan kíséri Antoine-t, mígnem Jean-Pierre Léaud nyugodt arccal, riadt tekintettel visszanéz. Felénk. "A Négyszáz csapás a legszebb film elárult gyerekkorunkról." (Bikácsy Gergely) |
1959 | François Truffaut | dráma | 422 | 4,4 |
Antoine et Colette Az Antoine és Colette a Húszévesek szerelme című, öt részből álló szkeccsfilm része - a többit a kor olyan híres rendezői készítették, mint Marcel Ophüls vagy Andrzej Wajda. Truffaut filmjében folytatódik a Négyszáz csapásban megismert Antoine Doinel élettörténete - itt már egyedül él, dolgozik és udvarolni kezd egy lánynak. |
1962 | François Truffaut | dráma, rövidfilm, szerelmi történet, ... | 39 | 4,1 |
Baisers volés
A Lopott csókok főhőse Antoine Doinel, akivel először a 400 csapásban találkozhattunk, mint sok problémával küszködő, nehézsorsú iskolásfiúval. (Akit Francois Truffaut nem-titkoltan önmagáról formázott.) Ez az önéletrajzi tetralógia második része, amelyben megcsodálhatjuk a rendező kivételes humorát, Antoine katonai szolgálatának utolsó napjaiban kezdődik és házasságkötése előtt ér véget. Antoine Doinel idő előtt leszerel a katonaságtól, ahová szerelmi csalódása miatt vonult be. Első útja egy nyilvánosházba vezet, majd elszegődik egy szállodába portásnak, ahonnan rövid idő múlva kirúgják. Ezután magándetektív lesz és felelevenedik kapcsolata régi szerelmével, Christine-nel... |
1968 | François Truffaut | dráma, szerelmi történet | 85 | 4,1 |
Domicile conjugal A Családi fészek Antoine Doinele életét bemutató, sorban a negyedik alkotás, amelyben nyomon követhetjük házaséletét Christine-nel. Huszonhat éves főhősünk megnősült, és új lakásba költözött fiatal feleségével. Antoine virágokat színez, Christine hegedű órákat ad. Átlagos, viszonylag boldog életük egy idő után fárasztani kezdi Antoine-t. A helyzet tovább romlik, amikor Christine teherbe esik, és gyerekük születik. Miután a munkahelye leég, Antoine egy amerikai cégnél kezd el dolgozni. Ott megismerkedik egy japán nővel, akivel hamarosan viszonya lesz. Amikor Christine rájön, hogy a férje megcsalja őt, házasságuk összeomlik. |
1970 | François Truffaut | dráma, vígjáték | 58 | 4,1 |
L'amour en fuite Truffaut utolsó olyan filmje, amelynek főszereplője alteregója, Antoine Doinel (Jean-Pierre Léaud). Antoine lelki válságba került, úgy érzi, nem tudja kihozni magából azt, ami benne van. Feleségétől most vált el, de nem tökéletesen boldog új szerelmével, Sabine-nal sem. Első, önéletrajzi regénye után most újabb témát keres. Találkozik kamaszkori szerelmével, a sikeres jogásznővel (Marie-France Pisier), akinek visszapergeti életének legfontosabb eseményeit, visszaemlékezéseiben mintegy húsz évre tekint vissza. Elmeséli neki készülő regényének témáját is: a főhős talál egy fényképet, amelyen egy csodálatosan szép lány látható. Beleszeret a lányba és elindul a fénykép nyomán, hogy felkutassa. A valóság és a művészet ezúttal is összemosódik: a talált fényképen Sabine arcképe látható. Antoine úgy érzi, talán még nem késő, még újra lehet kezdeni mindent. |
1979 | François Truffaut | dráma, szerelmi történet, vígjáték | 36 | 4,1 |