Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
nem sokkal jobb, mint a feldolgozása. Jó, élvezhető, de szerintem közel sem zseniális.
Számorma ez a film kifejezetten nem az erős dráma kategóriáját képviseli.Valóban nem üt túl nagyot.
akarom mondani az "esküvő után" után többet vártam tőle...
Az esküvő utántól valahogy többet vártam Biertől, ha már állítólag ez a legjobb filmje... a másik szerintem sokkal erősebb volt. Persze nagyon jó ez is, de azzal az afganisztáni szállal helyenként nagyon bénán bántak, így nekem a főszereplő jellemváltozása (ami a dráma magját kéne, hogy adja) elég hiteltelennek hat, így nem üt túl nagyot a film.
A tengerentúli piacra 2009-ben érkezik a korrigált változat...
[link]
Eléggé félrevezető a cím és a film tartalmának rövid ismertetése.
A forgatókönyv hibátlan, s külön öröm számomra, hogy egy nő (Susanne Bier rendező) is képes giccsmentes romantikus drámát készíteni. :-)
Testvéred feleségét... (Brødre, 2004, forgalmazza: Budapest Film)
Végre nem Dogma-film Dániából. Akkor már kezdeném a negatívummal: Susanne Bier azért nem szakadt el teljesen a félresikerült mozgalom minden tételétől, a folyamatos kézikamerázás néha agyonvágja az élményt, ráadásul az intim együttlétek közben olyan közelre tolja a handycamjét, hogy a nyálbuborékok pukkanásának is szinte fül- és szemtanúi vagyunk. Ám ezt leszámítva félelmetesen erőteljes és megrázó dráma a Testvéred feleségét... Azt nem mondanám, hogy túlzottan is újat szeretett volna mondani Bier kisasszony egy család testi-lelki kapcsolatáról, illetve széthullásáról, de ahogy ezt teszi, az a kimagasló teljesítmény. Legfőképp amiatt, hogy a színészek minden rezdülésére odafigyel: Connie Nielsen (igen, Starship Troopers), Ulrich Thomsen (Az örökség után ismét kiugró alakítás, pluszban még megcsillantja hibátlan angol nyelvtudását is, így nem véletlen, hogy a Mennyei királyságban már láthattuk is) és Nikolaj Lie Kaas teljesen elfelejtetik velünk, hogy ismerős folyamatot játszanak újra, csak mi most dán környezetben látjuk a sztorit. Na, az ilyen skandináv filmek jöhetnek dögivel, de a Dogma-féle erőlködéseket lehetne mellőzni.
8/10
A háborút túlélte, a békét elvesztette. A "bátor" őrnagy tragédiája csaknem magával rántja az egész családját. Nagyon intenzív színészi játék mutatja be, miként hat a háború egyébként harmonikusan élő családokra, mert a veteránok nem lesznek képesek megküzdeni a traumákkal, amelyeket az észvesztő harci helyzetek és szenvedések okoznak bennük. Érdekes a történetnek az a vonala, hogy a testvér viszont képes felnőni önmagához, és támasz tud lenni a krízisben. Mindig izgalmas kérdés, mivé válnak hétköznapi emberek nem hétköznapi körülmények között. Vajon mi a döntő tényező ilyenkor? Talán, hogy mi van a szív legmélyén?
Halálközeli.
Életközeli.
Valóságközeli.
Alkotás.
(Mellékzönge: végig nem tudtam kiverni a fejemből a motoszkáló gondolatot, hogy nekünk, magyaroknak is van hasonló szálakat vezető drámánk, csak még tragikusabb fordulatokkal: Ének a búzamezőkről.)